CikkekCikkfordításWarcraft történelemWoW: Battle for Azeroth

A 8.2.5 patch és a Hadjárat vége – Nobbel87 előadása alapján

A cikk Nobbel87 videója és a Wowhead cikke alapján készült.

Az egyezkedés

– Anduin – szólt Saurfang -, Sylvanas tettei mindannyiunkat fenyegetnek. Az ereje napról napra nő. Ha a világunk túl akarja élni, addig kell lecsapnunk rá, amíg lehet. Találkozzunk és beszéljük egymással.

– Olyan kevesen vannak – jegyezte meg Anduin végignézve a Saurfanghez és társaihoz hű csapatokat, akik eljöttek.
– Te mennyit tudsz biztosítani? – kérdezte tőle az ork.
– Eleget egy végső támadásra. Ha az megbukik… végünk. Ha véget vetünk az uralmának, te milyen hadúr leszel?
– A Hordát a megszületésekor a vér kötötte össze. Amelyet megfertőzött a romlottság. A Sötét Portálhoz vezető út hosszú és széles volt. Ártatlanok csontjával szegélyezett. A Dicsőség Útjának neveztük. Erre a hatalmas hazugságra alapítottuk a Hordát. Bármi tisztességeset és becsületeset tettünk – Thrall és Vol’jin által – azok a tettek nem voltak igaz örökösei Blackhand véres örökségének. Sylvanas Windrunner AZ.
– Nem, nem – tiltakozott a fiatal király – ez a Horda, amit te vezetsz. Olyan valaki, aki-
– Becsületes – fejezte be a gondolatot Saurfang. – Sosem ismertem a becsületet. Ők jobbat érdemelnek. A Horda végzete, hogy a múlt láncai bénítják.
– Nem a Horda az egyetlen, akinek van mit megbánni. Arthas, Daelin… A múlt szellemei minket is kísértenek.
– Ha ezer évig dolgozunk rajta, akkor se tudjuk befoltozni a Horda és a Szövetség közötti szakadékot. Ezt te is tudod.
– Akkor miért harcolunk? – tette fel a végső kérdést Anduin.

– Katonák, talpra! – kiáltotta Saurfang.
– Azonnal szedelőzködjön a tábor – adta ki a parancsot Anduin is.
– Lord Saurfang? – kérdezte óvatosan a fiatal troll, Zekhan.
– Zekhan, hol van az otthonunk? – kérdezte Saurfang tőle.
– Orgrimmarban?
– Nem a városunk… az otthonunk.
– Azerothon – felelte Zekhan.
– És a miénk? – fordult Anduin a saját csapatai felé.
– Azerothon – felelte Jaina azonnal.
– Jelenleg csak két erő van ezen a világon, aki számít – magyarázta Anduin. – Az egyik elhatározta, hogy bántani fogja a világunkat…
– És a másik fogja megvédeni őt! – kiáltotta Saurfang.
– Akkor most mit csinálunk? – kérdezte Zekhan még mindig értetlenkedve.
– Megtörjük a kört – felelte eltökélten Saurfang.

Ez a párbeszéd jól példázza azt az utat, amelyen a frakciók jelenleg járnak, és hogy miért tűnik szinte lehetetlennek befoltozni a lyukat eközött a két frakció között. Hiába próbálja meg időnként egy-két személy elérni a tartós békét, időről időre felbukkannak olyanok, akik miatt a frakció háború újra és újra megújul.

A 8.2.5 patchhez vezető út története

Varok Saurfang eredetileg csatlakozott Sylvanas Windrunnerhez abban a tervben, hogy meghódítsák a night elfek területét, ami a Negyedik Háború kirobbanásához vezetett. Sylvanas meggyőzte Varokot arról, hogy idővel minden kötelék megszakad. Lehet, hogy békét tudnának kötni Anduin királlyal, de ki tudja, hogy meddig tartana egy ilyen béke. Sokkal jobb, ha most leszámolnak az ellenségeikkel egyszer és mindenkorra, hogy bebiztosítsák a Horda jövőjét.

Terveket szőttek arra vonatkozóan, hogy hogyan csapjanak le a Night elfek vezetőire, hogyan foglalják el Teldrassilt, és hogyan akadályozzák meg az Alliance bosszúállását. A tervek azonban nem egészen az elképzeléseknek megfelelően alakultak. Hiába volt pontosan ott Malfurion, ahol Sylvanas akarta, mégsem ölte meg. Helyette Saurfanget utasította erre, de az öreg baka nem tudta megtenni, mivel ez nem lett volna tisztességes és becsületes halál Malfurion számára. Üres kézzel tért vissza a Warchiefhez, aki felbőszült azon, hogy a Night elfek ebben egy reménysugarat láthatnak, és úgy döntött, hogy felgyújtja Teldrassilt, amit a kisregények a night elfek elleni népirtásként ábrázolnak.

Ezután az Alliance megtorlása következett Eastern Kingdomsban. A Lordaeron elleni ostrom során Sylvanas addig kötekedett és gúnyolódott Saurfanggel, míg az orknál betelt a pohár. Ez nem az általa elképzelt Horda volt. Ez nem az ő módszerük volt. A csatatéren hátrahagyottan igyekezett a csatában a maga hősi halálát megtalálni, azonban Anduin úgy döntött, inkább bebörtönzi őt. A Battle for Azeroth során nyomon követhettük Saurfang karakterének fejlődését, ahogy elhatározta, hogy megmenti a világot a Banshee Királynőtől. Egy olyan útra lépett, melynek során Outlandre is eljutott, ahol sikerült rávenni Thrallt, hogy csatlakozzon az ügyéhez.

Ezalatt Baine Bloodhoof sem volt elégedett Sylvanas tetteivel, de a népe érdekében úgy döntött, hogy megpróbál kitartani. De amikor a Warchief úgy döntött, hogy feléleszti Derek Proudmoore-t, Jaina fivérét, aki még a Horda első inváziója során halt meg az emberek védelmében, Baine nem tudott tovább mellette maradni. Újra és újra csak gyalázatot és szégyent hozott Sylvanas a frakciójukra. Így történt, hogy ő maga szabadította ki Dereket és vitte vissza Jainához. A Hordában azonban továbbra is voltak hősök, akik kitartottak a Warchief mellett. Sylvanas tisztában volt azzal, hogy mi zajlik a háta mögött, ezért aztán bebörtönözte Baine-t a Patch 8.1.5 során, hogy Saurfang, Thrall, Jaina és Mathias Shaw kiszabadíthassák a Patch 8.2 során. Most pedig felkészültek arra, hogy megtörjék a kört, és Azeroth sorsa érdekében kiálljanak egymás mellett, miközben még mindig körülöttük voltak a Warchiefjukhoz hű bajnokok.

Előkészületek a Negyedik Háborúhoz

Semmi sem kerülhette el Sylvanas sötét íjászainak tekintetét. Rajta tartották a szemüket Saurfangen és Thrallon, miután hagyták őket megszökni és tisztában vannak azzal, hogy most esküdt ellenségeikkel szövetkeznek. Orgrimmarnak össze kellett hívnia a csapatait, hogy készen álljon az ostromra. Ideje volt beszélni azokkal, akik még hűségesek voltak a Hordához, mint Overlord Geya’rah, a Mag’har orkok vezetője, akit egy alternatív valóságból toboroztak. Miközben a hőseink jártak-keltek a városban, érdekes volt hallani a városlakókat, ahogy a jelenlegi helyzetet tárgyalják meg egymás között. Vajon az a jó döntés, ha kitartanak a Warchief mellett? Kit kell hibáztatni a történtekért? Vagy Thrall mellé kéne állniuk, aki Garrosh-ra hagyta őket? Vagy Saurfang mellé álljanak, egy áruló mellé, vagy egyszerűen csak hagyják itt az egészet és majd kiderül, ki fog nyerni?

Gallywix szintén a közelben tartózkodott, de nem sokáig. Néhány nagyon fontos… papírmunkát… kellett elvégeznie, de ettől függetlenül a Warchief mechanikai eszközei készen álltak. És végül, de nem utolsósorban beszélhettünk Eitriggel, akiről tudjuk, hogy titkos találkái voltak Saurfanggel. Ilyen mértékű árulásra a gyors halál túl kegyes lenne. Szembesítjük tetteivel, és Eitrigg valójában örül, hogy nem kell tovább hazudoznia. Sőt, ajánl nekünk egy utolsó esélyt is, hogy tartsunk vele. Hogy hagyjuk magunk mögött ezt az őrületet és álljunk Saurfang mellé. Azok, akik továbbra is kitartanak azon döntésük mellett, hogy a Warchief oldalán harcolnak, megküzdenek Eitriggel és láncra verve viszik őt Nathanos elé.

Windrunner Nővérek

Eközben a lázadók között a másik két Windrunner nővér, Alleria és Vereesa a testvérükről osztanak meg néhány gondolatot.

– Wrynn király, beszélhetnénk? – fordult Anduinhoz Alleria.
– Természetesen.
– A testvérünk türelmes. Tudja, hogy kevés értékes katonánk maradt. Míg ostrom alá vesszük Orgrimmart, tovább fogja faragni a számunkat. De nem Sylvanas az egyetlen fenyegetés, akivel szembe kell néznünk. Az Old Godot kiszabadították. Hallom a suttogásait… érzem, ahogy láthatatlan csápjaival itt köröz körülöttünk.
– Tudom, Alleria – felelte Anduin. – Mit javasolsz?
– Sylvanas parancsol valószínűleg az egyetlen olyan sereg felett, amely képes legyőzni N’Zoth-ot. Azeroth érdekében… talán félre kéne állnunk és őrá kéne ezt hagynunk.
– A húgod nem fog értünk harcolni, Alleria – jelentette ki Anduin. – Amikor Sylvanas rájött, hogy a háború a végéhez közeledik, mindkét flottát Azshara kezére játszotta. Nem azért, hogy legyőzzük, hanem azért, hogy meghaljunk.
– A végén mindannyiunkat magához szólítja a halál. Eitrigg elmondta, hogy ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket Sylvanas Vol’jinnak mondott.
– Nem harcolhatunk két háborút. Sylvanasnak el kell buknia – szólt határozottan a király. – Itt. Most. Mielőtt túl késő lesz.
– Akkor legyen úgy, királyom – hajtott fejet Alleria. – Vereesa és én kikutatjuk védelmének gyengeségeit. Sok szerencsét. Mindannyiunknak.

A Windrunner nővérekről szóló képregényben megkaptuk a régóta várt találkozást a három nővér között. Sylvanas az íjászait készenlétben tartotta annak érdekében, hogy egy rajtaütés során végezhessen testvéreivel, de az utolsó pillanatban úgy döntött, mégsem teszi meg, miközben azt mormolta: – Végül ők is mind a halált fogják szolgálni. Végül mind engem fognak szolgálni.

Ami Alleriát illeti, ő megismerte a void erejét, és most ő vezeti a Void Elfeket. A Void folyamatosan suttog hozzá, amikor például Sylvanas-szal találkozott, olyanokat suttogott, hogy a nő veszélyes, egy fenyegetés, amelynek véget kell vetni. El lehet töprengeni azon, hogyha a Void ennyire ki akarja iktatni Sylvanast, akkor talán mégsem olyan rosszak az ő elképzelései. Ennek kapcsán összevethető akár Sargeras-szal és a Burning Legionnel is. Sargeras szintén a Void ellen harcolt, próbálta megakadályozni azon tervüket, hogy megrontsanak egy még szunnyadó titánt, de a cselekedetei mégis mindannyiunk elpusztítását jelentették. Lehetséges, hogy a Banshee Királynő is az Old Godok céljaival szemben dolgozik, de a módszerei attól még nem jelentenek jót számunkra.

Alleria kapcsolata N’Zoth-tal meglehetősen erős, és így, hogy az Old God kiszabadult, a suttogások csak még hangosabbak lettek. Ki tudja, hogy ez mit hoz magával a jövőben. Ebben a percben azonban az ágyúkat kell még eltakarítanunk, hogy utat vágjunk a seregeink számára, hogy megerősíthessük a frontvonalat. Tinkmaster Overspark és Gazlowe tovább folytatják az együttműködésüket, immár Mechagonon túl, és a találmányuk segítségével sokkal könnyebben elérhetjük Orgrimmar kapuit.

world of warcraft orgrimmar cinematic banner

Orgrimmar kapui

Ezalatt a lojalisták is keményen dolgoznak azon, hogy felkészüljenek az ostromra. A lakosságot összehívták, hogy felfegyverezzék őket, miközben a mindenféle hazugságokat terjesztő röplapokat eltávolították az utcákról. Akinek ezzel problémája van, azt kardélre hányják, miközben a kívül várakozó ostromgépeket bombákkal igyekeznek szabotálni. A lázadók felfigyelnek a szabotázs-akcióra, és igyekeznek eltávolítani a gyanúsnak látszó ládákat, valamint végezni a gyanús szerelőkkel és lojalista orgyilkosokkal, akik a soraik között rejtőztek.

Eközben Wrathion ügynökei szintén ott rejtőznek és figyelik az események alakulását; a fekete sárkányherceg fél szemét mindig rajta tartja az eseményeken…

– Genn… – szól Anduin király – szükségünk van arra, hogy a legjobb katonáiddal oldalról támadd a várost a nyugati kaputól.
– És itt hagyjalak téged őrizetlenül? Velük? – mutatott Genn a Saurfanghez csatlakozott lázadók seregére.
– Ha bántani akartam volna, azt megtettem volna már a Stockades-ben – jegyezte meg Saurfang.
– Senki sem ismeri Saurfangnél jobban Orgrimmar védelmét. Bíznunk kell egymásban, ha győzni akarunk.
– Rendben – egyezett bele végül Gilneas királya. – De a Banshee okos. Ha megosztjuk erőinket, azzal lehet, hogy pont az ő kezére játszunk rá.

Varok éveken át védte Orgrimmar kapuit, és tudta, hogy a város legsebezhetőbb pontja az, hogy túl sok bejárata van, ezért meg kell osztanunk erőinket és taktikusan kell felhasználnunk őket. És ne felejtsük el, hogy Baine a tetteivel hatalmas céltáblává változtatta Thunder Bluffot, ezért néhány csapatunkat muszáj a taurenek védelmére meghagynunk.

Saurfang First Arcanist Thalyssrát és Jaina Proudmoore-t jelölte ki arra, hogy a mágikus támadásokkal szemben védelmet biztosítsanak az ostromlók számára.
– Sose hittem volna, hogy újra részt veszek egy lázadásban a vezetőm ellen – vallotta be Thalyssra, majd egy érdekes kérdéssel fordult Jaina felé: – Lord Admiral, kérdezhetek arról a varázslatsorról, amit Lordaeronban használtál? A lebegő hadihajóról?
– Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy ez egy kul tirasi kereskedelmi titok? – kérdezett vissza mosolyogva Jaina.
– A hajó odaidézése még talán az… de a megbűvölt ágyúk már kevésbé… – válaszolt szintén mosolyogva Thalyssra. Aztán teljes figyelmüket a feladatuk felé fordították.

Lent, a leendő csatatér közepén állt Lor’themar Theron, a blood elfek vezetője és Shandris Feathermoon, aki a night elfeket képviselte ebben az ostromban.
– Szóval északról fogunk támadni – jegyezte meg Lor’themar. – Érthető terv… de nem tudhatjuk, milyen árulást tartogat Sylvanas a számunkra.
– Hosszú éveken át harcoltatok egymás mellett életében és élőholtában is – mondta Shandris. – Biztos jól ismered őt.
– Talán régen valóban így volt. De most…hm… nagyon kevesen vagyunk. Ki kell használnunk a terepviszonyokat, amikor megostromoljuk a kaput.
– A Sentinelek már évezredek óta a természet adottságait használják fel harcaik során – jegyezte meg Shandris. – A földről való tudásunk már akkor nagyon régi volt, amikor a Farstriderek még fiatalok voltak.
– Persze, természetesen – felelte udvariasan Lor’themar.

Mayla Highmountaint azzal bízták meg, hogy megvédje Thunder Bluffot a légi támadásoktól. Ji Firepaw is a taurenek fővárosában tartózkodott, mert őt kérték meg arra, hogy Baine sérüléseit ellássa. Nem is bánta ezt a feladatot, hiszen egyszer már belülről, testközelből átélhette Orgrimmar ostromát, még Garrosh Hellscream uralma alatt. Az előkészületeket látva úgy tűnt, a történelem megismétli önmagát, és ismét egy egyesített azerothi sereg fog véget vetni a Warchief uralmának egy véres, és sok áldozattal járó ostrom után.

Leszámolás – Mak’Gora Orgrimmar kapui előtt

Mindkét fél készen állt az ütközetre, mígnem Varok Saurfang, tudva, hogy úgysem nyerheti meg a csatát, felállt és Mak’gorára hívta ki Sylvanas Windrunnert. Kezében Varian Wrynn legendás fegyverét, Shalamayne-t viselte, és bár nem ő volt előnyben a párharc során, szavaival és tetteivel mégis elérte, hogy a Banshee Királynőt az érzelmei vezették és kifakadt; és amit már régóta sejteni lehetett, az most világossá vált mind a Horda, mind a Szövetség számára.

– A Nagyúr elbukik. Megbíztam benned – mondta Sylvanas keserűen Saurfangnek. – És ők is. Jő a halál, öreg baka. És minden reményük veled együtt hal meg…
– Nem ölheted meg a reményt – állt fel Saurfang, és újra és újra igyekezett lecsapni a Banshee Királynőre. – Megpróbáltad Teldrassilnál. Tévedtél. A remény megmaradt. Szembefordítottál minket egymással, hogy megöljük egymást Lordaeronnál. Tévedtél. Most mind itt állunk. És folyamatosan tévedsz. A Horda ki fog tartani, a Horda erős. – Miután Sylvanas visszalökte az orkot, Saurfang kettébontja a kardot Shalla’torra és Ellemayne-re, majd meglendíti őket. Az első kardcsapást még kikerüli Sylvanas, de a második sikeresen megsebezte a szemét. Sylvanas Windrunnert ez végtelenül feldühítette. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
– A Horda… semmi! – kiáltotta. – Mind semmik vagytok! – kiáltott körbe, hiszen most már minden mindegy volt. Az álca lehullt, Sylvanas felfedte valódi gondolatait.
– Azerothért! – kiáltott Saurfang és újabb támadást indított, Sylvanas azonban sötét mágiát bocsátott ki a keze közül, amely azonnal végzett az ork katonával. A holttest felett Sylvanas nem tudta tovább visszafogni magát.
– Ha látnátok magatokat úgy, ahogy én látlak titeket. Játékkatonák bádogpáncélokban. Fenevadak, akik becsület után üvöltenek. Együtt álltok. Élvezzétek ki… Semmi sem tart örökké.
Ezzel Sylvanas felemelkedett, majd elrepült a távolba, otthagyva lázadókat és lojalistákat, hogy kezdjenek a kialakult helyzettel valamit.

Sylvanast nem érdekelte a Horda. Sylvanas Windrunnert csak a saját tervei érdeklik és a Hordát csak arra használta, hogy megszerezhesse, amit akart. Hiszen még a saját Forsakenjeit is úgy jellemezte évekkel korábban, mint nyílvesszők a tegezben az örökkévalósággal szemben vívott küzdelme során.

– Kormányzó Úr, milyen mágiát használt Sylvanas Saurfang ellen? – kérdezte Jaina Proudmoore, hiszen azt világosan látta, hogy nem arcane mágiával tanult meg ilyen halálosan bánni Slyvanas.
– Én azt reméltem, hogy te vagy Thalyssra tudjátok a választ erre a kérdésre. Még sosem láttam ilyen erőt viselni – vallotta be Lor’themar Theron.
– Nem hasonlított egyetlen mágiára sem, amivel találkoztam – rázta meg a fejét Thalyssra. – És még a jelenlétében sem érzékeltem ebből az erőből semmit.
– Akkor nyilván mostanában tett rá szert… vagy csak idáig várt, hogy felfedje – mondta Jaina Proudmoore.
– Akárhogy is, nem sok jót jelent a számunkra – mondta vészjóslóan Lor’themar. – Akármi is a terve, nincs többé szüksége a Hordára ahhoz, hogy megvalósítsa.

Milyen érdekes, hogy a War Crimes novella idején Sylvanas még azon merengett, hogy Baine hatalmas karjaival úgy lecsapná őt, mint egy legyet, most pedig könnyedén állta Saurfang csapásait. Sylvanas Windrunner sok képességre szert tett a háttérben. Ki tudja, milyen erők feletti uralmat sajátított el az évek folyamán, milyen egyezségeket kötött céljai elérése érdekében. Láthatólag úgy érzi, nincs már szüksége a Hordára ahhoz, hogy elérje végső terveit, és ha még ezek a tapasztalt mágia-használók sem tudják, pontosan mivel ölte meg Saurfanget, akkor igazán komoly bajban vagyunk.

A Negyedik Háború lezárása után

Míg ezek az események lezajlottak, Genn Greymane és a worgenek a nyugati kapunál vártak a jelre, nem tudva, hogy mi is történt…

– Saurfang halott és Sylvanas elmenekült? – kiáltott fel Genn. – Ez nem győzelem. Nem érdekel, ki fogja vezetni a Hordát, vagy hogy darabokra tépik-e egymást. Ami számít, az a Banshee megölése. És mi nem éltünk a lehetőségünkkel.

Gilneas királya szinte mindenét elveszítette Sylvanas miatt, és most újra a bosszúvágy kezd felülemelkedni benne. Ahogyan a csatatéren jelen nem lévő Tyrande Whisperwindben is, aki nem válaszolt Anduin egyetlen megkeresésére sem azóta, hogy elhagyta Stormwindet és Darkshore-ba ment. Tyrande szintén mindenét elvesztette, és Anduin attól tart, hogy őt is elnyeli a bosszúvágy. Talán ez egy kicsit komolyabb belharcba fog torkollani az Alliance soraiban, mivel nagy szükségünk lenne már rá.

Genn Greymane mellett Baine Bloodhoofot is értesíteni kellett arról, hogy mi történt Orgrimmar kapuinál.

– Fájdalommal tölt el, hogy itt kellett maradnom, míg mások a frontvonalban harcoltak. Saurfang… az életét kockáztatta azért, hogy megmentse az enyémet… és végül az életét adta, hogy megmentse a Hordát.

Orgrimmarban Thrall vezetésével ünnepélyes keretek között, méltó módon búcsúztak el és emlékeztek meg Varok Saurfangről.

– Varok Saurfang, Koruk fia. Kalimfor erejének legfőbb parancsnoka. Ő vezette a Lich King elleni támadást. Megvédte világunkat a Legiontől – kezdte Thrall. – Saurfang mindannyiunkat arra késztetett, hogy az igaz becsületért küzdjünk. És a tetteinkben fog továbbélni öröksége.
– Amikor az Alliance és a Horda Ahn’Qiraj ellen vonult, Saurfang volt az, aki önként vállalta az egyesített seregek vezetését – folytatta a megemlékezést az Alliance oldaláról Anduin Wrynn. – Ma az ő bátorsága mentette meg ezrek életét… a csatatér mindkét oldalán. Soha nem feledjük önfeláldozását.
– Kiérdemelted a hősi halálodat, öreg barátom – mondta Thrall. – És most találkozz újra a fiaddal… becsületben és dicsőségben.

A Horda minden vezetőjének van gondolata Saurfang halála kapcsán:

– Évekkel ezelőtt Orgrim temetésénél én beszéltem, miután meghalt népünk felszabadítása közben. Ma ugyanezt tette Saurfangnél is – merengett Thrall. – Nem szabad elbújnunk. Ez volt az utolsó lecke, amire megtanított. De hosszú ideig voltam távol Orgrimmartól, és sok minden megváltozott azóta, hogy utoljára jártam e falak között. Nem tudom, hogyan szolgálhatnám legjobban a Hordát. De harcolni fogok érte a keserű végig.

– Csak rövid ideje ismertem Saurfanget, de tiszteltem bátorságáért – mondta First Arcanist Thalyssra. – Nem egyszerű szembeszállni a vezetőinkkel, még akkor sem, ha nekünk van igazunk. Sokak életét mentette meg ma. Ha túléljük N’Zothot, mindannyian az ő önfeláldozásának köszönhetjük a jövőnket.

– Az én népem még új a Hordában, és voltak időszakok ebben a háborúban, amikor azon merengtem, vajon nem volt-e hiba a csatlakozás – mondta Mayla Highmountain. – De aztán Saurfangre gondolok, és arra, amit ő jelképez, arra a Hordára, amelyért harcolt. Ez az a Horda, amelyhez a népem csatlakozott. Ilyen Hordának kell lennünk. Nem tudok elképzelni méltóbb módot az emléke ápolására, mint ha folytatjuk az ő útját.

– Saurfang… az ő bátorsága nélkül meghaltam volna Sylvanas kezei között – emlékezett Baine Bloodhoof. – Ez egy olyan adósság, amit már soha nem fizethetek vissza, csak azzal, ha ápolom emlékét és továbbviszem az örökségét. A Horda nem maradhat megosztott. Vissza kell tekintenünk mindarra, amin keresztülmentünk, és határozottan, de bölcsen kell döntenünk arról, merre folytatjuk tovább… egységes frakcióként.

– Utálom a temetéseket – jegyezte meg Gazlowe. – Ne érts félre, tiszteltem Saurfanget, ahogy mindenki más. Csak nem szeretek tétlenül állni, miközben annyi elvégzendő munka van. Mi, goblinok tudjuk, hogyan rójuk le tiszteletünket. De nem szeretünk túlfizetni; érted, mire gondolok? És tudod mit? Azt hiszem, az öreg Saurfang is egyetértene. Hiányozni fog. De nem fogom befejezetlenül hagyni a munkát, amit elkezdett.

– Sylvanas erős Warchief volt – mondta Overlord Geya’rah. – De nem a Horda Warchiefje volt. Mindent, amit tett, magáért tette. Saurfang feláldozta mindenét a Horda számára. Erő és becsület. Egy igaz Warchiefnek mindkettőt birtokolnia kell. Ez az a lecke, amit sosem felejtek el.

– Soha nem voltak jó érzéseim ezzel a háborúval kapcsolatban – mondta Rokhan. – Követtem az utasításokat, próbáltam a legjobbat kihozni ebből a rossz helyzetből. De mindig azt gondoltam, hogy Sylvanas szíve mélyén a Horda legjobb érdekeit tartja szem előtt. Tévedtem. Az ösztöneimre kellett volna hallgatnom. Többet tehettem volna Saurfangért. Most már késő bánat. A loák vezessenek minket. Szükségünk van rájuk.

– Belül mindig azon fogok töprengeni, hogy vajon bekövetkezett volna mindez, ha korábban cselekszem – mondta Lor’themar. – Ha a háború kezdetén szembeszállok Sylvanas-szal. Ha nem égette volna le Teldrassilt. Nem könnyű végignézni, ahogy egy kedves barát sötét útra lép, felismerni, hogy hol csúsztak el igazán a dolgok. Azt hittem, ismerem őt, és Saurfang fizette meg az árát ennek a tévedésemnek. Megbíztam a Farstridereket, hogy nyomozzák Sylvanas és Nathanos hollétét… habár nem vagyok biztos abban, hogy rájuk találunk. Egykor ők maguk is Farstriderek voltak. De nem maradhatok tétlen, amíg szabadon vannak. Többé már nem.

– Saurfang halálával és Sylvanas… távollétével Orgrimmar Warchief nélkül maradt – mondta Lady Liadrin. – Eközben N’Zoth fenyegetően hajol fölénk. Nem hagyhatjuk, hogy Orgrimmart elnyelje a káosz. Ébernek kell maradnunk N’Zoth befolyásának minden jelére… és egyúttal azokéra is, akik továbbra is Sylvanas kifordított ideáinak követői. Azokat, akik belátták hibájukat abban, hogy a Banshee Királynővel tartottak, hagyjuk békén. Meg kell bocsátanunk nekik, és egyesülnünk kell velük, ha erősek akarunk maradni a veszéllyel szemben.

Így ért véget a hadjárat, amelynek a végén a Horda Warchief nélkül, a Forsakenek vezető nélkül, a világ pedig az egyik legnagyobb hőse nélkül maradt. Jó látni, hogy a városban különböző módokon bontakozik ki a háború utóélete. Számos beszélgetést hallgathatunk a városlakók között arról, hogy mi történt. Próbálják befoltozni a lyukat, amely a lojalisták és a lázadók között támadt. A Forsakenek pedig most aztán tényleg teljesen elhagyottaknak érezhetik magukat, míg mások még mindig reménykednek abban, hogy ez az egész egy jóval nagyobb terv egyik részeleme csak…

A Sylvanashoz hű játékosok beszélhetnek Eitriggel, akit nem sokkal korábban vertek meg és láncoltak meg. De ő nem fogja ellenük használni a döntésüket. Szerinte mindenki azt tette, amit helyesnek tartott, és mindezt a múltban, magunk mögött kell hagynunk. Egyedül az számít, hogy hogyan fogjuk újra egyesíteni a Hordát. Törjük meg a kört, és legyünk elnézőek mindazokkal, akik a Hordával akarnak maradni.

A lojalisták búcsúja Sylvanastól

De olyanok is vannak, akik mindezek ellenére is kitartanak a Banshee Királynő ellen. Dark Ranger Lenara számára erre az esetre is adott utasításokat Sylvanas. A lojalistákat egy hearthstone segítségével Ghostlandsre juttatták, Windrunner Spire-be, a Windrunner család egykori otthonába…

– Á, bajnok, nem voltam biztos abban, hogy élve kijutsz Orgrimmarból – köszöntötte az érkezőket Sylvanas. – HA az árulók tudomást szereznek arról, hogy engem szolgálsz, vasra vernek… vagy még rosszabb. Saurfang félresikerült párbaja idő előtt véget vetett a háborúnak, de ez nem számít most. Számtalan lélekkel etettük az éhes sötétséget. Habár az élők nem érdekelnek, a Forsakeneket sajnálom. Azért a hatalmas igazságtalanságért, amely miatt ilyen formában jöttek létre. Mindenkinél jobban értem a sors kegyetlenségét. De mindazok ellenére, amit tanítottam nekik, ők makacsul ragaszkodtak a reményhez. Hamarosan a többiekkel együtt ők is megismerik az igazságot.
– Az Azsharával kötött egyezségem eredménye még várat magára. Azeroth seregei megküzdenek majd mesterével, és ő holttestek tömegével fogja szegélyezni utaikat. Végül ő is a Halált fogja szolgálni.
– De elég az elmélkedésből. Vannak előkészületek, amelyeket meg kell tenni. Semmi sem tart örökké. Amikor legközelebb találkozunk, akkor majd te is megérted.

Sylvanas nem csak tőlünk búcsúzik, hanem leghűségesebb bajnokától, Nathanostól is, akinek jó utat kíván. Nathanos Blightcaller pedig megengedi magának, hogy hangosan, mások előtt is kimondja: – Jó utat, szerelmem. – Bár már régóta tudjuk, hogy Nathanos élőholtként is továbbra is szereti Sylvanast, hogy egy örökkévalóságot is eltöltene mellette a kárhozatban, most úgy tűnik az is kiderül, hogy Sylvanas sem szabadult meg az érzéseitől halálával, sőt, az sem zavarja, ha mások is megtudják, hogyan érez a férfi iránt.

Az a mondata, amivel Sylvanas arra utalt, hogy a Forsakenek továbbra is ragaszkodnak a reményhez és az élethez, a Before the Storm regényre utal vissza. Abban láthattunk egy balul sikerült próbálkozást arra, hogy az élőholtak és az élők újra kapcsolatba lépjenek egymással. Néhány Forsaken nem akarta, hogy ez a nap véget érjen, és ezért arra kérték az eseményen papnőként jelen lévő Calia Menethilt, Arthas Menethil nővérét, hogy álljon ki mellettük, tartson velük és vezesse őket az Alliance-be, hogy elhagyhassák a Banshee Királynőt. Ez természetesen nem igazán tetszett Sylvanasnak. Az összes Forsakent, aki részt vett a találkozón – akár el akarta hagyni az Undercityt, akár nem – lenyilaztatott. Caliát is megölte, de a nő testét visszavitték a Netherlight Temple-be, ahol Anduin Wrynn és Alonsus Faol a naaru Saa’rával együtt visszahozták őt. Nem az életbe, nem úgy, mint egy Forsakent, hanem máshogy, mint a Fénynek egy élőholt teremtményét.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

One thought on “A 8.2.5 patch és a Hadjárat vége – Nobbel87 előadása alapján

  • Jó fordítás lett:) Sylvanas ennél a mondatánál spoilerezett egy nagyot am ” Azeroth seregei megküzdenek majd mesterével, és ő holttestek tömegével fogja szegélyezni utaikat. Végül ő is a Halált fogja szolgálni. ” Azeroth mestere N’zoth és bfa végén valószínű meghal , és itt jön a képbe a következő kieg témája maga a Halál és a Shadowlands , érdekes lesz.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .