A Halász és a monkok
Két bölcs monk találkozott egymással a Jáde Kígyó Temploma alatt, hogy az igazság természetéről tanácskozzanak. Mivel a tenger tükörsima és nyugodt volt, úgy döntöttek, hogy felbérelnek egy halászt, hogy evezzen ki velük az ormokon túlra, hogy beszélgetésük közben megcsodálhassák a tájat.
– A tükörsima víz vihart jósol – figyelmeztette őket a Halász, de a bölcs monkok bíztak a szemükben és ragaszkodtak az utazáshoz.
– Az igazság abszolút – mondta az első monk, ahogy a kis hajó kisiklott a nyílt vízre. – Az univerzumban csak egy igazság létezik, és nekünk fáradhatatlanul azon kell dolgoznunk, hogy azt felfedjük.
– Az igazság relatív! – vágott vissza a másik, miközben felhők gyülekeztek a fejük felett. – Az univerzumban rengeteg igazság van, és csak a bolondok hiszik azt, hogy az ő igazságuk minden más igazság felett áll.
A Halász nem mondott semmit a monkok vitájára, mígnem az egyik végül feléje nem fordult és meg nem kérdezte a véleményét az igazság természetéről.
– Soha nem gondolkodtam még rajta – vallotta be.
A két monk megrázta a fejét és csettintettek a nyelvükkel. Majd aggódni kezdtek, mikor megtudták, hogy a Halász se írni, se olvasni nem tud.
– Úgy látjuk, hogy elvesztegeted az életedet – mondták neki.
Abban a pillanatban dörgés és villámlás rázta meg az eget, majd hatalmas vihar zúdult rájuk. A kis csónak hamarosan megtelt vízzel és felborult. Miután nagykabátját ledobta magáról, a Halász úszni kezdett a part felé.
– Segíts! – kiáltották a monkok, ahogy egyre nagyobb hullámok fordozódtak körülöttük. – Nem tudunk úszni!
A Halász így válaszolt:
– Úgy látom, elvesztegettétek az életeteket!
Add hozzá kedvenceidhez