A rejtélyes Khadgar

Khadgar mostanra már háromszor is sikeresen bezárta a Sötét Portált, ami, bárhonnan nézzük is, lenyűgöző teljesítmény. Tirisfal Őrzőjének (Guardian of Tirisfal) egykori tanítványaként Khadgarnak hosszú és kalandos élete van – egy élet, amelyet nagyon gyorsan leéltek, de most úgy tűnik, hogy a visszájára fordul. Ha valamit is megtudhattunk eddig Khadgarról a WoD során, az az, hogy ennek a rejtélyes mágusnak több van a tarsolyában, mint amit bármelyikünk is feltételezett volna, amikor először találkoztunk vele a Burning Crusade során Shattrath Cityben.

Élénk. Lendületes. Néha a végtelenségig lobbanékony, és csordultig van szellemes évődésekkel és még szellemesebb ötletekkel. Khadgar sok mindenben tehetséges, amelyek közül szinte a legjelentéktelenebb, hogy Sötét Portálokat zúz össze és hadseregeket vezényel. És mindezen féktelen kalandok között elmerenghetünk azon, hogy vajon a tizenhét éves Khadgar, amikor felnézett Karazan tornyára, gondolta volna, hogy pontosan milyen veszélyekből fog ki-be táncolni olyan elegánsan, mint egy táncos.

Khadgar életéről a legkevesebb, ami elmondható, hogy zavarba ejtő – tizenhét évesen a Kirin Tor elküldte, hogy Tirisfal Őrzője és a bolygó leghatalmasabb mágusa, Medivh mellett szolgáljon tanoncként. Habár Khadgar idejébe és kemény munkájába került, végül Medivh megkedvelte a fiút – azonban Khadgar nem tudta, hogy Medivh egy szörnyű, sötét titkot rejteget, amely majd az Őrző bukásához és tanonca végzetének különös fordulatához vezet majd.

Medivh anyja, Aegwynn maga is Őrző volt, és végzetes találkozása során Sargeras avatarjával, a nő volt a győztes. De a győzelme rövid életű volt, mivel a Burning Legion vezérének avatarja a nő tudta nélkül Aegwynnbe magába költözött bele. Mikor később Medivh-vel lett terhes, Sargeras szelleme a nőből a fiúba szállt. Amikor Medivh 14 éves korában hatalma ura lett, a mágikus hatás komába taszította őt, és Sargeras az elkövetkező húsz évet azzal töltötte, hogy lassan, de biztosan az uralma alá vonja az Őrzőt, ha majd felébred.

Khadgarnak természetesen erről fogalma sem volt –, de amikor rájött, hogy Medivh volt a felelős a Sötét Portál megnyitásáért, amelyen át az orkok elözönlötték Azerothot, tudta, hogy tennie kell valamit. Anduin Lotharral és a félork Garonával együtt Khadgar Medivh tornyához utazott, hogy kérdőre vonják az Őrzőt é s megpróbálják keresztülhúzni Sargeras terveit. Medivhet legyőzték, de Khadgarnak komoly árat kellett fizetnie a győzelméért – mágiája és életereje elszállt belőle, és csupán egy agg vénember lett belőle egy tizenhét éves fiú élénk elméjével.

Az Alliance Expedition

Medivh eltávozott, azonban az orkok, akiket ő engedett Azerothra, nem. Az Első Háború végén Stromwind királysága romokban hevert, és akik túlélték a harcokat, északra menekültek, Lordaeronba. Khadgar is a menekülők között volt – és ahogyan az idő múlt, úgy a mágiája is kezdett visszatérni hozzá, méghozzá erősebben, mint korábban. Erősnek és egészségesnek érezte magát, mint bármely tizenkilenc éves fiatalember, kinézete azonban továbbra is egy öregemberé volt, és attól tartott, hogy az ifjúsága már sohasem volt visszatérni.

A Második Háború egy tragédiával ért véget – Anduin Lothar életét vesztette, bár halálával a Szövetség Turalyon vezetésével erőre kapott és egyszer és mindenkorra legyőzte az orkok Hordáját. Khadgar eltökélte, hogy bebiztosítja a győzelmet, ezért lerombolta az Azeroth és Draenor közötti kapocsként szolgáló Sötét Portált. Ugyanakkor a két világ törés megmaradt minden próbálkozása ellenére is – ezért Khadgar létrehozta Nethergarde Keepet a Blasted Landsen, hogy szemmel tartsák a törést és őrt álljanak egy esetleges invázióval szemben.

Csak egy évvel az erőd megalapítása után a Sötét Portál újból megnyílt – habár ez alkalommal az ork erők sokkal összeszedettebbnek tűntek, kulcsfontosságú helyeket támadtak meg, hogy értékes ereklyéket lophassanak el. Mivel aggódott, hogy mi fog ebből kisülni és félt egy második inváziótól, Khadgar megalapította az Alliance Expeditiont és saját maga utazott a Sötét Portálon át Draenorra. Ott felfedezte, hogy a sámán Ner’zhul vezetésével az orkok számtalan világra kívánnak portálokat nyitni, hogy meghódítsák azokat. Az expedíció legjobb erőfeszítései ellenére sem tudta megállítani Ner’zhult és ennek Draenor itta meg a levét, miután lassan darabjaira hullott a sok mágikus portáltól, amelyeket a felszínén megnyitottak. Miután Khadgar nem akarta, hogy Draenor pusztulásának utóhatásaként Azeroth is elpusztuljon, egykori mesterének varázskönyvét használta fel arra, hogy mit is kell tennie, és ismét bezárta a Sötét Portált – ezalkalommal Draenorról. A terv működött, és Azeroth megmenekült… azonban Khadgar és útitársai az orkok otthonának széttöredezett darabkáinak fogságában találták magukat.

Lothar Fiai

Az Alliance Expedition hőseit sokáig halottnak hitték, azonban nagyon is éltek, és erre mi magunk is rájöttünk, amikor a Burning Crusade során átutaztunk a Sötét Portálon. Lothar Fiainak nevezték el magukat Anduin Lothar iránti tiszteletükből, és minden erejükkel igyekeztek megóvni Azerothot attól, ami egykor a Sötét Portál túloldalán állt. Amikor a Sötét Portál újból megnyílt, újra találkozhattak a Szövetséggel és Azeroth-tal – és Khadgar utazásának különös története tovább folytatódott.

Úgy tűnt, hogy amíg mi fekete sárkányokkal és Old Godokkal voltunk elfoglalva Azerothon, addig Khadgart elfoglalta magát azzal, hogy megismerkedett a Sha’tarral és különösen annak vezetőjével, az A’dal nevű naaruval. Mint nemes, bár különös lények, a naaruk ugyanannyira el voltak kötelezve a Burning Legion legyőzése mellett, mint Khadgar és tsai. Mire mi végül rátaláltunk Khadgarra Shattrath Cityben, addigra ő már egy ideje A’dal tanácsadójaként működött.

A Burning Crusade végén Khadgar Shattrath Cityben maradt egy időre, de végül visszatért Azerothra és elfoglalta helyét Dalaran legfőbb tanácsában, a Hatok Tanácsában (Council of Six). De bármilyen kiváló mestere is volt a mágiának és bármennyire is rátermett volt, nem őt választották a Kirin Tor vezetőjének – sőt, valójában ő volt az, aki Jainát javasolta a pozícióra a Krasus által leírt próféciák sugallatára, amelyek arról szóltak, hogy a nő volt hivatva betölteni ezt a poziciót.

A Vashullám (Iron Tide)

Ugyanakkor a végzet úgy döntött, hogy Khadgar még nem végzett a Sötét Portállal, illetve az annak túloldalán lakókkal. Köszönhetően annak, hogy kiválóan ismerte a Sötét Portált, amikor az orkok elkezdett átözönleni a törésen, természetesen Blasted Landsre hívatták. Bármilyen különös is, Khadgar itt kezdett el igazán elemében lenni – és úgy tűnik, hogy Medivh öregítő varázslata is most kezd alábbhagyni. Most már nem az az agg, aszott vénember a fehér szakállával és a ráncos bőrével, hanem kicsivel fiatalabbnak tűnik. Nem jelenti azt, hogy egy tinédzser lenni – ahhoz már túl sokat élt –, de már közel sem tűnik olyan idősnek, mint amikor először találkoztunk vele Shattrathban.

És Khadgar átvezetett minket a Sötét Portálon, irányított minket az Iron Hordával szemben, sikeresen kiharcolta az útját az ork seregeken át, és sértetlenül partot ért a túloldalt, méghozzá egy megújult céllal. És hogy mi ez a cél? Jelenleg úgy tűnik, hogy kizárólag arra koncentrál, hogy Gul’dant és a Shadow Councilt levadássza, és véget vessen az ő cselszövéseiknek. Valójában Khadgar szinte a végtelenségig Gul’dan megszállottja lett, akit a „sötét megtestesülésének”, illetve a „legrafináltabb, legördögibb ellenségnek nevett, akivel valaha is találkozott”.

Ezzel csak egyetlen apró probléma van.

Khadgar soha nem találkozott Gul’dannal. Eddigi életének hosszú évei során soha nem találkozott az orkkal szemtől szembe. Hallott történeteket róla Garonától, látta az orkot látomásokban, amikor még Medivh tanoncaként szolgált, de Gul’dan már jóval azelőtt meghalt, hogy Khadgarnak esélye lett volna vele összetalálkozni. Valójában Khadgarnak több kapcsolata volt Gul’dan koponyájával, mint magával az élő orkkal.

És ez egy cseppet különös, ha belegondoltok.

És Anne Stickney itt vette fel alufóliás sapkáját, hogy alapvetően abból a mondatból, hogy „Gul’dan a legfélelmetesebb ellenség, akivel valaha is találkoztam”, illetve pár egyéb apróságból elég hajmeresztő következtetéseket vonjon le. Előre figyelmeztetek mindenkit, ami most következik, az puszta spekuláció, jó nagy adag összeesküvés-elmélettel nyakon öntve!

Különös történések

Nézzük, hogy mit is tudunk idáig Khadgarról és mit is láttunk eddig belőle a WoDban. A Sötét Portál újból megnyílt Azerothon és az Iron Horde Blasted Landsre áramlott, valamint könnyedén elfoglalták Nethergarde Keepet. Mivel a Burning Crusade során megtaláltuk Khadgart és a pasas már több alkalommal is sikeresen bezárta a Sötét Portált, adta magát, hogy megkérjük, csatlakozzon hozzánk az Iron Horde elleni harcban, és tegyen valamit azzal a portállal harmadjára is. És ő több, mint készséges volt abban, hogy segítsen nekünk.

De az a Khadgar, aki csatlakozott hozzánk, egy kicsit máshogy nézett ki, mint az idős, aszott vénember, akit Shattrath Cityben láthattunk. Namost, lehet azzal érvelni, hogy talán csak eljött az ideje annak, hogy Khadgar egy másik modellt kapjon, de eddig minden egyes képen, amelyen láthattuk Khadgart – még a Warcraft képregényekben is –, egy idős, ráncos emberként ábrázolták, hosszú szakállal és minden egyébbek. És az a Khadgar, akit most kaptunk, nemcsak egyszerűen megborotválkozott, összeségében is fiatalabbnak néz ki – sokkal, sokkal fiatalabbnak, mint az az öregember, akivel Shattrathban találkoztunk. Ez kicsit különös.

Tudjuk, hogy Khadgar végül visszakapta az erejét, ezért feltételezhetjük, hogy az öregítő varázslat, amelyet Medivh szórt rá, szintén lassan lekopik róla – pusztán több időbe telt. De más különös dolgok is vannak. Draenoron Khadgar szinte megszállottja Gul’dannak és annak, hogy leszámoljon vele mindenki érdekében. Úgy beszél az orkról, mintha ismerné, mintha már találkozott volna vele korábban. De Khadgar valójában soha nem találkozott Gul’dannal – vagy legalábbis nem életében. Ahogy már említettem, Khadgarnak több kapcsolata volt Gul’dan koponyájával, mint magával az orkkal. Ha ezt összetársítjuk az Atiesh felbukkanásával (Az Atiesh Medivh varázsbotja, amelyet az új Tirisfali Őrző kapott meg. Azonban Micky Neilson a Twitteren szeptemberben jelezte, hogy Me’dan visszamondta szerepét, mint az új Őrző, így valsózínűleg Me’dan valamikor Khadgarnak adhatta a fegyvert – szerk.) és Khadgar különös és hirtelen támadt hajlamával, hogy időnként varjúvá változzon, fel kell tennünk a kérdést… egyáltalán Khadgarról beszélünk itt?

Őrző

Draenoron Khadgar missziójának tekinti, hogy minket egy erőteljes és egyedi tárggyal, egy gyűrűvel szereljen fel, egy olyannal, amit folyamatosan erősít és majd a jövőben is különböző, Draenoron található tárgyakkal és darabkákkal erősít fel a kiegészítő során. Mindezt azért, hogy vélhetően lefegyverezzük a Shadow Councilt és legyőzzük Gul’dant – még egyszer, ez egy igazán csodálatra méltó feladat. De honnan jött az Atiesh? És hogyhogy Khadgarnak hirtelen akkora ereje és tudása van, hogy képes varjúvá változni? Csak egyetlen ember van a lore-ban, aki ezekre képes volt, és ezt az embert mind Khadgar, mind Gul’dan jól ismeri – Medivh.

Mi van akkor, ha ez a Khadgarral, akivel jelenleg tárgyalunk, egyáltalán nem is Khadgar? Mi van, ha az ember, aki felbukkant, hogy segítsen nekünk harcolni az Iron Hordával szemben a sötét Portálnál, nem egyszerűen csak felbukkant Shattrathból – mi van, ha egy legenda a múltból, ahogyan Medivh a Warcraft III-ban előbukkant, hogy segítsen nekünk a problémánkban, egyszer csak visszatért, hogy kísértsen minket? Egy ismerős arc mögé bújt, hogy ne ismerjük fel, és csendben segít nekünk, hogy megakadályozzunk egy olyan katasztrófát, amely kísértetiesen hasonló ahhoz, amit ő hozott Azeroth-ra évekkel ezelőtt.

Medivh ismeri Gul’dant. Tudja, hogy mire képes Gul’dan és a Shadow Council mire képes, sokkal jobban, mint Khadgar – sokkal jobban, mint bárki Azerothon, Garona kivételével. Egy Őrző támogatna és erősítene minket a múltból? Még értelme is lenne, ha Medivh közbeavatkozna ezen a ponton – végül is az a törékeny béke az Alliance és Horde között, amit ő hozott létre, füstté és hamuvá vált. Az a győzelem és az a szövetség volt Medivh jóvátétele. Erre léptünk rá, amikor elvágtuk a diplomáciai kötelékeket, és az a győzelem, amelyért oly keservesen harcoltunk a Burning Legionnel szemben, egyszerűen semmivé válik emiatt az alternatív univerzum és a Legion jelenléte miatt.

Hatalom

Ugyanakkor Khadgart – vagy legalábbis akit Khadgarnak hívunk – úgy tűnik, hogy jobban lefogalják ezek az erőteljes tárgyak, mintsem a mi hősies erőfeszítéseink. Többször is használta a hatalom szót. Szinte csak erre fókuszál. Ami elgondolkoztat, hogy vajon ez a Khadgar, vagy Medivh, vagy aminek hívni akarjátok, egyáltalán a mi univerzumunkból származik-e. Hiszen minden bizonnyal van valahol egy egy alternatív Azeroth is, és fogalmunk sincs róla, hogy mi van azon az Azerothon, vagy hogyan zajlottak ott a történelem eseményei. Nyilvánvaló, hogy amikor a Sötét Portált újra megnyitották, azon keresztül jött az Iron Horde. De mi van akkor, ha valaki más is keresztüljött rajta – mi van, ha keresztüljött rajta egy Khadgar egy teljesen más történettel?

Meglehetősen valószínűtlennek tűnik. Ugyanakkor ott van az a dolog, hogy Khadgar kibővítette az erőnket és hatalmunkat. Mindent elkövetett azért, hogy rátaláljon egy hősre – ránk – egy erőteljes hősre, aki képes legyőzni az Iron Horde-ot és feltételezhetően Gul’dant is az események során. Azt feltételezzük, hogy Khadgar a legnemesebb szándékból segít nekünk, hogy hozzánk hasonlóan neki is Azeroth jobbulása és legjobb érdekei állnak az előtérben. Nos, ez az, amit tudunk: azért vittek át minket a Sötét Portálon, hogy legyőzzük az Iron Horde-ot. Az Iron Horde visszautasította Gul’dan démonvér ajándékát, és a saját módszerei szerint szeretné leigázni Azerothot Garrosh Hellscreamnek köszönhetően. Az Iron Horde odáig ment, hogy még fogságba is vetették Gul’dant és kapitányait, hogy ők táplálják a Sötét Portált és biztosítsák, hogy továbbra is működjön. Aztán mi felbukkantunk és ezt megszakítottuk.

Ráadásul nemcsak megszakítottuk, hanem még szabadon is engedtük Gul’dant ennek során. És persze azt feltételezzük, hogy mindez a pillanat hevének következménye – pusztán ennyi idő állt rendelkezésünkre, mielőtt harcvonalaink összezuhantak volna. De aztán eljön az a pont, amikor igazán szembe kell néznünk a szituációval és meg kell kérdeznünk magunktól: mi folyik itt? Mi is folyik itt igazából? Khadgar következetesen akkor bukkan fel, amikor a leginkább szükségünk van rá, és sokkal fiatalabbnak és erősebbnek tűnik, mint évek óta bármikor. Összehívott minket, hogy visszanyomjuk az ork sereget, akik meg akarták hódítani Azerothot – azt az ork sereget, akik visszautasították a Gul’dan által felajánlott sötét ajándékot, a vért, amely a Burning Legionhoz kötné őket.

Khadgar mindannyiunkat összegyűjtött. Mindannyiunkat. Azeroth leghatalmasabb hőseit, mindegyikünket az utolsó szálig. És akkor Khadgar azt mondta, hogy „Itt az alkalom! Fussunk át a Sötét Portálon és állítsuk meg őket a túloldalon! Ez egy öngyilkos küldetés, de Azeroth meg fog menekülni!” Ezért keresztülmentünk a Sötét Portálon, annak ellenére, hogy elvileg meg fogunk halni.

És Azeroth hirtelen elveszíti közel az összes olyan katonáját, akik képesek szembeszállni az univerzum legrosszabb seregével.

Komisz játszma

Úgy tűnik, mintha egy olyan játék kellős közepébe csöppentünk volna, amelyet alig ismerünk, ugye? Persze, harcolunk az Iron Horde-dal. Azok a fickók igazi rosszfiúk – utálják Azerothot és meg akarják hódítani. Miért? Mert Garrosh Hellscream, akire csak a Prófétaként utalnak, azt mondta nekik, hogy ezt kell tenniük. De az Iron Horde igazából csak az egyik mesterét cserélte le egy másikra – és előbb vagy utóbb erre ők maguk is rá fognak jönni. A tábla túloldalán pedig ott vannak a draeneiek, akik kétségbeesetten harcolnak a túlélésért és a szabadságukért. Túljártak a végzet eszén, megmentették Karabort, visszaszorították az Iron Horde-ot, mivel Kil’jaeden bábja, Gul’dan nem tudta rávenni az orkokat arra, hogy igyanak Mannoroth véréből.

És emellett… valahol középen ott vannak a Sargereiek, a draeneieknek az a csoportja, akik szembefordultak népükkel és most a Shadow Councilt szolgálják. De tényleg így lenne? Ez is egy nagyon jó kérdés. A Socrethar’s Rise-on talált propaganda anyag alapján ezek a draeneiek azért csatlakoztak az eredarokhoz, mert halhatatlanságot ígértek nekik – aminek szintén nem sok értelme van, mivel az eddig látottakból úgy tűnik, hogy a draeneiek így is közel állnak a halhatatlansághoz, ha eleve nem azok. A Sargereiek magukat a Legionnak ajánlották és nem az azt szolgáló Shadow Councilnak. Már a nevükből is az következik, hogy ők magát a Burning Legion vezérét szolgálják. A bukott titánt, Sargerast.

A Legion terve, Kil’jaeden terve, hogy meghódítsák az orkokat, kudarcot vallott. A Legion nyilván nem boldog ettől. De találtak egy másik utat – egy olyan utat, amelynek nincs köze Kil’jaeden kisstílű bosszújához a draeneiekkel szemben, ellenkezőleg, a velük való szövetséget jelenti igazából. Miért is vette fel Kil’jaeden eredetileg a kapcsolatot az orkokkal? Hogy bosszút álljon Velenen, igen – de azért is, mert Sargeras egy olyan sereget akart, amely képes világokat meghódítani, egy vérszomjas, hatalmas sereget, amely képes térdre kényszeríteni világokat, képes habozás nélkül megölni olyan félisteneket, mint Cenarius.

Egy olyan sereget, amely képes legyőzni az Old Godokat. Egy olyan sereget, amely képes magának a Legionnek az eszközét is legyőzni, az átkozottak lázadó vezérét és a Scourge sereg vezetőjét. Egy olyan sereget, amely egy másik univerzumban képes legyőzni a Burning Legion egyik fővezérét a három részből, emberekből, éjelfekből és orkokból álló seregek együttes erejének, valamint egy csapat wisp jól időzített támadásának köszönhetően. Milyen kényelmes megoldás is lenne, ha egy ilyen sereg csak úgy átfutna a Sötét Portálon, bele a Legion karjaiba, elpusztítva maguk mögött a Portált, és ezzel talán örökre megpecsételve a saját sorsulkat.

Egy ilyen sereget, amely ennyi dologra képes, már csak használni kellene. Megfordítani. Visszafordítani oda, ahonnan jöttek a Portálon át, amelyet most nem Gul’dan és az alattvalói táplálnának, hanem ennek a seregnek a leghatalmasabb tagja, akinek az ereje képes felerősíteni egy gyűrűt, amely magában foglalja Draenor legerősebb ereklyéit és akinek okos, ravasz kezei pontosan tudják, hogy hogyan lehet a legjobban használni azt.

Medivhnek el kellett érnie a nagykorúságot és Őrzőként hatalomra kellett kerülnie ahhoz, hogy Sargeras végül megkaparintsa a varázslót és a saját céljai érdekében irányítsa az Őrzőt. Vajon mennyi időbe telt, hogy Sargeras megkaparintsa magának azt a testet és személyt, amelybe a szelleme költözött akkor, amikor Medivh idő előtt meghalt?

Talán erre is fény fog derülni hamarosan.

/Az eredeti cikkek linkjei:
http://wow.joystiq.com/2014/11/30/know-your-lore-khadgar-of-the-sons-of-lothar/
http://wow.joystiq.com/2014/12/07/know-your-lore-tinfoil-hat-edition-the-mystery-of-archmage-kha/