Warcraft Krónikák – A Földanya kegyeltjei /írta: Dr. ZacC/
A taurenek („shu-halo”-k az ősi Taur-ahe nyelven) olyan nomád vagy félnomád életmódot folytató teremtmények, akiknek legtöbbje Mulgor füves, zöldellő síkságain telepedett le az ork honfoglalással egyidőben. A taurenek nagytermetű, izomtól duzzadó, bölényerejű patás élőlények. Óriási testüket puha, rövid, bolyhosszerű bunda fedi, amelynek színe a feketétől a szürkén át a fehérig és a vörösesbarnáig terjed.
A nomád életmód a tauren faj ismérve volt, míg a Vérpata (Bloodhoof) törzs le nem telepedett Mulgor vidékén, s példáját sok más törzs is követte ezután a Meddőföldeken (The Barrens), a Kőkarom-hegységben (Stonetalon Mountains) és az Ezernyi Tűfok (Thousand Needles) földjein. A letelepedés ellenére megőrizték természetszerető életmódjukat, és környezetük teljes mértékű tiszteletben tartásával próbálják élni hétköznapi életüket ma is. A tauren sámánok, vadászok és harcosok a generációkkal ezelőtt kialakított kultúrájukat őrzik jelenleg is, kőépületeik nincsenek, és egyáltalán nem bányásznak a természettel való békés összhang megtalálása érdekében. A fémek megmunkálásához az alapanyagot a kereskedelem biztosítja számukra. Ez nem azt jelenti, hogy a taurenek nem háborúznak, ellenkezőleg, ha feldühítik őket, meggyőző brutalitással és gyorsasággal támadnak rá ellenségeikre, annak ellenére, hogy nem szeretnek vért ontani, mivel hitviláguk elveti a hadviselés borzalmait. Emiatt a törzs tagjai egymás közti konfliktusukat szertartásos kihívással szokták megoldani, ami hasonlít egy párbajra.
Mióta a taurenek a Horda tagjai, nagy igény van harcosaikra és gyógyítóikra a bonyolult és egyre szövevényesebb konfliktusban a Szövetség ellenében. A tauren harcosok a csatamezőn végrehajtott tetteik után sokszor elvonulnak a külvilágtól egy kis időre, hogy megtisztuljanak, ám mindig visszatérnek, s tovább szolgálják ork szövetségeseiket, akik megbecsülik a bivalyerős harcosok erejét.
Egy idegen szemlélődőnek a taurenek csöndes és általában búslakodó teremtményeknek tűnhetnek. Nincs írásuk, legendáik és történeteik szájhagyomány útján terjednek nemzedékről-nemzedékre. A meséik valóságtartalma emiatt hagy némi kívánnivalót maga után. A tauren faj állítólag olyan öreg, mint az éjelfek: ez a két faj együtt ébredt fel a világ megalkotásakor. A taurenek ébredése a Titánok Azerothra való érkezéséhez köthető (valamint az első Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) és az elfek teremtéséhez), valószínűleg egy ősi bika vagy bölényfajból fejlődhedtek tovább. Ahogyan az éjelfeket, őket is erős szálak fűzik a természethez és a természet szellemeihez. Valójában társadalmuk alapja is sámánisztikus gyökereken nyugszik. Egy tauren fontosnak tartja a föld és a vadon dolgai valamint az elemek nyughatatlan szellemei közötti finom egyensúly fenntartását. Ezen túlmenően a druidizmus alapjai, amelyre Cenarius tanította őket évezredekkel ezelőtt, még inkább megerősítette a természethez való kötődésüket. Elképzelhető az is, hogy a taurenek ősei a Smaragd Álmot (Emerald Dream) is megjárták réges-régen.
A faj nem vett részt az Ősök Háborújában (War of the Ancients), az első démoni invázió megállításában mintegy tízezer évvel ezelőtt, s a Harmadik Nagy Háborút megelőzően a taurenek számtalan generáció óta rótták már a Meddőföldek végeláthatatlan pusztaságait, vadásztak a legendás kodókra, és keresték halhatatlan istennőjük, a Földanya (Earth Mother) bölcsességét. A vándorló törzsek azonban egyesülni kényszerültek a Hordával egy közös ellenség, a kegyetlen kentaurok ellen. Az ork-tauren szövetség sikeresen visszaverte a kentaur törzsek támadásait, s eztán Vérpatájú Cairne (Cairne Bllodhoof) és Vérpata törzse letelepedtek Mulgor zöldellő, füves vidékén. Most végre magukénak tekinthették ezt a földet. Cairne itt építette fel népe számára a menedéket, Dörgő Szirt (Thunder Bluff) városát, ahol minden más törzset is szívesen lát, így az elkövetkező években a vezetése alatt sok vándorló tauren csoport egyesült. Bár sokan nem értenek egyet az új renddel, de a legtöbben elismerik, hogy Cairne a legalkalmasabb arra, hogy fajukat egy új jövő felé vezesse.
A nemes taurenek eredendően békében élnek a természettel, a Nagy Vadászatot spirituális világuk egyik központi elemeként tartják számon továbbra is. Egy taurennek akár harcos vagy akár nem, egyszerre kell vadásszá és a Földanya gyermekévé válnia. Társadalmukban a sámánok értelmezik a Földanya hangját és az ősök kívánságait: néha ezek az értelmezések vezetnek egy-egy vadász vagy harcos felemelkedéséhez a törzsben, ahogy ezt Vérpatájú Cairne esete is mutatja. Egy törzs vezetőjére a főnök vagy a törzsfőnök megnevezést használják: a három legerősebb gyógyító támogatja őt, közülük a legerőteljesebb birtokolja a látnok címet. Egy főnök általában tanácsot kér látnokától és két gyógyító társától, mielőtt döntést hozna, de ez sohasem kötelező számára. A meghallgatott tanácsot sem köteles megfogadni, hozhat ellenkező döntést is. A legidősebb női sámánt gyakran banyának (elder crone) hívják, s igen nagy megbecsültsége van a taurenek körében. Az Egyesült Tauren Törzsek vezetője, Vérpatájú Cairne a törzsfőnöki címet használja, s nincs külön megnevezése tisztségének.
Az orkok oldalán harcoló törzsek Cairne főnök vezetésével a Harmadik Háború során sokfajta ellenséggel harcoltak, s a béke beköszöntével visszatértek otthonukba, Mulgor füves síkságaira. Dörgő Szirt a Vérpata, Haragtotem (Ragetotem), Kőpata (Stonehoof), Télpata (Winterhoof), Dörgőszarv (Thunderhorn), Ködjáró (Mistrunner), Égvadász (Skychaser) és Vadsörény (Wildmane) törzsek központja. Cairne hatalmának alapját a Vérpaták és a Haragtotemek jelentik: a Haragtotem taurenek legendás erejű harcosok, akik ma is a tauren haderő gerincét adják, s a harcosok útjára lépő társaikat kiképzésben részesítik Dörgő Szirtben, valamint a Meddőföldeken elhelyezkedő Taurajo Táborból szemmel tartják a taurenek északi határait. Vezetőjük Haragtotem Sark (Sark Ragetotem) volt, de a letelepedés óta a törzs tagjai Vérpatájú Cairne-nek tartoznak hűséggel. A Kőpata törzs tagjai a kovácsmesterség űzésére és fegyverek, valamint páncélok készítésére specializálódtak, s emiatt kissé megveti őket a többi tauren, bár elismerik szükségességüket. A Télpata törzs tagjai közül kerül ki a legtöbb gyógynövény szakértő és alkimista, a Dörgőszarv klán pedig az egyik legeredményesebb klán a Nagy Vadászatban. A Ködjáró taurenek a béke beköszöntével elkötelezték magukat a druida út mellett, s a föld sebeinek a begyógyítására, a Földanya szenvedéseinek a csökkentésére esküdtek fel, emiatt legtöbbjük a világot járja szabadon. A Mulgorban letelepedő Pirkadatjáró (Dawnstrider) törzs tagjai főként Narache Táborban élik mindennapjaikat: külsőre kissé eltérnek a Vérpatáktól világosbarna szőrükkel és rekedtes hangjukkal. A tauren-sámánképzésben a legfontosabb szerepet a Pirkadatjáró törzs sámánjai játszák. A Rúnatotem (Runetotem) taurenek fajtársaikkal ellentétben nem csupán Mulgor füves síkságain, hanem a Meddőföldek pusztáiban és Feralasban is nagyszámban megtalálhatók.
A Zordtotem (Grimtotem) az egyedüli tauren törzs, amely nem ismerte el soha Vérpatájú Cairne vezetését. Agresszív természetük ellentétben áll a taurenek általános békeszeretetével. A Zordtotem taurenek célja, hogy letöröljék a „kisebb fajokat” Kalimdor térképéről, s visszaszerezzék őseik elvesztett földjeit. Emiatt indokolatlan támadásokat hajtanak végre mind a Szövetség, mind a Horda karavánjai és kisebb települései ellen. Bár a Zordtotem név generációk óta létezik, maga a törzs néhány éves múltra tekint csak vissza: Zordtotem Magatha (Magatha Grimtotem) és néhány tauren úgy érezte, hogy Vérpatájú Cairne barátsága az orkokkal rossz ötlet, mivel a taureneket illeti egyedül Kalimdor sík vidéke, így az elmúlt években különböző ork, goblin és kentaur településeken ütöttek rajta. Ezeknek a rajtaütéseknek köszönhetően egyre több fajtársuk csatlakozott hozzájuk a különböző törzsekből, s kezdtek egy új törzset létrehozni maguknak, a Zordtotemet. Tagjai főként idősebb taurenek, akik megszokták a békét és a magányt, így nem értékelik az új betolakódokat, mégha azok szövetségeseiknek is számítanak hivatalosan. Az ifjak közül a harcosok és a vadászok csatlakoznak főként, a sámánok igen kevesen vannak a Zordtotem törzsben, mivel filozófiájuk ellentmond a vérontásnak. Igaz, Magatha is sámán, s ennélfogva szellemi vezető is: a tauren asszony felülírta a béke filozófiáját, s hívei között a „dühös szellemek” ideológiáját terjeszti. A Zordtotem tagok hisznek abban, hogy a föld beteg, s a mételytől meg kell tisztítani. Számuk alig több mint ezerre rúg, elsősorban a Kőkarom-hegységben és az Ezernyi Tűfok földjén élnek. Két legnagyobb településük és egyben központjaik Zordtotem Falu (Grimtotem Village) és Füstfelhő Orom (Darkcloud Pinnacle). Minden kisebb település főnöke közvetlen kapcsolatban áll Magathával, s ő adja nekik a parancsokat.
A Zordtotemekhez való csatlakozás nem könnyű feladat, mivel minden ismeretlen csatlakozó potenciális kém is lehet. Ezernyi Tűfokban például úgy szokták bizonyítani, hogy az újonc valóban elkötelezett-e a zordtotemek felé, hogy egy levágott goblin fejet kell vinnie a tözsnek bizonyításképpen. De ez még csak az első próba. Ezt követően többedmagával egy goblin vagy kentaur település kifosztására küldik, ami igen veszélyes feladat. Ha az újonc túléli ezt is, bár a vezetők eleinte fenntartással, de bizalmukba fogadják, s az évek során történő bizonyítással válik végleg teljes jogú tagjává a törzsnek. A Zordtotemeknek meg kell őrizniük gyilkolás utáni vágyukat. Azt, aki nem képes vért ontani, száműzik. A Zordtotemek nemcsak az idegen fajokat, de saját fajtársaikat is leölik, ha idegen településen találják őket, hisz ezen taurenek árulónak számítanak az ő szemükben. Úgy tűnik, a taurenek szégyellik Zordtotem-rokonaikat s azt, hogy azok elutasítják a békés spirituális tanításokat. A többi törzs aggódik, hogy a Zordtotemek szakadást okozhatnak a Horda és a Szövetség kapcsolatában is, mivel azok emberi településekre is rátámadnak ok nélkül, s egy tauren támadás automatikusan Hordás támadásnak számít a Szövetség vezetőinek szemében.