Draenori Kalandok – Azuka lángoló pengéje

A Burning Blade (vagy más néven, Lángoló Penge) klán a legvérszomjasabb és legerőszakosabb orkok klánja, amelyet ezen az alternatív Draenoron Dharl, a Háromszor-Összevérezett Penge (Dharl, the Thrice-Bloodied Blakde) vezetett. A klán székhelye a nagrandi Hallvarol volt, és az ő feladatuk volt az Orgrim Doomhammer vezette Grom’karokkal együtt több draenei város megtámadása és elfoglalása.

A Lángoló Penge klán emellett fegyverekkel és páncélzattal látta el a Warsong klánt. Hogy szembeszállhassanak a klánnal, az Azerothról érkezett hősök Lantresort, a Pengét keresték meg. Lantresor a klán egyik fiatal blademasterje volt, akit azonban még évekkel korábban száműztek a Lángoló Penge klánból. Nemrég tért vissza a klánhoz, hogy kihívja párbajra a vezetőséget és ő vehesse át az uralmat a klán felett. De a párbaj helyett láncra verték, és az egyik kunyhóban tartották fogva.  Helyismerete és a klánnal kapcsolatos tudása azonban most nélkülözhetetlen volt a Horda és a Szövetség katonái számára, akik le kívántak számolni a klánnal.

Miután egy bátor hős a Szövetségből kiszabadította Lantresort, a blademasterrel közösen a Mesterek Barlangjába (Master’s Cavern) tartottak, hogy leszámolhassanak a klán vezetőjével, Dharllal. Előbb azonban még végezniük kellett Dharl fiával, Instructor Luhkkal,valamint két unokájával, Seskkel és Gornnal. Ezután maga a Hadfőnök, Dharl lépett be a körbe, hogy megküzdjön Lantresorral és a másik világról érkezett idegennel. Azonban legyőzni ő sem tudta őket, így a Lángoló Penge klán feje halálát lelte a viadalban. Úgy tűnt, Lantresor lehet a klán feje, hiszen a klánvezér mellett annak örököseit is megölte. Ekkor egy nő tűnt fel a tömegből, és így kiáltott:

– Halljatok engem, Lángoló Pengék! A leszármazottak jogán, én, Azuka Bladefury, Dharl lánya magamra veszem a klánvezér szerepét! Bárki a klánból, aki párbajozni szeretne velem, most tegye meg! Te, idegen – fordult a Szövetség kalandora felé – szabadon távozhatsz, azonban ha legközelebb találkozunk, végzek veled. Ami téged illet, Lantresor a Pengéből, nem volt jogod csatlakozni az idegenhez a párbajai során. Félszerzet és száműzött maradsz. Nem vagy méltó a Lángoló Pengékhez. Távozz, és soha többé ne térj vissza.

– Tévedsz, Azuka – mormogta a csalódottan távozó Lantresor. – A Lángoló Penge az, amelyik nem érdemel meg engem.

A hős még hosszan nézett az ork nő után, aki nyugodtan végignézte, ahogyan megölték apját, unokaöccseit, majd nagyapját. És halálukat nem kívánta megbosszulni, sőt, mintha kapóra is jött volna neki az idegen és az ő kihívásai, hiszen úgy vehette át a klán irányítását, hogy a saját kezét nem mocskolta be. Mindenesetre a nőn látszott, hogy gyakorlott és félelmetes harcos volt, amit klántársai is tudhattak róla, hiszen senkinek nem állt szándékában párbajozni Azukával.

A hős ezután visszatért garrisonjába, Azuka pedig a Lángoló Penge klán vezéreként a Vashorda legújabb hadfőnökévé vált. Grommash Hellscream több, mint elégedett volt a nő tetteivel, összehasonlítva a többi hadúrral. Nem véletlen, hogy Azuka lett annak a tervnek a fő végrehajtója, amelynek a célja egy sokkal erősebb és hatalmasabb fegyver megszerzése volt, mint amit Feketekéz (Blackhand) valaha is el tudna készíteni kohójában. Azukának két feladata is volt: meg kellett találnia egy végtelen erővel rendelkező tárgyat Gorgrondban, valamint a kívülről jött idegenekkel is végeznie kellett. A két feladat akkor vált eggyé, amikor a Szövetség megszerezte magának Gorgoreknek, ennek az alpha magnaronnak a szívét, aki a legendák szerint még az orkok előtt született Draenoron. A Warsong klán vénjei ugyanis azt tartották, hogy ez az ősi lény képes irányítani minden más, kisebb magnaront. A Vashorda helyett azonban a kívülről jött idegenek szerezték meg maguknak a szívet, és a Szövetség hőse – aki segített Lantresor ksizabadításában – az általa legbiztonságosabbnak tartott helyre vitte: a garrisonjába.

Hősünk ugyanis várkapitány volt itt Draenoron. Ez meglehetősen furcsa volt számára az eddigi szabad kalandozásai után, de elfogadta, hogy olyan tiszteletet vívott ki a Szövetség hadvezetői körében, amely miatt őt kérték fel egy ilyen horderejű feladat ellátására. Azonban nem hagyták teljesen magára, és segítőket is kapott maga mellé, többek között egy worgen nőt, Thorn hadnagy (Lieutenant Thorn) és Viharvárad főépítésze, Baros Alexston.

Baros gyermekkorát a nyugatvégi (Westfall) Alexston farmon töltötte, azonban családja otthona később leégett és tolvajok foglalták el a romokat. Az ifjú Baros, elkerülve otthonról, a Kőművesek Céhének tagja lett, és Edwin VanCleef mellett dolgozott Viharvárad (Stormwind) újjáépítésén a Háború után. Mint ismert, miután felépítették a várost, a Nemesek Háza nem volt hajlandó kifizetni a munkásokat, akik VanCleef vezetésével lázadást szítottak a városban, majd később Defias Testvériség (Defias Brotherhood) néven működtek.

Baros azonban nem tartott jóbarátjával, Edwinnel, részben ideológiai okok miatt, részben pedig azért, mert felajánlották neki a város építésze pozíciót, amelyet örömmel elfogadott. A város azóta is neki köszönheti külsejét, mivel Deathwing támadása után őt bízták meg a helyreállítási munkálatok vezérletével és újratervezésével. Megbecsült polgára volt a városnak, amikor elfogadta az új kihívást, amit Khadgar ajánlott neki: egy szövetséges helyőrség kiépítése Draenoron, az Árnyholdas Völgyben (Shadowmoon Valley). Ezt a helyőrséget Holdhullásnak (Lunarfall) nevezték el, és ennek a helyőrségnek az irányításával a korábban már megismert hősünket bízták meg.

Itt, a helyőrségben találkozott Baros a kívülről kicsit ridegnek tűnő worgen nővel, Thorn hadnaggyal. A worgen nő az elsők között volt, akik átjöttek a portálon Khadgar hívására, amikor a helyőrséget megalapították. Akkor még mindkét szeme ép volt, de rögtön Árnyhold vadonjába vetette magát, és miután nem ismerte ezt a különös földet, naivitásáért egyik szeme világával fizetett. A helyőrség kapitánya hamarosan azt vette észre, hogy a férfi és a nő lassan gyengéd érzelmeket kezdtek el táplálni egymás iránt. Nem csodálkozott rajta, hogy ezen a távoli és ismeretlen vidéken összezárva ez a két ember egymásra talált. Sőt, drukkolt nekik és amikor arról érdeklődtek, hogy a másik vajon említette-e őt, vagy mondott róla valamit, mindig csupa pozitív és biztató dolgot mondott.

Éppen ezért nem lepődött meg, amikor egy napon Baros félrehívta és a segítségét kérte:

– Túl erősek az érzelmeim, nem tudom többé elrejteni a szerelmemet. El kell mondanom Thornnak az igazat. El kell mondanom neki, hogy szeretem. Egyszer említette, hogy a kedvenc virága egy rózsa. De annyira tele van a fejem a munkával.. azt sem tudom, merre találhatnék rózsát itt Draenoron.

Hősünk megnyugtatta Barost, hogy ne aggódjon, kerít neki egy rózsát, nem is akármilyet, hanem egy azerothi rózsát. Azonban mikor rálelt a rózsára, és azt átadta Barosnak, nem voltak éppen ideálisak a körülmények az udvarlásra. A helyőrséget támadás érte, méghozzá a Lángoló Penge klán orgyilkosai lopakodtak be a táborba, hogy visszaszerezzék Gorgorek szívét.

Várkapitányként a hős rögtön támadásba is lendült, hogy visszaverje a gaz orkok támadását. Sikeresen meg is ölte Rag’sla Thunkblade-t, Akatha Blazeburnt és a tűzhívó Dreket. Azonban, amikor a központba lépett, szomorú látvány fogadta: Thorn hadnagy worgen alakjában térdelt a földön fekvő, mozdulatlan Baros mellett, kezében pedig egy rózsát szorongatott.

– A gyilkos a semmiből bukkant fel. Baros felfogta a pengét, amit nekem szántak. Elvágtam a torkát a támadónak… de elkéstem. Mielőtt meghalt volna, Baros ezt a virágot adta nekem – nézett Thorn a kezében szorongatott virágra, amelyről egyből felismerte hősünk, hogy honnan származik. Aztán a nő arcába nézett. Szemei könnyel voltak tele, fájdalommal és mégis egy cseppnyi boldogsággal, tudva, hogy érzései viszonzásra találtak.

Ha a bosszú nem lett volna elég indok Azuka felkutatására, az a tény, hogy a nőnek mégis sikerült megszereznie Gorgorek szívét, ezerszeresen is indokolttá tette, hogy egy egész sereg induljon el az ork hadúr nyomába. Azukát végül Taladorban, a Tanaan Dzsungelhez közeli részen sikerült utolérni a seregnek. Az ork harcos azonban ekkora már sikeresen felélesztette Gorgoreket az orvul megszerzett szív segítségével:

– Ah, a hős… tudtam, hogy el fogsz jönni – köszöntötte Azuka a várkapitányt, miközben az ereklye segítségével éppen feléleszteni készült az ősi lényt. Miután a köd eloszlott, egy hatalmas élőlény tűnt fel. – Ez a magnaron azelőtt járta Draenor vidékeit, hogy az első orkok megszülettek volna. És most ő… és végtelen serege… az ÉN akaratomnak engedelmeskedik! Ízleljétek meg a Vashorda erejét!

Hősünk és csapata ezúttal sem hátrált meg a veszély elől. Tanaan Kapui előtt ütköztek meg Gorgorekkel, és hosszú küzdelem után végül sikerrel jártak. A magnaron halála után nem maradt más, mint megölni a Lángoló Penge hadurát. Azuka Bladefuryt ez alkalommal legendás kardja, a Sanketsu sem védte meg az idegen bolygóról jött sereg haragja elől. Végül elbukott a kiváló harcos, a hidegvérű és okos klánvezér. Az idegen hős pedig felvette a földről a legendás kardot.

A távolban Grommash Hellscream alakja tűnt fel. Itt volt az idő, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak vele a seregek! Hellscream azonban így kiáltott:

– A Vashordát soha nem fogják legyőzni! Soha nem fogjuk megadni magunkat! Emlékezni fogok erre a napra. Emlékezni fogok a nevetekre, az arcotokra, és amikor eljön az idő, magam fogom levágni a testrészeiteket. Ha szembe mertek velem szállni, várlak titeket a Tanaan Dzsungelben! De csak halált fogtok találni emögött a kapuk mögött.

Ezzel csapatával együtt a Vashorda vezére visszahúzódott Tanaan belsejébe. A végső harc azonban már nem várat sokáig. Hamarosan Tanaan kapui is feltárulnak. És akkor talán Thorn hadnagy, aki azóta is worgen alakban ül a helyőrségben, előtte egy vázában a rózsával, amely a kimondatlan szavak helyett bizonyítják Baros érzelmeit, is enyhítést nyerhet a fájdalmára.

Add hozzá kedvenceidhez