Xavius, a Rémálom Ura

Bár fel akarta gyújtani a világot, soha nem akarta elpusztítani azt.

Xavius, akit ma olyan neveken ismerünk, mint az Első Szatír vagy a Rémálom Ura (The Nightmare Lord), valaha a Nemesenszületettek (Highborne) egyik legnemesebbje volt, a kaldorei társadalom elismert mestere, Azshara királynő után a második ember. Az arcane bámulatosan tehetséges és képzett alkalmazójaként Xavius az elsők között volt, akik az ősi éjelfek közül fel akarták tárni az Örökkévalóság Kútját (Well of Eternity) és azt az elképzelhetetlen erőt, amit magában rejtett. Azt az erőt, amely meggyőződése szerint csak a Kaldoreieket, és közülük is igazán csak a Nemesenszületetteket illetett meg. Idővel arrogánssá vált, és lenézett minden más népet, akiket alacsonyabb rendűnek gondolt a saját népénél.

És annak ellenére, hogy Xavius saját magát egy hideg, érzelmektől mentes személynek gondolta, aki teljes mértékben immunis a Királynő legendás bájára, mégis el akarta nyerni Azshara helyeslését egy tettel, amellyel bebizonyíthatta teljes elkötelezettségét. Xavius felgyújtotta volna a világot, hogy megtisztítsa az alacsonyabb rendű népektől, és a Kút erejének felhasználásával egy új paradicsomot hozott volna létre Azshara képmására. De hogy ebből a tervből mennyi volt eredetileg a saját ötlete, azt lehetetlen megmondani. Mivel az Örökkévalóság Kútjának erejét tanulmányozva, Xavius felhívta magára a figyelmet Azerothon túlról. Egy nagyon különleges lénynek a figyelmét, akinek az ereje minden képzeletet felülmúl, és aki egy pillanat alatt mindent örökre megváltoztatott Xavius életében.

A Lángoló Árnyék előtt

Mielőtt még egy szörnyeteg lett volna belőle, Xavius egészen más értelemben volt szörnyeteg.

Nagyon keveset tudunk az életéről az Ősök Háborúja (War of the Ancients) előtti időkből. Mire először találkoztunk vele, addigra már Xavius volt, Azshara Királynő megbízott tanácsadója, a mágia legerősebb harcosa a világon (természetesen tudjuk, hogy Azshara mindig felette állt erejét tekintve, és talán még a Stormrage fivérek is). Amikor Azshara felépíttette palotáját az Örökkévalóság Kútjának lábánál, kézenfekvő volt, hogy Xavius elkezdje tanulmányozni annak erejét. Ahogy az idő telt, a Nemesenszületettek annyi energiát vontak el a Kútból, hogy annak vize feketévé vált, és viharok kezdtek kialakulni a felszínén. De még ez sem volt elég Xaviusnak.

Az világos, hogy hiába próbálta az ellenkezőjéről meggyőzni magát, Xavius mélyen szerelmes volt a Királynőjébe. Bár az az ajánlata, hogy a királynő képmására formálják újra a világot, egy kiszámított ajánlat volt, hogy elnyerje jóindulatát, ugyanakkor szívből jövő is volt. Habár Xavius egy végtelenségig racionalista személy képét igyekezett kialakítani magáról, valószínűleg még a többi Nemesenszületettnél is jobban a bűvkörébe vonta a Királynő. De nem ez volt a legnagyobb hibája. Hatalmas arroganciája volt az oka annak, hogy túl gyorsan és túl mélyen merült el a Kút erejének tanulmányozásában, amely egy mágikus zavart idézett elő, amely visszatükröződött a Twisting Netherben is, hangosan kiáltva mindenkinek, aki ott élt, hogy hé, itt vagyunk.

És Xavius végső kárhozatára valaki felfigyelt rá.

Nehéz megmondani, hogy mennyi maradt Xavius saját akaratából, miután találkozott Sargeras akaratával. A Sötét Titán lehet, hogy egyszerűen csak elpusztított mindent Xaviusban, amit nem talált hasznosnak, de ha őszinték akarunk lenni, Xavius már akkor kész volt globális tömegpusztítást elkövetni csak azért, hogy lenyűgözzön egy olyan nőt, akiről tudta, hogy soha nem fogja viszontszeretni őt. Hamarosan Xavius bemutatta Királynőjét Sargeras megjelenésének, és elmagyarázta, hogy hogyan vihetik végbe a tervet – a Kút energiáinak felhasználásával létre tudnának hozni egy olyan portált, amelyen át Sargeras a testével is Azerothra tudna lépni. Mivel Sargerast megfelelő házastársnak gondolta, Azshara készségesen beleegyezett abba, hogy Xavius a Kút energiáit elvonja a portál létrehozásához, ezzel megengedve, hogy a Lángoló Légió (Burning Legion) démonjai először lépjenek erre a bolygóra.

Az Első Szatír

Mivel Azshara népének szeretetét felhasználva kormányozta őket, a nem Nemesenszületett éjelfekben fel sem merült a gondolat, hogy az őket megtámadó démonok a királynő utasítására jöttek. Helyette visszatámadtak Azshara nevét kiáltva, miközben megpróbáltak eljutni a palotába, hogy megmentsék szeretett Királynőjüket. Ez azonban nehézségekbe ütközött – hiszen míg a Nemesenszületetteket egyfajta elitnek és a mágia mestereinek tekintették népük tagjai, kiderült, hogy a Kurtalos Ravencrest vezette seregben is vannak mágiahasználók, és voltak olyan renegátok, mint Haragvihar Illidan (Illidan Stormrage), akik egész magas szinten művelték a mágia használatát. Xavius pedig nem tudta tovább szélesíteni a portált, amíg más mágusok arra vonták el a Kút erejét, hogy démonokkal küzdjenek.

Ez egy alapvető hiba volt Xavius elgondolásában. Hiszen bármilyen briliáns elme volt, meglehetősen konzervatívan gondolkodott. Azshara volt az, aki helyrehozta ezt a problémát – ha mások is használják a Kút energiáját, és ezzel kiszipolyozzák annak erejét, akkor zárjuk el előlük a Kutat, és akkor annak minden ereje mehet a portál létrehozásához. És Xavius így is tett, méghozzá a szokásos szakértelmével. Az éjelfek kezdtek tétovázni, ahogy varázslataik kudarcot vallottak, miközben egyre több démon özönlött át a Kút feletti portálon erre a világra.

De Xavius lakatja csak a Kútból származó arcane mágiára vonatkozott. A druidák mágiájára semmilyen hatással nem volt, és Haragvihar Malfurion a Smaragd Álom (Emerald Dream) segítségével képes volt megközelíteni és legyőzni Xavius blokádját, hogy az éjelf mágusok ismét visszaszerezhessék mágiájukat. Xavius válaszolt a kihívásra, és a két éjelf összeütközött.

Xavius veszített. Ez lehetett volna számára a vég, azonban Sargeras gyűlölte volna a gondolatot, hogy elveszítsen egy hasznos eszközt. Ezért újrateremtette Xaviust, és egy eltorzult szörnyalakot biztosított számára. Ebben a formájában Xavius volt az első, amit ma szatírnak nevezünk Azerothon. (A Xoroth nevű bolygón élő szatírok persze egy nyitott kérdéssé teszik azt, hogy vajon Xavius volt a legeslegelső szatír, vagy csupán a mi világunkon volt az első). Xavius első küldetése az volt, hogy amennyi Nemesenszületettet csak tud, változtasson át szatírrá, és hozza a gyilkosát, Haragvihar Malfuriont Sargerashoz, hogy a Sötét Titán állhasson rajta bosszút. Xavius a küldetés első felét remekül teljesítette, hiszen számos Nemesenszületettet átváltoztatott, köztük régi barátját, Peroth’arnt is. Azonban míg ezen ügyködött, néhány Nemesenszületettben, köztük Napjáró Dath’remarban (Dath’remar Sunstrider) elültette a kétség magvait mindazzal kapcsolatban, amit ő és Sargeras ígértek nekik – és idővel ez vezetett Quel’Thalas nemes elfjeinek kialakulásához.

Míg Xavius sikerrel járt abban, hogy másokat is meggyőzzön a szatírrá válás elfogadásáról, addig kudarcot vallott Malfurion Sargeras elé vitelében. Helyette másodszorra is meghalt a druida kezétől. A harc során megsebesítette Holdtollú Shandris (Shandris Feathermoon) és Malfurion a nő által használt nyílvessző segítségével egy mágikus fát kezdett növeszteni Xavius testében, amely végül belülről emésztette őt fel. Xavius démoni lénye most már ebbe a fabörtönbe volt zárva, miközben teste teljesen elpusztult. Ebben a szörnyű élőhalott állapotban Xavius végül találkozott a végzetével, amikor a Hasadás (Sundering) elpusztította az Örökkévalóság Kútját, és Xaviust a tenger mélyére küldte.

De nem ez volt a vég Xavius számára.

A Rémálom Ura

Mivel cserbenhagyta a Légiót, Xaviust teljesen elfeledték Azerothon. Egyfajta istenséggé és pártoló szellemmé változott a szatírok számára, és a nevét gyakran felelevenítették a Szatírok Háborúja (War of the Satyr) során, amikor a szatírok megpróbálták elpusztítani az új éjelf társadalmat, amely annak a helyébe lépett, amelynek ők is tagjai voltak a Hasadás előtt. A szatírok azonban vesztettek, vezetőiket elpusztították, és ezzel Xavius sem lett más, mint egy név, amit időnként emlegetni lehetett. Vagy legalábbis ezt gondolta mindenki.

Bár a Légiónak már látszólag semmi haszna nem volt belőle, Xavius talált olyan lényeket, akik megadták neki az esélyt, hogy bosszút állhasson Malfurionon, aki kétszer is legyőzte és elpusztította őt. Körülbelül tízezer évvel a Hasadás után egy Rémálom Urának nevezett fenyegetés próbálta elpusztítani a Smaragd Álmot Azeroth-tól elválasztó határvonalat, hasonlóan ahhoz, ahogy később Halálszárny (Deathwing) próbálta ugyanezt megtenni az Elemi síkokkal (Elemental Planes), amelynek következtében Azeroth majdnem belezuhant a Deepholmba. Egy mágikus betegséget használva Xaviusnak sikerült egész Azeroth álmait a Smaragd Rémálomba (Emerald Nightmare) irányítania, miközben egyidejűleg Malfuriont egyrészt fizikailag kínozta azzal, hogy lassan őt változtatta egy fává, másrészt a démonná változó Tyrande-ról mutatott neki képeket, aki mégis Illidant választotta. Ebben Xavius ismételten megmutatta, hogy mennyire ötlettelen – miután esélyt kapott arra, hogy bosszút álljon valakin, akit már tízezer éve gyűlölt, Xavius elképzelése a bosszúról az volt, hogy mágikus módon leutánozza Malfuriont.

Az eredetiség hiánya azonban nem akadályozta meg abban, hogy majdnem sikert arasson. Az elvesztett fia miatt elkeseredett Agancssisakos Fandral (Fandral Staghelm) könnyű préda volt Xavius számára, és önkéntelenül is megmérgezte saját kísérletét arra, hogy egy új Világfát hozzon létre, amikor egy részét, amiből Teldrassil kialakult, beoltotta azzal a fával, aminek Xavius a része volt. Tyrande, Ysera és a többiek segítettek Malfuriont megmenteni és megakadályozni Xavius győzelmét, majd a Rémálom Urát elzárták az Aln Rése (Rift of Aln) nevű helyre a Rémálmon belül.

Végső soron Xavius minden célja, amit kitűzött maga elé, kudarcot vallott – az az erőfeszítése, hogy tanulmányozza a Kutat, Azeroth-ra hozta Sargerast, sosem sikerült a világot Azshara tökéletességéhez méltóvá formálni (helyette ő és Azshara lettek a saját eredeti formájuk paródiájává változtatva), és még az N’Zoth nevű Old Godért tett erőfeszítései is csődöt mondtak.

De úgy tűnik, hogy bár ő volt a Smaragd Rémálom erőinek irányítója, attól még nem felejtette el hűségét Sargeras és a Légió iránt. Az új kiegészítőben, a Legionben, a Rémálom Ura, a szatírok atyja a Val’sharah nevű zónában fog felbukkanni, ahol úgy tűnik, hogy két urat akar egyszerre szolgálni azzal, hogy a Smaragd Rémálom segítségével akarja lerohanni ezt a szent druida rejtekhelyet. Részben nyilván azért, hogy bosszantsa Malfuriont, aki eredetileg ebben az elveszett menedékben tanulta meg a druidák művészetének alapjait. De még nem tudjuk, hogy mi Xavius terve pontosan, vagy hogyan is szabadult ki Aln Réséből, még kevésbé, hogy igazán kik is a szövetségesei. Azzal, hogy Azshara nagái és Malfurion druidái is ott lesznek a Törött Szigeteken (Broken Isles), ki tudja, hogy Xavius milyen bosszút kíván állni? Hiszen már csak ez maradt számára.

Forrás: Blizzardwatch

Add hozzá kedvenceidhez