Azerothi HistóriákCikkekKarakterek története

Illidan, az aranyszemű fiú

Volt egyszer egy fiú, aki aranyszínű szemekkel született. A csillagok gyermekei, a kaldoreiek úgy tartották, hogy az aranyszínű szemek tulajdonosai nagyszerűséget hordoznak magukban.

A fiút Haragvihar Illidannak (Illidan Stormrage) hívták, és ikertestvérével, Malfurionnal együtt a kaldoreiek egyik legjelentősebb városában, Suramarban éltek. Mivel nem tartoztak a Nemesenszületettek (Highborne) közé, ezért mindketten az erdők urától, a félisten Cenariustól tanulták a druidák művészetét és varázslatát. Illidan azonban nem mutatott nagy tehetséget a druidizmus terén, ellentétben ikertestvérével. Ő az arcane mágia iránt volt fogékony, és bár nem tartozott az arcane-t szinte kizárólagosan használó Nemesenszületettek közé, az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) nagy erejű energiáit ő is fel tudta használni, így hamarosan a katonai parancsnok, Ravencrest személyes varázslója lett.

Az Ősök Háborúja (War of the Ancients)

Hamarosan démonok kezdték elözönleni Kalimdort és Illidan is azok között volt Malfurionnal együtt, akik a démonok ellen küzdöttek. Bár a két testvér életútja egyre jobban távolodott egymástól, egy dologban megegyeztek: mindketten Elune egyik fiatal papnő-növendékébe, Suttogószél Tyrande-ba (Tyrande Whisperwind) voltak szerelmesek. Hogy lenyűgözze a gyönyörű lányt, Illidan sokszor egészen hajmeresztő és másokat is veszélybe sodró varázslatokat készült bemutatni. Miután rájött, hogy ellenfelüknek, a Lángoló Légiónak (Burning Legion) még az arcane-nál is erősebb mágiája van, Illidan elhatározta, hogy megtanulja az eredarok és a démonok mágiáját, hogy aztán ennek segítségével legyőzzék őket, és ő legyen a mindenki által éljenzett hős. Ezzel egy időben azonban megtudta, hogy Tyrande a testvérét, a druidizmus használatával egyre nagyobb sikereket elérő Malfuriont választotta helyette. Ezért Zin-Azshariba, Azshara királynő palotájába ment, hogy felajánlja szolgálatait a Lángoló Légiónak. Itt audienciát kapott magától a Légió vezetőjétől, Sargerastól, akinek felajánlotta a Neltharion által készített Sárkánylelket (Dragon Soul), hogy annak segítségével minél gyorsabban elkészüljön a portál Sargeras Azeroth-ra lépéséhez. (Valójában a Dragon Soullal szerette volna bezárni a portált, hogy visszanyerje az éjelfek és Tyrande bizalmát és szeretetét). Sargeras Varo’thennel együtt elküldte, hogy felkutassa a hatalmas ereklyét, előtte azonban egy „ajándékot” adott az éjelfnek. Illidan szemeit kiégette, helyükre pedig lángnyelveket adott, amelyek egy kifinomultabb látást biztosítottak számára. Illidan ezután Malfurionnal együtt részt vett a portál bezárásában, melynek során számtalan démont ölt meg, azonban ennek nagyon súlyos következménye volt: az Örökkévalóság Kútja felrobbant, és bekövetkezett a Kalimdort szétszakító Hasadás (Sundering), és a Kút helyén kialakult a Viharörvény (Maelstrom).

Amiről azonban senki nem tudott, az az volt, hogy Illidan hét üvegcsében elrejtette az Örökkévalóság Kútjának vizét. (Az eredeti idővonalon, ahol Malfurion szándékosan pusztította el a Kutat, azért, hogy maradjon a kút vizéből, míg a három időutazó által megvariált idővonalon azért, hogy egy nagyerejű varázslatot tudjon végrehajtani a démonokkal szemben.) A Hasadást követően egy magas hegy tetején található tóba kezdte önteni három üvegcse tartalmát, hogy egy új Örökkévalóság Kútját hozzon létre annak érdekében, hogy amikor majd a jövőben a Lángoló Légió visszatér – ebben teljesen biztos volt –, ismét tudják az éjelfek annak energiáit használni (furcsa fintora a sorsnak, hogy ebben részben igaza is lett, ha nem is a tó vizét, de az abból kinövő Nordrassilt használták fel Archimonde legyőzéséhez.) Ezt az arra járőröző Árnyékdal Jarod (Jarod Shadowsong) és csapata vette észre, akik kérdőre vonták tettéért az éjelfet. Illidan, aki dühös volt, hogy az éjelfek minimális mértékben sem akarták elismerni az Ősök Háborúja során tanúsított érdemeit és erőfeszítéseit a végső ütközetben, és csupán fivérére, az ünnepelt hősre tekintettel nem száműzték maguk közül, haragjában a járőrcsapat tagjai közül néhányat megölt és Jarodot is súlyosan megsebesítette. Az ezt követő tárgyalás eredményeként, amelyen az éjelfek többsége a halálát követelte, Malfurion javaslatára egy földalatti börtönbe zárták, börtönőre pedig Jarod nővére, Elune papnője, Maiev lett.

Szabadulás a börtönből

Illidan közel tízezer évet töltött el a Hyjal hegy alatt található Barrow Densben Maiev és az ő Felügyelői (Wardens) társaságában. Ekkor azonban bekövetkezett az, amit az éjelf korábban megjósolt: a Lángoló Légió visszatért Azeroth-ra. És az éjelfek vezetője, Elune főpapnője, Tyrande úgy döntött, hogy a Légióval szemben igenis szükségük van Illidanre és az ő képességeire. Mivel Malfurion (aki csak nemrég tért vissza a Smaragd Álomból (Emerald Dream), ahova a druidák elvonultak) nem támogatta túlzottan ezt az ötletet, Tyrande egymaga harcolta végig az útját a börtönőrökön keresztül, hogy kiszabadítsa Illidant. Az éjelf a nő iránt érzett szerelme miatt természetesen megígérte neki, hogy segít harcolni a démonok ellen, és látva, hogy a fivére érzései nem sokat változtak az elmúlt tízezer évben, még erősebben élt benne a szándék, hogy bebizonyítsa Malfurion tévedését. Egy csapat éjelffel együtt Felwoodban kezdett el vadászni a Légió démonjai után.

Felwoodban azonban egy olyan személlyel találkozott, aki – bár csak kétszer találkoztak – meglehetősen komolyan befolyásolta Illidan életét. Ez a személy Arthas, a halállovag volt, akivel össze is ütköztek, azonban erejük egyformán erősnek bizonyult ez alkalommal. Arthas elmondta Illidannak, hogy a Skull of Gul’dan nevű ereklye, vagyis Gul’dan koponyája után kutatnak, amely felelős Felwood állapotáért. Elmagyarázta, hogy amennyiben az ereklyét megsemmisítenék, akkor az erdő is helyreállna. Illidan természetesen azon nyomban az értékes és meglehetősen nagy hatalommal rendelkező ereklye keresésébe fogott, amelyet egy erős Démonkapu őrzött. Úgy gondolta, hogy amennyiben magának szerzi meg az értékes tárgyat és annak erejét, akkor azzal segíthetne a Légiót legyőzni és Tyrande szemében jobb színben tudná magát feltüntetni. Illidan ezért maga szívta a Koponya erejét, de ezért kemény árat fizetett: félig démonná változott ő maga is általa. Újdonsült erejével azon nyomban meg is ölte a rémúr Tichondriust és annak csapatát. Azonban a várt elismerés ismét elmaradt: miután Malfurion és Tyrande rájött arra, hogy Illidan immár a démonok erejével rendelkezik, a fődruida száműzte testvérét az éjelfek földjéről.

Új szövetségek

A Légió veresége után Kil’jaeden felkereste Illidant, és egy utolsó esélyt adott neki, hogy a Légiót szolgálja, korábbi tettei ellenére. Kil’jaeden ugyanis rájött, hogy akit bábjának hitt, a Lich King valójában a Légió ellen munkálkodik és ebben Arthas herceg a legfőbb segítsége. Éppen ezért minden eddiginél nagyobb mágikus erőt és hatalmas ígért Illidannak, aki csalódottságában hajlandó is volt elfogadni. Mivel Gul’dan koponyája révén Gul’dan emlékeibe is bepillantást nyerhetett, és ezek között az emlékek között volt egy, amely egy hatalmas erejű varázstárgyra vonatkozott, amit Gul’dan régóta meg akart szerezni. Éppen ezért, hogy ezt a varázstárgyat, vagyis Sargeras szemét (Eye of Sargeras) megszerezze, megkereste a nagákat, hogy segítsenek neki, cserébe segít bosszút állni az éjelfeken. A nagák ebbe bele is egyeztek, és Lady Vashj vezetésével egy seregnyi naga csatlakozott Illidanhoz, akiket Illidan nagáinak is neveztek. Emellett Illidan szatírokat és megrontott furbolgokat is szerzett maga mellé, majd a csapattal együtt a Törött Szigetekre (Broken Isles) mentek Sargeras sírjához (Tomb of Sargeras). Azonban itt más problémákkal is meg kellett küzdeniük. Az egykori börtönőr, Árnyékdal Maiev (Maiev Shadowsong) ugyanis már régóta üldözte Illidant, hogy ismét kézre kerítse. Illidan ezért csapdába csalta őt és társait, rájuk omlasztotta a sírt, majd rövid úton elhagyta a szigeteket és Lordaeronba távozott. A Felügyelők csapatából egyedül Maiev élte túl a támadást.

Amint elérte Lordaeront, Sargeras Szeme segítségével Illidan egy varázslatba fogott, amellyel fel akarta olvasztani a Fagyott Trónt (Frozen Throne) és vele együtt elpusztítani a Lich Kinget. Természetesen Illidan tetteinek egyéb következményeit most sem mérlegelte, mármint hogy ezzel együtt Északszirtet (Northrend) is darabokra szakította volna, ezt azonban Malfurion nem hagyhatta, ezért Maievvel együtt Illidan után utazott. Ekkor állította Maiev azt, hogy Tyrande meghalt, darabokra tépték az élőholtak, mivel mérges volt a főpapnőre, amiért segített Illidannak elmenekülnie börtönéből. Útjuk során csatlakozott hozzájuk Kael’thas herceg is és együtt sikeresen megakadályozták, hogy Illidan végrehajtsa varázslatát. Amikor Malfurion dühösen elpanaszolta Illidannak, hogy Tyrande meghalt, Kael’thas csendben megjegyezte, hogy ezt azért nem tudhatják olyan biztosan, mint azt Maiev állította, hiszen csak beleesett egy folyóba, nem pedig széttépték őt. Illidan azonnal a szeretett nő megmentésére sietett nagáival, és miután sikerrel járt, a főpapnőt épségben visszavitte Malfurionhoz. Ezzel a tettével a démon-éjelf hibridnek sikerült elérnie, hogy a hálás Malfurion szabadon engedje őt – amennyiben soha többet nem avatkozik bele az éjelfek életébe. Ebbe Illidan bele is egyezett, majd egy portálon át távozott Azeroth-ról.

A Külső Földek Ura

Illidan a Külső Földekre (Outland) utazott Azeroth-ról, hiszen tisztában volt azzal, hogy cserbenhagyta a Légiót és ezért megtorlás jár neki. Ezért keresett egy olyan helyet, ahol reménykedett abban, hogy nem egykönnyen fogják megtalálni. Maiev azonban nagyon hamar levadászta őt és fogságba is ejtette. Illidan újdonsült szövetségesei – Kael’thas és Vashj – azonban kiszabadították őt. Kael’thas népe mágia-függőségére igyekezett megoldást találni, és Illidan meg is ígérte neki, hogy találnak egy gyógymódot, ha hűséget fogad neki. Illidan a Külső Földeken fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy megszabadítsa az itt élőket a Légió szorításától. Végül eljutott a Fekete Templomba (Black Temple), ahol találkozott a megtört (Broken) draenei-jel, Akamával, aki szintén hűséget esküdött neki azért, hogy segítsen megszüntetni a Légió jelenlétét a bolygón.

És sikerrel is jártak, hiszen a Fekete Templomot visszafoglalták, éppen akkor, amikor Kil’jaeden megjelent. Illidan villámgyorsan igyekezett kimagyarázni magát azzal, hogy csak seregeket és még több erőt gyűjt a Lich King elleni támadáshoz. Kil’jaeden ezért egy utolsó utáni esélyt is felajánlott Illidannak, hogy utazzon most rögtön Északszirtre és bizonyítsa be hűségét a Légió felé. Illidan el is ment, itt azonban a Fagyott Trónhoz tartva ismét összetalálkozott Arthas-szal és ismét megmérkőzött vele. Ez alkalommal azonban Arthas legyőzte Illidant, majd otthagyta őt meghalni a trónhoz vezető jeges hegyoldalban, miközben ő felment a trónhoz és eggyé vált a Lich Kinggel. Illidant két segítője, Vashj és Kael’thas vitte vissza a Külső Földekre, hogy felépülhessen sérüléseiből.

Ezt a vereséget Illidan nagyon nehezen emésztette meg, és tudta, hogy ezek után nincs más esélye, minthogy felfegyverkezzen és kitaláljon valamit, amivel legyőzheti a Légiót, amikor majd Kil’jaeden ismét megjelenik nála. Azonban egyik legfőbb szövetségese, Kael’thas úgy érezte, Illidan megszegte a maga felét a szövetségükben, ezért új szövetségest keresett és talált Kil’jaeden személyében. Illidan ezért a rémúr Magtheridon vérével beszennyezett fel-orkokat hozott létre, amellyel sikerült magától elidegenítenie Shattrath-ot és az ottani draeneieket, az Aldorokat, valamint Akamát is. Éppen ezért Akama Azeroth-ról jött kalandorok segítségével szabadon eresztette itteni börtönéből Maievet, aki végül bevégezte bosszúját, és a messzi földről jött hősök segítségével legyőzte és megölte a lassan megőrülő Illidant.

Illidan az áruló?

Az Áruló (Betrayer) – a legtöbben csak ezen a néven ismerték Illidant, amit az Ősök Háborúja alatt „érdemelt” ki. De valóban áruló volt-e az egykori éjelf? Illidannak egyetlen célja volt mindig: hogy elismert és nagy hatalmú hős legyen. Megpróbált az a hős lenni, akit Tyrande elképzelt magának, megpróbált az éjelfek hőse lenni, majd megpróbált magával a Légióval is szembeszállni. Természetesen veleszületett hataloméhsége és a prófécia, mely szerint nagyszerű jövő vár rá, miatt, igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy minél erősebb és hatalmasabb legyen. És Illidannak ez volt a legnagyobb hibája: bármit megtett, hogy minél erősebb, hatalmasabb és elismertebb legyen, nem mérlegelte sosem tetteinek következményeit. De vajon mérlegelte-e Malfurion akkor, amikor elpusztította az Örökkévalóság Kútját? Vajon Tyrande mérlegelte, hogy mennyi éjelf életével jár az ő kiszabadítása? Mégis ünnepelt hősök Azerothon, népük megbecsült tagjai. Igen, Illidan nyúlt kétes eszközökhöz, félig démonná változtatta magát, céljai elérése érdekében azzal szövetkezett, akivel az érdekei megegyeztek.

Illidan azonban nem az a kategóriájú rosszfiú, mint Gul’dan, Deathwing vagy Azshara. Illidan soha nem akarta elpusztítani a világot, soha nem akarta a világot a saját képére formálni. Hatalomra és elismertségre vágyott, illetve egy lányra, aki soha nem lehetett az övé. Az ő szemében mi vagyunk az árulók: a kaldoreiek, akik sosem ismerték el, fivére, aki helyette lett nagy hatalmú druida, valamint a fiatal papnő, aki minden próbálkozása ellenére is a fivérét választotta. Ennek ellenére, valahányszor Tyrande hívta, Illidan rohant, hogy az ő kedvéért démonokkal harcoljon és szembeszálljon a legfélelmetesebb ellenséggel is. Lassacskán azonban beleőrült a folyamatos küzdelembe a sorssal, és ennek lett egyenes következménye veresége a Fekete Templomban.

Örökség

Azonban úgy tűnik, nem vettük teljesen figyelembe azt, hogy Illidan mennyire is volt démon valójában. A Fekete Templomban valóban legyőztük a testét, ám mivel félig démon volt, úgy tűnik, hogy a lelke a Twisting Netherhez volt kötve. Maiev azonban tisztában volt ezzel, és úgy döntött, nem engedi, hogy Illidan a Twisting Netherből visszatérhessen hozzánk, és hogy ezt megakadályozza, Illidan testét a Törött Szigeteken található Vault of the Wardens nevű helyre vitte, hogy a férfi démoni lelke örökre börtönbe zárva maradjon, és végre letöltse jól megérdemelt büntetését.

Egy nap azonban megjelent egy másik világ, egy másik univerzum Gul’danja a Lángoló Légió megbízásából, hogy ébressze fel Illidant, mivel a Légiónak kifejezetten szüksége van rá. Vajon mi lehet ennek az oka? Mi az, amit csak és kizárólag Illidan tud vagy birtokol? Lehetséges, hogy Gul’dan koponyája miatt, amely végül démonná változtatta? Hiszen ahogy már korábban említettem, ez az ereklye nemcsak hihetetlen erőt adott neki, hanem a mi idővonalunk Gul’danjának emlékeit is. És tudjuk, hogy Gul’dan kapcsolatba tudott lépni Medivh-vel és a benne lakozó Sargeras-szal, sőt, valójában akkor is Medivh elméjében járt, amikor a varázslót lefejezték. Vajon mit tudhatott meg Gul’dan Sargeras sírjának helyén kívül? Lehetséges, hogy még valamit megtudott Sargerasról, amit a koponya révén most már Illidan is tud. Hiszen Sargerast azóta, hogy Medivhet lefejezték, senki se látta. Eltűnt a Twisting Netherben és azóta nem tért vissza a Lángoló Légió élére. Vajon Illidan Sargeras miatt olyan fontos a Légiónak? És a legfontosabb: vajon Illidan ezúttal kinek fog hűséget fogadni és mit kér cserébe?

Volt egyszer egy fiú, aki aranyszínű szemekkel született. A csillagok gyermekei, a kaldoreiek úgy tartották, hogy az aranyszínű szemek tulajdonosai nagyszerűséget hordoznak magukban. És a fiú talán most igazán bebizonyíthatja nagyszerűségét.

Szerk.: Akit érdekel és nem tud róla, szeptember 11-én a Loreturizmus következő állomása Mulgore lesz 21 órai kezdéssel TS-rendszeren keresztül. Részletek itt.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

12 thoughts on “Illidan, az aranyszemű fiú

  • Én csak egyetlen egy dolgot nem értek, az az, hogy mi a fenének kell lefordítani a tulajdon neveket? Elkezdtem olvasni, és fel is háborodtam. A neveket nem szabadna lefodítani, mert akik játszanak ezzel vagy foglalkoznak, kirázza őket a hideg és sérti.

    Reply
    • Mert nekem meg így tetszik? Szerintem meg igenis le lehet fordítani a beszélő neveket, ahogy a Blizzard is lefordítja őket a játék német, francia, olasz, spanyol és egyéb nyelvű verzióiban.

      Reply
      • Szerintem csak szokatlan a szemnek a magyarítás. És egy-két esetben tényleg furcsa is lehet, de van jópár, ami pazarul sikerült ( nekem leginkább Northrend tetszik – holott fordításokban én is meghagyom az eredeti neveket 🙂 ).

        DE! NE legyen teljesen off, maga a cikk pazar lett. A végén elismételve azt a kvázi jóslatot, legendát, hát az tökéletes keretbe foglalta az egészet! Elismerésem! És akkor a végén feltett kérdésre: szerintem is valami Gul’dan emlékeivel kapcsolatos dolog miatt „kellhet” a Légiónak. De szerintem nem a személye, sokkal inkább az elméje. Sargeras-t kanyarban nem foglalkoztatja mi lesz a testével, amíg az emlékeket kinyerhetik és ha valaki, akkor a Légió nagymestere képes lehet erre. Ez nem feltétlen egy mágikus varázstárgy lelőhelyét jelenti, szerintem sokkal inkább egy olyan titok, ami ha rossz kezekbe kerül, akkor könnyen Sargeras és a Légió végét jelentheti. Nagyon sokszor gondolkoztam már el azon, hogy azt leszámítva, hogy Gul’dan hataloméhes, és még nagyobb erőt akar magának, más nem köti a Légióhoz. Tőlük kaphat ekkora hatalmat. És mint a jó mester, Sargeras sem rögtön fedte fel minden titkát tanítványa előtt, azonban egy idő után a sok megszerzett információ morzsát és mozaikot az okos ork összerakhatta egy egész képpé. Én úgy gondolom, hogy ha nem is szándékosan, de Sargeras a tanításaiban elmondhatta a lock-nak, hogyan lehet végül is elpusztítani a démonokat és magát Sargeras-t is. Mert ha megölsz egy démont, akkor az nem tűnik el, csak egyszerűen visszaűzzük a Twisting Nether-be. Szerintem a mi idősíkunk Gul’dan-ja tudja a módot a végleges elpusztításra. A titkot, amit Illidan magába szívott, de meg nem értett, mert ő sem tudta összerakni értelmes egésszé a darabokat. Azonban Illidan sem buta, kis segítséggel ő is rájöhet és akkor Sargeras és a többiek hatalmas bajban vannak. És egészen addig amíg a Légió nagymestere és Gul’dan egymástól függnek, az érdekeik is ugyanazok: a démonok elpusztításának tudománya lehetőség szerint ne jusson illetéktelenek kezébe. Ezért kell nekik Illidan. De csak az elméje, emlékei.

        Én íg gondolom, és azért látok ebben rációt, mert ha ez mégsem egy játék végét jelentő, csupán egy eddigi dolgokat lazáró kiegészítő, akkor innentől tiszta lappal csak úgy indulhatunk, ha a Légió úgy, ahogy van elpusztul. Cserébe azonban ez egy pazar történeti szál lenne a kiegészítőben, amire komolyan lehet építeni!

        Reply
  • Egy újabb remek írás. Köszönöm. Csak így tovább. (A Lore leckéket tervezed még folytatni? Nekem nagyon tetszett az a kezdeményezésed.)

    Reply
    • Igen, a Lore Leckék jövő héten végre folytatódni fog 🙂

      Reply
  • F.Dani (TJ)

    Csak egy dolog nem tiszta nekem 😀 Maiev visszavitta Illidant a börtönbe, de hogyan, amikor a Törött szigetek víz alatt voltak?? 😛 Elvileg Gul’dan emeli ki!
    Plusz alapból ez a sziget nekem fura, hogy hogyan létezhet rajta élet…. Kb valami romnak kéne lennie pár nagával aztán annyi 😀

    Amúgy Illidan szerintem a végén mellénk áll 🙂 Erre van több elméletem is 😀

    1.
    Illidan szimplán menet közben rájön, hogy ha ez az invázió sikeres lesz, akkor Tyrande meghal
    2.
    Az első nagy csatában, ahol csúnyán kikapunk…. Lehet meghal Malfurion, vagy Tyrande (vagy mindkettő)… És azért Illidanba szorult még jóság 🙂 Ezért bosszút akarna állni a Légión
    3.
    Esetleg hasonló utat jár be, mint a WOD-ban Grom…. A vége fele becsapják, elárulják…. Mégse kapna akkora hatalmat, mint ígérték, vagy más kapna helyette…. És ezért áll mellénk 😀

    Reply
    • Hát igen, a Broken Isles-lal kapcsolatban szerintem is van néhány ellentmondás, de majd a Blizzard jógyerek módjára úgyis kimagyarázza, hogy Gul’dan valójában nem az egészet, csak egy részét emelte ki, a többi megvolt.

      Én úgy tudom, hogy Malfurion nem hal meg az elején, mert mintha segítenénk neki valamelyik új területen. Tyrande-ról nem tudok nyilatkozni, csak remélem, hogy ő nem lesz a halottak között.

      Reply
  • Kedves Gitta!

    Koszonetet szeretnek mondani az egesz magyar WoW-os kozosseg neveben, amiert ilyen nagyszeru forditasokat teszel kozze.
    Igazsag szerint nem regota jatszom, es eddig nem is kulonosebben foglalkoztam a hattertortenetekkel, es az angolom sem jo annyira, hogy teljesen meg is ertsem. Nemreg talaltam meg a blogodat, azota minden bejegyzest elolvastam es meghallgattam, es ezutan is. Meg rengeteg ido mire osszeall a kep, de igy is nagy es tanulsagos elmeny olvasni az irasaidat.
    Megegyszer csak megkoszonni tudom a munkat es tovabbi sok remek forditast remelek/kivanok! 🙂

    Reply
    • Köszönöm szépen, mindig jólesik ilyen szavakat olvasni! 🙂 Ha új vagy a lore-ban, akkor ajánlom, hogy a Wow Lore Kisokos legelején linkelt Warcraft történelmet olvasd el, az ad egy alapot. Emellett ajánlom a Wow-Hungaryról a régi Történelemórákat, az alapok megértéséhez azok is nagy segítséget nyújtanak 🙂 És tényleg sok idő, mire összeáll, hidd el, tudom, mert én sem a Warcraft 1-gyel, de még nem is a Wow vanillával kezdtem a játékos 🙂

      Reply
  • Egyszerűen fantasztikus iromány,sokkal érdekesebb képet kaptam Illidanról mint ami eddig nálam kialakult,ha több Lore lecke,történelmi videó vagy egyéb remeke olvasmányok lesznek azt hiszem komoly gondjaim lesznek a suliban az odafigyeléssel:)

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .