Gilneas és királya, Genn Greymane

Egy király a számkivetettségben is király, és Genn Greymane (Szürkesörény Genn) király majdcsak az élő megtestesítője elvesztett népének – időnként arrogáns, akaratos, szívós és olyan bestiális düh van benne, amit talán kontroll alatt tud tartani, de soha nem fog tudni teljesen elnyomni. A Második Háború alatti tettei tökéletes bizonyítékai meg nem alkuvásának, és Orgrim Doomhammer legyőzése után Genn visszahívta embereit és egy magáról elnevezett falat húzatott fel, amellyel közel fél Gilneast magára hagyta. Greymane-t nagyon sok mindennek hívhatjuk, de soha nem kételkedett nemzetében és az embereiben.

„Átkozott orkok, átkozott Szövetség és te is átkozott vagy! Az utolsó dolog, amire Gilneasnak szüksége van, azok a mi készleteinket felélő, más nemzetekhez tartozó ingyenélők, a mi ügyeinkbe beavatkozó dalarani varázslók, és hogy valaki más ellensége ölje meg a mi katonáinkat! Gilneas a saját maga nemzete és mindig is az lesz. Ez az utolsó alkalom, hogy valaha beszélek veled, Terenas, úgyhogy remélem, hogy figyelmesen hallgatsz.”

/Genn Greymane Terenas Menethilnek, mielőtt még bezárta volna a Greymane Falat/

Bizonyos értelemben előrelátó volt – valóban ez volt az utolsó alkalom, hogy Gilneas királya Lordaeron királyával beszélt. De Genn ettől még nem igazán értette azt, hogy valójában mi fog történni, a halálnak és a sötétségnek azt a hullámát, amely elsodorta az Eastern Kingdoms (Keleti Királyságok) északi részét, és idővel az ő áthatolhatatlannak tartott falán is kopogtatott.

A fiatal király

Genn Archibald Greymane fia volt. Míg Azeroth többi nemzete a szívós falakban, az erős karokban, valamint a dalarani varázslók mágiájában bízott (ami mágiát Quel’Thalas nemes elfeitől tanultak a Troll Háborúk alatt), addig Archibald elképzelése egy önmagára támaszkodó, önellátó Gilneas volt, és ezt próbálta megvalósítani is. Apja uralkodása alatt Genn láthatta, ahogyan Gilneas az emberi királyságok ipari központjává vált, egy kormos nemzetté, ahol a gőz ereje lenyűgöző gyárakat hozott magával. Archibald azt tanította fiának, hogy Gilneas az első, hogy ezt a nemzetet irigyli az egész világ, és semmi szükségük nincs másokra. Gilneas számíthat saját magára – nem bizonyította ezt égbenyúló kéményeivel és a gyárak gyümölcseivel?

Amikor Genn elfoglalta a trónt, apja politikáját folytatta. Neki és feleségének, Miának két gyermeke volt, Liam herceg és Tess hercegnő. Nem teljesen világos, hogy ők pontosan mikor születettek, valószínűsíthető, hogy Tess a Második Háború után született. Tess egyébként nem volt egészséges – ha nem lett volna Krennan Aranas, az alkimista, akkor már csecsemőkorában meghalt volna.

Ekkor Greymane számára az élet egyszerű volt. Gilneasnak nem kellettek és nem is volt szüksége a többi királyságra. Bár Genn ismerte a többi uralkodót, és bizonyos nyersanyagokért kereskedett is velük, ezek a kötelékek csak távoli kapcsolatok voltak.

A Második Háború

Amikor Anduin Lothar Viharvárad (Stormwind) útiportól mocskos menekültjeivel együtt északra ment, Genn a távolból együttérzését fejezte ki, de azt hitte, hogy Gilneasnak nem kell félnie ezektől az „Orkoktól”, akikről Lothar mesélt. A Gennel tartó három nemes közül csak a silverpine-i (ezüstfenyvesi) Darius Crowley gondolta azt, hogy Gilneasnak nagy lelkesedéssel kellene az új Lordaeroni Szövetséghez csatlakoznia, ahogy a Horda elleni harcokhoz is. Gennt kicsit megingatta meggyőződésében, hogy Lord Vincent Godfrey szerint is Gilneasnak csatlakoznia kell a Szövetséghez, de csak egy látszat-sereget küldött. Ennek eredményeként Gilneast is a Szövetség tagjaként tartották számon, ugyanakkor csak egy pár csapatot küldött és folyamatosan panaszkodott azok felhasználásának módjáért is.

A háborút követően Gilneas és királya gyorsan beszüntette a Szövetség további támogatását. Mivel nem látta indokoltnak, hogy etessék és elszállásolják azokat az orkokat, akik megtámadták Azerothot, még kevésbé, hogy a távoli Nethergarde Keepet felszereléssel támogassa, Genn ezért szakított a Szövetséggel. Az utolsó szavai király-társaihoz a már fent idézett, hírhedté vált mondatok voltak Terenasnak címezve. Ezt követően Gilneas nekiállt felépíteni a Greymane Falat, ezt a hatalmas erősítést, amely alapvetően elzárta a nemzetet mindenfajta szárazföldi megközelítéstől. A fiatal Lord Crowley számára sajnálatos módon a Greymane Fal egy olyan völgyben húzódott, amely az ő területeitől délre helyezkedett el Silverpine-ban. Bár Genn megengedte, hogy Silverpine lakosai elhagyják otthonukat és a Falon belüli területre költözzenek, ez a tette Crowleyt egy föld nélküli földesúrrá tette, mivel Ambermill, Pyrewood és Silverpine többi része alapvetően elhagyatottá vált.

Egy ideig béke uralkodott Gilneasban. A nemzet követte királyának parancsát és magába fordult, lemondott az egykori Arathi Birodalomból eredeztetett többi királysággal, az Emberiség Hát Királyságával való kapcsolatról. Ha Crowley forrongott is területei nagy részének elvesztéséért, mindezt csendben tette.

A Harmadik Háború és a Northgate-i Lázadás

A Harmadik Háború beköszöntével azonban a dolgok megváltoztak. Genn továbbra sem látta indokát, hogy megnyissa Gilneas kapuit a Scourge által elpusztított Lordaeronból özönlő menekültek elől, sőt, hagyta, hogy Ambermill és Pyrewood megmaradt lakosai is csak sóvárogjanak a falon belülre. De még így sem volt felkészülve a Scourge jövetelére – a Lich King élőholt szolgái ugyanis ostromolni kezdték a Greymane Falat és sikerült is megtizedelniük a gilneasi sereget, akik igyekeztek visszaverni a támadásukat.

Kétségbeesésében Greymane Gilneas egyik szülöttéhez, Archmage Arugalhoz fordult. Habár Arugal egy igazi gilneasi patrióta volt, a Kirin Tor tagjaként Dalaranban tartózkodott és épphogy megúszta a város elpusztítását. Gilneasba való visszatérése egybeesett a Scourge eszeveszett támadásával az országon, és Arugal habozva bár, de beleegyezett abba, hogy még az élőholtaknál is félelmetesebb lényeket idézzen meg a velük szembeni harcra királya parancsára. És ez bevált – Ur varázskönyvét használva Arugal megidézte a worgeneket Smaragd Álombeli (Emerald Dream) börtönükből, ahova Malfurion zárta őket, és a Worgen átok druidisztikus természete félelmetes ellenfelévé tette őket a Scourge számára.

De az a vadság, amely miatt Malfurion száműzte a Worgeneket, nem csökkent az idők során. Hamarosan azok ellen fordultak, akik a felszínre szólították őket, és az átok elkezdett szétterjedni Gilneason belül. Éppen az erős ipari hajlam miatt kevesen voltak Gilneasban, akik megmaradtak a „régi módszerek” mellett, de azok, akik elkapták a worgen átkot, hamarosan rájöttek, hogy ez segít nekik kibővíteni korábbi természeti mágiájukat, amellyel aszály idején is terményhez tudták juttatni Gilneast.

A Worgen átok terjedése növelte Darius Crowley elégedetlenségét királyával szemben. Mielőtt még a Scourge egy nyomasztó fenyegetéssé vált volna, Darius megszervezte, hogy a Gilneasi Brigád északra vonuljon segíteni a Szövetségnek. Ez a csapat aztán csatlakozott Jaina Proudmoore-hoz Kalimdori utazása során. Genn ezt elfogadhatatlannak találta, és kérdőre vonta Crowley-t, a fiatal Lordot azonban már nem félemlítette meg királyának dühe – ehelyett szembeszállt vele és rázúdította a saját dühét. Genn tettei csak gyengítették az emberiséget annak legsötétebb órájában, és csak gyorsította Lordaeron és Dalaran bukását. Genn elszigeteltsége Crowley számos hűbéresét a fal túloldalára kényszerítette, hogy ott haljanak meg, amikor megérkezett a Scourge. Crowley elmondta a királyának, hogy nem bírja tovább elviselni, ezzel pedig kitört a Northgate-i Lázadás, amikor a gilneasiak gilneasiak ellen harcoltak, miközben az átok is tovább terjedt közöttük. Először északon tört ki a lázadás, ahova a mostanra megőrült Arugal is ment, hogy megszerezze az uralmat a Pyrewoodban található Silverpine Keep felett, ahol az átok a maradék lakosságot is worgenné változtatta át.

Végül a Gennhez hű csapatok legyőzték Crowley seregeit, és a nemest börtönbe vetették. De ez nem jelentett győzelmet Genn számára. A Northgate-i Lázadás, amely a Scourge támadása után közvetlenül történt, gyengévé és sebezhetővé tette Gilneast. Lehetséges, hogy a királyság túlélte volna, ha a király segítséget kért volna a királyságon túlról. De ezt tenni számára gyengeség volt. Erre Archibald Greymane tanította Gennt, és az ő egész uralkodása arra az elvre épült, hogy Gilneas egy önellátó, önmagára számító nemzet, akinek semmire sincs szüksége saját magán kívül.

Az Átok, a Szakadás és a Forsakenek

A polgárháború után Gilneas kétségbeesetten vágyott arra az időre, amíg begyógyíthatja sebeit. De a Worgenek nem voltak tétlenek. Az egykori Ralaar Fangfire, az Alpha Prime vezetésével a Worgenek továbbra is Gilneas-szerte terjesztették átkukat. Alpha Prime kihasználta Arugalt is, aki beleőrült bánatába azon pusztítás láttán, amelyet ő idézett elő, hogy így terjessze a Farkas Kultuszt Silverpine-ban ugyanúgy, ahogy Gilneasban. Genn úgy döntött, hogy végzetes következményekkel járna, ha népe előtt felfedné a Worgenek jelenlétét, ezért hajtóvadászatokat szervezett, hogy eltüntessék ezeket a veszedelmes lényeket.

És egy ilyen vadászat során Genn Greymane-t, Gilneas királyát megharapta egy Worgen és az átok megfertőzte őt. Genn tudta, hogy az emberei azon nyomban lelőnék, ha megtudnák, hogy fertőzött lett, hiszen ő is ezt tette volna bárki mással szemben. Éppen ezért eltitkolta állapotát és puszta akaraterejével igyekezett uralkodni az átok felett. De csak az ősi éjelf, Belysra Starbreeze jelenléte engedte meg igazán Gennek, hogy távol tartsa a Worgen átok dühét. Alpha Prime Farkas Kultusza szövetségest talált Sylvanas Windrunner (Szélfutó Sylvanas) és az ő Forsakenjei (Elhagyottak) személyében, mivel mindketten Gilneas bukását kívánták (Sylvanast erre utasította Garrosh Hellscream, és a Wrathgate-nél történtek miatt továbbra is próbaidőn volt a Hordában), és ezért úgy döntöttek, hogy együttműködnek, és közösen számos alagutat ástak a Greymane Fal alatt, amelyet Genn áthatolhatatlannak hitt. A Farkas Kultusz a Starlight Slasher gyilkosságokkal álcázta támadását a Gennhez hű személyek előtt, akik továbbra is féltek nyíltan elpusztítani a Worgenek Lord Gofrey ellenvetésével szemben, illetve miután Genn maga is az átoktól szenvedett, tudta, hogy a worgenek embersége sem veszett el örökre.

Hogy megkísérelje visszatartani a Worgeneket, Genn szabadon engedte Darius Crowley-t. A fiatal Lord továbbra is úgy érezte, hogy Genn a hibás Gilneas minden bajáért, de ő sem akarta, hogy a város teljes egészében elbukjon, ezért seregeivel csatlakozott királyához egy kétségbeesett terv végrehajtásához, ami majdnem be is vált. A végén azonban Crowley is fertőzötté vált, Gilneasváros elesett és Genn kénytelen volt seregének soraiba felvenni a frissen megfertőződött Worgeneket, miután Krennan Aranas egyik elixírjével kezelték őket. Míg továbbra is próbáltak szembenézni az átokkal és a Farkas Kultusszal, Gilneast is elérte a Shattering (Szakadás), és a Forsakenek a tengeren keresztül, illetve az összetört Greymane Falon keresztül beözönlöttek az országba.

Ez egy kisebb lázadáshoz vezetett, amelynek során Lord Gofrey, Lord Walden és Baron Ashbury (aki Genn gyerekkori jóbarátja volt) elárulták Greymane-t a Forsakeneknek, hogy tárgyalásokba kezdhessenek Sylvanas-szal. Genn és a hozzá hűek (köztük Crowley és a Worgenek Tal’dorenből, akik megtanulták irányítani bestiális oldalukat) támadást indítottak a Farkas Kultusz és a Forsakenek ellen egyaránt.

Ralaar Fangfire meghalt és a Farkas Kultusz feloszlott… de Sylvanas maga ölte meg Genn fiát, Liamet, és egy járványt használt fegyvernek, hogy Gilneasvárost (Gilneas City) lakhatatlanná tegye. A Worgen átok már az egész lakosságon elterjedt, most pedig el kellett hagyniuk hazájukat Gennel együtt, hogy elkerüljék a járvány által terjesztett halált.

A bukás után

Genn mostanra egy királyság nélküli királlyá vált, egy apává, aki elvesztette a fiát, és minden hibája, amit Gilneas élén elkövetett, világossá vált számára. Tudta, hogy makacs elszigeteltsége volt az oka mindennek. Gilneas visszautasította, hogy segítsen másokon, ugyanakkor Belysra Starbreeze és az ő éjelf társai nélkül nem lett volna remény népe számára. Túl későn ébredt rá, hogy nem gyengeség az, hogy segítséget kérjen akkor, amikor arra szükség van – valójában Gilneas minden ipari hatalma törékenynek bizonyult a Scourge-dszel, a Worgenekkel és végül a Forsakenekkel szemben. Mostanra ő és embereinek többsége Worgen lett.

De hiába Azeroth egyik legöregebb és legrégebbi uralkodója (Genn már a Második Háború idején is középkorú volt), távolról sem végzett. A Worgen átok feletti uralma új lendületet adott életének. Sylvanas Gilneas elleni támadása és fiának, Liamnak a halála a Hordával szembeni szembeszállásra sarkallja. Lehet, hogy Gilneas egy száműzött nemzet, de egy olyan nemzet, amely teljesen hű a Szövetséghez, és kséz bármit megtenni, hogy visszaszerezze szülőföldjét, és elűzzék vagy elpusztítsák a Forsakeneket.

Forrás: Blizzardwatch

Add hozzá kedvenceidhez