Az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) – 1. rész
Azeroth egy igen különleges bolygó az univerzumon belül. Tudomásunk szerint ez az egyetlen bolygó, amely ellenállt a Lángoló Légiónak (Burning Legion), illetve amely megakadályozta, hogy a vészjel elküldése után Algalon „újraindítsa” a bolygót. De vajon mi teszi Azerothot ennyire különlegessé? Vajon az itt élő népek, akik eszméletre ébredtek? Hiszen a titánok más bolygókra is rendet hoztak, más bolygókon is vannak/voltak értelemmel és akarattal rendelkező népek. Még abban sem egyedi Azeroth, hogy itt élnek Old Godok, vagyis Régi Istenek, hiszen tudjuk, hogy Outlanden is van egy Old God. De van valami, amiről eddigi tudásunk alapján feltételezzük, hogy nem nagyon található meg más bolygón: ez pedig a Well of Eternity, vagyis az Örökkévalóság Kútja.
A Kutat a titánok hozták létre, a legfrissebb tudásunk szerint akkor, miután másodszorra is Azerothra látogattak és legyőzték az Old Godokat. A kút egy izzó és csillámló energiaforrás volt, méghozzá hatalmas erejű arcane energiát tartalmazott. Ez az arcane energia viszont vonzotta magához a démonokat a Twisting Netherből. Vajon miért hoztak létre a titánok egy ilyen energia-forrást, amelyről tudták, hogy a démonokat magához fogja vonzani előbb vagy utóbb? Vajon mi célt szolgált, hogy egy ekkora hatalommal rendelkező kutat bocsátottak Azeroth népeinek rendelkezésére? Hogy mindezekről beszélhessünk, ismerjük meg tüzetesebben a Kút történetét.
Az első Kút
Az első Örökkévalóság Kútját mint az élet forrását a titánok hozták létre az akkori őskontinens, Kalimdor szívében. Úgy gondolták, hogy a kút ereje, amely magából a világűrből, a Great Dark Beyondból ered, táplálja majd a világ alapját, és életet lehel majd a gazdag földbe. És ez az elképzelés be is vált. Vannak legendák, amely szerint ebből a mágikus éterből született meg a silithid faj. Van azonban egy faj, amely viszont minden kétséget kizáróan ebből a Kútból született meg: a kaldoreiek, vagyis az éjelfek.
Történt ugyanis, hogy a bolygón őslakos trollok egy csoportja, akiket sötét trolloknak (dark trolls) hívtak, a Kút foszforeszkáló vízének közelében telepedett le. Idővel a Kút kozmikus ereje átformálta ezeket a sötét trollokat, erősebbé és halhatatlanná téve őket. A bőrük lilás színűvé változott, méretben pedig megnyúltak. A törzs idővel felvette a Kaldorei nevet, amely az ő nyelvükön annyit jelent: „a csillagok gyermekei”. Úgy hitték, hogy az általuk imádott holdistennő, Elune a nappali órákban a Kút csillámló mélyében alszik.
Hamarosan a Kaldoreiek egy hatalmas civilizációt építettek a tó köré, és több fontosabb településük, mint Suramar, Elune főtemplomának a városa is a tó partján épült meg. A kaldoreiek megtanulták használni a Kút arcane enerigáit, és hamarosan a legkiválóbb arcane-használók egy külön kasztot kezdtek el alkotni, ők lettek a Highborne-ok, vagyis a Nemesenszületettek. Vezetőjük Azshara királynő lett, akit szinte megbabonázott a Kút mágikus ereje. Elrendelte, hogy a Kút partjánál építsék fel hatalmas és csillogó királyi palotáját, a köré épült fővárost, ahol főleg a Highborne-ok laktak, pedig Zin-Azsharinak nevezték el a kaldoreiek királynőjük iránti tiszteletből.
Azshara és Highborne-jai szinte megszálottjai lettek az Örökkévalóság Kútjának, folyamatosan azt kutatták, hogy mi mindent lehet még elérni erejével, amellyel elérték, hogy a Kút vize hamarosan sötétedni kezdett, és folyamatos viharok támadtak háborgó vizéből. Ez a vakmerő mágia-használat eredményezte azt, hogy hamarosan valaki a Twisting Netherből felfigyelt a jelenségre: maga Sargeras, a Lángoló Légió vezére. Sargeras hamarosan kapcsolatba lépett Azshara királynővel és még több hatalomért cserébe azt kérte, hogy nyissanak számára egy portált Azerothon, hogy seregeivel együtt átléphessenek erre a világra. Azshara, aki Sargerast méltó férj-jelöltnek tartotta, beleegyezett a kérésbe, és mágusaival együtt a Kút összes energiáját egy hatalmas portál megalkotására fókuszálta.
A portálon átözönlő démonok ellen szervezett sereg azonban igyekezett megakadályozni azt, hogy a Légió teljesen elpusztítsa ezt a bolygót. Az eredeti idővonal szerint az ellenállás egyik vezetője, Malfurion Stormrage (Haragvihar Malfurion) állt elő azzal a javaslattal, hogy a portált be kell zárni, és ennek egyetlen módja van, ha elpusztítják az Örökkévalóság Kútját. Az időutazók által megváltoztatott idővonal szerint Malfurionnak nem állt szándékában a Kutat elpusztítani, ez csak következménye lett annak, hogy a portált igyekeztek bezárni és Sargerast távol tartani Azeroth-tól. A lényegen azonban nem változtat: az Ősök Háborújának (War of the Ancients) végén az Örökkévalóság Kútja felrobbant, ezzel kiváltva a Hasadást (Sundering), amely szétszakította az addigi egységes kontinenst, Kalmdort több kisebb-nagyobb darabra.
Az Örökkévalóság Kútjának helyén létrejött a Maelstrom, vagyis a Viharörvény, amely a mai napig egy kaotikus energiákkal teli, folyamatosan háborgó örvény a Nagy Tenger (Great Sea) közepén. A Viharörvény közepén a Szemnek (Eye) elnevezett terület található, ahol a makrurák és az Azshara királynőből és követőiből kialakult nagák birodalma, vagyis Mak’aru és Nazjatar található.
A második Örökkévalóság Kútja
Bármelyik idővonalat is tekintjük, egy dolog közös bennük: még mielőtt Malfurion elpusztította volna az Örökkévalóság Kútját, ikertestvére, Illidan titkoban hét üvegcsét töltött meg a tó vizével későbbi használat céljából.
A Hasadás után Illidan felmászott a Hyjal hegy tetejére, és az ott található tó vizébe beleöntött három üvegcsével, hogy egy új Kutat hozzon létre. Ebből természetesen gond lett, hiszen a éppen hogy és nagy áldozatok árán megnyert háború után a kaldoreiek többségének eszük ágában sem volt egy újabb Örökkévalóság Kútját használni, ha annak ilyen következményei lehetnek. Illidan a tettéért és azért, hogy a rátámadó kaldoreiek közül többet megölt és megsebesített, komoly árat fizetett: a Barrow Densben börtönözték be. Azonban a Kúttal kezdeni kellett valamit, ezért Malfurion a Sárkányaspektusok segítségét kérte. Alexstrasza a háború során elpusztult Mother Tree (Anyafa), a G’hanir egy megmentett makkját ültette a tó közepébe, és így nőtt ki a ma is ismert világfa, a Nordrassil, amely teljes egészében betöltötte a tavat és így a tó vizét is. A fát Ysera is megáldotta, ezzel engedélyezve, hogy a kaldorei druidák a Smaragd Álomba (Emerald Dream) beléphessenek. Nozdormu pedig halhatatlanságot biztosított a kaldoreiek számára mindaddig, amíg a fa áll, ezzel biztosítva azt, hogy még a legelvetemültebb kaldoreinek is érdekében álljon a fa védelme. A három sárkányaspektus áldása semlegesítette a tó vizének kaotikus energiáit.
Nordrassil elültetése után tízezer évvel, a Harmadik Háború során Archimonde, a Légió egyik fővezére jelent meg a fánál azzal a szándékkal, hogy kidöntse a fát és kiszívja a második Örökkévalóság Kútjának minden energiáját. Ezt csupán Azeroth népeinek egyesült seregeivel, illetve a Malfurion által hívott whispek segítségével sikerült megakadályozni, azonban ezért komoly árat fizettek: az éjelfek elvesztették halhatatlanságukat, illetve a robbanás során Nordrassil is súlyosan megsérült. A fa csak nagyon lassan gyógyult, ráadásul a Tűzúr, Ragnaros is el akarta pusztítani a Kataklizma során, ezt azonban a Malfurion vezette Cenarion Circle-nek és a nekik segítő kalandoroknak sikerült megakadályozniuk.
A Napkút (Sunwell)
A Hasadás során nem az összes Highborne süllyedt el Azshara királynővel együtt, hogy aztán nagákká váljanak. Akik megmaradtak, azok hirtelen azon kapták magukat, hogy megfordult az erősorrend: a mágiát nem használók lettek az uralkodók és ők szabták meg a szabályokat. Ezek az új szabályok pedig szigorúan tiltották az arcane mágia használatát bárki számára. A megmaradt Highborne-ok ezt meglehetősen rosszul viselték, és úgy gondolták, hogy megfelelő elővigyázatosság mellett továbbra is lehetne használni az Illidan által létrehozott Kút mágiáját. Miután egy mágikus vihart bocsátottak Ashenvale-re, az éjelfek száműzték maguk közül a Highborne-okat, akik maguk sem bánták ezt a döntést. Ám még mielőtt elhagyták volna szülőföldjüket és Kalimdort, és elhajóztak volna a tengeren túlra, titokban elloptak egyet Illidan mágikus üvegcséi közül és azt magukkal vitték.
Végül új otthonukban, Quel’Thalasban, az ottani energia-vonalak középpontjában a Kút vizéből létrehozták saját energia- és mágia-forrásukat, a Napkutat (Sunwell). Az egykori Highborne-ok Dath’Remar Sunstrider vezetésével ezentúl nemes elfeknek (high elf) kezdték hívni magukat. Azonban ezúttal igyekeztek elővigyázatosak lenni a mágia-használat során: rúnakövekkel védték Quel’Thalas határait, hogy az univerzumon túli világgal szemben eltitkolják mágiájukat és megvédjék földjüket. Ezt követően a nemes elfek évezredeken át élvezték a Napkút adta gazdagságot és fejlődést.
A nemes elfek a trollokkal vívott háborújuk során megtanították az embereket is a mágia-használatra, azonban figyelmeztették őket ennek veszélyeire is. A Twisting Netherből érkező démonokkal szemben létrehozták a Tirisfali Tanácsot (Council of Tirisfal), akik maguk közül egy Őrzőt (Guardian) jelöltek ki a védelem ellátására.
A Harmadik Háború során azonban Arthas megszentségtelenítette a Kutat, amikor annak energiáit használta fel ahhoz, hogy Kel’Thuzadot lichként élessze fel. Később azonban a Kút újraéledt, amikor annak eredeti energiája – egy női ember alakjában, Anveenában továbbélve – egyesült a naaru M’uru tiszta szívével. Jelenleg a Kút energiája különleges, hiszen az egykori arcane energia mellett a naaruk fényszerű lényének energiái is megtalálhatóak.
A következő részben elmesélem, hogy mi lett a sorsa a maradék három üvegcsének (vagy legalábbis mit feltételezünk), hogy vajon Pandaria kapcsolatban állt-e a Kúttal és hogy mindezek után mégis milyen szerepet szánhattak az Örökkévalóság Kútjának a titánok.
Add hozzá kedvenceidhez
Outlanden Old God? Erről nem tudok semmit, tudnál erről mesélni valamit?
Shadowmoon Valleyben az arakkoák próbáltak megidézni egy ősi és gonosz lényt, amely kinézetre megegyezett C’Thunnal.
Ha tudsz angolul, akkor itt tudsz utána olvasni: http://wow.gamepedia.com/Ancient_and_powerful_evil
Emellett Dave Kosak erősítette meg a Blizzard részéről, hogy a titánok már sok Old Godot megöltek más bolygókon, amikor Algalon jelzett nekik, és úgymond rebootolták a bolygókat.