Interbellum 1. rész – A nagák megjelenése és Illidan távozása

Többen kértétek, hogy legyenek összefoglaló írások a Warcraft eseményeiről, hogy átláthassatok egy-egy nagyobb eseményt. A következő rövid sorozat a Wow-Insider cikkei alapján készült, és a Harmadik Háború, illetve a World of Warcraft játék közötti időt, négy évet öleli fel, vagyis azt, hogy a Hyjal hegyen a Burning Legiont legyőző egységes halandó sereg hogyan kezdett el lassanként felbomlani, hogy kialakuljon a WoW kezdetén megismert állapot. Ezt az időszakot Interbellumnak, vagyis két háború közti időszaknak nevezhetjük.

A nagák megjelenése

Érdekes módon az évezredeken át Azeroth óceánjának mélyén tengődő nagák felszíni megjelenését nagyban Gul’dannak, a Második Háború végén meghalt orknak köszönhetjük – vagy legalábbis az emlékeinek, amelyeket a koponyájából faragott démoni ereklye őrizett, amelyet Illidan Stormrage szerzett meg.

Miután Illidan magába olvasztotta a koponya mágiáját és Felwood elátkozott erdőiben démonná változott, ismét csak száműzte őt fivére, Malfurion. Az otthontalan, az éjelfek (night elves) társadalmában – amelynek megmentésében ő is szerepet játszott, – a helyét nem találó Illidan, akit korábbi börtönőre, Maiev Shadowsong folyamatosan üldözött, végül valaki olyan látogatta meg, akire soha nem számított volna: Kil’jaeden, a Megcsaló (Deceiver). Archimonde halála és Sargeras Twisting Netherbe való eltűnése után gyakorlatilag Kil’jaeden volt a Burning Legion vezetője.

Ahelyett, hogy elpusztította volna Illidant a Tichondrius megölésében játszott szerepéért, a ravasz démon egyezséget ajánlott Illidannak. Miután nem volt hely számára a kaldoreiek között, Tyrande szerelmét pedig örökre elvesztette fivérével, Malfurionnal szemben, Illidannak nem volt semmi célja, ráadásul 10.000 év ki is esett az életéből. Kil’jaeden ajánlata nagyon egyszerű volt. A Lich King irányítása alatt álló élőholt Scourge-ot Kil’jaeden hozta létre, hogy megtámadja Azerothot, azonban elárulták a Légiót, és a Lich King most igyekezett a saját hatalmát megszilárdítani. Az ork Ner’zhult folyamatos, lassú kínzásokkal fosztotta meg fizikai formájától Kil’jaeden, hogy a Lich Kinget létrehozza belőle, és a démon nem kívánta csendben figyelni, ahogy az egykori ork sámán megkínzott lelke annyi erőt gyűjtsön a saját jogán, hogy komoly fenyegetéssé váljon. És azt sem akarta hagyni, hogy Ner’zhul második árulása megtorlás nélkül maradjon.

Az egyezség megköttetett. Illidan elpusztítja Kil’jaeden teremtményét, aki jelenleg egy olyan világon van, ahonnan a Légiót már második alkalommal űzték el. Cserébe Kil’jaeden még erősebbé teszi Illidant, felruházza az eredar mágia tudásával és még több démoni hatalommal, ezzel pedig lényegében a Légió egyik urává teszi. Illidan nem különösebben bízott Kil’jaedenben, de miután nem volt semmi oka rá, hogy visszautasítsa az ajánlatot, a mágia és hatalom iránti vágya felülkerekedett benne. Ezenkívül kicsit mérges is volt, amiatt Arthason, a death knighton keresztül a Lich King őt is felhasználta abban, hogy legyőzze mesterét.

A Koponya (Skull) titkai

A Gul’dan koponyájában található hatalommal és emlékekkel való érintkezése során Illidan megtudhatta, hogy az ork (aki ironikus módon Ner’zhul egykori tanítványa és elárulója volt) hogyan halt meg. A Ner’zhulnál mindig is sokkal ambiciózusabb Gul’dan Sargeras sírja (Tomb of Sargeras) után kutatott, ahol Magna Aegwynn látszólag legyőzte és eltemette Sargeras megjelenését. (Később a világ rájött arra, hogy ez csak egy csapda volt, hogy Sargeras lényege birtokba vehesse Aegwynn később megszületett fiának, Medivh-nek a testét.) Illidan ezenkívül legnagyobb meglepetésére azt is megtudta, hogy a Sír az ő egykori gyerekkori otthonában, Suramarban található. Gul’dan hatalmas erőfeszítések árán kiemelte a sírt az óceán mélyéről, csak azért, hogy aztán a helyet benépesítő számtalan démon megölje őt.

Miután megtudta, hogy a síron belül mi volt a pontos hely, amit Gul’dan keresett, Illidan tudta, hogy ezt felhasználva a Lich King otthonaként szolgáló Frozen Throne-t is könnyedén elpusztíthatná. Még a Kil’jaeden által faragott rejtélyes jég-börtön sem lenne képes ellenállni a Gul’dan által keresett ereklye, az Eye of Sargeras (Sargeras Szeme) nyers erejének. Az ork warlock úgy halt meg, hogy abban bízott, hogy az ereklyével közel istenszerű lény válik belőle. Illidan azonban sokkal elővigyázatosabb volt, mint a koponya eredeti „gazdája”, és tudta, hogy társakra és segítségre van szüksége ahhoz, hogy elérje céljait.

Ezért megszólította a nagákat, akik meg is jelentek előtte.

A Felügyelő (Warden) üldözése és Suramar elsüllyedése

Az Illidannal szövetkező nagákat Lady Vashj vezette, aki Azshara Királynő közeli szolgája volt (valójában az egyik udvarhölgye volt az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején). Vashj és nagái segítségével Illidan Kalimdorról a Törött Szigetekre (Broken Isles) és Suramarra utazott. Maiev és felügyelői természetesen követték, azonban a nagák közreműködésével Illidan könnyedén legyőzte Maievet a Szemhez vezető úton, aztán az ereklye erejét felhasználva sikeresen süllyesztette el ismét a Sírt és vele együtt Suramart. Maievnek nagy nehezen sikerült elmenekülnie, felügyelő-társainak azonban nem.

Az eseményektől felbőszült Maiev (akit már korábban kellően felhúzott az a tény, hogy Tyrande a saját népének tagjait is megölte annak érdekében, hogy kiszabadítsa az örökkévalóságig tartó börtönbüntetéséből Illidant) Malfurion Stormrage-hez, Illidan fivéréhez fordult. Itt kénytelen volt együttműködni Tyrande-dal, aki Maiev életében minden kudarc alapvető okozójának tekinthető. Nem Maiev lett Elune Főpapnője, hanem Tyrande. Miután szó szerint évezredekig a felügyelők vezetője volt, végignézhette, ahogyan Tyrande megölte őket, hogy kiszabadítsa Illidant annak érdekében, hogy a Légió ellen harcoljon, azért, mert ezt a döntését még Malfurion sem támogatta; végül Maiev kénytelen volt otthagyni a társait, hogy azok Illidan kezétől haljanak meg, miközben mindez nem történt volna meg, ha Tyrande nem szabadítja ki. Az, hogy ez a két nő nem jön ki egymással valami jól, és meglehetősen feszült a viszonyuk, nem fejezi ki eléggé a lényeget.

Malfurion és Tyrande magával hozott egy kis erősítést a Broken Isles-ra, hogy az éjelfek visszaszoríthassák a nagákat, Illidannak azonban sikerült elszöknie a szemmel. A Shan’do, a Főpapnő és a Felügyelő alkotta, meglehetősen feszült hangulatú trió üldözni kezdte őt.

Irány Lordaeron

Illidan és nagák az egykori királyság, Lordaeron elpusztított és megmételyezett erdőiben értek partot, majd hamarosan átjutottak Silverpine erdőin és a tavon át Dalaran romjaihoz. Az elpuszított város helyén lévő ley vonalak találkozásánál kívánta Illidan a szem erejét felhasználni ahhoz, hogy beteljesítse a Kil’jaedennek tett ígéretét.

Malfurion, Maiev és Tyrande azonban szorosan a nyomában voltak. Miután megérkeztek Lordaeronba, Malfurion megpróbált kapcsolatba lépni az itteni erdőkkel, miközben Tyrande és Maiev megismerkedett Kael’thas Sunstriderrel és népével, akik otthonuk, Quel’Thalas elpusztítása után vérelfeknek (blood elves) kezdték hívni magukat. Kael’thas a rögtönzött vérelf táborok elleni élőholt támadások megnövekedésének oka után kutatott a környéken, és gyanította, hogy ennek köze van ahhoz, amit Illidan Dalaranban csinált. A két nővel és a vezetésük alatt álló éjelf seregekkel együtt Pyrewoodba mentek, ahol a vérelfek készletei voltak, amelyek segítségével eljuthattak Dalaranba.

Ez a kirándulás azonban hibának bizonyult, mivel az élőholtak megtámadták őket és visszavonulásra késztették őket. Végül Tyrande az Arevass folyó feletti hidat védve a folyóba esett, amikor a híd összedőlt, és a víz magával sodorta a papnőt. Kael’thas megpróbálta megmenteni Tyrande-ot, azonban Maiev meggyőzte arról, hogy Tyrande tisztában volt a kockázatokkal és Illidan elfogása a fontosabb a feladat, követelve, hogy Kael vigye el őket inkább Dalaranba. Maiev odáig ment, hogy amikor megérkezett a Shan’do, azt hazudta Mafurionnak, hogy Tyrande meghalt, amikor széttépték az élőholtak. Malfurion, akit Maiev hazugsága feldühített, maga vezette el őket Dalaranba az erdőkön át, amik az Illidan által végrehajtott szertartás miatt nyögtek.

A Szem elvakítása

Maiev, Malfurion, Kael’thas és a seregeik megrohamozták Dalarant és félbeszakították a szertartást, melynek során elpusztították Sargeras szemét is. Illidan leszidta fivérét, amiért megakadályozta a Lich King elpusztításának egyik legbiztosabb módját, miközben Malfurion minden haragját rázúdította Tyrande halála miatt, amely Illidan tettei miatt következett be. Az összezavarodott Kael’thas véletlenül elkotyogta, hogy Tyrande nem feltétlenül halott, és ekkor Malfurion rájött, hogy Maiev hazudott neki annak érdekében, hogy minden figyelmével Illidanra koncentráljon. Végül Illidan és az ő naga szolgái mindenki meglepetésére kimentették Tyrande-ot az élőholtak kezéből, ezzel pedig Malfurion és Illidan egyfajta békét kötöttek egymással.

– Annyi viszály volt közöttünk, testvérem. Évezredekig csak gyűlöletet éreztem irántad. De ami engem illet, kész vagyok véget vetni ennek. Ettől a naptól kezdve legyen béke közöttünk. – Ezekkel a szavakkal Illidan megfordult, és elhagyta, nemcsak Lordaeron erdőit, hanem vele együtt Azerothot is. És habár Malfurion és Tyrande megbocsátottak neki, Maiev egyáltalán nem, és folytatta egykori rabja üldözését.

A következő alkalommal megismerkedünk azzal, hogy hogyan lett Illidanból Outland ura.

Az írás a Wow-Insider cikke alapján készült.

Add hozzá kedvenceidhez