Interbellum 4. rész – A Holtak Királynője

Most hogy Illidan már készen áll az újabb harcra a Lich King ellen, akkor térjünk vissza Lordaeronba, és nézzük meg, hogy pontosan mi is történt Illidan első támadása után, amely, habár Lamfurion és Maiev közbelépésének köszönhetően sikertelen volt, mégis hatalmas kárókat okozott Northrenden és a Frozen Throne-on székelő elme hatalmában.

Senki sem sejtette, de a Lich King hatalmasat kockáztatott akkor, amikor a Frostmourne-t kiszakította abból a jeges monolitból, amely a lelkét összetartó páncélt hordozta. Igaz, hogy a jég volt a börtöne, de ez tartotta össze azt a hatalmas nekromantikus erőt is, amellyel Kil’jaeden felruházta. Azzal, hogy ezt megrongálta, hatalma apránként kezdett elszivárogni. Világos, hogy ő ezt egy elfogadható árnak tartotta azért, hogy Arthas személyében egy értékes szolgára lelet. Ugyanígy világos, hogy nem láthatta előre Illidan támadását ellene Sargeras Szemével (Eye of Sargeras). Illidan félbeszakadt varázslatának sikerült beszivárognia a Scourge védelmi vonala mögé és elmondhatatlan károkat okoznia a fagyott erődben, miközben súlyosan megrongálta a Ner’zhul szellemét fogvatartó jégtömböt, amelyből úgy folyt ki a hatalom, mint nyílt sebből a vér.

Abban a sarkalatos pillanatban, amikor Kil’jaeden megújította szövetségét Illidannal, a Lich King gyengébb volt, mint valaha. Ez volt az ideális pillanat a támadásra, ezért hozta meg a fagyott lény azt a döntést, hogy visszahívja magához leghűségesebb szolgáját. Ezzel pedig egy olyan esemény-sorozatot indított el, amellyel végleg véget ért a Menethil-ház uralkodása Lordaeronban, sőt véget ért az emberek uralkodása a legnagyobb emberi királyságban.

Elérkezett a holtak ideje.

Egy Szélfutó sebesen fut

Quel’danasi inváziója végén Arthas Menethil (a halállovag, akinek a lelkét a Frostmourne nevű rúnapenge szakította ki a testéből, ezzel a Lich King hűséges szolgájává téve őt), nem elégedett meg azzal, hogy elpusztította a Napkutat (Sunwell) azért, hogy Kel’Thuzadot lich-ként élessze újjá. Haragudott a nemes elfekre, amiért olyan makacsul ellenálltak a Scourge támadásainak, és különösen haragudott Silvermoon bátor íjász-tábornokára (Ranger-General), Szélfutó Sylvanasra (Sylvanas Windrunner).

Arthas annyira dühös volt erre a Szélfutó-ivadékra, hogy úgy érezte, az, hogy az ő kezétől halt meg, nem volt elég büntetés azért, mert a nő megpróbálta megmenteni otthonát és népét a Scourge támadásától. Nem, egy, a halálnál is rosszabb sors volt az, ami kielégítette Arthast és az ő megsértett önérzetét, ezért kiszakította Sylvanast a halál kényelméből.

Ez a tette azonban nagyon súlyos következményekkel járt rá nézve is.

Hónapok teltek el Silvermoon elpusztítása és a Lángoló Légió (Burning Legion) eljövetele és legyőzése után. Arthas visszatért Lordaeronba és könnyen legyűrte azt a három rémurat (draedlord), akiket Archimonde a hatalmas Scourge sereg vezetésével bízott meg, előcsalogatva ezzel Balnazzart, Detherocot és Varimathrast Lordaeron romjai közül, hogy megszerezze a Lich King nevében a terület feletti teljhatalmat. Ez egészen addig, amíg a Lich King ereje teljében volt, kiválóan is működött Arthas számára, azonban Illidan támadása után a helyzet nagyon hamar destabilizálódott.

A még a mindig a Lich King szolgálatában álló élőholt Sylvanas Arthas egyik főhadnagya volt, és részt vett a még élők által tartott helyőrséget elpusztításában, hideg kimértséggel gyilkolva meg őket, hogy aztán élőholtként támasszák fel őket. Ugyanakkor a hűségét csak föntről erőszakolták ki belőle. Amikor a Lich King ereje csökkenni kezdett, Sylvanas volt az egyik első, aki visszanyerte saját akaraterejét, és a hideg gyűlölet, amit aziránt a férfi iránt érzett, aki az élőholt létbe kényszerítette őt, elkezdett lángolni halott szívében.

Sylvanast nem lepte meg, hogy a rémurak felkeresték őt. Miközben igyekezett elrejteni az egyre növekvő szabad akaratát saját magának és banshee szolgáinak, Sylvanas egyezséget között a három nathrezimmel arról, hogy segít nekik elpusztítani Arthast, de csak a saját módszereivel és tőlük teljes függetlenségben. Így amikor a rémurak arra kényszerítették Arthas, hogy visszavonuljon Lordaeronból (részben az eltűnő ereje miatt, amely összeköttetésben állt a Lich King erejével), Sylvanas kihasználta az alkalmat a támadásra, és banshee szolgáit elküldte, hogy állítsanak csapdát Arthasnak egy megmentésnek álcázott akció keretében. A megvezetett, önmaga által kikiáltott Lordaeron Királyát aztán egy Sylvanas által faragott, speciális nyílvessző megbénította.

Segítség nélkül a nő előtt állva, Arthas csak a halált kérhette, azonban ezt a nő nem szándékozott megadni neki. Sylvanas eltökélte, hogy viszonozza neki azt a „kegyelmet”, amit a férfi mutatott az ő irányába. Kel’thuzad közbenjárása nélkül a lassú halálba kínozta volna Arthast, azonban a lich elpusztította az ő banshee-jeit és visszavonulásra kényszerítette őt, így vágva el őt a régóta áhított bosszújától, és így ragadt végül Sylvanas Lordaeronban. A Járványföldeket (Plaguelands), ahogy akkoriban kezdték el hívni, hatalmas káosz uralta a Lich King szolgálatában álló és a rémurak szolgálatában álló csapatok harca miatt.

Sylvanasra hárult, hogy kibillentse holtpontjáról ezt a helyzetet.

Az Elhagyott kézben összpontosuló Scourge

Sylvanas előtt Varimathras jelent meg, aki felajánlott neki egy pozíciót a Járványföldeken a fivéreivel közösen létrehozandó új rendben. A korábbi íjász-parancsnoknak azonban nem kellett. Ő és banshee szolgái csak magukban szerettek volna lenni, hogy rájöjjenek, hogy az olyan szörnyetegnek, mint az élőholtak, milyen szerepük lehet ebben a világban. A maga részéről Varimathras figyelmeztette a Banshee Királynőt (ahogy akkor hívták), hogy ne próbáljon meg a rémurak útjában állni.

Ennyi erővel arra is kérhette volna, hogy hódítsa meg őket.

A rémurak feltételezése a saját élőholt állapota azonban csak feldühítette Sylvanast, és mivel tudta, hogy a rémurak rövid időn belül végeznének vele, gyorsan cselekedett. Banshee szolgái segítéségéve a helyi ogrékból, gnollokból, murlocokból, sőt, itt ragadt ember-orgyilkosokból álló sereget hozott létre. Aztán ezzel a sereggel meglepetésszerűen lecsapott Varimathasra, akit le is győzött, és aki az életéért cserébe felajánlotta szolgálatait (habár későbbi tettei a Wrathgate-nél és az Undercityért folytatott csatában felfedték, hogy mindezzel csupán elodázta a végzetet.) Habár sem a rémúr, sem az élőholt íjász nem bízott meg a másikban, mindketten úgy gondolták, hogy a másik jó szolgálatot tehet még nekik. Sylvanas arra fivére, Detheroc ellen ugrasztotta Varimathtrast.

Detheroc az ember kapitány, Garithos felett uralkodott, az ő táborában bujkált, és az ő embereit használta pajzsként a külső támadásokkal szemben. De mivel most már többen is képesek voltak mások elméjét uralni és irányítani, Sylvanas sikeresen Detheroc vesztére fordította az állást, mivel megszerezte az uralmat azok fölött, akik figyelmeztethették volna a rémurat, és így könnyedén eljutott Sylvanas arra helyre, ahol Detheroc rejtőzködött. Seregével könnyedén legyőzte és látszólag el is pusztította Detherocot, felszabadítva ezzel Garithost az irányítása alól. Csodával határos módon Sylvanasnak sikerült megegyeznie a tábornokkal, akinek felajánlotta Lordaeront azért, ha segít neki megtisztítania ezt a helyet és legyőznie az utolsó megmaradt rémúrt, Balnazzart.

Ez csodásan működött. Garithos seregeinek támadása a város egyik, míg Sylvanas seregeinek támadása a város másik oldaláról könnyen megadásra késztette a Balnazzart szolgáló démonokat, és hamarosan döntő ütközetre kényszerítették a rémurat. Sylvanas azt követelte Varimathrastól, hogy fivére megölésével bizonyítsa hűségét. (Habár Varimathras kijelentette, hogy az ő fajtája soha nem öli meg egymást, látszólag mégis eleget tett Sylvanas utasításának, de Balnazzar nagyon hamar visszatért a Scarlet Crusade lovagjának, Saiden Dathrohannak a szerepében.). Majd Sylvanas ugyanilyen gyorsan megölette Garithost is, amikor az magának követelte a győzelem után a várost. Ezzel az utolsó tettével Sylvanas minden riválisát legyőzte és bebiztosította uralmát Lordaeronban, illetve a Lich King akarata alól felszabadult rivális élőholt seregeket is egyesítette irányítása alatt. Így jött létre a napjainkban csak Elhagyottaként (Forsaken) ismert frakció.

És amíg Sylvanas átvette az irányítást Lordaeronban, addig az általa leginkább gyűlölt férfi, Lordaeron önjelölt királya észak felé tartott…

Add hozzá kedvenceidhez