Azerothi Históriák – Lilian Voss szerencsétlen élete

Az Elhagyottakat (Forsaken) nem is annyira a Kataklizma, mint inkább Arthas bukása viselte meg. Furcsán hangzik, igaz? Hiszen Sylvanas Úrnő arra tette fel élőholtságát, hogy bosszút álljon a bukott paladinon. Mégis, a második Lidérckirály (Lich King) bukásával Sylvanasnak egy új problémával kellett szembenéznie: honnan fog származni ezentúl népe?

Míg más népeknél gyermekek születnek, élőholtnak nem „születik” az ember. Elhagyottnak pedig főleg nem. Az Elhagyottakhoz azok csatlakoztak, akik felszabadultak a Falka (Scourge) uralma és irányítása alól. Csakhogy a járvány megszüntetésével a Falkának sem lesznek új tagjai, és Arthas halála óta a Falka tagjaiból sem lesznek Elhagyottak. Így Sylvanasnak új megoldás után kellett néznie. Az egyik, amely megfordult a fejében, egy új járvány kifejlesztése, ennek azonban nem nagyon örülne a Horda, és a Királynő is inkább egy nagyobb szabású tervéhez használná fel esetleg. A másik megoldás az Északszirten (Northrend) élő val’kyrek voltak, akiknek egy nagyon különleges képességük van – képesek a halottakat feltámasztani. Ahogyan Sylvanas Garroshnak elmagyarázta:

– A Lidérckirály halálával a Falka értelmesebbik fele… munkanélkülivé vált. Ezeket az ‘ördögöket’, ahogyan finoman céloztál rájuk, val’kyreknek hívják. Most már én parancsolok felettük, és részben emiatt is kérettelek ide. Megoldottam az Elhagyottak helyzetét! Népként ugyanis képtelenek vagyunk szaporodni. Azonban a val’kyrek segítségével, képesek vagyunk az elesettek holttesteiből új Elhagyottakat éleszteni. Ezek nélkül az új Elhagyottak nélkül a népem kihalna… Így a gilneasi és észak-lordaeroni csapataink felmorzsolódnának.

(Garrosh véleménye az volt, hogy az undorító az egyetlen szó, amivel Sylvanas tettét jellemezni tudja, és ez az egész ellentétes a természet törvényeivel. Sylvanast természetesen nem nagyon hatotta meg.)

Az egyetlen hátulütője ennek a folyamatnak az volt, hogy sose lehetett tudni, hogy a felélesztett test hogyan fog reagálni. Míg voltak, akik beletörődtek sorsukba és csatlakoztak az Elhagyottakhoz, voltak, akik annyira kötődtek korábbi életükhöz, hogy képtelenek voltak elfogadni végzetüket. Ők a legtöbb esetben megőrültek, és az Elhagyottak megölték őket, mielőtt komolyabb kárt okoztak volna. Lilian Vossnak azonban még ennél is különösebb kapcsolata volt korábbi életével. Lilian ugyanis a Skarlát Keresztesek (Scarlet Crusade) tagja volt.

A Skarlát Keresztesekkel (Scarlet Crusade) már sokszor találkozhattunk, és sok hős életében is fontos szerepet játszott a szervezet. A Skarlát Keresztesek a tökéletes példa arra, hogy egy jó cél érdekében milyen őrültségeket lehet elkövetni. Az Ezüst Kéz Lovagjai (Knights of the Silver Hand) számos okból maradtak Lordearonban a járvány (plague) pusztítása után is: voltak, akik egyszerűen csak lemaradtak a menekülő hajókról, de voltak, akik kötelességüknek érezték, hogy utolsó csepp vérükig védjék otthonukat a Falkával szemben. A Skarlát Kereszteseket ezek a volt paladinok alapították meg: Isillien, Abbendis, Saidan Dathrohan, Morgraine és Taelan Fordring. Azonban látva Lordaeron pusztulását és Arthas árulását, néhány lovag megőrült. Ijesztő buzgósággal gyilkolták az élőholtakat. Számos ártatlan ember életét is kiontották bizonyos félreértések miatt, vagy „biztos, ami biztos” alapon. Elég ijesztő elvük van: ha kétséged van valakiről, feltételezd róla, hogy élőholt, és öld meg. Az, hogy az élőholt a Falka vagy az Elhagyottak tagja, lényegtelen. Ezek a lovagok soha nem vallanák be, de ugyanazt a sötét utat járják, amin Arthas is járt. Mivel hisznek a Szent Fényben (Holy Light) és annak erejében, valamint igyekeznek gyakorolni a három virtust, ezért segíti őket a Fény. Azokat, akik megkérdőjelezik a módszereiket, az élőholtak szimpatizánsainak tekintik, akiket meg kell ölni.

Amikor Lilian Vosst feltámasztották, a lány teljesen lesokkolva nézett szembe tükörképével. Miután apja, Benedictus Voss a Skarlát Keresztesek főpapja volt, Liliant egész életében az élőholtak gyilkolására nevelték – és halála után a lány pont abban a helyzetben találta magát, amelynek kiirtására szentelte az egész életét. Ezért megszökött az Elhagyottaktól, mivel nem akarta sem megérteni, sem elfogadni azt, amivé vált.

Az apja keresésére indult, aki biztosan tudni fogja, hogy mi a teendő ebben a helyzetben. Azonban mielőtt megtalálhatta volna, egy csapat Skarlát Keresztes fogságába esett. Habár elmondta, hogy kicsoda, a katonák nem tudták, hogy mit kezdjenek a fiatal élőholt nővel, ezért egy ketrecbe zárták, amíg a főpap nem üzen.

Természetesen Voss főpap tudta, hogy mi ilyenkor a teendő: elrendelte lánya azonnal kivégzését. Ezt Lilian nem fogadta kitörő örömmel, és a közelben ólálkodó Elhagyottak legnagyobb meglepetésére a lány ibolyaszín lánggá változott, kiszabadult ketrecéből és elevenen elégette fogvatartóját.

Valami elpattant a lányban. Egész életében egy gyilkológépet neveltek belőle. Elhatározta, hogy használni fogja az erejét. Az apja árulása mélyen érintette, és talán ekkor jött rá a Skarlát Keresztesek értelmetlen öldöklésére is. Úgy döntött, hogy azt az utat fogja járni, amelyet az apja kijelölt számára: a gyilkos útját. Azét a gyilkosét, aki nem törődik vele, hogy ki és mi áll az ibolyaszínű láng útjában, de elpusztítja. És ha azok, akiknek az oldalán harcolt, akiknek a céljáért az egész életét feláldozta, nem fogadják el őt, akkor őket az ibolyaszínű lángnak el kell pusztítani.

Lilian tehát megkezdte gyilkos hadjáratát korábbi társai ellen. Az apja 1000 aranyat ajánlott fel annak, aki megöli és a fejét elviszi a főpapnak. A lány olyan veszélyt jelentett, amelyet gyorsan el kellett pusztítani. De Liliant éppen ezek az emberek nevelték és tanították meg arra, hogy hogyan harcoljon. Ismerte a harcmodorukat. A tudásával, a haragjával és a rejtélyes tűzzel együtt, amely felégette őt és ellenségeit, úgy tűnt, hogy nincs semmi, ami megállíthatná a lányt.

Lilian ezért felkereste Derrington fővégrehajtót Tirisfalban a Bástyánál (Bulwark). Bár nem esküdött fel Elhagyottnak, ellenségének vallotta a Skarlát Kereszteseket, ezért Derrington elfogadta az ajánlatát és pár Elhagyottat adott a segítségére. Így szólt segítőihez:

– A nevem Lilian Voss. Mielőtt meghaltam volna, a Skarlát Keresztesek tagja voltam. Apám, Voss főpap a megfertőzöttek elleni fegyvernek nevelt. Tanultam rejtőzködést, mágia-használatot, harcművészeteket, mindent, amely erősebbé tett. Feladtam érte a gyerekkorom. Aztán, amilyen a végzet, meghaltam és így tértem vissza. Az apám rögtön elfelejtett, és amikor visszatértem, megparancsolta, hogy végezzenek ki. Most beszélni fogunk vele a tornyában.

Ahogy Lilian a torony felé haladt, és automatikusan felgyújtotta az útjában álló Skarlátosokat, egyetlen gondolat járt a fejében: az apját kívánta látni és üdvözölni.

– Apám! – kiáltotta Lilian, ahogy meglátta.
– Lilian… te… örülök, hogy látlak – köszöntötte Benedictus Voss főpap.
– Fogd be! – Ezzel Lilian a közelben álló testőrre és Melrache kapitányra ugrott, azonnal megölve mindkettőt. Majd ismét az apjához fordult: – Gyilkosnak neveltél. Szerinted hogy megy, apu?
– Én, ö…
– De várj… most már emlékszem. Azt tanítottad, hogy csak az élőholtakat öljem meg. Szóval azt akarod, hogy öljem meg magam, apu?
– Lilian, én…
– Mégegyszer megkérdezem, miért öljem meg magam, mikor helyette megölhetlek TÉGED! – Lilian Voss utoljára ölelte meg az apját – a nyaka körül. Vigyázott rá, hogy míg másokat egy szempillantás alatt minden fájdalom nélkül felégetett, addig az apja érezze, ahogy az élet kiszáll belőle a lánya hideg, halott kezei által. Ahogy az egésznek vége lett, a holttestet kidobta az ablakon és eltűnt.

Lilian Voss különös képességével, az őt elnyelő ibolyaszínű lánggal, amely felemészti azokat, akik ellen harcol, még soha nem találkoztak az Elhagyottak korábban. Vajon ezt az a különös öröksége okozza, hogy a Skarlát Keresztesek nevelték fel? Vajon ez a láng a Szent Fény egy kifordított változata, amellyel a Keresztesek is harcoltak az élőholtak ellen? Senki se tudta igazán. Bár egyedülálló tehetségét szívesen irányítása alatt tartanák az Elhagyottak, Lilian soha nem csatlakozott volna magától az Elhagyottakhoz: az ő felfogásában ő se nem élő, se nem halott nem volt, és teljesen egyedül volt ebben a világban.

Lilian legközelebb akkor bukkant fel, amikor a Sally Whitemane vezetésével újjáalakuló Skarlát Keresztesekkel kellett véglegesen leszámolni a Skarlát Kolostorban. Lilian először egy csuklyás keresztes képében tűnt fel, és arra kérte a hozzá csapódó kalandorokat, hogy hatoljanak be a kolostorba és ott szerezzék meg az egyetlen fegyvert, amellyel végleg meg lehet ölni Sallyt, a Felkentek Pengéit (Blades of the Anointed). Miután a kalandorok teljesítették ezt a kérését, felfedte valódi kilétét előttük, majd otthagyta őket, hogy Scholomance-be menjen, hogy a Skarlát Keresztesek után a Falka még megmaradt tagjaival
is leszámoljon.

Scholomance-ban elsősorban Gandlinggal, a sötét mesterrel kívánt végezni, azonban a sötét mesternek sikerült a nőt a saját uralma alá vonni. Ekkor Liliant a szintén ide érkező kalandorok ellen fordította, akiknek le kellett győzniük a velük szemben álló nőt azért, hogy megszabadíthassák az őt uraló béklyótól. Miután Gandling távozott, Lilian könyörgött a kalandoroknak, hogy hagyják őt ott meghalni, helyette inkább folytassák útjukat az erőd belseje felé, hogy végleg leszámolhassanak az itt maradt necromancerekkel.

Bár sokáig tartotta magát a vélekedés, hogy Lilian sorsa Scholomance-ban bevégeztetett, hamarosan kiderült, hogy a nőnek sikerült felépülnie sérüléseiből és továbbra sem kíván békés és nyugodt életet élni. Legközelebb Draenoron bukkant fel, ahol rejtélyes megbízásokat adott a kalandoroknak. Először az Auchindounban található nekromancereket kellett megölni, hogy egy Soulsever Blade (Lélekvágó Penge) nevű fegyvert szerezzünk meg neki, nem mellesleg pedig öljük meg Teron’gort is. A pengével aztán Lilian az itt található undeadeket ölte meg, megszabadítva szellemeiket balsorsuktól. Ez talán nem is meglepő, ha figyelembe vesszük az ő helyzetét, hiszen az undead létet továbbra is aljas létformának tartja, és úgy érzi, csak jót tesz azzal, hogy másokat megszabadít ettől. Azonban úgy tűnik, hogy Lilian örömét leli az undeadek legyilkolásában. Szeme fényesen csillogott, miközben arról beszélt, hogy az undeadek halálsikolya milyen szép zene számára. Az pedig, hogy Draenor után hova vándorol, merre veti sorsa, egyelőre a jövő zenéje.

Add hozzá kedvenceidhez