Azerothi Históriák – A Sárkány lelke
„Szelíd Ysera, te zölden izzó köd, a teremtés állandóan változó és lüktető alapja. Az ébredező Teremtés Álmához kötődsz. A te birodalmad a természet, és minden lény futó képeket lát a Smaragd Álomról (Emerald Dream), mikor alszik. Te mindet látod, Ysera. És ők is látnak téged, habár nem fogják tudni. Ahogy az Élet-őrző (Life-Binder), te is minden élőt megérintesz, és a teremtés összefüggéstelen dalait énekled nekik.
Nemes Kalec, a csillogó jég szilánkja, gyönyörű, mint egy gyémánt, együtt vibrálsz az arcane mágia eszenciájával, az erő, a varázslatok és a rúnák mágiájával, még a Napkúttal is, a gondolkodás, a megbecsülés és az összetartozás mágiájával. Úgy gondolom, hogy az ajándékomat nem csak egy súlyos kötelességnek – hiszen valóban az – fogod tartani, hanem igazi élvezetnek is – hiszen valóban az! A mágiát uralni kell,irányítani és felügyelni. De meg is kell becsülni és értékelni, azonban nem kellfelhalmozni. Ez az az ellentmondás, amellyel meg kell küzdened. Legyél kötelességtudó… és örömteli egyszerre.
Az idő. Az idő homokja fel- s alá és minden irányba csörgedezik – a múlt, a jövő és ez az értékes pillanat. Te vagy megbízva az idő tisztasága megőrzésének hatalmas feladatával. Tudd, hogy csak egyetlen igaz idővonal van, habár lesznek, akik ezt meg kívánják változtatni. Neked kell megvédened. Az igaz idővonal nélkül, amely elrendeltetett, több lesz veszve, mint el bírnád képzelni. A valóság szerkezete lesz megbontva. Ez egy súlyos feladat – minden feladatok alapja ezen a világon, mivel semmi sem történik idő nélkül.
És Alexstrasza. Ez az én ajándékom: részvét minden élő dolog iránt. Az ösztön, hogy megvédd és tápláld őket. És a képesség, hogy meggyógyítsd, amit mások nem tudnak, megszüld, amit mások nem fognak, és szeresd a nem szeretetreméltót is – mert neki nagyobb szüksége van erre a kegyelemre, mint bármely más léleknek.
Végül ő. Az én áldásom rajtad talán szerénynek fog tűnni összehasonlítva azzal, amit a többiek kaptak: az idő, az élet, az álmok és a mágia irányítása. Én felajánlom neked a földet. A talajt, a tengerfenéket, a föld mélyét. De tudd, hogy a föld minden dolog alapja. Minden itt gyökerezik és minden ide tér vissza, ha el kell távoznia. Innen származik az igazi erő. A mélységből… a világ mélyéből, és a lélek mélyéből.
Mindegyikőtök kapott egy-egy ajándékot; mindannyian kaptok egy feladatot.”
/Részlet Christie Golden: Twilight of the Aspects című könyvéből/
Mint azt korábban megtudták a sárkányok, a Régi Istenek (Old Gods) terve az volt, hogy a Sárkány Aspektusokat megöljék. Ennek érdekében azt a sárkányt közelítették meg, aki feladata miatt a legsebezhetőbb volt: Nelthariont, a Föld-Védőt (Earth-Warden). A föld és elemek védelmezője úgy érezte, hogy a világ minden gondja az ő vállára nehezedett, és ezt a súlyos terhet és fájdalmat nem bírta elviselni, így végül engedett az elméjében hallott suttogásoknak és a Régi Istenek befolyásának. Ő lett ezeknek a gonosz lényeknek a legfőbb bástyája. Miután a Második Háború után jelentősen meggyengült, a Külső Földeken (Outland) és a Deepholmban gyógyítgatta magát. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy a Deepholmból kitörve a Hasadás (Sundering) után Azeroth második jelentős átalakulásának elindítója lett: a Kataklizmának. Halálszárny szövetkezett az Alkony Pörölye (Twilight’s Hammer) nevű szervezettel és további sárkányfajokat kísérletezett ki, mint pl. a Twilight sárkányokat.
Halálszárny végső célja nem más volt, mint a teljes világuralom megszerzése. A többi Aspektus azonban tudta, hogy meg kell állítaniuk Halálszárnyat, mielőtt végleg elpusztítaná Azerothot, csak azt nem tudták, hogy hogyan. Az ő erejük és bármely élő ereje kevés volt a Régi Istenek által segített sárkánnyal szemben. Viszont volt valami, ami legyőzhette őt: a tízezer évvel ezelőtt készült mágikus tárgy, a Sárkánylélek (Dragon Soul). Csakhogy a Sárkánylélekkel több probléma is volt, legfőképpen az, hogy Rhonin a Második Háború alatt elpusztította, vagyis a varázstárgy megsemmisült. És még ha nem is semmisült volna meg, a Sárkánylélek nagyon régóta nem ezt a nevet viselte: az Ősök Háborúja (War of the Ancients) óta csak Démonlélekként (Demon Soul) ismerték.
Viszont az Aspektusok tudták, hogy az egyetlen esélyük Halálszárnnyal szemben, ha felhasználják a Sárkánylelket. Ehhez két akadályt kellett legyőzniük: a tényt, hogy az ereklye megsemmisült, és azt, hogy a tárgyhoz sárkány nem érhetett, azt sárkány nem használhatta. Ezért egy megoldás mutatkozott: vissza kell menni az Időben, hogy megszerezhessék, és halandó segítségét kell kérniük. Alexstrasza végül rávette Nozdormut arra, hogy nyissa meg az idővonalat annak érdekében, hogy megszerezhessék a Sárkánylelket, méghozzá annak legtisztább állapotában: az Ősök Háborúja alatt. Thrall pedig azt javasolta az Aspektusoknak, hogy engedjék, hogy csatlakozzon hozzájuk minden olyan bátor hős Azerothon, aki képes és kész szembeszállni világuk megmentése érdekében Halálszárnnyal.
Így Orgrimmarban és Viharváradban (Stormwind) sárkányok jelentek meg, hogy önkénteseket toborozzanak. És Azeroth bátor hősei közül sokan jelentkeztek erre a nemes, de végtelenül veszélyes feladatra. A jelentkezőket magához Nozdormuhoz irányították a sárkányok.
Az Idő Vége
Az Időtlen (The Timeless One) azonban rossz hírrel szolgált a kalandoroknak:
– Ha el akarjuk pusztítani Halálszárnyat, ahhoz a Sárkánylélek erejére van szükségünk. Hogy megszerezhessük a Sárkánylelket, vissza kell vinnem titeket a Hasadás (Sundering) előtti pillanathoz, tízezer évvel ezelőtt… de az átjárót lezárták. A lényt, amely lezárta az idővonalak közti átjárót, Murozondnak hívják. Őt kell megölnünk egy furcsa, kifordított jövőben, mielőtt folyatnánk a Halálszárny elleni munkánkat.
A sivár, kietlen hely, ahova a kalandorok Nozdormuval érkeztek, az Idő Vége (End Time) volt. A végtelen számú lehetséges jövősík közül ez az idővonal egy olyan kietlen Azerothot jövendölt, amilyen akkor lesz a bolygó, ha nem tudják legyőzni Halálszárnyat. A kalandorok felismerték, hogy Dragonblightban vannak, bár a hely sokban különbözött az általuk ismerttől: a havas környezetből kiszakítva az egykor hatalmas sárkány-szentélyek romjai látszottak. Középen Wyrmrest Temploma állt, ahogy azt Ysera megjósolta: Halálszárny teste feltűzve a templomra hirdette, hogy az Idő Vége számára is az idő végét jelenti.
– Mielőtt szembeszállnánk Murozonddal – folytatta az Időtlen –, először néhány általatok is nagyra becsült vezetővel kell megküzdenünk. Ezek a hősök már régóta halottak, amit látni fogtok, az csak korábbi dicsőségük halvány árnyéka, amelyet az idő korrupt ereje megrontott. Jelenlétük számomra is rejtély, az azonban biztos, hogy az ő legyőzésükön át vezet az út célunkhoz.
Legelőször a taurenek szeretett törzsfőnökének, Vérpatás Baine-nek (Baine Bloodhoof) az árnya tűnt fel az Obszidián Sárkány-szentélyben, akit megnyomorított az, hogy minden próbálkozása ellenére kudarcot vallott, és nem tudta megmenteni népét és ezt a világot. Ezt követően az Azúrkék Sárkány-szentélyben Jaina szellemével találkoztak, aki még mindig nagy erejű varázslónő volt, habár a világ szétesése őt is megtörte. A Rubint Sárkány-szentélyben a nyughatatlan Sylvanas szelleme várta őket, aki azután, hogy elvesztette mindenét, a békéjét soha többé nem tudta megtalálni, sötét dühét pedig az élőkön vezette le. Sylvanas után már csak egy személy árnya várta őket a Smaragd Sárkány-szentélyben: az éjelfek vezetője, Elune főpapnője, Suttogószél Tyrande (Tyrande Whisperwind), aki jelenleg örök sötétségben élt és nem találta Elune fényének melegét.
Az árnyak legyőzése után a kalandorok végül szembenézhettek ennek a jövőképnek az okozójával, az Infinite sárkánynemzetség vezetőjével, Murozonddal, aki ellopta az Idő Homokóráját és az Idő Végébe zárta, ezzel zárva el az utat a múlt előtt. Murozond Nozdormu kifordult mása volt, akit a Régi Istenek vettek rá arra, hogy próbálja meg kicselezni azt a halált, amelyet a titánok megmutattak neki. A megőrült Nozdormu széttörte az idővonalakat, létrehozta az Infinite sárkánynemzetséget és így veszélybe sodorta Azeroth jövőjét. A hősöknek tehát végső soron magát a Bronz Sárkányaspektust kellett legyőzniük.
– Az „Idő Végének” hívtam valaha ezt a helyet – üdvözölte a kalandorokat Murozond. – Akkor még nem láttam, nem tudtam. Miben reménykedtek? Hogy itt állítotok meg engem? Megváltoztatjátok a végzetet, amelyet oly fáradhatatlanul szőttem? Öntudatlanul csúsztok-másztok, mint vak, vonagló bogarak, a véget nem érő őrület és kétségbeesés felé. Szemtanúja voltam az igazi Idő Végének. Ez? Ez egy áldás, amit nem tudtok megérteni.
A hősöket azonban Murozond nem tudta megállítani. A kalandozók minden erejüket megfeszítették, és nemcsak arra gondoltak, hogy le kell győzniük Murozondot, hanem arra is, hogy végső céljuk Halálszárny legyőzése, ez csak egy állomás az úton. Végül Murozond elbukott.
– Nem tudjátok, hogy mit tettetek – kiáltott fel utolsó erejével a sárkány. – Aman’Thul… amit én… láttam…
– Végül ennek is el kell jönnie – érkezett meg Nozdormu. – A halálom pillanatának. A kör bezárult. Jövőbeni énem nem fog több kárt okozni. Ugyanakkor idővel… meg fogok őrülni. És ti, hősök… elpusztítotok engem. A kör újra ismétlődik. Így kell lennie. De ami számít, az az, hogy Azeroth nem bukott el; hogy a halandók túlélték, hogy új nap virradjon rájuk. Minden, ami számít… az ez a pillanat.
Néhány kalandor elgondolkodott az imént tapasztaltakon. Nozdormu azt mondta, hogy ez lesz az ő halálának pillanata, ez azonban ellentétben áll azzal, amit Murozond mondott, miszerint ennél sokkal szörnyűbb véget látott és mutatott meg neki Aman’Thul. Lehetséges, hogy Nozdormu hazudott volna azzal kapcsolatban, hogy ez lesz az ő halálának pillanata? Vajon milyen, még ennél a kietlen és sivár helynél is szörnyűbb véget mutathattak neki a titánok?
Töprengésre azonban nem volt idő, hiszen folytatni kellett küldetésüket. Az Idő Homokórájának megszerzésével képessé váltak arra, hogy visszatérjenek a múltba, hogy egy nagyon fontos ereklyét, a Sárkánylelket megszerezhessék. Ezért Nozdormu visszavitte őket az Ősök Háborújának idejére, ahol a Lángoló Légióval (Burning Legion) és a velük szövetkező Nemesenszületettekkel (Highborne) szemben kívánták először felhasználni a Sárkánylelket. A harcra az Örökkévalóság Kútjánál (Well of Eternity) került sor.
Az Örökkévalóság Kútja
– Köztünk és a Sárkánylélek között démonok légiója található – tájékoztatta a helyzetről Nozdormu a hősöket. – Őket kell legyőznünk ahhoz, hogy utunkat folytatni tudjuk. Ha az időzítésem helyes – és általában az – hamarosan egy fiatal éjelf, Haragvihar Illidan (Illidan Stormrage) fogja utunkat keresztezni. Kétségtelen, hogy hasznunkra lesz a démonok levadászásában.
Ahogy a bronz sárkány jósolta, hamarosan feltűnt a színen az ifjú Illidan, akinek egyelőre csak bekötözött szeme emlékeztetett arra, hogy már lepaktált Sargerasszal, de még nem az a démon-éjelf hibrid volt, akit a kalandorok közül néhányan legyőztek a Fekete-templomnál. Illidan segítségével hamar áthámozták magukat a démonok tengerén, akiket az a Peroth’arn vezetett, akit Xavius először változtatott át szatírrá.
Miután semlegesítették a démonok portáljait és legyőzték Peroth’arnt, Illidan otthagyta őket, hogy egyedül folytassa útját a démonokon át. A csapat is tovább haladt a Kút felé, hogy megszerezzék a Sárkánylelket, azonban útjukat állta Azshara királynő és leghűségesebb mágusai, akikkel portált kívánt nyitni Sargeras számára. A hősök kellően megzavarták őket ahhoz, hogy Azshara felhagyjon a varázslattal és kedves Varo’thenje oldalán elhagyja a terepet. Ekkor a hősökhöz bronz sárkányok érkeztek Nozdormu parancsára, hogy elvigyék őket az Örökkévalóság Kútjának oldalához. És ekkor meglátták a Kutat: sötétzölden kavargott, felette pedig az értékes ereklye, a Sárkánylélek.
– Nézzétek! Az ereklyét a sötétség aurája veszi körül! – kiáltotta az egyik bronz sárkány.
Arra néztek, amerre mutatott: a Sárkánylelket sötétlila réteg vette körül, amely az Örökkévalóság Kútjából eredt.
– Az Aspektusok! – kiáltotta egy másik sárkány, mire mindenki felnézett az égre, ahol egy hatalmas vörös, egy zöld és egy bronz sárkány képe tűnt fel.
– Gyere, húgom! – Alexstrasza hangja hallatszott fel. – Ideje, hogy véget vessünk ennek az egésznek. Megtisztítjuk a Sárkánylelket a Régi Istenek sötét befolyásától. – Mindhárom sárkány varázslatot bocsátott az ereklyére, azonban a Kút mélyéből származó energia megszakította a folyamatot.
– Túl erős! – kiáltott fel Ysera, miközben a távolban a fekete sárkányaspektus, Neltharion tűnt fel.
– Hogy merészeltek hozzáérni a találmányomhoz! – üvöltött Neltharion. – Ez az enyém. Az enyém. AZ ENYÉM.
– Neltharion! Mit tettél?! – kiáltott szemrehányóan Alexstrasza a fekete sárkányra. – Mindannyiunkat a Régi Istenek őrületére vetettél!
– EZ AZ ENYÉM! – kiáltotta továbbra is a másik, miközben egyre közeledett a Sárkánylélekhez, és immár látható volt, hogy az ereklye sötét aurája őt is körülveszi és magához húzza.
– Ő már elveszett számunkra, nővérem – mondta csöndesen Ysera. – Ő már nem Neltharion többé.
– A Lélek ereje szétszaggatja őt! – sírt Alexstrasza drága barátja után.
Ekkor azonban a Kút mélyéről hangos üvöltések hallatszottak fel.
– Engem nem fogtok megtagadni! – kiáltott fel Neltharion, azonban hiába, az ereklyével való kapcsolata megszakadt.
– A Régi Istenek megvédték a Lelket! – kiáltott fel az első bronz sárkány, majd intésére a sárkányok ereszkedni kezdtek a Kút partjára a hősökkel a hátukon. – A portálhoz vezető kapcsolatot meg kell szakítani! Gyorsan! Szaladjatok Haragviharhoz!
Ahogy a hősök leszálltak a sárkányokról, mindjárt a Haragvihar-ikrekbe botlottak, akik ifjan, magabiztosan kívántak szembeszállni az ellenséggel.
– Be tudod zárni a portált, fivérem? – kérdezte Illidan.
– Egy nagyerejű démon ereje az, ami még nyitva tartja… Mannorothé – felelte ikertestvére, Malfurion. – Egyedül nem tudom megtörni az akaratát.
– Rendben, akkor mi fogjuk megtörni számodra.
– Tudja, hogy mire készülünk – szólalt meg mellettük egy fiatal éjelf papnő, akiben Suttogószél Tyrande-ot ismerték fel a hősök. – Nincs sok időnk, az erdő tele van a démonjaival.
– Hadd jöjjenek – mondta Illidan, és a harc elkezdődött.
Mannoroth nem volt egyedül. Mellette állt Azshara kapitánya, Varo’then is. A hősök a kapitánnyal küzdöttek, míg Illidan és Tyrande Mannorothot igyekezett lefoglalni addig, amíg Malfurion bezárja a portált. Varo’then halála után kalandoraink is Illidanék segítségére siettek, azonban Mannoroth nagyobb és erősebb falat volt, mint gondolták volna, hiába használta az éjelf Varo’then kardját ellene. Amikor Tyrande meggyengült a támadásban, Illidan felfedte valódi erejét és azt, hogy ezt az erőt valójában kitől is kapta. Démoni nyelven üvöltözött, és hatalmas erejével legyőzte Mannorothot.
– Malfurion, megcsinálta! – kiáltott fel Tyrande. – A portál összeomlik. – Mannoroth lassan a Kút felé csúszott, egy feltehetően nagyon mérges Sargeras felé.
– Ne… ne! – kiáltotta a démon. – Ez a győzelem nem fog kicsúszni a kezeim közül. Nem fogok vesztesen visszatérni hozzá! Nem fogtok elszakítani ettől a szánalmas világtól! Ne….. NEEEEEEEEE! – Végül mégis visszacsúszott a világba, ahonnan jött.
– Az ereklye! – kiáltott fel Illidan és a Kút fölé nézett.
– A Sárkánylélek ismét biztonságban van – jelent meg mellettük hirtelen Nozdormu. – Gyorsan, menjünk át az időkapun, mielőtt szétszakadna ez a világ!
A hősök dermedten álltak. Most döbbentek rá, hogy bármennyire is küzdöttek és nyertek, ezért a győzelemért akkor nagy árat fizettek: a Szakadást (Sundering). És rá kellett döbbenniük, hogy akármennyire is szeretnék megmenteni a világot, a múltat nem változtathatják meg. A Szakadásnak meg kell történnie, bármilyen fájdalmas is. De a pillanatot látni kívánták, így csöndben nézték, ahogy Malfurion Tyrande-hoz siet.
– Malfurion… – kiáltott fel a papnő.
– Csitt, Tyrande – csitította a férfi. – Hol van Illidan?
– A legszélén… – kezdte Tyrande, de Malfurion már észrevette ikertestvérét, amint a Kút szélén állt, mereven bámulva a benne örvénylő és sötéten kavargó mágiát.
– Fivérem, éppen időben érkeztél – üdvözölte Illidan testvérét.
– Illidan! – kiáltotta Malfurion. – A Kút elszabadult!
– Túl sok varázslat zavarta és csavarta meg. Az a hűhó, amit mi – de különösen te – csináltál a portállal, már túl sok volt számára! Az a varázslat, amely visszaküldte a Lángoló Légiót arra az őrült világra, ahonnan jöttek, most a Kútra hat! Elnyeli saját magát és környezetét! Elragadó, nem igaz?
– Nem, ha minket is elnyel! – felelte Malfurion. – Miért nem szaladsz? Mit csinálsz a kezeddel a Kútban?
– Ha tudsz egy utat ki innen, akkor azt használjuk – mondta Illidan, miközben gyorsan felállt, elrejtve kezét testvére elől. – Megpróbáltam magamat és Tyrande-ot elvarázsolni innét, de a Kút túlságosan is mozgásban van!
– Erre! – mutatta Malfurion az utat testvére és Tyrande számára. A papnő még egyszer utoljára a kalandorok felé fordult:
– Nem tudom, hogy kik vagytok, de köszönjük nektek. A segítségetek nélkül, a világunk mostanra… nem is akarok rágondolni. A holdistennő világítsa utatok! – hajolt meg feléjük és a három éjelf távozott. Nozdormu ismételt intésére a kalandorok is elhagyták a helyszínt a megnyitott időportálon át.
Most, hogy már kezükben volt a Sárkánylélek, minden készen állt ahhoz, hogy szembeszálljanak Halálszárnnyal, és megpróbálják a szinte lehetetlent és legyőzzék őt. A bátor és önkéntes kalandorok Thrall vezetésével a Wyrmrest Templomhoz igyekeztek, ahol a vörös, zöld, kék és bronz sárkányok vártak rájuk és a Sárkánylélekre.
Az Alkony Órája
Thrall a Sárkánylélekkel a kezében várta a csapatot, akik Wyrmrest Templomába kísérik. Azonban, ahogy megérkeztek a Kristályos Szurdokba (Crystal Vice), felfedezték, hogy útjuk nem lesz olyan egyszerű, mint gondolták volna. A Twilight’s Hammer, amelyről már régóta tudták, hogy Halálszárnnyal szövetkezett, támadást indított a Templom és környéke ellen, hogy megakadályozzák a Halálszárny elleni sereg egyesülését.
A Kristályos szurdokban hőseinket jég-elementálok támadták meg Arcurion vezetésével. Az ő feladatuk volt Thrall megölése és a Sárkánylélek megszerzése. A szűk kanyonokban könnyedén zárták el útjukat.
– Sámán! – kiáltotta Arcurion Thrallnak. – A Sárkánylélek nem a tiétek. Adjátok fel, és talán életben eltávozhattok innen.
A csapat azonban ügyet sem vetett rá, tovább támadták a jégelementálokat, amíg csak a vezetőjük maradt életben.
– Nem mész sehova, Sámán – hallották Arcurion hangját, azonban látni nem látták.
– Mutasd magad! – kiáltotta Thrall. A hatalmas jég-elementál feltűnt a kanyon kijáratánál.
– Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy te lehetsz a Föld-Aspektus, Sámán! Csak egy egyszerű halandó vagy. És itt az ideje, hogy úgy is halj meg.
A csapat hevesen rárontott Arcurionra. Thrall vezérletével hamarosan győzedelmeskedtek is az elementál felett.
– Ütött az Alkony Órája – a világ vége – és nem tudjátok megállítani – kiáltotta utolsó erejével Arcurion. – Semmik vagytok. SEMMIK! Semmik! Semmik… – hangja és ő maga is elenyészett a levegőben.
– Felfedeztek minket – szólalt meg Thrall. – Tudom, hogy fáradtak vagytok, de nem várakoztathatjuk meg az Aspektusokat! Indulás!
A csapat Galakrond sírhelye felé vette az irányt, mivel látták, hogy a túloldalon vörös sárkányok várakoznak rájuk. Útjuk során azonban figyelemmel kellett lenniük a hirtelen előbukkanó árnyvadászokra, zsiványokra és bérgyilkosokra. Sikeresen vették az akadályokat egészen addig, amíg elébük nem bukkant Asira Dawnslayer. A vérelf nőt valamikor Asira Sunbrightnak hívták, és zsoldosként szolgált a Hordában, azonban kapzsiságának és pénzvágyának engedve átállt az Alkony Pörölyéhez, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán, és mostanra már a bérgyilkosok vezére lett. Jelenlegi célpontja természetesen Thrall és csapata volt.
– Vigyázzatok, fölöttünk van! – kiáltotta Thrall, miközben a bérgyilkos rájuk ugrott.
– Mit gondoltok, merre mentek, kicsiny pondrók? – kérdezte Asira.
– Egy bérgyilkos. Gyorsan, készüljetek a harcra! – figyelmeztette őket a sámán, azonban elkésett. A hozzájuk érkező vörös sárkányt Asira egy pillanat alatt megölte.
– És most, hogy végeztem ezzel, te és a te kis botorkáló barátaid következtek a listámon – mosolyodott el Asira. – Mmmm, már azt hittem, hogy soha nem értek ide!
De bármennyire ügyes bérgyilkos volt Asira, erejét egy kicsit túlbecsülte a csapatéhoz képest. Thrall szánakozva nézte a nő holttestét, akit mohósága a sötét oldalra csábított. Majd a sámán minden erejét latba vetve sikeresen felélesztette az elesett vörös sárkányt. Mire a harc véget ért, még több sárkány jelent meg, hogy a kalandorokat minél előbb Wyrmrest Templomába vigyék.
Azonban a templom környékén sem volt minden rendben. Ahhoz, hogy a templom bejáratát elérjék, Faceless One-ok tömegén kellett keresztül verekedniük magukat. Miután szabaddá vált az út, egy ismerős figura tűnt fel a bejáratnál: a viharváradi Szent Fény Katedrális (Cathedral of the Holy Light) püspöke, Benedictus érsek, aki utat mutatott nekik a tömegből és befelé tessékelte őket az Aspektusok Terme felé.
– És most, Sámán, nekem adod a Sárkánylelket – mondta az érsek, miután megérkeztek a terembe. Mindannyian meglepve fordultak a Fény papja felé.
– Nem adom neked, érsek. Soha nem lesz a tiéd – felelte nyugodtan, de dühösen Thrall.
– Gondolom, ennek így kell lennie. Bárcsak láthattad volna, amit én láttam. AKKOR megértenéd – mondta Benedictus különös tűzzel a szemében. A kalandorok most fogták fel: az érsek nem az ő oldalukon áll.
– A Fény egyházának egyik vezetője voltál, Benedictus – mondta értetlenkedve Thrall. – Hogy tudtad így elárulni a saját embereidet.
– Nincs olyan, hogy jó. Nincs gonosz. Nincs fény. Csak ERŐ van! – válaszolt az érsek, majd így folytatta: – Mi ennek a világnak az IGAZ urait szolgáljuk! Amikor uralmuk kezdődik, mi is osztozkodni fogunk dicsőségükben! – kiáltotta és Thrallra támadt, hogy elvegye tőle a Sárkánylelket.
Az érsek keményebb ellenfél volt, mint amire számítottak, edzettebb és képzettebb volt a harcban. Mikor már sikerült egy kicsit sarokba szorítaniuk, Benedictus felfedte valódi kilétét, hogy az Alkony Pörölyének egyik vezetője, a Twilight Atya: árnyformát vett fel, és a kalandorok meglepettségét kihasználva csapdába ejtette Thrallt. Így még nehezebb volt a küzdelem, hogy a nagyerejű sámán nem tudta őket segíteni, de a tét sem volt kicsi, és nem véletlenül Azeroth ezen hősei álltak itt, hogy szembenézzenek a rájuk váró veszéllyel. Nagy nehezen, de Benedictus kénytelen volt feladni a küzdelmet. Utolsó leheletével Halálszárnyról szólt a Fény egykori hírnöke:
– A Sárkány szemébe néztem, és felhagytam minden reménnyel…
– Hát igaz, amit korábban csak sejtettünk: Benedictus volt a Twilight Father – mondta Thrall, miután kiszabadult. – És most már ő sincs többé. Ma hatalmas csapást mértünk az Alkony Pörölyére. Reméljük, hogy halálos ütés volt.
– Az életemet köszönhetem nektek, hősök – folytatta a sámán. – Most, hogy a Sárkánylelket épségben Wyrmrestbe hoztuk, lehet, hogy Azeroth minden lakosa nektek köszönheti az életét.
A Sárkánylélek
Végül elérkezett a pillanat. Miután megváltoztatták a jövőt és módosították a múltat, Azeroth hőseinek a jelent kell átírniuk: meg kell akadályozniuk, hogy Halálszárny – és vele együtt a Régi Istenek – átvegye az uralmat világuk felett.
Bár az Alkony Pörölyének néhány jelentős vezetőit megölték, a Wyrmrest templom ellen folytatott ostrom korántsem ért véget, azt Twilight és fekete sárkányok, Halálszárny és a Régi Istenek serege támadta. Thrall-lal együtt a hősök a többi halandó seregéhez csatlakoztak, akiket a vörös sárkány, Lord Afrasastrasz vezetett. Ők a templom földszintjét védték Halálszárny legerősebb megmaradt elementáljával, a föld-elementál Morchokkal szemben.
– Egyetlen halandó sem volt fog eltántorítani feladatomtól! – üvöltötte Morchok.
– Wyrmrest Accord, támadás! – vezényelt Lord Afrasastrasz. A halandók rohamot indítottak a betolakodók ellen. Egyszerre a kék sárkány, Tyrygosa képe jelent meg előttük és így szólt:
– Áttörték a védelmünket! Maga a föld fordult ellenünk Halálszárny nevében. Sietnetek kell… különben Wyrmrest elesik, miközben beszélünk. Minden… el fog veszni.
– Tyrygosa még él! – bátorította a parancsnok a csapatot. – Tovább kell támadnunk, a Templom belseje felé!
– Barmok! Hitvány férgek! Gyertek le és harcoljatok, vagy én hozlak le titeket! – hallották továbbra is Morchok üvöltését.
A harc tovább folytatódott a templomért, a halandóknak sikerült egyre jobban kiszorítaniuk az ellenséget, és végül legyőzniük a föld-elementált. Vezérük eleste láttán az Alkony Pörölyének megmaradt szektásai visszahúzódtak, míg Azeroth hősei tovább nyomultak a Templom belseje felé, ahol Tyrygosával találkoztak. A kék sárkány azonban nem szolgálhatott jó és megnyugtató hírekkel.
– A Régi Istenek is megmutatták magukat. Kitátott bendőjükből a sötétség hulláma árad a templom felé. Muszáj még egy kis időt nyernünk az Aspektusok részére. A Faceless parancsnokok, Zon’ozz és Yor’sahj, az ellenség légióit azokból a szörnyűségekből irányítják, amelyeket ott láttok – mutatott a horizont felé. – Vissza kell szorítanotok őket, hogy még egy kis időt szerezzünk ahhoz, hogy véget vethessünk ennek az egésznek. A nővéreim olyan közel repítenek titeket hozzájuk, amennyire csak bírnak.
A halandók hamar a hozzájuk érkező kék sárkányok hátaira pattantak, hogy minél előbb visszaverhessék a Régi Istenek szolgáinak támadásait. Zon’ozz hadúr már az idő kezdetén is N’Zoth-ot szolgálta, amikor az még C’Thunnal és Yogg-Saronnal háborúzott. Yor’sahj, a Nem Alvó pedig az Alkony Bástyájának (Bastion of Twilight) eleste óta szolgálta Halálszárnyat, és abban segített neki, hogy még több Faceless One-t előcsalogasson a mélyből. A két gonosz lényt a Régi Istenek szolgái, Shu’ma és Go’rath segítette, az ő bendőjükön át érkeztek a faceless one-ok és más aljas lények. A kék sárkányok hátain érkező halandó sereg azonban visszaverte őket, és a vezetőket megölte.
Végre az egész templom a kezükben volt, és találkozhattak az Aspektusokkal. Azonban volt egy kis probléma: Thrall elmagyarázta, hogy a Sárkánylélek ereje annyira erős, hogy amikor felhasználja, valószínűleg a felhasználót is felemészti és megöli a procedúra során. Az új Kék Aspektus, Kalecgos viszont talált egy megoldást: az Örökkévalóság Szemében (Eye of Eternity) található Focusing Iris segítségével összpontosíthatják a Sárkánylélekben található mágikus mátrixokat. Majd utat nyitott a seregnek Coldarra felé, hogy eljussanak az Örökkévalóság Szeméhez.
Csakhogy a Sárkányléleknek ezt a „hibáját” Halálszárny is jól ismerte, így már előre odaküldte az Alkony Pörölye legerősebb sámánjait, hogy gondjuk legyen a halandókra, akik a kék sárkányok otthonába érkeznek. Az itteni csapat vezetője Hagara, a Viharkötő (Stormbinder) volt, aki már élőholtként, az Elhagyottak (Forsaken) tagjaként tanulta meg az arcane mágia használatát. Amikor tapasztalatlan és nem teljesen képzett mágia-használóként elementálokat próbált az uralma alá vonni, és ez a kísérlete kudarcba fulladt, akkor a Szélúr Al’Akir tőrbe csalta és megnyomorította. Azóta az Alkony Pörölyének hűséges tagja volt, azonban hőseinket, akik a Focusing Irisért jöttek, nem tudta megállítani, bár kemény csatára kényszerítette őket.
Miután a Focusing Iris-szal visszaérkeztek Wyrmrest Templomba, az Aspektusok megpróbálták erejükkel felruházni a Sárkánylelket és Thrallt. Halálszárny azonban megérezte, hogy mire készülnek, és Twilight sárkányokat küldött rájuk, hogy megzavarják őket. Az egyesült halandó sereg azonban készen állt a fogadásukra és könnyedén legyőzte őket.
Ekkor azonban feltűnt Halálszárny kísérleteinek újabb és talán legfélelmetesebb példánya: Ultraxion, aki inkább tűnt a sötét energia megtestesülésének, mint egy sárkánynak. Ő volt az egyetlen olyan Twilight sárkány, akit maga Halálszárny is dicsőített, és rövidke életében fogságban tartott nether sárkányok lényegét szívta magába.
– Súlyos zavart érzek az egyensúlyban, amely egyre közeledik felénk – észlelte először a veszélyt Ysera. – A káosz felégeti elmémet!
– Én vagyok a vég kezdete… – üvöltött fel Ultraxion a magasban -, az árnyék, amely eltakarja a napot… a harang, amely végzeteteket hirdeti… Csak ERRE a pillanatra születtem. Készüljetek a halálotokra, halandók, és féljetek! Ez az Alkony Órája!
Az ég elsötétült, és hirtelen heves fájdalom járta át mindenki testét. A halandó hősök igyekeztek megacélozni szívüket, hogy szembeszálljanak ezzel a gonosz teremtménnyel. A harcban azonban nem voltak egyedül: az Aspektusok is figyelmüket az ellenség felé irányították, és hatalmas erejükkel segítették a harcosokat.
– Erősítsétek meg szíveteket, hősök, mert ne feledjétek, mindig fog élet sarjadni, még a legkeményebb földből is! – biztatta őket Alexstrasza az Élet ajándékával.
– Ne feledjétek, álmunkban bármilyen akadályt leküzdhetünk! – emlékeztette őket szelíd Ysera.
– Arcane szele, te légy a hátuk mögött, és frissítsd fel őket a sötétség eme órájában! – kiáltotta Kalecgos.
– Az idő folyása majd véget vet mindennek – szólt Nozdormu.
– Föld ereje, halld meg hívásom! – kiáltotta Thrall. – Védd meg őket, Azeroth utolsó védőit ebben a sötét órában!
Az Aspektusok erejével a hősöknek sikerült véget vetniük a sötétségnek, és legyőzniük Halálszárny utolsó teremtményét. Az Aspektusok erejével felfegyverkezett Sárkánylelket Thrall Halálszárnyra irányította, és a hátán lévő elementium-páncél egyik darabját sikeresen leütötte. Érzékelve, hogyha nem csinál valamit sürgősen, elveszik, Halálszárny elpusztított egy hordás nehéztüzérségű léghajót és a Viharörvény (Maelstrom) felé repült, ahonnan könnyen elérhette a relatíve biztonságos Deepholmot. Az Aspektusok és a hősök a menekülő sárkány nyomába eredtek.
A halandók a Szövetség léghajójára, a Skyfire-re szálltak, ahol Swayze kapitány köszöntötte őket. Amint az utolsó ember is felszállt a fedélzetre, a kapitány elindította a léghajót a Maelstrom irányába. Azonban az Alkony Pörölyének sárkánylovasa, Warmaster Blackhorn csak erre a pillanatra várt. Amint a Sykfire felemelkedett, sárkányok támadtak rá a motorra, hogy időt nyerjenek mesterük számára. A hősöknek azonban sikerült megölniük a sárkányokat és Blackhornt, majd megjavítaniuk a motort, és folytatniuk az üldözést.
Amikor utolérték Halálszárnyat, a bátor hősök ejtőernyővel a fekete sárkány hátára ereszkedtek. Ahogy az előbb is csinálták, kifejezetten a páncél széttörésére összpontosítottak, mivel a megborult elméjű sárkány láva-testét ez a páncél-réteg tartotta egyben. Tudták, hogy elég csak egy apró helyen szabaddá tenni Halálszárny testét, mert annyi bőven elég Thrallnak ahhoz, hogy a Sárkánylélekkel megtámadja. A halandók dolgát azonban nehezítette, hogy a sárkány megpróbálta őket lelökni a hátáról, illetve ott, ahol felszakították a páncélt, a lávából mindenféle borzalom nyúlt ki Halálszárny testéből romlottságának jeleként.
Végül sikerült annyi páncélt felszakítaniuk, hogy Thrall bevihesse a végső csapást, és ez alkalommal egy teljes rést tudott ütni a fekete sárkány mellkasán. Halálszárny a Maelstromba zuhant.
A halandók az Aspektusokkal együtt boldogan ereszkedtek le a Viharörvény szélére.
– Bevégeztetett – szólalt meg a kimerült, de boldog Thrall. – Végül a Pusztítót elérte végzete. Most már elkezdhetjük világunk sebeit begyógyítani.
– Véghez vittétek a lehetetlent, győzedelmeskedtetek ott, ahol egész Azeroth félt attól, hogy elbuktok – szólt Alexstrasza mosolyogva a halandók bátor seregéhez. – Előttetek fekszik az Aspektusok Tára (Cache of the Aspects). Vigyetek belőle, amit csak szeretnétek, hiszen ez csekélység ahhoz képest, amit megérdemeltek.
– … habár lehet, hogy sietnetek kell – szólt közbe Nozdormu.
Mindannyian arrafelé néztek, amerre a Bronz Sárkányaspektus mutatta, és nem akartak hinni a szemüknek. A Maelstromból ugyanis Halálszárny teljesen eldeformálódott, hatalmas teste emelkedett fel. Mindenki elborzadva figyelte a lényt, akit egykor Neltharionnak hívtak, és akit a Titánok a Föld védelmével bíztak meg. Ez a lény már teljesen kifordult régi önmagából, ezt a lényt megőrjítették és hatalmába kerítették a Régi Istenek suttogásai és ígéretei, ez a lény elhitte, hogy ő uralhatja majd egész Azerothot. Ez a lény volt jelenleg a Régi Istenek legerősebb fegyvere, akit hatalmába kerített az őrület, a romlottság, a káosz és a gonoszság, és akinek valódi lényét már nem tudta elfedni a goblinok által kovácsolt elementium-páncél sem.
A szörny, akit talán már Halálszárnynak sem lehetett hívni, hatalmas testével több szigetet is körülölelt a Viharörvényen és azt üvöltötte, hogy szétszakítja ezt a világot, még sokkal jobban, mint a Kataklizma idején tette. Azeroth serege nyomban szétszóródott, hogy szárnyait és lábait megtámadva elzavarják őt a szigetekről az Aspektusok segítségével. Halálszárny testéből azonban különböző polipszerű mutációk emelkedtek ki, amelyekkel szintén meg kellett küzdeniük a bátor hősöknek.
– Aspektusok, segítsetek a hősöknek, ahogy tudtok! – kiáltotta Thrall, látva, hogy a sereg időnként csügged, amikor Halálszárnynak sikerült támadást indítania ellenük. – Ezek a bajnokok az egyetlen reményeink, hogy kihasználhassuk Halálszárny gyengeségét. Együtt sikerül legyőznünk őt! Ne adjátok fel, hősök, támadjatok!
A Sárkányaspektusok maradék erőikkel a halandókat támogatták.
– Megtisztítok minden fertőzést, amit találok; a tüzem azonban nem fog bántani benneteket – szólalt meg a vörös sárkány, Alexstrasza. – De vigyázzatok! Ha Halálszárnynak sikerül a végső Kataklizmát előidéznie, azzal minden életet elpusztít Azerothon. Ezt meg kell akadályoznunk!
– Arcane energiát bocsátok rátok, hogy szembeszállhassatok ellenségünkkel – kiáltott Kalecgos. – A Pusztító minden erejét összeszedte, hogy felrobbantsa ezt a világot. Támadjátok meg most! Meg kell állítanunk a végső Kataklizmát!
– Lelassítom a Pusztító támadását, amennyire csak tudom – mondta Nozdormu. – Siessetek, hősök. Már csak pillanatok vannak vissza, és Halálszárny Kataklizmája beteljesíti azt, amit elkezdett és véget vet a világnak. Csatlakozzatok hozzám a támadásban, most!
– Közelebb viszlek titeket a Smaragd Álomhoz – mondta Ysera a seregnek. – Leljetek ott békére, ha a harc túl intenzívvé válik. Halálszárny most idézi elő a végső Kataklizmát; még a Smaragd Álom is megrázkódik. Ha meg akarjuk őt állítani, egyszerre kell támadnunk.
– ÉN VAGYOK HALÁLSZÁRNY! A PUSZTÍTÓ! MINDEN DOLOG VÉGZETE! AZ ELKERÜLHETETLEN! AZ URALHATATLAN! ÉN VAGYOK A KATAKLIZMA! – üvöltötte rendíthetetlenül a fekete sárkány, miközben sikerült annyira meggyengíteni őt, hogy a támadók a fejére koncentrálhassanak.
Az Aspektusok utolsó maradék erejüket most a Sárkánylélekre összpontosították.
– Egy lépéssel közelebb vagyunk a célunkhoz – szólt Ysera. – A Smaragd Álom megismerhetetlen, transzcendens erejét ezennel a Sárkánylélekre ruházom!
– Helyreállítom a mana hullámzását és a Sárkánylelket megtöltöm minden arcane erőmmel! – kiáltott Kalecgos.
– Itt az idő – szólt Nozdormu. – Felhasználok MINDENT, hogy minden vonalat a Sárkánylélek köré köthessek. Jöjjön, aminek jönnie kell!
– A szívem tüze páratlan tisztasággal szikrázik. Minden szikráját a Sárkányléleknek adom! – kiáltotta Alexstrasza.
Thrall végső megfeszített erejével a Sárkánylelket Halálszárny ellen fordított, kieresztve belőle mindazt az erőt, amelyet az Aspektusok ráruháztak. Ezt az erőt már nem bírta ki Halálszárny; teste széttöredezett és elpusztult. Az egykori Fekete Sárkányaspektus, a későbbi Pusztító így halt meg sárkányok és halandók kezétől. Csupán állkapcsának egy darabja maradt meg.
A meggyengült Aspektusok lassan felálltak, miközben Thrall és Aggra a szakadék szélén állva bámulták a Maelstromot.
– Érzem, ahogy az elemek felébrednek… örvendeznek… a Kataklizmának vége – mondta Thrall.
– A bajnokok, akik mellettünk harcoltak, bebiztosították világunk túlélését – szólalt meg Alexstrasza. – De most már nekünk is … halandó szemmel kell látnunk. – Beszéde közben lassan kihunyt az izzó fény a vörös sárkány szemében, majd ugyanez történt Yserával és Kalecgos-szal is. Az idő homokja Nozdormu kezébe hullott vállapjából, miközben utolsó hatalmával visszaküldte a Sárkánylelket a múltba, oda, ahonnan elvették.
– Mi, Sárkány Aspektusok, beteljesítettük hatalmas küldetésünket és elhasználtuk ősi erőnket. Bár a mi napjaink a végéhez közelednek, az élet fennmarad… és új generációk születnek – folytatta Alexstrasza, miközben kezét gyöngéden Aggra enyhén gömbölyödő hasára tette. – A mai győzelem mindazok győzelme, akik szembeszálltak az Árnyékkal. Ti vagytok Azeroth igazi őrzői, és eme világ jövője a ti kezetekben van. Felvirradt… a halandók korának hajnala.
Így hát kiderült, hogy mi volt a Sárkányaspektusok fő feladata: megakadályozni az Alkony Órájának eljöttét. De ha feltételezzük azt, hogy a Titánok pontosan tudták, hogy egyszer ez be fog következni és ezt meg kell akadályozni, akkor azt is tudniuk kellett, hogy a Régi Istenek meg fogják rontani egyiküket, és sejthették, hogy az a valaki Neltharion lesz, aki leginkább ki volt téve az ő suttogásuknak. De ha nem lettek volna Sárkányaspektusok, akkor nem lett volna Neltharion sem a föld védelmével megbízva, és nem rontották volna meg a Régi Istenek. Vajon Neltharion nélkül is bekövetkezett volna az Alkony Órája és a végső Kataklizma? Vagy találtak volna más személyt ezek a gonosz teremtmények, hogy befolyásuk alá vonhassák?
Látszólag sikerült a Régi Isteneket meggyengíteni, hiszen egyik legerősebb fegyverüket, Halálszárnyat pusztítottuk el. Cserébe viszont Azeroth újabb védelmi vonalát veszítette el: az Aspektusokat. Bár a sárkányok nem haltak meg, és továbbra is erős és nagy hatalmú lények maradnak, azonban már nem halhatatlanok, és különleges képességeiket elvesztették. Hogy ez bizonyos esetekben, mint a Smaragd Álom, mit jelent, azt egyelőre nem tudjuk. Halálszárny legyőzése mindenképpen győzelem, hiszen a végső Kataklizmától mentették meg Azerothot a hősök. Csakhogy hosszú távon vajon nyertünk? Hiszen a csatában egyetlen Régi Isten sem vett részt, ők nem gyengültek meg a harc során. Mi viszont a Titán Őrzők legyőzése után az Aspektusokat is elveszítettük. Hogy mit nyertünk azon kívül, hogy megmentettük Azerothot? Megint erősödtünk, megint bebizonyítottuk, hogy a halandókat nem szabad lebecsülni, hogyha összefogunk, bármit el tudunk érni.
Add hozzá kedvenceidhez