Varian Wrynn élete 1. rész

Kezdetben semleges voltam Varian Wrynnel kapcsolatban, hiszen sem a vanilla WoWban, sem utána a Burning Crusade-ben nem jelent meg, és akkor még nem foglalkoztam a Warcraft történetével, így képregényeket se követtem. Azt láttam, hogy eltűnt, hiszen Stormwindben csak egy kisfiú volt a trónon, de igazán nem tudtam róla semmit. Aztán jött a Wrath és vele Varian, egy arrogáns, nagyképű fickó személyében. Nem ilyennek képzeltem őt, és nem tetszett, hogy állandóan ellenséges a Hordával, hogy meg sem akarja hallgatni az érveiket. Garrosh méltó párja volt az Alliance oldalán.

Aztán jött a Cataclysm és olvastam a Wolfheart című regényt, megismertem az előzményeket is, illetve játszottam a játékot. Kezdett megváltozni a véleményem erről a férfiról, aki hirtelen haragú, de nagyon szereti népét és fiát, Anduint, és végtelenül hűséges az Alliance-hoz. A Mistsben már kifejezetten kedveltem, főleg akkor, amikor birkózott egyet kicsiny pandámmal, akivel akkor érkeztem meg Wandering Isle-ról a hatalmas fővárosba, és a „küzdelem” után jó szívvel befogadott minket. Igyekezett magába fojtani vad természetét és egy megfontolt vezető szerepét felvenni. Elkezdett hinni a diplomáciában és annak fontosságában. Theramore ostroma után már ő nyugtatta Jainát, hogy nem kell rögtön a földig lerombolni Orgrimmar városát.

És úgy tűnik, hogy mire igazán bölcs és kiváló vezetője lehetne az egész Alliance-nak Azeroth egyik legnagyobb ellenségével szemben, tőle is el kell búcsúznunk. De addig is, íme annak a személynek a története, akit a Warcraft 1 óta ismerünk, azonban sajnálatos módon életének legfőbb történései nem feltétlenül jelentek meg a játékban.

A kettétört gyermekkor

Varian Wrynn kora gyermekkora meglehetősen idilli körülmények között telt. Apja, Llane Wrynn király nemes és jó király volt, aki népe érdekeit tartotta szem előtt, és akit igazán szeretett a népe. Stromwind gyönyörű város volt, a környék gazdag és virágzó, a polgárok jólétben éltek. Bár a délen élő trollokon kívül más veszély nem fenyegette a királyságot, a kis Variant gyerekkorától kezdve kardforgatásra és harcosnak nevelték.

Aztán jöttek az orkok és mindezt elvették Variantól, akiben így maradt meg gyermekkora: csodálatos világ volt, mígnem megérkeztek az orkok és káoszt hoztak idilli életére és darabokra tépték azt, ahogyan az apját is. Varian jelen volt, amikor Garona hidegvérrel megölte az apját. Habár nem értette, hogy Garona miért sír, miközben kitépte apja szívét kihűlő testéből, egy nagyon fontos dolgot tanult meg. Garona, hacsak félig is, de egy ork volt, és apja barátjának tartották. Llane mindenkivel tisztelettel és kedvesen bánt. És kedvességéért az életével fizetett, amelyet Garona ellopott azon a végzetes éjszakán. Az orkok olyan teremtmények, akikben nem lehet megbízni, akik nem érdemelnek sem kedvességet, sem tiszteletet.

Nem sokkal ezután szeretett városának, Stormwindnek az elestét is végig kellett élnie, majd kénytelen volt elhagyni hazáját, hogy Anduin Lothar vezetésével a biztonságos északra meneküljön.

Száműzetésben

Gyerekkora másik fele így egy idegen ország, idegen udvarában telt, ahol Lordaeron királya, Terenas Menethil igyekezett saját fiaként nevelni és szerető otthont biztosítani számára, ahol egy jóbarátra lelhetett a nála pár évvel fiatalabb Arthas Menethil személyében. De hiába volt a szerető környezet, ez mit sem csillapított azon a fájdalmon, amit akkor érzett, amikor a Második Háború sorsdöntő csatájában a Horda vezérének, Orgrim Doomhammernek sikerült pótapját, Anduin Lothart megölnie.

Ennek ellenére, amikor a Lordaeroni Szövetség vezetői arról döntöttek, hogy mi legyen a legyőzött orkokkal, akkor a tanácskozáson már jelenlévő Varian az ellen szavazott, hogy öljék meg őket, habár nála többet senki se vesztett a Háborúban. Varian azonban az őt befogadó Terenas és a Szövetség mellé állt, mivel személyes hálája és hűsége Terenas iránt nagyobb volt, mint bosszúvágya.

Arthas Menethillel való barátsága Varian számára fontos volt, ugyanakkor mindig volt benne egy kis vetélkedés, hiszen Arthast nem nevelték harcosnak, Terenas ettől igyekezett megóvni őt, és az ifjú herceg irigy volt Varianra, amiért ő már kicsi kora óta kapott harci kiképzést is. Varian ugyanakkor amiatt irigykedett Arthasra, hogy ő élhette azt a gyerekkort és életet, amelyet tőle az orkok örökre elvettek. Emiatt is volt számára teljesen érthetetlen Arthas cselekedete, amikor megölte apját. Ráadásul ezzel a tettel Varian egy újabb pótapát vesztett el, aki befogadta és felnevelte őt, aki támogatta abban, hogy királysága újjáépüljön és aki mintát adott számára, hogy hogyan legyen jó király.

Varian a lordaeroni tartózkodása alatt kemény leckét kapott diplomáciából, mivel végignézte és végigélte, ahogyan az egyesült Lordaeroni Szövetség lassan szétesett. Különösen fájó pont volt számára Gilneas királyságának visszavonulása, akik nemcsak egy hatalmas fallal zárták el magukat a külvilágtól, hanem erőforrásaik és gazdagságuk ellenére Stromwind újjáépítéséhez sem járultak hozzá.

Az ifjú király megpróbáltatásai

Varian Wrynnt végül 18 éves korában koronázták királlyá és ekkor térhetett vissza Stormwindbe is. Mérges volt a világra, amiért ilyen korán ebbe a pozícióba került, mérges volt az orkokra, amiért elvették tőle apját és Anduin Lothart is, mérges a többi királyságra, akik túlságosan önzőek voltak ahhoz, hogy segítő kezet nyújtsanak neki, és az első adandó alkalommal kiléptek a Szövetségből.

Ezt a dühöt egyedül Tiffin Elleriannal kötött házassága tudta csillapítani. A házasságot még születésükkor elrendezték a szülők, és kezdetben a két fiatal nem sokat törődött egymással. Hamarosan azonban ráébredtek arra, hogy szerelmesek a másikba, és innentől kezdve elválaszthatatlanok lettek. Tiffin képes volt lenyugtatni Variant, a benne élő vadat megszelídíteni. És amikor megszületett fiúk, Anduin Llane Wrynn, úgy tűnt, hogy a korai megpróbáltatások után Varian élete ismét csodás és mesés lesz.

Varian apjához hasonlóan megpróbálta személyesen irányítani a királyságát, ezért személyesen vezetett hadjáratokat a fosztogató banditák ellen, és társaival együtt igyekezett Garona nyomára bukkanni. Gyakori távollétei miatt Stormwind napi ügyeit a Nemesek Háza (House of Nobles) vette kézbe, akik viszont meglehetősen szűkmarkúak voltak és nem akarták kifizetni a várost újjáépítő kőműveseket és építészeket. Vannak, akik szerint eleve irreálisan magas összeget kértek a kőművesek, mások azt mondják, hogy a kapzsi nemesek nem voltak hajlandóak kifizetni a tényleges árát az újjáépítésnek, és vannak, akik azt mondják, hogy igazából az egész összetűzésben egy bizonyos Lady Katrana Prestornak van benne a keze.

Tiffin királynő azonban egyértelműen a kőművesek mellett állt a nézeteltérésben. És éppen ezért, amikor lázadás tört ki a városban, a rosszul célzott kővel, amely eltalálta Tiffint és végül megölte őt, nemcsak királynőjüket veszítették el a kőművesek, hanem egyben legbefolyásosabb támogatójukat is. Így nem kellett csodálkozniuk azon, hogy a gyászában majdnem megőrülő király száműzte őket a városból, amelynek következtében megalakították a Defias Testvériséget.

A gyászoló király pedig nemcsak ebben az összetűzésben nem volt képes objektíven dönteni, hanem országa kormányzásához sem nagyon volt kedve. Gyönyörű élete ismét darabokra tört, lelkére ismét sötétség szállt. Azonban volt valaki, aki miatt Varian nem merülhetett el teljesen a depressziójában: ott volt a szinte még csecsemő Anduin, akit fel kellett nevelnie, akinek nyugodt és békés életet akart biztosítani, ha már édesanyját elvesztette.

A körülmények egyáltalán nem voltak nyugodtnak mondhatók: habár a Harmadik Háború káosza kegyesen elkerülte Stormwindet, kénytelen volt végigélni Arthas pusztítását, aki előbb a saját apját, majd a saját királyságát tette tönkre és döntötte romba. Varian képtelen volt megérteni, hogy azt a fiút, akivel együtt nőtt fel, mi vezette arra, hogy önként taszítsa el magától a boldogságát, önként lökje el magától mindazt, amit tőle mások vettek el és amibe az ő szíve majdnem megszakadt. Lordaeronból özönlöttek a menekültek dél felé, és Varian igyekezett mindenkit olyan jó szívvel befogadni, ahogy egykor őt és népét fogadták északon. Azonban semmit sem tudott tenni tiszteletbeli fivéréért, sem azért az országért, amelyet második otthonának tekintett.

A Harmadik Háborút és Daelin Proudmoore admirális flottájának elpusztítását követően Varian lényegében az utolsó regnáló uralkodó maradt az emberek között. Alterac Perenolde árulása után darabjaira esett szét. A Trollbane dinasztia otthona, Stromgarde Thrall felszabadító kampányának következményeit szenvedte, illetve a Perenolde-ok által alapított Syndicate pusztítását. Gilneast továbbra is egy fal választott el mindenki mástól, Lordaeron pedig Dalarannal együtt elpusztult. Az egyetlen emberi terület Stormwinden kívül a Kalimdor partjainál frissen megalakult Theramore volt, amelyet Jaina Proudmoore vezetett, amely azonban képtelen lett volna ellenállni a Horda támadásának, ha Thrall úgy döntött volna, hogy leigázza a várost.

A kettészakadt király

Amikor Jaina Proudmoore felvette a kapcsolatot Variannal, hogy esetlegesen béketárgyalásokat folytathatnának a Hordával, Varian hajlandó volt beleegyezni és részt venni ezen a megbeszélésen. Ennek egyrészt fia volt az oka, aki még kisgyerek volt, apja azonban nem akarta, hogy háborúban nőjön fel, másrészt az, hogy Varian belátta, népe jólétének záloga a nyugodt és békés élet, amelyet csak ő biztosíthat számukra.

A királynak azonban fogalma sem volt róla, hogy királyi udvarában miféle szörnyeteg is tartózkodott. Így történhetett meg, hogy a gyanútlan király elindult Theramore-ba, azonban oda soha nem érkezett meg. Távollétét igyekeztek titokban tartani, habár voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy a Defias Testvériség is szerepet játszott az eltűnésben.

Ráadásul a Lady Katrana Prestor szerepében tündöklő Onyxia nem csak egyszerűen elrabolta a királyt, hanem mágiájával ketté is szakította őt. Az egyik Varian egy könnyen manipulálható, gondtalan, kellemes modorú férfi volt, míg a másikban volt megtalálható mindaz a nyers erős és brutalitás, amely Varianban az évek folyamán felhalmozódott és amelyet igyekezett visszafojtani magában. A kellemes modorú Variant Onyxia visszavitte Stormwindbe, míg a másik, aki elvesztette memóriáját, orkok fogságába esett.

És csak az ebben a másikban lakozó nyers erő és brutalitás volt az, amely megőrizte Variant a gladiátor viadalok során. Így született meg Lo’gosh, a Horda rettegett gladiátora, aki annyira tehetséges és lenyűgöző harcos volt, hogy neve egész Kalimdoron ismert lett, és akit az ősi Farkasistenről, Goldrinnról neveztek el. Miután Lo’gosh rájött valódi személyazonosságára, visszautazott Stormwindbe, hogy ott szembesítse másik felét, akit egy imposztornak gondolt.

Csakhogy miután betört Stormwind tróntermébe, akkor jött rá, hogy nem egy imposztorral, hanem saját magával, személyének másik felével találkozott. Mindkét Varian számára Anduin Wrynn biztonsága volt a legfontosabb, éppen ezért, amikor Onyxia a zűrzavar hevében elrabolta fiúkat, a két Varian félretette saját gondjait, hogy együtt keressék meg a fiatal herceget, és ennek első lépéseként Theramore-ba utaztak. Itt Jaina és Aegwynn felfedték, hogy a kettőjük közül egyik sem az egyetlen király, hanem ketten közösen alkotják a valódi Varian Wrynnt: Lo’gosh, a nyers és brutális, hirtelen haragú harcos, valamint az eddig is a király szerepét betöltő Varian, aki jólnevelt, kellemes modorú, de meglehetősen passzív, ezért könnyen befolyásolható. Így a két király együtt ment Onyxia fekhelyéhez, ahol a fekete sárkány megpróbálta elpusztítani Lo’gosht, ezt azonban a harcokban inkább passzív másik Varian megakadályozta, és ezzel a tettel a korábbi varázslat visszafordult, a két Varian ismét egyesült és egy személy lett. Majd ugyanazzal a lendülettel a király megölte Onyxiát és megmentette Anduint.

Csakhogy Varian szétszakításának hosszú távú következményei is lettek.

Folyt. köv.

Add hozzá kedvenceidhez