Az Old Godok horrorja

A semmiből jönnek. Ők maga az őrület. Pusztítanak, megrontanak és mélyen gyökeret vernek azokon a szerencsétlen világokon, amelyek szembejönnek velük. Kozmikus paraziták. Rendezetlenül összeállott hústömegek. Ezek az istenek nem a mi isteneink.

Ezek az istenek az Old Godok.

A void urai

A kozmoszban bizonyos erők játszanak szerepet. Ezek közül a legalapvetőbbek a Fény és az Árnyék. A Fény árad, megvilágítja mindazt, ami létezik, és fényétől mi is látjuk mindazt, ami létezik. Ez a kinyilatkoztatás, egy tünékeny erő, amely más erőket a felszínre hoz. És ebből adódik, hogy a Fény hívta életre az Árnyékot.

Ebben az Árnyékban merülnek el a tiszta Void lényei, a lét előtti idő maradványai. Ezek a lények nem abban az értelemben léteznek, ahogy azt mi értelmezzük: ők a létezés tagadásai. Nem tudnak létezni úgy, ahogy mi azt gondoljuk. Ők a Void Lordok, az Árnyék bástyájának lakói, az utolsó erődje a sötétségnek, amely megelőzte a Fényt. És ők utálják a létezést, annak porhintését, ahogy különbségeket és határokat és dolgokat hoz létre. Utálnak minden dolgot, minden életet, minden Fényt. Véget akarnak ennek vetni.

Ezek a lények nem tudnak saját maguk a mi valóságunkba belépni, ez ugyanolyan ellentétes számukra, mint ők a mi számunkra. Az olyan lények, mint Entropius pusztán szilánkjai hatalmas kiterjedésüknek, kozmikus ürességüknek. De a Void Lordok már régóta felfedezték a létezést, és látták, hogy bölcsőként szolgál mérhetetlen erővel rendelkező hatalmas lények számára. Ezeken a lényeken, ezeken a világ-lelkeken keresztül jöttek világra a Titánok. És miután világra jöttek, a Titánok hatalommal rendelkező lények lettek, és ezt a hatalmat bármilyen célra fel lehetett használni.

Akár pusztításra is.

Ezért a Void Lordok megpróbáltak saját magukból részeket átlökni a teremtés korlátjain át a létezésbe, át a Nagy Túlnanni Sötétségbe (Great Dark Beyond). Ez a kisebb void terület, amelyben mint egy hatalmas tengerben úsznak a csillagok és a világok, volt a Titánok költőhelye, a világ-lelkek keltetője. És ahol a Void Lordok darabkái gyökeret vertek, a világ-lelkeket nyers, ősi barbár formát öltő korrupció szipolyozta ki. Gennyes csápok vonagló hegyei nyúltak az ég felé és csúsztak a talajba, amíg meg nem találták, amit kerestek, majd lassan megfertőzték azt.

A Void Lordok a felnőtt Titánokat nem tudták megfertőzni. Ezért még akkor támadták meg őket, amikor még meg sem születtek. Nem tudhatták, hogy mely világok rejtenek magukban világ-lelkeket. Ezért egyszerűen a megtestesült gonoszságukat kilökték a kozmoszba, hogy az útjukba kerülő összes világot kiszipolyozzák.

A Fekete Birodalom felemelkedése

Az egyik ilyen bolygó Azeroth volt. Mivel egy igazán nagyszerű világ-lelket rejtett magában, különleges volt az univerzumban, és magában hordozta annak lehetőségét, hogy egy nap a legnagyobb Titán ébredjen fel belőle, aki még Aman’Thulnál, a legelsőnél is nagyobb lesz. Azeroth alvó világ-lelkének ereje akkora volt, hogy magához vonzotta az összes elementális lélek (spirit) energiát, amely normál esetben a világ felszínén lebegett volna, ezzel pedig káoszba és vetélkedésbe taszította az elementálokat. Az Elementál Lordok által vezetett Tűz, Föld, Levegő és Víz között háború tört ki. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi vár rájuk, ellenkező esetben nem pazarolták volna arra az erejüket, hogy egymással harcoljanak.

Az égből horror esett rájuk. A korrupció négy hegye csapódott be az űrből, a csillagok közül Azeroth felszínjébe. A legnagyobb és legerősebb ezek közül a lények közül Y’Shaarj, a Hét Fejű Szörnyeteg volt, aki Kalimdor közepét uralta. C’Thun, Yogg-Saron és N’Zoth közreműködésével Y’Shaarj megkezdte Azeroth világ-lelke álmának megrontását. Ha minden a Void Lordok terve szerint alakulna, idővel Azerothot teljesen beborítaná az Old Godok megrontott leszármazója, annak álmai rémálmokká alakulnak, és amikor felébred, egy semmihez sem hasonlítható Titán ébredne fel. A halál és a pusztítás ereje, egy Void Titán, aki idővel minden teremtményt elpusztítana. Ezt a végzetet szánták Azeroth-nak az Old Godok.

Az Elementál Lordok azonban nem szándékozták hagyni, hogy az Old Godok megrontsák Azerothot. Amilyen ellenségesek és vetélkedőek voltak egymással szemben, annyira egységesek voltak az Old Godok és azok undorító húsából létrejött szolgáik, az N’raqik és Aqirok elleni harcban. Azonban az Elementálok nem tudták teljesen legyőzni a hatalmas megrontókat. Nemcsak az Aqirok és az N’raqik száma volt szinte végtelen – mivel folyamatosan megújultak abból a bűzölgő, gennyes, fertőző húsú hegyekből, amik mestereik saját teste volt -, de az Old Godok ismerték sötét elődjeik, a Void Lordok mágikus erejének titkait, olyan mágiát, amellyel könnyen a saját akaratukhoz köthették az Elementál Lordokat. Idővel az Elementálokat legyőzték, és azok kénytelenek voltak fejet hajtani az Old Godok előtt. Azeroth sorsa megpecsételődött.

Minden a terv szerint haladt. Y’Shaarj uralta Kalimdor szívét egészen a legdélibb partszakaszig. N’Zoth irányította a hatalmas földrész keleti felét, míg C’Thun parancsolt a nyugati és déli területeknek, amelyek nem tartoztak Y’Shaarj érdekeltségébe. És északon a legravaszabb Old God, Yogg-Saron terjesztette ki hatalmát. Idővel, miután ezek a hatalmas lények egész Azerothot megfertőzték volna, a Void Titán megszületett volna. És ez mind így is történhetett volna.

A bitorlók érkezése

Aggramar, a Pantheon akkori Bajnoka felfedezte Azeroth erőteljes álmait, elkezdte megvizsgálni azokat, majd elborzadt attól, amit talált. A Titánok addigra már hallottak Sargerastól a Void Lordok tervéről, és habár a korábbi Bajnok kijelentette, hogy szerinte lehetetlen megtisztítani a korrupciótól egy világ-lelket, ha az egyszer gyökeret vert benne, a Pantheon többi része nem volt hajlandó ilyen gyorsan elfogadni a vereséget. A Fekete Birodalom ellen indultak és a Birodalom szívében uralkodó elképzelhetetlenül óriási szörnyek ellen.

Azeroth-ra hatalmas szerkezetek seregeinek formájában érkeztek meg, akiket Titán-Koholtaknak, vagyis Titan-Forgednak nevezünk, akik a Titánok megbízottjaiként viselkedhettek. A Titánok ugyanis féltek attól, hogy mit okozhatna az ő jelenlétük, mivel ők már felnőtt világ-lelkek voltak, ilyen értelemben óriásiak, és bár Azerothnak megvolt a lehetősége arra, hogy mindannyiukat túlszárnyalja, akkor még sebezhető és meg nem született volt. Amíg fel nem ébred, addig még a bolygó védelmében is fokozott körültekintéssel kell eljárni.

Az Old Godokat szolgáló N’raqik és Aqirok szemében ők voltak a Bitorlók (Usurper), akik szembeszálltak azzal, amit ők a dolgok természetes rendjének tekintettek. Számukra Azeroth azért létezett, hogy isteneik megfertőzhessék, és a Titánoknak semmi joguk nem volt arra, hogy beavatkozzanak.

Ennek ellenére ők mégis megtették.

Egy isten meghalt, egy lélek megsérült

A Titan-Forged seregei először az Aqirokkal, az N’raqikkal és a szolgasorba vetett Elementálokkal küzdöttek meg, és idővel győzedelmeskedtek is felettük. Ugyanakkor a Titan-Forged lények tudták, hogy nem pusztíthatják el az Elementálokat, mivel azok Azeroth-hoz kötődnek, és a születési ciklus részei. Ezért inkább létrehozták számukra az Elemental Plane-eket, vagyis Elemi Síkokat, amik börtönként funkcionáltak, illetve megakadályozták, hogy az Elementálok újra az Old Godokat szolgálják, vagy megpróbáljanak visszatérni a káosz állapotába, ahol egymással háborúznának. Miután ezt teljesítették, következő feladatuk az Old Godok becserkészése volt.

Y’Shaarj, a legnagyobb és a legközelebbi tagja ezeknek az aberrált lényeknek, nézett először szembe haragjukkal. Különösen nehéz ellenfélnek bizonyult, és a Titan-Forged seregei elképesztő veszteségeket szenvedtek el az Old Godtól és annak seregeitől. Végül Aman’Thul személyesen vette kezébe a dolgokat. Kolosszális keze kitépte a világból a hegyet, ami maga Y’Shaarj volt, miközben összetörve kiszakította azt gyökereiből.

De ez nem volt győzelem számukra. Mert bár Y’Shaarj halott volt, elmételyesedett húsa és fertőzött vére szétterült Kalimdor déli kiterjedésein, és a Titánok belátták, hogy túlságosan elhamarkodottan cselekedtek. Y’Shaarj gyökerei mélyre nyúltak, és a mozdulattal, amivel kiszabadította az Old Godot, megsebezték a bolygó magjában lévő világ-lelket is. Hamarosan hatalmas vértenger telítődött fel, és a lény elemi energiái az egész világot elöntéssel fenyegették, hogy a felismerhetetlenségig eltorzítja azt, illetve a világ-lélek halálát okozza.

A Titánok felismerték, hogy nem avatkozhatnak be ismét közvetlenül. Nem is szakíthatják ki gyökerestül az Old Godokat. Egy ilyen sérülés még túlélhető volt talán, de négy? Ezért C’Thunt, N’Zothot és végül Yogg-Saront is elfogták és magába a világba zárták el őket úgy, hogy testüket Titán-koholta láncokkal zárták el. Ha nem lehet őket kiszakítani, akkor semlegesíteni próbálták őket, hogy befolyásukat elzárják addig, amíg Azeroth világ-lelke meg nem születik – a Végső Titán úgyis megsemmisíti majd Void Lord őseik munkáját.

De miközben a Titán-Forged lények elkezdtek rendet teremteni Azerothon, hogy segítség a világ-lelket annak megszületésében, az Old Godok nekifeszültek láncaiknak. Idővel sikerült egyfajta szabadságra szert tenniük – Yogg-Saron sikeresen megrontotta az őrzőket, akik Ulduarban őrizték őt, C’Thun elfoglalta Qiraji seregével – akik az ősi Aqirok leszármazottai voltak – Ahn’Qirajt. N’Zoth idővel magát az Emerald Dreamet támadta meg azzal, hogy Rémálmokat okozott az alvó világ-lélek álmaiban. És ne feledjük – egyikőjük sem halott. Amit megöltünk Ahn’Qirajban vagy Ulduarban nem volt más, mint az Old Godok puszta szilánkjai. Léteznek. Túlélték. Nekifeszülnek láncaiknak. És továbbra is a még meg nem született Titánt akarják megrontani, hogy nemlétező teremtőik álmát megvalósítsák, amellyel létrehoznák az univerzum elpusztítóját.

És az még a jövő zenéje, hogy vajon bármi is képes lesz-e őket megállítani ebben.

Forrás: Blizzardwatch

További olvasnivalók a témában:

• A Void akarata
• A Végső Titán

Add hozzá kedvenceidhez