CikkekKarakterek története

Odyn és az Érdem Csarnokai (Halls of Valor)

Az Elsődleges Kiválasztott

Amikor a Titánok elhatározták, hogy megmentik Azerothot a rajta élősködő Void Lordok megtestesüléseitől, az Old Godoktól, tudták, hogy közvetlenül nem avatkozhatnak be a bolygó életébe, mivel a Pantheon olyan hatalmas és nagy volt, hogy óhatatlanul is kárt okoztak volna ebben a törékeny bolygóban. Éppen ezért Azeroth kérgéből kovácsoltak sereget maguknak Kaz’goroth vezérletével. Ezeket a lényeket Titán-koholtaknak (Titan-forged) nevezzük, és közülük a legerősebbeket a Titánok saját hatalmuk egy részével is felruházták. Közéjük tartozott Odyn is, aki magától a Highfathertől, Aman’Thultól kapta hatalma egy részét.

Az Őrzőknek, vagyis Keepereknek nevezett titáni lények irányításával a Titán-koholtak serege aztán sikeresen legyőzte az Elementál Lordokat, akiket aztán az Elemi Síkokra (Elemental Planes) zártak be, majd az aqirokat is szinte teljesen kiirtották. Ezt követően Y’Shaarj ellen vonultak, akit végül maga Aman’Thul szakított ki a földből, megsebezve ezzel a még szunnyadó világ-lelket is. Hogy a további sérülés okozást elkerüljék, a maradék három Old Godot a Titán-koholtak seregének kellett legyőznie. A legnehezebb feladatnak Yogg-Saron bizonyult, aki a hatalmas n’raqi vezéreket, a C’Thraxxikat is megidézte saját védelme érdekében. Végül aztán Odyn volt az, aki megtalálta a megoldást az ő legyőzésükre, és hősies küzdelemben neki sikerült a Loken varázslatától megzavarodott C’Thraxxikat megölnie.

Ezzel a tettével érdemelte ki Odyn azt, hogy a Titánok a Prime Designation, vagyis Elsődleges Kiválasztott címet adták neki. Őt bízták meg emellett Ulduar felügyeletével is. Highkeeper Ra mellett ő felügyelte az egyik világkohó, az Akarat Kohójának (Forge of Wills) működését is.

Galakrond és a Sárkányaspektusok megbízása

Odyn egyfajta vezetőnek tekintette magát az őrzők között. Hatalmát magától a Pantheon vezetőjétől Aman’Thultól kapta, és miután Ra délre távozott a világ-kohóval, Odyn egymaga maradt ekkora hatalommal északon. Ráadásul az ő felelőssége volt Ulduar foglyának, Yogg-Saronnak a felügyelete, és az Akarat Kohójának irányítása. Odyn meg volt róla győződve, hogy ezt a feladatot nála jobban senki se képes elvégezni, és ő a legalkalmasabb a Titánok távollétében a Titán őrzők és más lények megvédésére, illetve a világ-lélek megóvására.

Csakhogy a titán őrzők megfáradtak a Fekete Birodalom (Black Empire) ellen vívott harcban, valamint Azeroth elrendezésében. Éppen ezért, miután befejezték a legfontosabb feladatokat és úgy találták, hogy közvetlenül nem fenyegeti semmi Azerothot, a Titán Őrzők visszavonultak saját erődítményeikben, hogy ott őrizzék hatalmas páncéltermeiket és lássák el feladatukat. A világ dolgai iránt azonban kezdtek közömbösek lenni.

Így fordulhatott elő, hogy a primitív élet-formákból kialakult proto-sárkányok között egy igazi szörnyeteg nőhetett és erősödhetett meg. Galakrond a valaha élt leghatalmasabb proto-sárkány volt, aki emellett különösen okos is volt, amely tulajdonság kivételes vadásszá tette őt. Idővel a hatalmas proto-sárkány éhségét már alig lehetett csillapítani, ezért saját fajtája tagjait kezdte levadászni és megenni. Mindezen tulajdonságok mellett ráadásul nekromantikus erővel is bírt, vagyis képes volt élőholt proto-sárkányok feltámasztására.

A hatalmas behemót jelentette veszélyre először Tyr Őrző figyelt fel, aki a többi Titán Őrzőhöz fordult, ők azonban nem érezték át a Galakrond jelentette fenyegetés súlyát, és nem segítettek a Titán Őrzőnek. Ekkor fordult Tyr öt proto-sárkányhoz, akik már addig is kivételes bátorságot és képességeket csillantottak meg a szörnyeteg elleni harcban. Végül az öt különböző proto-sárkány Tyr vezetésével és egyesített erejükkel képesek voltak legyőzni és megölni a hatalmas proto-sárkányt. Eddigre a többi titán őrző is felfogta, hogy mekkora veszélynek is volt kitéve a fiatal bolygó és mélyen elszégyellték magukat apátiájuk miatt. Tyr azonban nem támadt nekik, hanem azt javasolta, hogy az öt proto-sárkányt ruházzák fel különleges hatalommal, hogy ők is Azeroth védelmezői legyenek, ezzel pedig egy újabb védelmi vonalt lennének képesek kiépíteni.

Odynnak azonban egyáltalán nem tetszett az ötlet. Úgy gondolta, hogy a proto-sárkányok túl primitívek ahhoz, hogy egy ilyen szintű feladatot és ekkora hatalmat kapjanak, amely szinte egyenrangúvá tenné őket velük. Odyn úgy gondolta, hogy ők mint Titán Őrzők lettek megbízva Azeroth védelmével, ezért a feladatot is csak nekik szabad ellátni. A többi Titán Őrző – köztük a délről csak emiatt északra visszatérő Ra – azonban Tyrrel értett egyet és egy különleges szertartás keretében titáni hatalommal ruházták fel az öt proto-sárkányt, vagyis Alexstraszát, Yserát, Nozdormut, Malygost és Nelthariont.

Az Érdem Csarnokának létrehozása

Amíg a többi titán a különös és kivételes szertartáson vett részt, melynek során megbízták az öt Sárkányaspektust, Odyn elzárkózott Ulduarba. Mélységesen felháborodott és dühös volt társaira. Ő volt az Elsődleges Kiválasztott, amely az ő szemében azt jelentette, hogy az ő szava döntő jelentőségű a többi titán őrző számára is. Ezzel szemben azt kellett tapasztalnia, hogy az ő kifejezett akarata és kívánsága ellenére idegen, primitív fajokat ruháztak fel a titánoktól kapott képességekkel. Odyn szerint a sárkányok egyáltalán nem voltak méltóak ekkora hatalomra, ráadásul abban sem hitt, hogy a sárkányok képesek lennének megvédeni Azerothot.

Odyn egyetlen dologban értett egyet a többiekkel: valóban kell még védelmi vonal az ifjú bolygó megvédésével kapcsolatban. Azonban részéről ki volt zárva, hogy ezzel számukra idegen fajokat bízzon meg. Ha a többiek nem hajlandóak őt ebben támogatni, akkor saját kezébe veszi majd a dolgokat. Úgy döntött, létrehoz egy elit sereget, amelyet bármikor segítségül hívhat, ha veszély fenyegeti a világot, és ennek a seregnek a sorait a hatalmas vrykulokkal kívánta feltölteni. Odyn mindig is tisztelte és csodálta a vrykulokat, akik leginkább megtestesítették a számára annyira fontos harcos típust. Odyn maga is harcos volt, ezért a harcosokban, az ő bátorságukban és erejükben hitt igazán.

Amikor a többi titán őrző visszatért Ulduarba és tudomást szereztek Odyn tervéről, megpróbálták őt lebeszélni róla. Az Elsődleges Kiválasztott azonban nem hallgatott rájuk. Az ő fejében már élénken élt az elképzelés a vrykulok alkotta elit seregről, amely az ő vezetésével minden fenyegetéssel sikeresen fog szembeszállni. Erről a tervéről senki se tudta őt lebeszélni és nem is volt hajlandó meghallgatni a többiek érveit. Azt javasolta a többieknek, hogy ők is segítsenek neki ennek az elit seregnek a létrehozásában, és még az sem gondolkodtatta el, hogy egyetlen őrző sem volt hajlandó csatlakozni hozzá. Ha senki sem fog csatlakozni hozzá, ő akkor is létrehozza azt, amivel szerinte méltón meg lehet védeni Azerothot.

Odyn Ulduar egyik szárnyában kezdte meg ennek a hatalmas seregnek a létrehozását. Azonban, amikor látta, hogy senki sem támogatja őt tervében, úgy döntött, hogy otthagyja őket, hogy távolt tőlük fogja seregét létrehozni és távol tőlük fogja őket irányítani. A többi titán őrzőnek ne is legyen köze az ő seregéhez, ne is lássák, hogy hogyan alakítja ki Azeroth védelmét. De ahhoz, hogy távozhasson Ulduarból, segítségre volt szüksége, ezért a Titán-koholt varázslónőt, Helyát hívatta, aki az évezredek során fogadott lánya lett.

Helya az egyik leghatalmasabb Titán-koholt varázslónő volt, többek között ő volt az, aki az Elemi Síkokat is létre bírta hozni Azeroth felszínétől távol, külön dimenzióként. Odyn megbízásából először az Elsődleges Kiválasztott által használt ulduari területet varázslattal elkülönítette, illetve elzárta a többiektől, majd ezt követően minden erejét összeszedve a területet kitépte a helyéről és a hozzá tartozó földdarabbal együtt messze a felhők közé röpítette. Idővel ezt a lebegő erődöt az Érdem Csarnokainak (Halls of Valor) kezdték nevezni.

A Valarjarok toborzása

Erődítménye tetejéről Odyn felhívást tett közzé minden vrykul számára: akik bizonyítják bátorságukat azzal, hogy hősi halált halnak harc közben, azok az Érdem Csarnokában élhetnek tovább. Szellemüket ide, ebbe az erődbe fogják szállítani, ahol egy új, viharok által formált testbe fognak kerülni. Így Valarjarokként, Azeroth bajnokaiként védelmezhetik majd meg a világot. Tetteik pedig minden Titán-koholt lény szívében tovább fognak élni.

Már csak egyetlen dolog hiányzott ahhoz, hogy ezt a sereget létrehozhassa: valamilyen módot kellett találni arra, hogy az elesett vrykulok lelkeit az Érdem Csarnokaiba szállíthassa. Odyn ezért tanulmányozni kezdte az Azeroth-tal az Emerald Dreamhez hasonlóan kapcsolódó dimenziót, az Árnyékföldeket (Shadowlands) és az abból kiáramló energiákat. Ez a rothadás és bomlás rémálomszerű földje, amely a halált szimbolizálja, és amely elhunytak szellemeivel teletűzdelt labirintusos sík. Odyn végül rájött arra, hogy a Valarjarok létrehozásához néhány vrykulból Val’kyroknak nevezett kísérteties lényekre lesz szüksége, akik az Árnyékföldekből elvezetik az Érdem Csarnokaiba, a fizikai világba az elhunyt vrykulok szellemeit. Ugyanakkor a Val’kyr lét örök időkre szóló fantom-állapot átkát is jelentette.

Emiatt nem volt meglepő, hogy egyetlen vrykul sem érezte annyira elkötelezettnek magát Odyn ötlete mellett, hogy önként jelentkezzen Val’kyrnak. Odyn azonban annyira el volt telve a saját tervétől és ötletétől, hogy úgy döntött, ha senki nem jelentkezik önként, akkor majd ő kiválasztja azokat, akiknek ezt az ő szemében nemes feladatot el kell végezniük. Helya ekkor szólalt fel Odynnal szemben, és igyekezett mentorát figyelmeztetni arra, hogy nem biztos, hogy szerencsés szolgasorba vetni a titán-koholt népeket. Heves vita tört ki kettejük közül, amelynek a végén Helya megfenyegette Odynt, hogy elhagyja és visszatér Ulduarba. Odyn ezt az engedetlenséget nemcsak a tervei, hanem Azeroth jövője szempontjából is fenyegetőnek érezte, ezért lesújtott a varázslónőre és megölte őt, majd összetörte fizikai formáját és lelkéből létrehozta az első Val’kyrt.

Ez az erőszakos tett örökre megváltoztatta Helyát és egy sötét úton indította el, azonban szenvedéseinek ezzel nem volt vége. Habár Odynt teljes szívéből meggyűlölte azért, amit vele tett, mégis kénytelen volt engedelmeskedni neki, mivel szabad akaratát is elvesztette. Odyn parancsára először más vrykulokból is Val’kyrokat hozott létre akaratuk ellenére, majd megkezdte a hősi csatában elhunyt vrykulok szellemeinek szállítását az Érdem Csarnokaiba Val’kyr társaival együtt.

Évezredeken át építette Odyn Valarjar seregét, akiket maga képzett ki és ruházott fel erővel és hatalommal. Soha nem bánta meg, hogy otthagyta a többi őrzőt, hogy Helyát az első Val’kyrrá változtatta, mivel úgy gondolta, hogy minden, amit tesz, azt Azeroth biztonsága és a Pantheon dicsősége érdekében tesz.

Az Érdem Csarnokainak lezárása

Csakhogy addig, amíg Odyn a fellegek felett saját seregét építette, Ulduarban szörnyű események történtek, amelyeknek egyik legfontosabb eleme az volt, hogy Loken Yogg-Saron befolyása alá került (erről részletesebben egy következő írásban lesz szó – szerk.). A korrumpálódott Loken elhatározta, hogy megszabadul a Titán Őrzőktől, és az egyik legelső Odyn lesz és az ő Valarjar serege. Mivel egy közvetlen támadásnak semmi értelme nem lett volna, Loken más módot keresett terve végrehajtásához: felkereste Odyn fogadott lányát, a Val’kyrrá változtatott Helyát.

Helya ugyanis soha nem tudta megbocsátani Odyn tettét, hogy megölte őt és akarata ellenére Val’kyrrá változtatta, aki kénytelen volt neki engedelmeskedni. A sötét düh soha nem csillapodott szíve mélyén, és remélte, hogy egyszer majd eljön a nap, amikor bosszút állhat magáért és mindazokért, akiket akaratuk ellenére Val’kyrrá változtatott Odyn.

Loken számára Helya volt a legalkalmasabb személy a feladatra. Felajánlotta a Val’kyrnak, hogy egy varázslattal visszaadja neki szabad akaratát, ha cserébe örökre elzárja az Érdem Csarnokait a világ többi részétől. Ráadásul utána Helya lehet az, aki a vrykulok szellemeiről gondoskodik. Mivel Helya a lehetőséget látta az ajánlatban arra, hogy bosszút álljon, ezért elfogadta Loken tervét.

Miután visszakapta szabad akaratát, Helya ugyanazt a varázslatot alkalmazta, amellyel az Elemi Síkokon (Element Planes) elzárta az Elementál Lordokat a világtól, és Odyn erődítményét is lezárta. Odyn és hatalmas Valarjar serege kétségbeesetten küzdött a varázslat ellen, hogy elmeneküljenek a lebegő erdőből, azonban a Helya által létrehozott válaszfalat nem bírták leküzdeni. Így teltek el további évezredek anélkül, hogy Odyn és hatalmas serege beleavatkozhattak volna Azeroth életébe, amelynek védelmét alapvető céljukként tűzték ki maguk elé.

A felszabadult Helya aztán saját birodalmat hozott létre az Érdem Csarnokai alatt Helheim néven, amelyet Azeroth tengereivel kötött össze, hogy a tengeri ködök borítsák be birodalmát, elrejtve a kíváncsi tekintetek előtt. Az itt kikötő vrykul szellemeket aztán lassan Kvaldirokként kezdték megismerni Azeroth lakói.

De nem minden Val’kyr követte Helyát Odyn legyőzése után. Néhányan eltűntek az Árnyékföldeken. Mások viszont olyan nemes lelkek voltak ebben az állapotukban is, hogy elhatározták, hogy az Árnyékföldekről fogják szemmel tartani a fizikai világot, és ha kell, néhány halottat visszakísérnek az élők közé. Őket aztán Spirit healer, vagyis Lélekgyógyító néven ismertek meg Azeroth lakói.


Amennyiben érdekel a Warcraft Chronicle-ben felvázolt Univerzum kialakítása és kezdeti története, a Titánok, az Old Godok és a Burning Legion kapcsolata egymással, akkor március 27-én, vasárnap este 9 órától gyere fel a golden.dyndns.hu TS-szerverre, ahol élő Lore Leckék felvétel során hallgathatod meg a történetet! Ha kérdésed van, itt nyugodtan felteheted!

További részletek a Facebookon!

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .