Tyr és az Ezüst Kéz

Az emberek és őseik a tábortűz körül ülve, és a régiek tekercseit tanulmányozva meséltek egymásnak egy letűnt korról. Ezekben a mesékben, történetekben sokszor kapott szerepet egy hős, aki a rend és az igazság mintaképe volt, aki jobb kezét is hajlandó volt feláldozni egy rejtélyes gonosszal szemben. És noha rendbe tehette volna a kezét a csata után, ő ehelyett egy ökölbe zárt kezet formázó, a legtisztább ezüstből készített pótlással helyettesítette azt. Így tanította meg a hős az ő követőinek, hogy a valódi rend és igazság csak a személyes áldozathozatal útján érhető el.

Ennek a hősnek a nevét viseli egy aprócska város, Tyr’s Hand (Tyr Keze), valamint Tirisfal Glades is (Tirisfali Tisztások). Az emberek nagyon sokáig nem tudták, hogy ki is ez a hős, akiről csak annyit tudtak, hogy Tyrnek hívták és köze volt népük megmentéséhez. De Tyrnek, a Titán Őrzőnek az embereken kívül sokkal több nép, sőt, egész Azeroth megmentéséhez is köze van. Ez itt most az ő története.

A Titán-koholtak Bajnoka

Amikor a Pantheon Azeroth kérgéből egy sereget gyúrt magának az Old Godok Fekete Birodalmával (Black Empire) szemben, a sereg néhány tagját hatalmas erővel ruházták fel. Ezek a Titán-koholtak (Titan-Forged) a Titánok saját hatalmából kaptak egy szeletet, amellyel Titán Őrzőkké váltak. A Pantheon bajnoka, Aggramar Tyrt, az ezüstbőrű és aranyszőke hajú Titán-koholtat ruházta fel hatalmának egy részével. Tyr a többi Őrzővel együtt sikeresen legyőzte a Fekete Birodalmat, bebörtönözték az Old Godokat, majd megkezdték Azeroth rendezését terveik szerint.

Tyr nem vett részt közvetlenül Azeroth rendezésében, ehelyett a világot járta, hogy megismerkedjen Azeroth élővilágával, és észrevegye, ha valahol felüti fejét a gonosz, hogy még idejében cselekedni tudjon, és figyelmeztetni tudja társait a veszélyre.

Galakrond

Nem meglepő módon Tyr volt az első, aki felfigyelt egy brutális proto-sárkány, Galakrond rémtetteire. A proto-sárkányok Azeroth őslakosai voltak, akik Kalimdor jeges északi tájain éltek, rettegett és ravasz vadászok hírében álltak. Sokszínűek és különböző képességekkel rendelkeztek: voltak, akik nagyfokú bátorsággal és lelkierővel rendelkeztek, voltak, akik magával a világ szellemeivel álltak kapcsolatban, míg mások képesek voltak az újonnan felépített világ elementál energiáit mozgósítani.

Galakrond azonban mind méretben, mind brutalitásban, mind ravaszságban túltett társain. Olyan nagyra nőtt és étvágya akkora volt, hogy a többi proto-sárkányt kezdte el bekebelezni. Ezenkívül nekromantikus képességekre is szert tett, képes volt a halott proto-sárkányokat feléleszteni. Galakrond és serege egyre nőtt, hamarosan Kalimdor egész északi részét uralmuk alá vonták, a többi proto-sárkány pedig képtelen volt szembeszállni vele.

Amint észlelte a veszélyt, Tyr figyelmeztette a többi Őrzőt is, akik azonban apátiába süllyedtek Azeroth elrendezése után, és közömbösek lettek a világ dolgai iránt. Tyr azonban tudta, hogy nem hagyhat fel küldetésével, hogy a rendet és az igazságot szolgálja Azerothon. Tudta, hogyha nem vet véget Galakrond rémuralmának, a proto-sárkány egész Kalimdort felemészti, és ezzel kárba vész az összes munkájuk. Egyedül azonban kevés volt a szörnyeteggel szemben, ezért elindult, hogy szövetségeseket keressen magának.

Az Aspektusok

Míg társai, a többi Őrző lenézte Azeroth őslakosait és alacsonyabb rendű lényeknek tekintették őket, addig Tyr tudta, hogy hatalmas potenciál rejtőzik bennük. Miután hosszú éveken át tanulmányozta a proto-sárkányokat, felismerte, hogy vannak közöttük kivételes képességekkel rendelkező lények is. Galakrond legyőzéséhez ezért tőlük kért segítséget, és először Malygoshoz, a kék proto-sárkányhoz fordult. Őt és társait, Alexstraszát, Yserát, Nozdormut, valamint Nelthariont rávette arra, hogy közös erővel szálljanak szembe Galakronddal, és használják ki, hogy mindannyiuknak eltérőek a képességeik.

Tyr egy nyolcszögletű varázstárgyat viselt az övén, amelyet Tyr Szikrájának (Spark of Tyr) hívott, és amelyről azt mondta, hogy a jövő biztosítása céljából van fontos szerepe. Ezután az öt proto-sárkánnyal együtt megtámadta az alvó Galakrondot, aki azonban már olyan erős volt, hogy menekülniük kellett. A rettenetes szörnyeteg ráadásul kiütötte Tyr kezéből hatalmas pörölyét és a Tyr Szikráját is. Az Őrző kétségbeesetten nyúlt az apró varázstárgy után, kinyújtott karját azonban Galakrond egy hatalmas harapással bekapta. A proto-sárkányoknak végül sikerült megmenteniük Tyrt, akire aztán Őrző társai, Freya és Hodir is rátaláltak, és elvitték meggyógyítani. Barátja, Jotun, az óriás segítségével egy ezüstözött, zárt öklöt tartalmazó pótlást készített, és ezt az új ezüst kezet díszként az Őrző pörölyére is rátette.

Az öt proto-sárkánynak végül sikerült Galakrondot legyőznie és ezzel egész Azerothot megmentenie. Miután a Titán Őrzők nem sok késztetést mutattak arra, hogy hajlandóak lennének Azeroth védelmében tevékeny szerepet vállalni, Tyr úgy gondolta, hogy az Azeroth lelkéhez sokkal jobban kötődő őslakos proto-sárkányokat kéne felkérni a világ védelmére, akik a Galakrond elleni küzdelemben be is bizonyították rátermettségüket erre a feladatra. Bár Odyn, az Elsődleges Kiválasztott tiltakozott a terv ellen, a többi Titán Őrző egyetértett vele, így egy különleges szertartás keretében az öt Sárkány-aspektust titáni hatalmuk egy részével ruházták fel, és megbízták őket Azeroth védelmezésével.

Loken árulása

Tyr tehetetlenül nézte végig, ahogy Loken sorban megszabadult a többi Titán Őrzőtől. Mivel saját serege nem volt, és úgy látta, hogy egyedül nem elég erős Lokennel szemben, inkább azt a megoldást választotta, hogy elhagyja Ulduart, de Storm Peaks szélén menedéket keresett Archaedas-szal és Ironayával együtt. Olyan távoli szegletbe menekültek, ahol a Loken által utánuk küldött Titán-koholtak sem voltak képesek megtalálni őket. Aztán csak vártak a megfelelő alkalomra, hogy cselekedjenek.

Először az earthenek kérték a segítségüket, akiket a Volkhan és Ignis vezette Winterskorn vrykul kán támadott meg (erről a háborúról egy másik írásban bővebben lesz szó). Azok, akik megmenekültek a Loken által létrehozott tűz-óriások támadásától, felkeresték Tyrt és arra kérték, segítsen nekik megvédelmezni föld alatti otthonukat. Tyr maga vezette a támadást a Winterskornok ellen, míg Arhaedas és Ironaya olyan védelmi mechanizmust építettek ki, amellyel a jövőbeli támadásokat tudták megakadályozni. Így az eartheneknek sikerült is egy időre visszaszorítani a Winterskornokat. Következő támadásuk azonban széttörte a létrehozott védelmi vonalat, és ez alkalommal már nem tudtak szembeszállni a vrykulok és golemek seregeivel. Tyr, Archaedas és Ironaya is csak menekülni tudott. A Winterskornok jelentette fenyegetést végül a Sárkány-aspektusok együttes erőfeszítése állította meg, akiket Tyr keresett fel.

Az Őrző ezután tudta, hogy nem várhat tovább, szembe kell szállnia Lokennel. Ha nem teszi, Azeroth a háború és a káosz foglya lesz végül.

Norgannon Lemezei (Discs of Norgannon)

Évekbe telt, míg Tyr és társai megtették a szükséges előkészületeket. Igyekeztek minél több információt gyűjteni Lokenről és az ő tetteiről, ezért elhatározták, hogy ellopják Norgannon Lemezeit Ulduar szívéből, azokat a varázstárgyakat, amelyek az azerothi eseményeket tartalmazzák, köztük Loken árulását is. Elterelő hadműveletként Tyr egymaga állt Ulduar kapui elé, ahol felszólította Lokent, hogy mondjon le Ulduarról, különben súlyos következményekkel kell szembenéznie tettei miatt. Loken előjött, hogy meggyőzze Tyrt ennek az ellenkezőjéről. Kettejük között heves vita alakult ki, amit Archaedas és Ironaya kihasznált, így csendben belopakodtak Ulduarba és ellopták a Lemezeket. Ezután Tyrrel együtt visszahúzódtak Storm Peaks jeges szurdokaiba, hogy elkerüljék a rájuk vadászó Lokent. Tudták azonban, hogy sokáig nem rejtőzködhetnek a vidéken anélkül, hogy észrevennék őket, ezért elhatározták, hogy délre fognak vándorolni.

Tyr maguk köré gyűjtötte a többi Titán-koholtat, akiket Loken száműzött Ulduarból. Közéjük tartozott számos vrykul, akiket már megfertőzött a Hús Átka (Curse of the Flesh), az earthenek jelentős része és számos mechagnóm is. Tyr megesküdött nekik, hogy egy békés helyre vezeti őket, távol Lokentől, majd onnan megpróbálják felszabadítani Ulduart.

Loken rettenetesen bepánikolt, amikor észrevette a lopást, hiszen ha Tyr vagy valamelyik társa megmutatja a lemezeket a Pantheonnak, akkor fény derül az ő sötét tetteire is. Úgy érezte, mindeképpen, bármi áron meg kell állítania Tyrt és csapatát, és vissza kell szereznie tőlük a lemezeket. Mivel saját seregét nem érezte elég erősnek és gyorsnak ehhez a feladathoz, ezért két ősi gonoszt indított a menekülő csapat után: az ősi C’Thraxxi szörnyetegeket, Zakazjt és Kith’ixet, akik a Fekete Birodalom legkegyetlenebb tábornokai voltak. Eddig a föld alá temették el őket mélyen, Loken azonban ismét életre hívta őket, és megparancsolta nekik, hogy öljék meg Tyrt és mindazokat, akik őt követik. A C’Thraxxi szörnyetegek érezték Yogg-Saron befolyását Lokenen, ezért engedelmeskedtek neki.

Tyr eleste

Tyr és Archaedas egy hatalmas pajzsot hozott létre, amelyet Truthguardnak, vagyis Igazságvédőnek neveztek el, és egy Yrgrim nevű vrykul bajnoknak adták, hogy segítsen feltartóztatni Loken seregeit, amíg ők tovább menekülnek dél felé. Yrgrim mindent megtett, azonban ő sem tudta megállítani a szörnyetegeket. Később ő is dél felé menekült, és Stormheimbe került.

Zakazj és Kith’ix végül délen, egy békés tisztáson érte utol a szökevényeket. Tyr megparancsolta Archaedasnak és Ironayának, hogy vezessék tovább a Titán-koholtak csapatait dél felé Norgannon Lemezeivel együtt, amíg ő megpróbálja feltartóztatni a sötét lényeket. Aggramar erejének árnyékával szívében a nemes Tyr rendíthetetlen volt küldetésében még ebben a sötét órában is. Nem vonult vissza, nem adta meg magát a sötétnek, mert ártatlan életek sokasága függött tőle. Hat nap és hat éjszakán át tartott a félelmetes csata a magányos Titán Őrző és a C’Thraxxi között. Tyr érezte, hogy kezd rajta úrrá lenni a fáradtság, de tudta. hogy nem adhatja meg magát, nem adhatja fel, mert Azeroth és több száz ártatlan élete a tét, akik sorsukat rábízták. Ezért minden maradék erejét a szörnyetegekre zúdította, minden életerejét felhasználta egy hatalmas arcane energia robbanásban, amely a teljes világot megrengette.

A robbanás után, miután elült a por, Archaedas és Ironaya visszamerészkedett a tisztáshoz, ahol egy hatalmas, arcane energiákkal teli kráter támadt, benne Tyr és Zakazj élettelen testével. A másik C’Thraxxi, Kith’ix is éppenhogy el tudott menekülni nyugat felé, és több ezer évig semmit sem lehetett tudni róla.

Tyr öröksége

Elesett bajtársuk emlékére Ironaya elnevezte a krátert körülvevő tisztást Tyr’s Fallnak, vagyis Tyr Elestének, amelyet aztán a vrykulok csak Tirisfalnak hívtak. A Titán-koholt nő társai segítségével eltemette Tyrt és ellenfelét ott, ahol feküdtek. A sír felé helyezték Tyr hatalmas ezüst kezét, hogy emlékeztetője legyen hatalmas áldozatának. A vrykulok közül néhányakat annyira megindított Tyr tette, hogy úgy döntöttek, ezen a vidéken telepednek le, hogy folyamatosan őrt álljanak a sír körül az idők végeztéig.

Archaedas és Ironaya tiszteletben tartották a vrykulok kérését, és nélkülük folytatták útjukat dél felé, mígnem elérték Uldaman Titánok kovácsolta erődjét. Az earthenek és a mechagnómok segítségével aztán kibővítették az erődöt, és megesküdtek, hogy akár életük árán is meg fogják védeni Norgannon Lemezeit.

A Hús Átkától megfertőződött vrykulok gyermekei aztán lassan elfeledték őseik nyelvét és történetét, csupán legendák maradtak meg emlékezetükben. Nem tudták már, hogy honnan jöttek és miért. Csak azt tudták, hogy volt egy hős, egy hős, aki előbb a saját kezét, aztán magát is feláldozta az igazság érdekében. Azt tanította, hogy a rend és az igazság csak a személyes áldozatvállalás útján érhető el. Hosszú-hosszú idők múlva, az ember paladinok által létrehozott szervezet, az Ezüst Kéz Rendje (Order of the Silver Hand) is ezt a célt próbálja elérni mind a mai napig. Tyr áldozata nem veszett el.

Van egy jó lore-os történeted vagy videód, amit szeretnél minél több emberrel megosztani? Ebben segít most a WowLore Fordítások!

Add hozzá kedvenceidhez