CikkekHivatalos történetek fordításaiWarcraft történelem

Warcraft Krónikák – Viharvárad és a Gnoll Háború

75 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) teljes területén virágzásnak indultak a különböző emberi nemzetek. Ezek közül a királyságok közül a legkisebb és a legelszigeteltebb Viharvárad (Stormwind) volt. Az évek során a környező termőföldeket behálózó farmgazdálkodások révén igazi jólét uralkodott. Ahogy Viharvárad népessége nőtt, úgy kisebb városok jöttek létre a közeli Elwynni Erdőben (Elwynn Forest), a Vörösgerinc hegységben (Redridge Mountains), Fényesrengetegben (Brightwood) és a királyság éléstárában, Nyugatvégen (Westfall).

Habár ez a vidék viszonylag békés volt, hamarosan különböző fenyegetések jelentek meg. Kegyetlen, de együgyü gnollok falkái, akik könnyű prédának tartották ember szomszédjaikat. Ezek a brutális teremtmények rablóportyákat indítottak a viharváradi karavánok, a farmgazdaságok és a kisebb falvak ellen is. Válaszul Viharvárad vitéz lovagjait és katonáit küldte, hogy gondosan járőrözzenek a vidéken.

Viharvárad városa az otthonaikból elűzött menekültek fő menedéke lett. A királyság erődökkel körülvett szíve nemcsak biztonságot, hanem spirituális útmutatatást is ajánlott számukra. Az elmúlt évtizedekben az egyre jelentősebb Szent Fény Egyházának jámbor lelkészei Lordaeronból délre zarándokoltak, hogy hitüket hirdessék. Mikor elérték Viharváradot, ezek a vallásos egyének megalapították a Northshire-i Lelkészek Szent Rendjét. A királyság a nehéz időkben bölcsességért és vigaszért fordult hozzájuk.

Míg a jámbor papok arra használták a Fény erejét, hogy bebalzsamozza Viharvárad polgárainak szívét és lelkét, addig a katonai csapatok a királyság határát védték. Habár éberségük megakadályozta a jelentős vérontást a szélső területeken, a gnollok továbbra is veszélyt jelentettek.

Barathen Wrynn király uralkodása alatt ez a rejtett fenyegetés kezdett kicsúszni az ellenőrzésük alól. A gnollok pimasz támadásokat kezdtek vezetni Viharvárad fővárosa ellen. Hamar világossá vált, hogy ezek a támadások csupán figyelemelterelések voltak – míg a katonák a várost védték, addig Nyugatvég gazdaságait felgyújtották. A gnollok akkora létszámmal támadták meg a várost, hogy alig pár katona védte meg a mezőgazdasági területeket.

Ez nem egy átlagos taktika volt a goromba gnollok részéről, és meg is volt ennek az oka: eddig soha nem emelkedett ki közülük egy intelligens vezető. A Vörösgerinc falka alpha gnollja, a ravasz Garfang Falkavezér éveket töltött azzal, hogy a környező vidékek falkáit meghódította. Mostanra egy egész sereg állt rendelkezésére vad fosztogatókból, és taktikai hozzáértése miatt hatékonyan tudta használni őket. Az első támadástól számított egy éven belül gnolljai az emberek településeinek közel egyharmadát lerohanták.

Barathen király követeket küldött Lordaeronba, Gilneasba és a többi ember-királyságba, hogy segítséget kérjen tőlük. Ők azonban nem küldtek neki támogatást, mert semmilyen előnnyel nem járt számukra, hogy egy kisebb, vidéki királyságnak segítsenek legyőzni egy fenyegetést. Viharvárad önellátó volt, így ritkán kereskedett a többi királysággal, és spirituális irányzatát különösnek tartották. Viharvárad embereinek kellett magukat megvédeniük.

Barathen királyt feldühítette, hogy a többi királyság nem volt hajlandó segítséget nyújtani, ezért úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgokat. A gnoll falkavezér volt olyan merész, hogy magát a fővárost támadta meg. Barathen úgy döntött, hogy hasonlóan merész taktikára van szükség ahhoz, hogy legyőzzék őt.

A király és lovagjainak egy kisebb, felfegyverkezett csoportja az éj leple alatt elhagyta a várost, és megvárták, míg a gnollok ismét megtámadják a városfalat. Amikor a portyázó csapatok ismét támadtak, a király seregével elvágtázott Viharvárad városától a Vörösgerinc hegység irányába. Barathen húzása kifizetődött: a falkavezér erről a támadásról senkit nem tartott vissza, ő maga azonban nem csatlakozott harcosaihoz. A legtöbb gnollhoz hasonlóan Garfang is azt szerette, ha mások végzik el helyette a kemény munkát.

De azzal, hogy minden csapatát elküldte, a falkavezér tábora Vörösgerincben védtelen és kiszolgáltatott maradt.

Barathen csapata egy teljes napon és éjjelen át küzdött Garfanggal és személyes testőrségével. Végül Barathen király maga nyomta bele a tőrt a falkavezér nyakába. Lovagjainak fele meghalt, és minden túlélő megsebesült, de Barathennek sikerült véget vetnie Garfang uralkodásának.

Amikor a gnoll seregek megtudták, hogy vezetőjük halott, egymás ellen fordultak. Számos vezérjelölt harcolt egymással Garfang megüresedett helyéért. De egyik sem volt olyan ravasz vagy ármányos, és a gnollok létszáma erősen lecsökkent, így nem tudtak az ember királyság belső területeire behatolni. Barathen király pedig kihasználta a belharcot. Katonái élén behatolt velük a Vörösgerinc hegységbe, ahol megtizedelték a megmaradt gnollokat. Habár az ellenséges lények egy-egy csoportja továbbra is kóborolt a vidéken, soha többé nem jelentettek akkora fenyegetést Viharvárad számára, mint egykor.

Barathen Wrynn királyt, akit ezután a Hajthatatlan (Adamant) néven ismertek, hősként ünnepelték, és Viharvárad királysága hatalmas jólétben élt eztán. A győzelem megadta Viharvárad polgárai számára azt a magabiztosságot, hogy képesek bármilyen megjelenő fenyegetést kezelni, még akkor is, ha a többi emberi nemzet segítsége nélkül kell vele szembeszállniuk. A következő években Viharvárad még jobban eltávolodott az északi királyságoktól.

Azonban a nagyvilág nem is sejtette, hogy hamarosan olyan események történnek meg Viharváradban, amelyek örökre megváltoztatták Azeroth sorsát.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .