A Zul Birodalom
16.000 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt
A trollok megjelenése
Miután a Titán Őrzők elrendezték Azeroth világát, hagyták, hogy az élet a maga útján haladjon a világban. Az élet pedig egyre jobban kivirágzott, egyre több és sokféle faj jelent meg. A legtöbb új faj az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) környékén jelent meg, hiszen ez volt az Azeroth-ban szunnyadó világ-lélek éltető vére, amely arcane energiákkal volt tele. Ez az életadó energia pedig meggyorsította a születés és a felnövekedés ciklusát. Hamarosan a föld primitív életformái között értelmes lények is megjelentek.
Az egyik első és leginkább elterjedt faj a trollok voltak, akik Azeroth dzsungeleiben és erdőiben éltek hatalmas létszámban. Bár intelligenciájuk átlagos volt, hihetetlenül mozgékonyak és erősek voltak, ami kiváló vadászokká tette őket. Emellett egyedi fiziológiai felépítésük lehetővé tette, hogy könnyen és gyorsan felépüljenek sérüléseikből, ráadásul még elvesztett végtagjaikat is idővel újra tudták növeszteni.
Ezek a kezdetleges trollok rendkívül babonásak voltak. Többen gyakorolták a kannibalizmust és az állandó hadviselés jelentette számukra az élet értelmét. Páran misztikus szertartásokat hajtottak végre, meditáltak, mert ennek révén szerettek volna minél nagyobb tudásra szert tenni. Megint mások a mágiának egy sötét és erős formáját kezdték el gyakorolni, amit voodoonak hívunk. De függetlenül attól, hogy milyen egyéni szokásokat követtek, egy dolog közös volt minden troll számára: a vallásuk. A trollok ugyanis megismerkedtek Azeroth Vad Isteneivel (Wild Gods), és közöttük is azokkal, akiket lenyűgözött a trollok ereje és tehetsége a vadászatban. A trollok ezeket a Vad Isteneket loáknak hívták és istenségként kezdték imádni őket, nekik ajánlva győzelmeiket és az ő segítségüket kérve harcukhoz.
A Zandalari törzs felemelkedése
Mivel loáik általában a magasan fekvő területeket kedvelték, ezért a trollok a Kalimdor déli részén található fennsíkok és hegyormok közelében telepedtek le, amely számos általuk istenként tisztelt loa lakóhelye volt. A trollok az általuk szentként tisztelt hegységrendszert Zandalarnak nevezték el, és hamarosan kisebb, állandó településeket hoztak létre annak lejtőin.
A legerősebb trollok törzsét Zandalarnak hívták. Tagjai hamar magukénak nyilvánították Zandalar legmagasabban fekvő területeit, mivel szentelt földnek tekintették azt. A hegycsúcsokon számos kezdetleges oltárt építettek. Idővel ezekből az oltárokból egy nyüzsgő templomváros nőtt ki, amelyet Zuldazarnak neveztek el.
A következő évszázadok során számos törzs hívta ki a Zandalariakat, hogy megszerezzék területeiket és hatalmukat. A legerősebb és legfélelmetesebb törzsek a Gurubashi, az Amani és a Drakkari volt. A Gurubashi és az Amani törzs Kalimdor sűrű dzsungeleit és erdőit foglalta el. Időnként ezek a törzsek harcba szálltak egymással, általában a vadászterületeik feletti vita miatt. Azonban igazán nagy konfliktus meglehetősen ritkán alakult ki, mivel az erős és képzett troll harcosokat csak rengeteg áldozattal járó csatákban lehetett legyőzni. Szerencsére Kalimdoron még minden irányban volt a trollok által nem érintett terület, így egyszerűbb volt továbbállni és máshol letelepedni, mint egy hosszú és kimerítő háborúba belebonyolódni.
A C’Thrax és az aqirok felébresztése
Volt azonban egy terület, ami tiltott volt a trollok számára: a Zandalar hegység lábánál egy megfeketedett kövekből álló kisebb domb. A loák figyelmeztették a törzsek boszorkánydoktorait, papjait és misztikusait, hogy szörnyű következményekkel járna, ha a fekete köveket megpiszkálnák. Hosszú-hosszú évtizedekig a trollok nem mertek loáiknak ellenszegülni.
De végül győzött a kíváncsiság.
Lázadó trollok egy csoportja a tiltott dombhoz ment és megvizsgálta azt. Rájöttek, hogy a fekete kövek nem pusztán szikladarabok voltak, hanem egy hatalmas lény recés bőrének darabjai. Még soha, egy troll sem látott ehhez hasonlót. Azt hitték, hogy egy eddig ismeretlen, nagy erejű loára bukkantak, akit a többiek annyira tiszteltek, hogy már féltek hatalmától. A trollok ezért fekete mágiát és élő áldozatokat mutattak be, hogy felébresszék az alvó szörnyeteget.
Merthogy a domb nem egy ismeretlen loát rejtett valójában, hanem Kith’ixet, a C’Thraxxi szörnyeteget, aki megmenekült a Tyr Őrzővel való csatából. A súlyosan megsebesült Kith’ix délnyugatra menekült a harc helyétől, és egészen a Zandalar hegység lábáig jutott, ahol összeesett és mély hibernációba merült. Az ősi loák fedezték fel őt, és miután a belőle sugárzó negatív energiákból rájöttek, hogy milyen lénnyel van dolguk, úgy döntöttek, hogy eltemetik a föld alá, hogy senki ne kelthesse fel őt álmából.
Véráldozataikkal a trolloknak mégis sikerült elérniük, hogy a C’Thrax szörnyeteg életre keljen. Miután Kith’ix körülnézett és felmérte a helyzetet, tudta, hogy mesterei, az Old Godok (Régi Istenek) mennyire élveznék, ha látnák, ahogyan ezt a szánalmas civilizációt porig rombolná. Ehhez azonban egy seregre volt szüksége. Ezért a C’Thrax elméjén keresztül rátalált az aqirokra, akik a Fekete Birodalom (Black Empire) bukása óta földalatti barlangjaikban és járataikban bujkáltak.
Kith’ix megszólította az aqirokat és arra biztatta őket, hogy foglalják el ismét egész Azerothot. A rovarok el is kezdtek egy hatalmas, földalatti birodalmat kiépíteni, amit Azj’Aqirnak neveznek. Kith’ix türelmesen végignézte és kivárta, amíg az aqirok kellően megerősödnek létszámban is, és amikor megfelelőnek tartotta az időt, szolgáit a világ ellen irányította földalatti otthonaikból.
A Troll-Aqir háború
Bár a trollok kitűnő vadászok és harcosok voltak, mégsem voltak kellően felkészülve az aqirok támadására és harcmodorára. A nyughatatlan rovarsereg inváziójának számos kisebb törzs vált rögtön áldozatává. Ahogy egyre közeledtek Zandalar hegységhez, a Zandalari trollok felismerték, hogy sürgősen cselekedniük kell.
A Zandalarik egyesítették a különböző troll törzseket egyetlen hatalmas sereggé, amelyet Zul Birodalmának neveztek el. Ennek az újonnan alakult társadalomnak a tagjai hajlandóak voltak félretenni ellentéteiket és egymással szembeni bizalmatlanságukat a közös ellenséggel szemben. A seregek irányítását a Zandalarik vállalták magukra. A hegyek tetején álló templomvárosukból kitűnő rálátásuk voltak a környező területekre, így rögtön észrevehették az ellenség megmozdulását és láthatták annak gyenge pontjait. A többi troll törzs a környező dzsungelekből rejtőzve támadott rá az aqirok seregére, így gyengítve létszámukat. Máshol a törzsek által mélyen tisztelt papok loa isteneiket szólították harcba. A legharciasabb Vad Istenek csatlakoztak is a trollokhoz, áttörtek az aqirok sorain, és sikerült nekik Kith’ixet is súlyosan megsebesíteniük.
Az aqiroknak nem maradt más választásuk, vissza kellett vonulniuk és újrarendezniük soraikat, mielőtt ismét megostromolhatták volna a szent hegyeket. A loák által súlyosan megsebesített Kith’ix leghűségesebb aqiri szolgáival együtt északkeletre menekült, ahol igyekezett összeszedni erejét az újabb harchoz.
Habár sikeresen visszaszorították az aqirokat, a Zandalarik tudták, hogy ellenségeik továbbra is nagy veszélyt jelentettek számukra, hiszen, ha felügyelet nélkül hagynák őket, akkor újra megtámadnák a legszélső troll területeket. Ezért a Zandalarik utasítására a troll törzsek elkezdték levadászni az aqirokat, és igyekeztek nem hagyni, hogy a föld alá mehessenek, mivel akkor ellenőrizetlenek maradtak volna. Hogy végleg legyőzhessék az aqirok jelentette fenyegetést, Kalimdor egyetlen területét sem hagyhatták felügyelet nélkül.
A Troll Birodalmak létrejötte
A Zandalarik így meggyőzték a legnagyravágyóbb troll törzseket, hogy hozzanak létre új birodalmakat Azeroth-szerte. Ezek között a törzsek között voltak az Amanik, a Gurubashik és a Drakkarik. Miután legyőzték az aqirokat, a termékeny területeket megtarthatták maguknak anélkül, hogy bárki vitatta volna tulajdonjogukat.
A Drakkarik a jeges észak felé nyomták az aqirok egy kolóniáját, ahol egy új veszéllyel is szembe kellett nézniük: a megrontott tol’virokkal. Az Ulduar környékén élő tol’virok egy részét ugyanis elfogták és szolgasorba vetették az aqirok. Ezek a hatalmas kőteremtmények, akiket ekkortól obszidián rombolókként (obsidian destroyers) lettek ismertek, majdnem legyőzték a Drakkarikat. A harccal telt évek azonban ravasz harcosokká képezték a trollokat, akik lenyűgöző módokat találtak arra, hogy hogyan győzzék le ellenségeiket.
A Gurubashik szintén megrontott Titán-koholtakkal találkoztak. Délnyugat felé vándoroltak, ahol az aqirok elfoglalták Ahn’Qirajt, C’Thun börtönkomplexumát és megrontották az itt börtönőrként funkciónáló anubisath óriásokat. Kezdetben az aqiroknak sikerült is súlyos vereségeket mérniük a trollokra. A Zandalarik azt tanácsolták nekik, hogy több, apró seregre oszoljanak szét, és így folyamatosan támadják az aqirokat, ne egyetlen fősereggel. Ezzel a taktikával évek alatt sikerült kivéreztetniük az aqirokat, bár igazán soha nem törölték el őket erről a területről.
Az Amanik Kith’ix elpusztításának szentelték magukat. Az északkeleti erdőségekben sikerült a nyomára bukkaniuk, majd egy hatalmas, öngyilkos támadást vezettek Kith’ix és aqir testőrei ellen. Csupán egy maroknyi troll élte túl a harcot, de végül az állhatatos vadászoknak sikerült elpusztítaniuk a C’Thraxot. Az Amani trollok félelmetes tiszteletre tettek szert a többi troll törzs között. Ahol megölték Kith’ixet, a maradék Amani trollok egy települést hoztak létre, amely később hatalmas templomvárossá nőtt és Zul’Aman néven lett ismert.
Miután a C’Thrax elpusztult, az aqirok már nem harcoltak akkora lelkesedéssel és tűzzel. A harc végérvényesen a trollok javára dőlt el. Az elmenekült aqirok földalatti kolóniákban bújkáltak a trollok elől és már nem akartak harcba bocsátkozni. Miután már nem volt egy közös ellenség, amely egységet kívánt volna tőlük, a troll törzsek lassan egyre távolodtak egymástól és saját szokásokat alakítottak ki. Idővel egyre több és virágzóbb város, templom és birodalom jött létre a saját jogán. A Zandalarik visszavonultak a hegyek közé, ahol a spirituális tudást tartották fontosnak, de a továbbiakban is jelentős befolyát tudtak gyakorolni a különböző troll társadalmak felett.
Az aqirok leszármazottai
A szétszóródott aqir birodalom helyén három különböző kultúra emelkedett ki. Kalimdor északi részén ezek a rovarszerű lények Yogg-Saron börtöne körül gyülekeztek, ahol aztán az Old God befolyásának köszönhetően egy új fajjá, a nerubianokká változtak, királyságukat pedig Azjol-Nerubnak nevezték el.
Kalimdor délnyugati részén, Ahn’Qiraj közelében is maradtak aqirok. Ők az ide bebörtönzött C’Thun gonosz befolyása hatására a qiraji nevű fajjá formálódtak.
Délkeleten az aqirok a megölt Y’Shaarj maradványai közelében telepedtek le, amely továbbra is megfertőzte ezt a vidéket. Itt a rovarszerű aqirok végül egy mantidnak nevezett fajjá alakultak át. Ők még az aqir birodalom bukása előtt létrehozták Manti’vess hatalmas kolóniáját az Örök Virágzás Völgyének (Vale of Eternal Blossoms) közelében.
Add hozzá kedvenceidhez