A Troll Háborúk

Quel’Thalas megalapítása – 6.800 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Hasadás (Sundering) után a kaldoreiek megtiltották a mágia használatát, mivel szerintük ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy a Lángoló Légió (Burning Legion) seregei Azeroth-ra érkeztek és el akarták pusztítani a világot. Ezzel azonban nem mindenki értett egyet, különösen nem az egykori Highborne-ok (Nemesenszületettek), akik az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során csatlakoztak az ellenállók táborához. Ezért Napjáró Dath’Remar (Dath’Remar Sunstrider) vezetésével elhagyták Kalimdort és elhajóztak az ősi kontinens keleti feléből kialakult új szárazföld, a Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) irányába.

Ahogy egyre beljebb haladtak, egy olyan területet értek el, ahol mágiavonalak húzódtak a föld alatt. Ezen a területen azonban rajtuk kívül még egy népcsoport élt: a barbár Amani trollok. Az Amanik rögtön portyázó csapatokat küldtek, akik sikeresen hajtottak végre apróbb támadásokat a Highborne-ok ellen. Csakhogy az elfek kihasználták a környezet mágiára fogékonyságát, és varázserejük segítségével lassanként visszaszorították az Amaniakat, akik megtanulták, hogy óvatosan bánjanak az újonnan érkezettekkel.

Az elfek hamarosan meg is találták ennek a mágikus térnek a nexusát, ahol Dath’Remar az Illidantól ellopott, az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) vizét tartalmazó üvegcse tartalmával létrehozta a Napkutat (Sunwell), amely a nemes elfek (high elves) mágia-használatának forrásává vált. Az elfek ezt az új otthont Quel’Thalasnak nevezték el, amely Nemes Otthont jelent, és szembefordulva kaldorei társaikkal erejüket immár nem a holdból, hanem a napból származtatták.

Csakhogy a trolloknak nem tetszett, hogy ősi, megszentelt földjükön, Amani romok tetején építették fel az elfek új otthonukat, ezért egy hatalmas sereggel, amelynek létszáma tízszer akkora volt, mint az elfeké, lerohanták a behatolókat. Csakhogy a nemes elfek ereje is nagyobb volt a Napkútnak köszönhetően, és Dath’Remar vezetésével lassanként, lépésről lépésre szorították vissza a harcias Amanikat. Határaikat rúnakövekkel igyekeztek lezárni, amit Ban’dinorielnek neveztek el, egyrészt azért, hogy ne tűnjön szemet mágia-használatuk a külvilágnak, másrészt, hogy ezzel is távoltartsák a babonás trollokat.

A trollok végül visszahúzódtak Zul’Aman templomvárosának falai közé. Úgy döntöttek, hogy biztonságosabb a területeit határain kívül haladó nemes elf szállítmányokat időről-időre megtámadni, mintsem a teljes hadsereggel nekirontani a mágikusan védett Quel’Thalasnak. Azonban nem feledték el azt, hogy Quel’Thalas valójában Amani romokon áll, és titokban folyamatosan a bosszút tervezték.

A Troll Háborúk kezdete – 2.800 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

Négy évezreden át szőtték álmaikat a bosszúról az Amani trollok Zul’Amanban. Igen erős harcosok voltak, azonban soha nem volt olyan hatalmas vezetőjük, aki győzelemre vezethette volna őket. Emellett gyakoriak voltak a belső összetűzések, belharcok a törzsön belül. Álmaik azonban elérhető közelségbe kerültek, amikor az általuk tisztelt Zandalari törzs felajánlotta segítségét.

A Zandalarik a Hasadás után is a trollok spirituális vezetőinek és védelmezőinek tartották magukat. Miután a Hasadás során hegyes otthonukat, Zandalart elnyelte a tenger, csupán apróbb szigetek maradtak számukra. Ezért elhatározták, hogy a többi troll társadalmat fogják segíteni és megerősíteni, hogy visszaszerezzék a trollok régmúlt dicsőségét.

Az Amanikban lehetőséget láttak a Zandalarik arra, hogy megerősítsék a trollok dominanciáját a Keleti Királyságokban. Tudták, hogy nem lesz könnyű feladat legyőzni a nemes elfeket, de azzal is tisztában voltak, hogy Quel’Thalas ereje közel sem akkora, mint ami annak az ősi kaldorei birodalomnak az ereje volt, amely szinte megtizedelte őket Azshara uralkodása alatt. Ráadásul az eltelt időben a Zandalarik tovább tökéletesítették saját voodoo művészetüket.

Ezért bölcs Zandalari követek egy csoportja Zul’Amanba utazott, ahol felajánlották segítségüket az Amani trolloknak az elfekkel szembeni konfliktusukban. Ezenkívül biztosították az Amanikat arról, hogy a félelmetes loa félistenek is őket fogják segíteni a harcokban. Azt is felismerték, hogy egyetlen vezetőre van szükség a széthúzás helyett, ezért az Amanik leginkább félelmet nem ismerő harcosát, Jinthát tették meg a törzs vezetőjének.

Quel’Thalas ostroma

Az előkészületek után kisebb Amani harci csapatok kezdek el felbukkanni az erdőkből és Quel’Thalas határait támadták, hogy teszteljék azok erősségét. A ravasz trollok természetesen eltitkolták valódi létszámukat és képességeiket. Miután egy sor sikeres rajtaütést végrehajtottak, a trollok úgy döntöttek, itt az ideje az egész sereggel lecsapni a betolakodó nemes elfekre.

Minden előzmény nélkül egyszer csak több tízezer troll harcos ugrott ki az árnyas rengeteg fái mögül. Az Amanik oldalán félelmetes loa félistenek masíroztak, akik troll követőiket természetfeletti erővel ruházták fel. A nemes elfek kétségbeesetten igyekeztek visszaszorítani a támadókat, hamarosan azonban visszavonulót kellett fújniuk, mivel az Amani trollok lenyűgöző sebességgel és erővel tarolták le Quel’Thalas szélső területeit.

Zul’Amanból a Zandalari követek elégedetten figyelték a kibontakozó háború menetét. Kiderült, hogy még az elfek és az ő arcane erejük sem képes ellenállni az Amanik, vagyis inkább a trollok erejének. A trollok végső győzelme már csak idő kérdése volt.

Szövetség Arathorral

A nemrég megalakult emberi birodalom királya, Thoradin gondosan figyelte a közelében kibontakozó harcok eseményeit. Felderítői beszámoltak Quel’Thalas határainak felégetéséről, a megkínzott nemes elf holttestekről, és arról, hogy a trollok győzelme bármikor bekövetkezhet. Thoradin király azonban nem mert beavatkozni a háborúba, mert nem kívánta népét egy ilyen szükségtelen kockázatnak kitenni.

Csakhogy hamarosan Stromba érkeztek a nemes elfek követei, akiket Napjáró Anasterian király (Anasterian Sunstrider) küldött az emberekhez. A követek pedig feltárták Thoradin előtt, hogy az Amanik oldalán vérszomjas félistenek is harcolnak, és nem fognak megállni Quel’Thalas elpusztításánál. Ha győzelmet aratnak a nemes elfek felett, kétségtelen, hogy a figyelmük Strom és a fiatal emberi birodalom felé fog fordulni.

A követek távozása után Thoradin tanácsadóival vitatta meg, hogy mi legyen a következő lépés számukra. Érezték, hogy nem hagyhatják magukra az elfeket, azonban tudták, hogy ilyen félelmetes erővel szemben Arathor ereje sem érhet el túl sokat. Hosszas vitatkozás után arra jutottak, hogy az embereknek is meg kell tanulniuk a mágia használatát ahhoz, hogy hasznosan ki tudják venni részüket a harcokból.

A nemes elfek is komolyan fontolóra vették az emberek ajánlatát, hogy mágiáért cserébe nyújtanak katonai segítséget a trollokkal szemben. Anasterian király tisztában volt azzal, hogy mekkora veszélyt jelent a koordinálatlan mágia-használat, és az arcane tanítása könnyen katasztrófához vezethet. Csakhogy semmilyen más lehetőséget nem látott népe megmentése érdekében, ezért vállalta, hogy mágusai száz ember megtanítanak az arcane használatára.

Az egyezség megköttetett, és hamarosan elf mágusok utaztak el Stromba, ahol megkezdték az emberek tanítását. Tanítványaikat minden előzetes várakozásukat felülmúlták, hiszen bár hiányzott belőlük a quel’doreiekre jellemző kecsesség, mégis ösztönösen vonzódtak a mágiához és rövid időn belül kiválóan tudták azt használni.

A kétfrontos háború

Ezalatt Thoradin elrendelte, hogy az Alterac hegység lábánál hozzanak létre egy katonai erődöt, ami hadműveleteik kiindulópontjaként fog szolgálni a trollok elleni harc során. Thoradin tábornokai számos kisebb erődöt is létrehoztak a Keletvidéken (Eastweald), amely a Tirisfali Tisztásoktól (Tirisfal Glades) keletre elterülő termékeny dombvidéket jelölte.

Amikor az elfek végeztek az emberi varázslók kiképzésével, Arathor megkezdte offenzíváját a trollokkal szemben, közel húszezer katona részvételével, akiket maga Thoradin vezetett az Alteraci Erődből Quel’Thalas irányába. A mágusokat azonban ekkor még nem vitte magával, mivel reményei szerint rájuk a háború későbbi pontjában lesz szükség. Az arathori sereget rajta kívül két szívéhez közel álló tábornok, Ignaeus és Lordain irányította.

Ahogy haladtak észak felé, minden útjukba kerülő troll felderítő- és portyázó csapatot megöltek. Hosszú hetek fárasztó menetelése után pedig sikerült elérniük Quel’Thalas déli határait, ahol rárontottak az ott állomásozó troll seregekre. Ezzel egyidőben északon a nemes elfek is ellentámadást indítottak.

Az Amanik hirtelen kétfrontos háborúban találták magukat, Jintha azonban továbbra is biztos maradt a trollok győzelmében. Úgy érezte, hogy a nemes elfek és az emberek szövetsége csak egy kétségbeesett próbálkozás volt a vereség elnapolása érdekében. Az emberekre úgy tekintett, hogy bár azok hősies harcosok voltak, mégsem rendelkeztek az elfek kifinomult háborús taktikai képességeivel és mágikus hatalmával. Úgy gondolta, hogy könnyedén eltapossa a délen rátámadó emberek seregeit, majd a győzelem után teljes figyelmével Quel’Thalasra tud összpontosítani.

Thoradin parancsára az emberek elkezdték lassú visszavonulásukat Alterac felé. Heteken át zajlottak a brutális és véres harcok a seregek között, melynek során a trollok kezdték elbízni magukat, és az Amani seregek a hegyeken át üldözték Arathor seregeit. Ahogy az emberek egyre jobban haladtak dél felé, úgy a nemes elfek is előbújtak Quel’Thalasból és velük párhuzamosan szintén Alterac irányába haladtak, miközben folyamatosan pusztították a trollok által északon hagyott kisebb őrcsapatokat.

Azonban az Amanik kezdték utolérni az embereket, és ez azzal a veszéllyel járt, hogy a trollok seregei idő előtt legyőzik Arathor csapatait. Hogy elkerüljék tervük összeomlását, Lordain önként jelentkezett, hogy ötszáz legbátrabb harcosával együtt feltartóztatja a trollokat. Tisztában volt vele, hogy nem fogják túlélni a szűk völgyben zajló ütközetet, de hajlandóak voltak ezt az áldozatot meghozni annak érdekében, hogy Thoradinnak és seregeinek legyen ideje visszatérni Alteracba. Lordain önzetlensége és önfeláldozása elérte célját, legendája pedig a következő évszázadok során tovább élt az emberek körében.

Tűz hull az égből

Miután végre elérték Alterac Erődjét, Thoradin örömmel állapította meg, hogy a trollok még mindig üldözték őket, mivel képtelen voltak lemondani arról, hogy az emberek seregét is elpusztítsák. Az Erődnél azonban az Amaniak heves ellenállásba ütköztek és napokon át tartó csata bontakozott ki a két fél között, melynek során egyik sem volt hajlandó feladni a saját állásait. Hamarosan észak felől a nemes elfek is becsatlakoztak a harcokba, és immár két oldalról támadták az Amani trollokat.

Amikor az emberek és az elfek úgy látták, hogy sikerült kellően meggyengíteniük a trollok haderejét, bevetették titkos fegyverüket: a száz emberi mágust, akiket eddig Thoradin az erődben rejtegetett. Elf társaik oldalán az ember mágusok végre megmutathatták, pontosan mekkora erőre is tettek szert. Ahelyett, hogy egyénenként támadtak volna a trollokra, inkább összefogtak, és közös erővel egyetlen szörnyű varázslatot hajtottak végre. Az Alteraci hegység felforrósodott és megremegett, miközben a vérvörös égből hatalmas tűzlángok csaptak le a földre. A felszabaduló energiák bekebelezték az Amanik sorait, és a mágikus lángok loát és trollt egyaránt halálra égettek.

Jinthát az elsők között nyelték el a lángok. Vezetőjük nélkül a troll seregek összeestek és észak felé kezdtek el menekülni. Az elfek és az emberek azonnal üldözőbe vették őket, hogy minden trollt, aki az útjukba kerül, lemészároljanak. Kevés túlélőnek sikerült elérnie Zul’Aman falait, hogy ott biztonságban elbújhasson az ellenség elől.

A katasztrofális vereség teljesen letaglózta a Zandalari követeket. Mikor megérkeztek, biztosak voltak győzelmükben és a trollok dicsőségének helyreállításában, most pedig fülüket-farkukat behúzva igyekeztek vissza sziget-országukba, szinte megsemmisülve a szégyentől. Számukra ez a vereség egy sötét fordulópontot jelentett, amelyből teljes egészében mind a mai napig nem voltak képesek talpra állni.

Quel’Thalas és Arathor számára ez a győzelem egy új, dicsőséges kor eljöttét jelentette. A háború befejezése után hónapokig tartottak a győzelmi ünnepségek Strom és Ezüsthold (Silvermoon) utcáin. A hálás elfek pedig hűséget ígértek Arathor és Thoradin leszármazottai számára. Az emberek és nemes elfek kora felvirágzott.

Add hozzá kedvenceidhez