Az óriások gyermekei: az emberek
A Dragonflayer (Sárkánynyúzó) klán
A vrykulok többfelé szóródtak szét az ősi Kalimdoron: egy részük Tyrrel és csapatával délre tartott, majd Tyr halálakor a titán őrző sírhelyénél telepedtek le. A Winterskorn klánra a Sárkány Aspektusok mély álmot bocsátottak. Más vrykul törzsek pedig Kalimdor északi részét uralták az évezredek során. Több különböző kultúra is felvirágzott ebben az időben, és mindegyik sajátos utat járt be, saját szokásokkal és hiedelmekkel.
Az egyik legerősebb vrykul klán ekkor a Dragonflayer klán lett. A Winterskornokhoz hasonlóan ők is észlelték, hogy vasbőrük lassan hússá kezdenek formálódni, amelyet ők is az ősi proto-sárkányok elfogásával próbáltak kiegyensúlyozni, hogy továbbra is erős és félelmetes klán maradjanak. Csakhogy a Winterskornokkal ellentétben a Dragonflayerek nem pusztán harci hátasokat láttak a proto-sárkányokban, hanem vadászó társat is. Idővel ezek a proto-sárkányok a klán kultúrájának elválaszthatatlan részesei lettek, egyenrangú felek gazdáikkal együtt.
A proto-sárkányok nemcsak a vadászat során segítették őket, hanem a háborúkban is. A Dragonflayerek ugyanis egy harcias medveember szerű néppel álltak harcba, akiket jalgarnak hívtak, és akik a mai furbolgok őseinek tekinthetők. Ymiron király uralkodása alatt a Dragonflayer klánnak végül sikerült felülkerekednie a jalgarokon. Egy összehangolt támadás keretében a vrykulok a Kalimdor középső részén burjánzó rengetegekbe szorították vissza a jalgarokat.
Csakhogy a győzelem tetőpontján valódi tragédia történt.
A Dragonflayer nők egyre többször szültek kicsi, eldeformálódott gyermekeket, ami félelmet és gyanakvást szült a klán tagjaiban. Voltak olyan vrykulok, akik magát a királyt, Ymiront hibáztatták ezért. Maga Ymiron király pedig a rejtélyes és misztikus Őrzőket okolta a történtekért, akiket a vrykulok istenszerű lényekként tiszteltek, de akikről már generációk óta nem hallottak semmit. Ezt az elképzelését népével is megosztotta, és így a vrykulok arra jutottak, hogy az Őrzők hozták rájuk a Hús átkát (curse of the flesh), akik most mélyen hallgatnak és nem jelennek meg, hogy segítséget nyújtsanak nekik.
Ymiron király intézkedéseinek következményei
Ymiron király megígérte népének, hogy minden vrykul törzset egyesíteni fog egyetlen közös zászló alatt, és együttes erővel meg fogják állítani a Hús Átkának terjedését. Első intézkedésként megparancsolta követőinek, hogy az összes eldeformálódott csecsemőt öljék meg.
A Dragonflayer klán számos tagja engedelmeskedett a brutális parancsnak. Azonban voltak olyan családok, akik képtelen voltak ártatlan gyermekeiket megölni. Tudták, hogy lehetetlenség szembeszállni a királlyal és erős seregével, ezért más megoldás után néztek. Emlékeztek még arra, hogy voltak olyan rokonaik, olyan vrykulok, akik Tyrrel, Archaedas-szal és Ironayával együtt a rejtélyes és távoli déli területekre utaztak. Úgy döntöttek, hogy megkeresik őket, és ott rejtik el elátkozott gyermekeiket.
Így Dragonflayerek egy csoportja gyenge és apró gyermekeikkel együtt útra kelt dél felé, hogy a legendákban élő menekülteket megtalálják. Sokan odavesztek az utazás során, és soha többé nem lehetett róluk hallani. Viszont voltak, akik sikerrel jártak, és megtalálták a Tirisfal környékén letelepedett vrykulokat. Nehéz szívvel bár, de ezekre a vrykulokra bízták szeretett fiaikat és lányaikat, ők maguk pedig visszatértek északra.
Csakhogy a Hús Átkát nem lehetett teljesen legyőzni. A Dragonflayer klán sem tudott kibújni annak következményei alól, bárhogy is próbálkozott. A megmaradt vrykulok maguk is megváltoztak, gyengébbek lettek az átok hatására. Végül úgy döntöttek, mély álomba, hibernációba vonulnak, hátha az idők során a Hús Átkának hatása elenyészik és mire felébrednek, ismét erősek és vasbőrűek lesznek.
Az emberek megjelenése
A Tirisfal környékén élő eldeformálódott gyermekek tovább éltek, és nekik is lettek leszármazottaik, akik még jobban eldeformálódtak. A generációk során lassan egy új faj alakult ki a vrykulokból, akik az ember nevet viselték. Bár Yogg-Saron terve, hogy meggyengítse a hús átkával a Titán-koholtakat (Titan-forged) sikerrel járt, egyetlen dologra nem számított: ezek az új fajok, mint az emberek, vagy később a törpök, olyan új tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyekkel elődeik nem: bátrabbak, hősiesebbek és elszántabbak voltak.
Az elkövetkező évezredekben az emberiség felvirágzott a Hasadás (Sundering) utáni Keleti Királyságokban (Eastern Kingdoms). Az erős akarattal és túlélési ösztönökkel rendelkező emberek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, melynek során a kontinens erdőit és dombjait teljesen bejárták és belakták. Ahogy társadalmuk egyre fejlettebb lett, az emberek is különböző törzsekbe szerveződtek. Eleinte állat-istenekbe hittek, a druidizmus és sámánizmus kezdetleges, primitív formáit is gyakorolták. Habár a kontinensen Amani trollok, nemes elfek és más veszélyes fajok is éltek, a legnagyobb veszélyforrást saját maguk jelentették: a különböző emberi törzsek egymással háborúztak a területért és a vele járó hatalomért.
A törzsek egyesítése – 2.800 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt
Az egyik törzs, amelyet Arathinak hívtak, azonban rájött, hogy az emberek csak saját maguknak ártanak ezzel a gyakorlattal, hiszen míg egymással voltak elfoglalva, addig a trollok egyre inkább megtámadták és kegyetlenül megölték a határszélen élő emberi törzseket. Felismerték, hogy amennyiben továbbra is megosztottak maradnak, az az emberiség kihalásához vezethet az erdei trollokkal szemben. Ezért a törzs vezetője, Thoradin Hadúr kijelentette, hogy egyetlen zászló alatt kívánja egyesíteni a rivális törzseket, és ezt a célját akár erőszak, akár diplomácia útján is hajlandó elérni.
Thoradin a határszélen lévő troll törzsekkel vívott csatái hatására kiváló hadvezér és stratéga volt. Mindösszesen hat évébe telt, hogy a többi emberi törzs behódoljon neki. Néhány törzset megfelelő politikai célból kötött házasságokkal tett a szövetségesévé, mások esetében kihasználta egymás elleni rivalizálásukat. De néhány ritka esetben a harctéren is bebizonyította, hogy ő a legkiválóbb vezetője az embereknek.
A legyőzöttek és behódoltak legnagyobb megdöbbenésére Thoradin mégsem zsarnokként uralkodott felettük. Korábbi ellenfeleinek békét és egyenlőséget ajánlott az új emberi nemzetben, mivel úgy gondolta, csak így tehetnek szert határtalan lehetőségekre. A legyőzött törzsvezetőket nem űzte el, hanem megbecsült tábornokokká nevezte ki őket. Ezekkel a tetteivel Thoradin megszerezte a többi emberi törzs hűségét és tiszteletét, így rövidesen koronás királyukként is elfogadták őt.
Arathor felemelkedése
Az újonnan született királyságát Thoradin király Arathornak nevezte el. A legtehetségesebb építészeket és ácsokat megbízta azzal, hogy a Tirisfali Tisztásoktól (Tirisfal Glades) délkeletre egy hatalmas erődöt építsenek fővárosnak, amelynek a Strom nevet adta. Ez a rétes terület kiváló védelmet biztosított számukra az Amani trollokkal szemben, akik nem tudtak meglepetésszerűen támadni az erdőből. Emellett Thoradin elrendelte egy hatalmas fal megépítését is a trollokkal szembeni védelem újabb vonalaként. Strom ereje hamar elterjedt a távoli emberi törzsek között, és sokan az erőd falai mögé húzódtak biztonságért.
Ahogy Thoradin számított rá, az Amani trollok valóban egyre több emberek által ellenőrzött területet támadtak meg. Két legkiválóbb parancsnokát bízta meg azzal, hogy gyűjtsenek információt az ellenségről, és a túlságosan mélyre merészkedő Amanikat öljék meg.
Az egyik parancsnokot Ignaeusnak hívták, és embereivel együtt az Alterac-hegységből származott. Bár sokan faragatlannak és barbárnak tartották, bátorságban és erőben senki sem vetélkedhetett vele és népével. Arathor határait védve kíméletlenül lemészároltak minden trollt, aki átmerte azt lépni, ezért végül Ignaeus elnyerte a Trollbane, vagyis Trollcsapás nevet embereitől.
Thoradin másik kedvelt parancsnoka Lordain volt, aki a Tirisfali Tisztások szívéből származott, ott ahol az egykori legendás őrző, Tyr elesett. Tyr mesés ezüst karjával senki nem tudta, hogy mi történt, mondáikban és regéikben azonban az ezüst kéz a környéket benépesítő emberi törzsek szimbólumává vált. A szimbólum felkerült a ruháikra és a fegyverzetükre is, és úgy gondolták, hogy távol tartja a gonosz szellemeket, megvédi a harcosokat a csatában és meggyógyítja a betegségeket. Így vált az ezüst kéz lassan a lovagok szimbólumává, és ezért az erről a vidékről származó Lordain és katonái sokkal kifinomultabbak voltak Ignaeus hegyi embereinél. A lovagi megjelenésű és gondolkodású Lordain a királyság északi határait védte meg sikerrel az arra portyázó Amani csapatokkal szemben.
Hamarosan Stromot is elérték azok a történetek, amelyek az Amani trollok és a távolságtartó nemes elfek királysága közötti harcokról szóltak. Arról pletykáltak, hogy valami sötét munkálkodik az erdők mélyén, a trollok pedig különös és félelmetes voodoo szertartásokat gyakorolnak, amelyekkel természetfeletti lényeket idéznek meg az éjszakai vadonból. Habár a jelentések nyugtalanították, Thoradin és tábornokai egyetértettek abban, hogy nem szabad megkockáztatniuk a közvetlen beavatkozást, és inkább Strom erődjének biztonságából figyeljék az eseményeket. A háború alól azonban teljesen nem tudták kivonni magukat, ezért Quel’Thalas segítségkérésére csatlakoztak hozzájuk a Troll Háborúkban.
Arathor terjeszkedése – 2.700 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt
A Troll Háborúk után végre beköszöntött a béke időszaka. Thoradin király lemondott trónjáról, és elindult nyugatra, hogy megismerje népe eredetét és rátaláljon a legendás őrzőre, Tyrre. De hiába talált rá az igazságra a Tirisfali Tisztások alatt, a meggondolatlan sír-felnyitás következményeként ő maga és legendás kardja is odavesztek, és sorsáról egészen napjainkig nem szerzett senki tudomást.
A Thoradint követő generációk azonban mind terjedelmében, mind hatalmában növelték Arathor királyságának befolyását. Ebben szerepet játszott az a száz mágus is, akiket a nemes elfek a Troll Háborúkban az emberek segítségéért fizetségképpen megtanítottak az arcane mágia használatára. Ezek a varázslók ugyanis saját tanítványokat fogadtak, akiknek továbbadhatták tudásukat. A sok varázshasználónak köszönhetően a vállalkozó kedvű emberek úgy döntöttek, hogy Strom városát elhagyva máshol is létrehoznak nagyobb településeket.
Így vándoroltak el sokan a fővárosból, hogy az emberi királyság több pontján is városokat alapítsanak. Sokan a Keleti határvidékhez mentek, mások az Alterac hegységben még a Troll Háborúk alatt épített erődökbe költöztek és kereskedelmi csomópontokat hoztak létre. A legtermékenyebb terület azonban a Tirisfali Tisztások környéke volt, ahol egy nagyobb erődöt is létrehoztak, hogy megvédjék magukat a környékben élő koboldoktól, gnolloktól és más veszélyes vadtól. Az erről a területről elszármazott és a Troll Háborúkban elhunyt Lordain tiszteletére Lordaeronnak nevezték el a vidéket.
Más Arathiak a déli partvidékre költöztek, amelynek a Gilneas nevet adták, és itt hatalmas kikötőket hoztak létre, ahol halászattal és kereskedelemmel foglalkoztak. A legbátrabb matrózok hajóikkal egészen messzire eltávolodtak a partvidéktől, mígnem egy nagyobb szigetcsoportot el nem értek, amely gazdag volt vasban és más ércekben. Ezt a szigetcsoportot Kul Tirasnak nevezték el, és hamarosan egy nagyszerű tengeri központot építettek ki rajta.
Az évtizedek során ezek az emberi települések mind saját szokásokat és kultúrát alakítottak ki. A még mindig fővárosként szolgáló Stromban egyre óvatosabban tekintettek ezekre a túlságosan nagy függetlenségre szert tevő településekre. Habár vezetőik Arathor királyának voltak alárendelve, fokozatosan egyre nagyobb autonómiára tettek szert.
Dalaran függetlenné válása
Az első példa az egyre nagyobb autonómiára az Arathor szívében létrejött kereskedő-város, Dalaran volt, amely megalapítása után rövid idővel nagy hatalomra és befolyásra tett szert. A gazdagság és az új lehetőségek rengeteg embert csalogattak a városba, köztük a briliáns és meglehetősen különc mágust, Ardogant is. Képességeivel óriási népszerűségre tett szert a városlakók körében, akik hamarosan megválasztották a város vezetőjének is. Az ő uralkodása idején Dalaran gyakorlatilag egy független városállammá változott, amelybe ráadásul egyre több mágus is költözött, akik menedéket láttak Dalaranban a többi emberi településtől, ahol a nem varázs-használók, bár tisztelték őket, mégis félelemmel és időnként megvetéssel néztek képességeikre.
Arathor széthullása – 1.200 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt
Az évszázadok során a városállamok egyre jobban követték Dalaran példáját, és egyre nagyobb önállóságra tettek szert. Strom pedig egy idő után azt vette észre, hogy befolyása a többi területre szép lassan teljesen eltűnt.
Kul Tiras kereskedelme és tengeri flottája, amely a legnagyobb volt egész Azerothon, legendássá vált az emberek körében. Ezzel parti szomszédja, Gilneas nem vehette fel a versenyt, ezért a vidék a szárazföldi haderejét és szárazföldi kereskedelmét erősítette meg. Katonai hadereje Alteracéval vetélkedett, aki az északi területek felett szerzett uralmat. A két szárazföldi városállam gyakran együttes katonai erővel védte Arathor határait, és ők voltak azok, akik Arathortól délre rábukkantak a Khaz Modan hegyei között élő törpökre és gnómokra, és velük egy barátságos kereskedelmi kapcsolatot alakítottak ki, melynek során a törpök és a gnómok mérnöki tudásukat is megosztották az emberekkel.
Lordaeron megalakulása
Strom nem tudott versenyezni ezekkel a pénzben és természeti kincsekben is gazdag városokkal. Lassan számos ősi nemesi család is otthagyta a fővárost, hogy a termékeny talajú és virágzó északi területeken telepedjenek le. Ezen a vidéken, amelyet az itt élők Lordaeronnak neveztek el, ők maguk hoztak létre egy különálló városállamot. Megmaradt vagyonukkal felvásárolták az itt élők földjeit, és így szereztek hatalmat és befolyást a vidékre.
Lordaeron volt az a vidék is, ahol az első emberi papok megjelentek, miután látomásaik támadtak angyali lényekről, élő fénnyel teli geometriai alakzatokról. Habár erről nekik fogalmuk sem volt, ezek a papok valójában a Nagy Túlnanni Sötétségben (Great Dark Beyond) élő naarukkal kommunikáltak. Látomásaikban a naaruk megnyitották az emberek szívét és megmutatták nekik a Fény útját, amelyet az emberek Szent Fénynek (Holy Light) neveztek el. Ezek a papok a Fényen keresztül különleges gyógyítási képességekre tettek szert, valamint egy egész egyházat hoztak létre, amely az igazságon, a békén és a segítőkészségen alapult. Ez a vallási mozgalom aztán hatalmas népszerűségre tett szert, és hatása lassan elterjedt az egész Keleti Királyságokban.
A Thoradin-vérvonal sorsa
Nem sokkal azután, hogy a nemesek egy része északra távozott, Thoradin utolsó leszármazottai is úgy döntöttek, hogy elhagyják Stromot. Családjuk egyik tagjának, Faldirnak a vezetésével hajóra szálltak, és messze dél felé utaztak, ahol Kul Tiras bátor matrózainak elbeszélése szerint egy burjánzó, eddig felderítetlen terület volt, ahol reményeik szerint új életet kezdhettek. Az elbeszélések igaznak bizonyultak, és hosszú vándorlás után Thoradin leszármazottai partot értek és új királyságot alapítottak. Szikláktól és más természeti képződményektől védve létrehozták Stormwind (Viharvárad) városát, és királyságuk a déli rész legbefolyásosabb birodalmává nőtte ki magát.
Stromban már csak a legmakacsabb ősi családok maradtak, köztük Ignaeus Trollbane leszármazottai. Ezek a leszármazottak aztán újraépítették Strom teljes infrastruktúráját és új nevet is adtak a városnak és a vidéknek: ez lett Stromgarde királysága, amely soha nem volt képes elődje dicsőségében pompázni.
Így hullott szét a birodalom, amelyről Thoradin álmodott, és így szűnt meg az egyetlen emberi nemzet eszméje. Az idők során a különböző városállamok egyre jobban elszigetelődtek és egyre tartózkodóbbak is lettek. Mindegyik állam a saját útját járta, és hamarosan megjelent közöttük a viszálykodás és a vetélkedés is atekintetben, hogy melyikük a legerősebb és legnagyobb hatalommal rendelkező. Csak egy idegen világról érkező fenyegetés volt képes újra egy asztalhoz ültetni az egykori Arathori Királyság utódait.
Ha van 5 percetek, légy szíves, töltsétek ki ezt a rövid űrlapot a blogommal és pár lore-ral kapcsolatos kérdésről! Max. 5 perc ígérem! 🙂
Add hozzá kedvenceidhez
Fhú de nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Úgy szeretek ezekkel az irományokkal kikapcsolódni. 😀
Fhú de nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Úgy szeretek ezekkel az irományokkal kikapcsolódni. 😀