Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) – 1. rész
10.000 évvel ezelőtt zajlott az azerothi halandó civilizációk – elsősorban a kaldoreiek – első összecsapása a Lángoló Légióval (Burning Legion). A mostani két részes cikkben az eredeti Ősök Háborújának története kerül bemutatásra a Warcraft Chronicle alapján, ezért nem keverendő össze a Knaak-féle Ősök Háborúja-trilógiával, amiben három hős visszautazott az időben, és ők is részt vettek az eseményekben.
Sargeras terve
Mivel a Highborne-ok (Nemesenszületettek) és a kaldoreiek királynője, Azshara tovább folytatták kísérleteiket a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) arcane energiáival, ez pedig hamarosan felhívta a Twisting Netherben (Örvénylő Űr) élő démonok figyelmét Azeroth-ra. Nemsokára Sargeras is felfedezte a bolygót, és hamar rájött arra, hogy ez lesz az a bizonyos bolygó, amiről a Pantheon tagjai beszéltek, amelyben a leghatalmasabb titán-lélek lakik. Azonban a bolygó olyan messze volt, hogy hosszú évezredekig tartott volna, mire Sargeras odaér seregeivel. Találnia kellett egy utat, amelyen keresztül gyorsabban is elérhette célját, és úgy gondolta, hogy a kaldorei mágusok és mágiájuk elég erősek lesznek ahhoz, hogy egy átjárót nyithasson Lángoló Légiója (Burning Legion) számára.
A bukott titán remélte, hogy az a módszer, amely olyan sikeres volt az eredaroknál, az a kaldoreieknél is beválik. Ezért Sargeras igyekezett kapcsolatba lépni a Highborne-okkal és próbálta kihasználni az önteltségüket. Legelőször a Highborne-ok vezetője, Azshara királynő tanácsadója, Lord Xavius hallotta meg Sargeras hívását. A hataloméhes Xavius hamar felhívta Azshara figyelmét Sargerasra. A Légió ura elképzelhetetlen hatalmat ígért az éjelf királynőnek és követőinek, amellyel Kalimdort igazi paradicsommá változtathatják. Sargeras csak annyit kért cserébe, hogy Azshara és követői idézzék meg az ő szolgáit Azeroth világára, hogy át tudják adni ezt a hatalmat a Highborne-oknak.
Sargeras ereje és hatalma teljesen lenyűgözte Azsharát, ezért utasította Highborne szolgáit, hogy a Well of Eternity erejének felhasználásával nyissanak egy átjárót a Légió szolgái számára, hogy Azeroth-ra léphessenek. A portál túloldaláról aztán elözönlötték Azerothot a démonok. Megkezdődött az Ősök Háborúja (War of the Ancients).
A Légió seregei megkezdték inváziójukat Azeroth világán. A seregeket Mannoroth, a Pusztító, Hakkar, a Houndmaster és Archimonde vezették, és nem hagytak maguk után mást, csak halált és pusztulást. Lángoló infernalok borították be az eget és zúzták szét az éjelf városokat, míg vérszomjas doomguardok (végzetőrök) és kegyetlen felhoundok ezrei dúlták fel Kalimdor békés erdőit.
Azshara azt javasolta Xaviusnak, hogy a nem Highborne éjelfeket vágják el a Well of Eternity arcane energiáitól, hiszen így plusz energiákat vethetnek be annak érdekében, hogy a portál elég nagy legyen ahhoz, hogy maga Sargeras is testi valójában megjelenjen azon keresztül.
Az éjelf ellenállás
Még a Háború kitörése előtt egy fiatal éjelf, akit Malfurion Stormrage-nek (Haragvihar Malfurion) hívtak, megpróbálta újraéleszteni népe egykori kapcsolatát a természettel. A bölcs félisten, Cenarius irányítása és tanítása mellett ő lett az első halandó druida Azerothon. Malfurion kitűnően haladt tanulmányaival, és gyakran töltötte azzal a napjait, hogy Hyjal erdejeiben kóborolt. Cenarius elégedett volt Malfurion fejlődésével. Érezte, hogy van valami különleges tanítványában, már attól a naptól fogva, hogy a fiatal éjelf lelke először fedezte fel az Emerald Dreamet (Smaragd Álom). Cenarius remélte, hogy Malfurion segítségével elterjedhet a druidizmus a kaldorei társadalomban, és az éjelfek visszatérhetnek a természettel való harmonikus kapcsolatukhoz. Ezeket az elképzeléseket azonban a démonok megjelenése elsöpörte.
Hiszen olyan háború jött el Azeroth-ra, amelyet halandó birodalom még nem látott.
A démonokkal szemben az éjelfek köznép tagjai között egy ellenállás formálódott, amelyet a nemes Lord Kur’talos Ravencrest vezetett, és az ellenállás igyekezett tartani magát a Légió dühödt mészárlásával szemben. A bátor védők sorába tartozott Malfurion Stormrage is, ikertestvérével, az arcane mágiában nagy tehetséget mutató Illidannal, valamint a mindkettejük szívének igen kedves gyönyörű papnő-jelölttel, Tyrande Whisperwinddel (Suttogószél Tyrande) együtt.
Habár az ellenállás kezdetben elég nagy veszteségeket szenvedett el a démonoktól, az éjelfek is értek el eredményeket. Az egyik ilyen korai fontos győzelem volt az, amikor Malfurion az Emerald Dream mélyéről származó erőket druida mágiája segítségével a Légióra és annak Highborne szövetségeseire zúdította. Ezzel a támadással egyúttal sikerült letepernie Azshara legfőbb tanácsadóját, a Highborne-ok legerősebb mágusát, a portál tágításán dolgozó Xaviust is, emellett megmutathatta, hogy a druidák mágiája mekkora fegyvertény lehet Malfurion szövetségesei számára.
Illidan szintén nélkülözhetetlen tagja lett az ellenállásnak. Egy rajtaütés során az ő bátorsága és az arcane mágiában való jártassága mentette meg Ravencrest életét. Ezért az önzetlen tettéért Illidant a parancsnok saját személyes varázslójává nevezte ki, és később ő lett az éjelf ellenálláshoz tartozó mágusok vezetője is.
A háború során az is bebizonyosodott, hogy Tyrande Elune testvériségének (Sisterhood of Elune) egyik legnagyszerűbb papnője lehet. A jóindulató Elune-ba vetett megtörhetetlen hite segítségével számtalan ártatlant mentett meg a vérszomjas Légiótól. Később aztán a Testvériség méltóságos vezetője, Elune főpapnője lett, miután elődje, Dejahna főpapnő őt nevezték meg utódjának, amikor a Légió lecsapott rá.
A Légió újabb támadása
De bármennyire is bátran harcoltak az ellenállók, egyre több és több démon áramlott át a Highborne-ok által létrehozott portálokon. Emellett a Légió egy újfajta démoni fajt is létrehozott, méghozzá Azeroth lakóiból.
Az egyik első ilyen démon Xavius volt. A legyőzött Highborne testét Sargeras kicsavarta, és egykori formájának elkorcsosult, démoni változatába öltöztette, recés szarvakkal és patás lábakkal. Ez az új démoni faj a szatír nevet kapta, és így Xavius mindörökre a Légió szolgájává vált. Sargeras utasítására az egykori Highborne számos Highborne társát átkozta meg, és formálta át őket is szatírokká.
Ahogy a Légió száma a háború előrehaladtával egyre csak nőtt, Malfurion rájött arra, hogy az éjelfek egymagukban nem fogják tudni visszaverni a démonokat. Rávette Tyrande-ot és Illidant, hogy csatlakozzanak hozzá a Hyjal hegy közelében található csendes Moonglade-be (Holdtisztás), ahol Cenarius segítségét kérhetik. A hatalmas félisten beleegyezett abba, hogy Azeroth Vad Istenei (Wild Gods) a Légió ellen vonuljanak, de azt is elmondta, hogy az istenek kiszámíthatatlan lények, akik még soha nem harcoltak közösen egy célért. Ezért az, hogy rávegye őket a harcra, időbe telhet… ami egy olyan luxus volt, amit az éjelfek nem nagyon engedhettek meg maguknak.
A Sárkánylélek (Dragon Soul)
Éppen ezért, amíg Cenarius elment összehívni a Vad Isteneket, Malfurion a hatalmas Sárkány Aspektusokat szólította, hogy jöjjenek és védjék meg Azerothot. Az Élet-kötő Alexstrasza vezetésével a sárkányok összegyűltek ősi szent gyülekezőhelyükön, Wyrmrest Templomában, hogy megvitassák, mi módon tartsák vissza a Légió invázióját.
Az egyik ilyen megbeszélés alkalmával a Föld-Védő Neltharion egy érdekes megoldást javasolt. Rávette Aspektus társait, hogy hatalmuk egy részét áldozzák fel és azt egyetlen, általa tervezett ereklyébe, a Sárkánylélekbe zárják. Azt állította, hogy ez a varázstárgy majd képes lesz fókuszálni az erejüket, és ennek segítségével könnyedén kiűzhetik a Légió démonjait Azeroth világáról.
Azonban a többi Aspektus nem tudott arról, hogy Neltharion a hosszú évek alatt szép lassan az Old Godok suttogásainak áldozatává vált. Az idők során a gonosz lények befolyása kezdett átszivárogni földalatti börtöneik határán, és Neltharion szoros kapcsolata a földdel és annak mélyével pedig különösen fogékonnyá tették őt a megrontásra. Hamarosan az Aspektus egykor nemes szívét a sötétség és a kétség borította be. A kétségbeesésbe és az őrületbe tartó bukása vezette őt arra, hogy létrehozza a Sárkánylelket, habár ezt később egy sokkal inkább hozzáillő néven kezdték emlegetni: a Démonlélek (Demon Soul).
Deathwing (Halálszárny) támadása
Az öt sárkánynemzetség végül egy különösen heves csatába avatkozott be a Légió és az ellenállás között. Társaival egységben küzdve Neltharion a Sárkánylélek teljes erejét a Légióra eresztette, és jelentősen megtizedelte a démonok seregét. A védők szívébe remény költözött, hogy aztán mindenki teljes megdöbbenésére Neltharion a fegyvert a saját szövetségesei, az éjelfek és a sárkányok ellen fordítsa.
Neltharion brutális támadása szinte az összes kék sárkányt megölte. Habár a többi sárkány megpróbálta őt megállítani, végül kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Az éjelfeket szintén ledöbbentette és elrémisztette a váratlan árulás. Végül ők is igyekeztek minél gyorsabban elhagyni a csatateret, hogy elkerüljék Neltharion haragját.
Ahogy a Sárkánylélek energiái átjárták egész lényét, Neltharion teste kezdett szétesni. Mint egy vulkán kavargó szíve, úgy vette lelkét körül ez a hatalmas, nyers energia. Neltharion pikkelyes bőrén füstölgő repedések jöttek létre. A sebekből gejzírként tört fel a hófehér tűz és láva. Egy dühös rikoltással Neltharion végül elvonult a csatatérről és eltűnt a felhők között.
Habár Neltharion támadása viszonylag rövid ideig tartott, mégis örökre megváltoztatta a világot és a sárkányokat. Egymaga széttörte a hatalmas sárkánynemzetségek egységét és erejét. Soha többé nem lettek olyanok, mint egykor voltak. A kék sárkányok vezetője, Malygos szenvedte meg leginkább, hiszen látva társai és nemzetsége halálát, teljesen beleőrült a fájdalomba és a gyászba, amely többezer éven át kitartott.
Ettől kezdve Nelthariont Deathwingként (Halálszárny) ismerték. Árulása saját fekete sárkánynemzetségét is elátkozta, akik ettől kezdve félelemben és kitaszítottságban éltek. Az elkövetkező évek alatt a többi sárkány majdnem teljesen kiirtotta őket Deathwing megbocsáthatatlan árulásának megtorlásaként.
Testvérviszály
Deathwing árulása szörnyű csapás volt az éjelfek harci moráljára. Ami még rosszabb volt, nem sokkal ezután Illidan is eltűnt az ellenállók táborából. Sokan attól tartottak, hogy életét vesztette, mivel azt egyikőjük sem tudta elképzelni, hogy a tehetséges éjelf önként hagyta volna el az ellenállókat.
Pedig ennek a távozásnak a gyökerei a Malfurionnal való kapcsolatából eredtek. A mágus mindig is fivére árnyékában élt. Habár Illidan maga is tanult egy ideig Cenariustól, nem volt türelme ahhoz, hogy igazán kiváló druidává váljon, és helyette inkább az arcane mágia felé fordult. Az egész háború során Illidan elszántan próbált a fivére fölé emelkedni és népe hősévé válni.
De újra és újra Malfurion tettei elhomályosították Illidanét. Ez a legjobban és a legfájdalmasabban a Tyrande Whisperwind szívéért folytatott vetélkedésükben nyilvánult meg. Amikor Illidan végül összeszedte minden bátorságát, hogy szerelmet valljon a papnőnek, Tyrande visszautasította őt, ami Illidan szemében egyértelmű jele volt annak, hogy Tyrande helyette Malfuriont választotta társának.
Illidan árulása
A keserű elutasítás hatásaként sötét gondolatok cikáztak Illidan fejében. Habár a mágus erről nem tudott, valójában Xavius, a szatír próbálta meg befolyásolni gondolatait, és elültetni benne a kétség magvait. Illidan egyre növekvő elégedetlensége végül oda vezetett, hogy elhagyta az éjelf ellenállókat. Készen állt rá, hogy csatlakozzon a Légióhoz, remélve, hogy akkora hatalomra tehet szert, amelyről egy éjelf sem álmodhat. Úgy hitte, ha ezt eléri, akkor végre Malfurion fölé kerekedhet, és bebizonyíthatja a világnak, hogy igenis nagyszerű tettekre képes.
Egészen elképesztő módon Illidannak sikerült egy audienciát kieszközölnie magánál Sargerasnál. Az a terve, hogy ellopja a nagyerejű Sárkánylelket, felkeltette Sargeras figyelmét. Olyan elégedett volt Illidannal, hogy egészen kivételes hatalommal ruházta fel. Fel tetoválásokkal díszítette a testét, szemét pedig kiégette, hogy túlvilági tüzek égjenek az élettelen szemüregek helyén. Habár ez a folyamat kínzóan fájdalmas volt, Illidan így képessé vált, hogy lássa a mágia ezernyi formáját.
A Sárkánylélek megszerzése
Az új erővel felruházott Illidan rögtön nekivágott, hogy ellopja a Sárkánylelket. A veszélyes küldetés során a csökönyös éjelf végül rábukkant Deathwingre, és végignézte az egykori Aspektus agóniáját és szenvedését a fájdalomtól. Hogy széttöredezett testét egyben tartsa, Deathwing adamantium lemezeket erősített a gerincéhez.
Végül Illidannak sikerült megszereznie a Sárkánylelket, és az ereklyét a várakozó Highborne-okhoz vitte. Ők rögtön fel is használták a fegyvert tervük következő lépésének végrehajtásához. A Sárkánylélek ugyanis elengedhetetlen kelléke volt annak, hogy a Well of Eternity szívében egy óriási átjárót hozhassanak létre.
Egy olyan átjárót, amelyen keresztül maga Sargeras is Azeroth világára léphet.
Illidan később azt állította, hogy nemes cél vezérelte őt mindvégig, hogy csak azért csatlakozott a Légióhoz, hogy minél többet megtudjon a démonokról és arról, hogyan lehet őket elpusztítani. Azonban a nagyság hajhászása mindig része volt lényének, és ez a tette örökre tönkretette jóhírnevét.
Folyt. köv.
Add hozzá kedvenceidhez