Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) – 2. rész

Suramar és a Teremtés Oszlopai (Pillars of Creation)

Miközben Közép-Kalimdoron dúlt a háború, Azshara szolgáinak egy csoportja egyre jobban aggódott a saját jövőjük miatt. A Highborne mágusoknak ez az apró csoportja Azshara akaratának közvetítője volt, akik suramari központjukból olyan titkos tevékenységeket végeztek, amelyekkel biztosíthatták Azshara kormányzását és megerősíthették a birodalmat.

Az egyik ilyen feladatuk, amelyben különösen jeleskedtek az itteni Highborne-ok, az a nagyerejű varázstárgyak felkutatása és megszerzése volt. Ezeknek a tárgyaknak a többségét a Vault of Antiquities-ben (Antikvitások Tára) tárolták, amely egy hatalmas raktárhelyiség volt Suramarban. Az egyik legnagyobb régészeti felfedezésük a régóta elveszettnek hitt Teremtés Oszlopai voltak, amit még az ősi titán őrzők használtak fel Azeroth megformálásához évezredekkel korábban.

Habár Suramar eli Highborne-jai is örökös hűségesküt tettek Azsharának, véleményük mégis kezdett megváltozni királynőjükről, ahogy a háború egyre jobban kibontakozott. Csoportjuknak a vezetője, Grand Magistrix Elisande tartott tőle, hogy a Lángoló Légió nem a Highborne-ok érdekeit tartja elsősorban szem előtt. Végignézték, ahogy az óriási démonok az éjelfek dicsőséges birodalmának nagy részét lerombolták, és fel mágiájukkal megmérgezték a környező földeket.

Elisande bizalmatlansága a Légióval szemben csak tovább nőtt, amikor rájött, hogy a démonok azt tervezik, hogy Suramart a háború új hadszínterévé alakítják át. A Légió szolgái már meg is kezdték egy átjáró létrehozását a Twisting Netherbe a város legismertebb épületében, Elune Templomában. Ha elkészül, ezen az átjárón a Légió újabb utánpótlás-csapatokat küldhetne Azeroth-ra, akik könnyedén szétvernék az éjelf ellenállást egy második front megnyitásával.

Elisande ugyanakkor úgy gondolta, hogy egy ilyen átjáró valószínűleg elpusztítani Suramart és a benne lakókat is. Ezért a főmágus és követői kieszeltek egy tervet, amivel szabotálhatják a Légió törekvéseit. Megszakították a kapcsolatot a többi Highborne-nal, és megkísérelték lezárni a démonok új portálját. Ehhez az évek során összegyűjtött varázstárgyakból nyertek segítséget. Tudták, hogy a Teremtés Oszlopai különösen nagy erővel rendelkeznek, ezért szükségük volt rájuk a Légió portáljainak semlegesítéséhez.

A varázstárgyakkal felszerelkezve Elisande és Highborne követői támadást indítottak a démonok ellen Suramarban. Amikor a Légió új portálja éppen életre kelt volna, a varázslók a saját mágiájukat irányították feléje a Teremtés Oszlopain keresztül. Egyetlen nagyszerű varázslattal bezárták az örvénylő átjárót, és egy tucat áttörhetetlen varázsigével látták el.

Habár ezzel sikerült megakadályozniuk egy újabb portál megnyitását, a rebellis Highborne-ok ennek ellenére nem szándékoztak csatlakozni az éjelf ellenálláshoz és tovább folytatni a Légió elleni harcot. Féltek a Légió csapásától, ezért Elisande és követői igyekeztek megerősíteni állásaikat Suramarban. Az egyik Teremtés Oszlopának, Aman’Thul Szemének a felhasználásával egy hatalmas arcane mágia forrást hoztak létre. Éjkútnak (Nightwell) nevezték el, és ez táplálta a jövőben Suramar mágusait és óvta meg őket a jövő fenyegetéseitől. Az elkövetkező évezredek során a kút lassan átformálta Elisande-t és társait, ezzel pedig az Éjszülötteknek (Nightborne) nevezett új faj jött létre.

Újjáéledt remény

A sok vereség ellenére az éjelf ellenállókban továbbra is élt a remény. Hittek abban, hogy a Légió és a Highborne-ok valójában fogva tartják királynőjüket, Azsharát, ezért több támadást is indítottak az ő megmentésére. Azsharát mérhetetlenül idegesítette a hősies éjelf ellenállók kitartása, hiszen így csak elodázták a Légió győzelmét és azt, hogy utána paradicsomot hozhasson létre a Kaldorei Birodalom helyén. Ezért megparancsolta Varo’thennek, hogy végezzen Kur’talos Ravencresttel, az ellenállás vezetőjével. Miután ez megtörtént, Azshara és a Highborne-ok arra számította, hogy az ellenállók megtörnek és megadják magukat.

Azonban nem így történt, mivel hamarosan egy új vezető, a bátor Jarod Shadowsong (Árnyékdal Jarod) vette át az irányítást a csapatok felett. Elődjével ellentétben ő nem volt nemesi származású, de elszánt harcos volt és kiváló stratéga, aki sok mindent tett azért, hogy megerősítse az ellenállókat. Szakított az éjelfek hagyományos idegengyűlöletével, és az éjelf seregbe hívta Azeroth más népeit is, mint az eartheneket, a taureneket és a hatalmas furbolgokat.

Az ellenállás szövetségesekre bukkant még a Highborne-ok között is. Dath’Remar Sunstrider (Napjáró Dath’Remar) vezetésével ugyanis egy csoport mágus rájött arra, hogy a démonokkal való szövetségük valószínűleg Azeroth pusztulását fogja okozni. Ezért ezek a Highborne-ok elhagyták Azsharát és az ellenállásra esküdtek fel.

Végül Cenarius unszolására az erdőkből elkezdtek előjönni a Vad Istenek (Wild Gods) is, akik készen álltak arra, hogy foggal-körömmel harcoljanak az ellenállás érdekében. Beleremegtek az erdők, miközben ezek a rettentő nagy lények Hyjal oldalán a sereghez meneteltek. Mindegyik Vad Isten olyan erővel és képességekkel rendelkezett, amilyennel még soha nem találkoztak a démonok. Néhányan, mint a hatalmas fehér farkas, Goldrinn, méretben is messze túlszárnyalták a legnagyobb démonokat is. A Vad Istenekkel együtt más erdei lények is érkeztek, köztük az erdők driádjai, vagy a sokfejű kimérák. Még a megfoghatatlan treantok, ezek a bölcs és nagyerejű fa-lények is megjelentek, hogy harcoljanak a démonok ellen.

Xavius végzete

A szatír Xavius egyik küldetése az volt, hogy Malfurion Stormrage-et Sargeras színe elé vigye. Azonban egy különösen kegyetlen csatában Malfurion egy fiatal éjelf nő segítségével – akit Shandris Feathermoonnak hívtak – végül teljesen legyőzte Xaviust. A Shandris által kilőtt nyíl segítségével Malfurion egy fát hozott létre, amely növekedése közben teljesen felemésztette Xavius életenergiáját és testét.

Zin-Azshari bukása

Shadowsong irányítása alat az egyesült sereg egyetlen, kétségbeesett támadást indított Zin-Azshari, a főváros ellen. Az ellenállás megrohamozta a szétdúlt fővárost, és összecsaptak a Légió végtelennek tűnő seregével. Félelmetes árat fizettek. Démonok ezrei buktak el egymás után, de ugyanígy elestek Azeroth nagy hatalmú védői is. A Légió vérszomjas harcosai még a Vad Istenek egy részét is legyűrték. Ezek az ősi lények apránként a démonok mérgezett fekete pengéinek és fel mágiájuknak az áldozatai lettek. Minden egyes Vad Isten halálakor megremegett a Hyjal-hegyi erdő, a szél pedig gyászosan süvített.

Ahogy a csata folyatódott, Malfurion és Tyrande a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) partjához ment egy kisebb, elit csapattal. Azt remélték, hogy visszaszerezhetik a Sárkánylelket (Dragon Soul), és megakadályozhatják, hogy annak erejét a Légió használja fel. Malfurionhoz és társaihoz hamarosan Illidan is csatlakozott, aki kijelentette, hogy csupán álca volt az, hogy csatlakozott a Highborne-okhoz és Légióhoz azért, hogy kifürkéssze titkaikat. Habár Malfurion továbbra is gyanakvással figyelte fivérét, hamarosan egy még nagyobb fenyegetést vonta el a figyelmét. Rájött arra, hogy magát a Well of Eternity-t formálják át lassan egy kolosszális portállá – egy olyan közvetlen átjáróvá, amelyen keresztül maga Sargeras is Azeroth földjére léphet.

És ekkor döbbent rá arra, hogy nincs olyan hatalmas sereg, amely képes lenne Sargeras szörnyű erejével szembeszállni. A győzelem, amely iránt annyira eltökélt volt, csak úgy volt elérhető, ha lerombolják magát a Well of Eternityt. Bár egy ilyen tett elképzelhetetlen volt, de mégiscsak a Well of Eternity volt a Légió köldökzsinórja, ami összekötötte a fizikai világgal. Malfurion tudta, hogyha elpusztítja mágiájuk fő forrását, azzal véget vet az általa ismert éjelf civilizációnak is, de ez volt az egyetlen esély arra, hogy megmentse a világot.

Miután visszaszerezte a Sárkánylelket, Malfurion társaival együtt behatolt Azshara palotájába. Itt észrevették, hogy számos Highborne mágus éppen azon munkálkodott, hogy megerősítsék a Well of Eternityben található portált. Egyetlen kétségbeesett támadással, hogy kiiktassa mágiájukat, Malfurion a Sárkánylélek erejét magába szívta, hogy azután rázúdíthassa ellenségeire. A nagyszerű druida egy kolosszális szélvihart támasztott, amely beborította a szétdúlt palota feletti eget. A vihar kegyetlen szélcsapásokkal és villámok sorozatával csapott le Zin-Azsharira, amellyel rögtön megtizedelődött a démonok és Highborne-ok serege a városon belül.

Ahogy Malfurion remélte, a vihar megzavarta a Highborne-okat, hogy a hatalmas átjárót működésre bírják. Ahogy Sargeras készült a portálon keresztül átlépni Azeroth-ra, a Highborne-ok varázslata megszakadt, és a Well of Eternityn belül arcane energiák ingatag örvénye kezdett kialakulni. A forrás kezdett összeomlani, és saját magába temetkezni. Ebben a pillanatban Sargeras újra visszakerült a Twisting Netherbe. Illékony energiák szálltak fel az összeomló Well of Eternityből, miközben a Légió seregének nagy részét visszarántották a Netherbe. Ahogy dühödt kiáltásuk visszhangzott a Netherből, masszív földrengések kezdték szétrepeszteni Azeroth felszínét.

A Világ Hasadása (Sundering)

Malfurion és az éjelf ellenállás győzött végül a Légió felett, de nem maradt idejük az ünneplésre. Talpuk alatt maga a világ kezdett szétnyílni.

Az éjelfek igyekeztek minél jobban eltávolodni a szétporladó Well of Etenitytől. A forrás hamarosan teljesen összeomlott, ezzel pedig egy földrengés-sorozat indult be, amely elfedte az egész eget. A tajtékozó óceán igyekezett betömni a robbanásban keletkezett lyukat, és magába zárta Zin-Azshari romjait.

Amikor az apokaliptikus földrengések végül megszűntek, a túlélő éjelfek látták, hogy az őket körülvevő világ teljesen megváltozott. A Well of Eternity elpusztulása Kalimdor földfelszínének közel nyolcvan százalékát széttörte, és egy marék különálló kontinenst, illetve kisebb szigetvilágokat hagyott maga után. A Well of Eternity helyén egy örvénylő energia-tenger – amit Maelstromnak (Viharörvény) neveztek el – kavargott dühödten és kavarog a mai napig örök mementójaként annak, hogy milyen szörnyű árat fizettek Azeroth lakosai ezért a győzelemért.

Azshara királynő és számos, hozzá hű Highborne megmenekült a Hasadás után, de ennek súlyos következményei voltak. A Well of Eternity robbanása a Maelstrom feneketlen mélységeibe húzta őket. Azshara különös egyezséget kötött, ennek eredményeként pedig a túlélőket megátkozták, és egy új, gyűlőletes hüllő-szerű formát öltöttek, amit aztán nagának neveztek el. A nagák közül az egyik leghatalmasabb a királynő egykori udvarhölgye, Lady Vashj lett. A világtól elzárva Azsharával közösen csendben felépítették a nagák fővárosát, Nazjatart, a tengerfenék hideg sötétségében.

A felszínen pedig az éjelfek és Azeroth összes lakója egy új világot igyekezett belakni.

Add hozzá kedvenceidhez