Azerothi HistóriákCikkek

Azerothi Históriák – A Világfák

A Világfák fontos szerepet töltenek és töltöttek be Azeroth életében. A druidák elsősorban azért hoztak létre világfákat, hogy begyógyítsák a körülöttük lévő föld sebeit, és életadó energiáik segítségével benépesíthessék a környezetet. A legelső Világfát, a Nordrassilt azonban még azért hozták létre, hogy segítségével eltakarják az Illidan Stormrage által létrehozott újabb Well of Eternityt (Örökkévalóság Kútja).

Még mielőtt azonban a Nordrassil létrejöhetett volna, volt egy nagyon fontos fa, amelyet Mother Treenek, vagyis Anyafának hívtak. Ő volt G’Hanir.

G’Hanir, a legelső fa

G’Hanirt Azeroth rendezésének hajnalán hozta létre a Titán Őrző, Freya, mint az első növényt az Emerald Dreamben (Smaragd Álom). Ő lett a gyógyítás és egyensúly forrása, egy olyan hely, ahol bármely élő megpihenhetett és meggyógyulhatott. Számos gyümölcs és virág termett rajta, majd szétszóródott magjai révén benépesítette a környezetét. Freya más életforrásokat is létrehozott az Dreamen belül, de G’Hanir volt az első, a legmagasabb és a legragyogóbb is. Évezredeken keresztül éreztette hatását nemcsak a Dreamben, hanem a fizikai világban is.

Hamarosan számtalan Ancient (Ős) és Vad Isten (Wild Gods) szelleme szállta meg az Emerald Dreamet, és G’Hanir a szárnyas lények menedékévé vált. Számtalan ága és gallya helyet biztosított mindenki számára, aki békét és nyugalmat keresett. Az egyik Vad Isten szelleme pedig annyira ragaszkodott ehhez a helyhez, hogy nem is hagyta el soha: ő volt Aviana. Az Ősi Isten hosszú éveket töltött azzal, hogy erejét a fa erejével összekösse, ami nemcsak egy egyszerű fa volt, hanem az élet, a gyógyítás és a béke forrása. Hamarosan minden szárnyas lény arról álmodott Azerothon, hogy halála után majd G’Hanir ágai között repkedhet.

Azonban annak, hogy Aviana szelleme ilyen szoros kapcsolatban állt a G’Hanirral, súlyos következményei lettek. Ugyanis amikor az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során a démonok elpusztították Avianát, G’Hanir összes levele lehullott. Az Emerald Dream számos lénye gyászolta a nagyszerű fát, azonban a zöld sárkányok hamarosan felfedezték a fa ajándékát Azeroth lakói számára: egyetlen ága, melynek levelei között egyetlen makk himbálózott, épségben megmaradt. Később ez a makk még fontos szolgálatot fog tenni.

Úgy tűnik, hogy G’Hanir is újjáéledhet azzal, hogy a Cataclysm után Azeroth lakóinak sikerült újjáéleszteniük Aviana szellemét. A félistenség ugyanis kijelentette, hogy igyekszik a hatalmas ágak között helyet biztosítani majd az Azerothon menedéket kereső arakkoák számára is.

Nordrassil

Az Ősök Háborúja és a Nagy Hasadás (Great Sundering) után a túlélő éjelfek megdöbbenve vették észre, hogy a szerintük minden bajt okozó forrást, a Well of Eternityt, amelyet Malfurion Stomrage elpusztított, ikertestvére, Illidan Stormrage újból létrehozta a Hyjal-hegy tetején, amikor az ott lévő tóba öntötte a korábbi Well arcane energiájának egy részét. Illidant Malfurion száműzte a Barrow Dens mélyén lévő börtönbe, azonban az újabb tó hatalmas fejtörést okozott az éjelfeknek, hogy mit tegyenek annak érdekében, hogy elrejtsék a démonok serege, a Burning Legion (Lángoló Légió) elől.

Ekkor jelent meg a három megmaradt sárkány aspektus, akik szintén igyekeztek megoldást találni a problémára. Ezért Alexstrasza, az Élet-kötő a G’Hanir megmaradt ágán lévő makkot a tóba helyezte, amelyből pillanatok alatt egy hatalmas fa emelkedett ki. A fa ágai hamarosan betakarták az egész tavat, gyökerei pedig olyan mélyre értek el a talajban, hogy a háború sújtotta világ számos területére vittek gyógyírt. Így ez a hatalmas fa lett a Hyjal-hegy tetején lévő tó pecsétje, amely elzárta az újabb Well of Eternityt attól, hogy akár a Légió, akár más visszaélhessen az erejével.

Malfurion és az éjelfek a hatalmas fát Nordrassilnak, vagyis az Egek Koronájának nevezték el. Megesküdtek, hogy megvédik a fát és az alatta lévő tavat bármi áron. Ennek érdekében a három sárkányaspektus megáldotta az éjelfeket, hogy teljesíthessék ezt az ígéretüket. Alexstrasza hatalmas erővel és életerővel látta el a fát és vele együtt az éjelfeket is. Ezt követően az Álmok Aspektusa, Ysera áldotta meg a fát, amivel lehetővé tette az éjelf druidák számára, hogy szabadon járhassanak az Emerald Dreamben. Végül az Idő Aspektusa, Nozdormu is átszőtte energiáival a fát és annak ágait, hogy amíg a hatalmas fa áll, addig az éjelfek halhatatlanok maradnak, így biztosítva, hogy ne próbáljanak meg kárt tenni a fában.

Andrassil létrehozása

A Hasadásnak voltak más, súlyos következményei is azon túl, hogy szétszakadt Kalimdor. A tektonikus lemezek mozgása ugyanis meggyengítette az Azeroth mélyére bebörtönzött Old Godok celláit is, akiknek ártó befolyása a következő évezredekben Azeroth felszínén is elkezdte éreztetni hatását. A legsúlyosabb helyzet Northrenden (Északszirt) volt, ahol Yogg-Saront börtönözték be. A földfelszínen egy különös új ásvány, a saronite jelent meg, amely tönkretette a talajt, és elszívta az életet a növényekből és állatokból.

Miután felfedezték a saronite-ot, éjelf druidák egy csoportja utazott el Northrendre a Sötét Portál megnyitása előtt 4.500 évvel. Mivel Nordrassil életadó energiáinak sikerült begyógyítania a Hyjal-hegy körüli földeket, ezért úgy gondolták, hogy egy hasonló fa ültetése Northrenden szintén megoldaná a kontinens problémáit. A csoport vezetője Fandral Staghelm (Agancssisakos Fandral) volt, aki nem volt hajlandó a Sárkány Aspektusok segítségét kérni a fa ültetéséhez, mondván, hogy a saronite olyan gyorsan terjed, hogy nincs idő kivárni, míg meggyőzik a hatalmas sárkányokat.

Ezért Fandral hat hűséges követőjével együtt titokban levágott hat ágat Nordrassil hatalmas koronájából. Az ágakat aztán a világ számos pontján ültették el, oda, ahol a saronite elkezdett megjelenni a földfelszínen, remélve, hogy az ágak ereje megakadályozza a rontás tovább terjedését. Így kerültek a Nordrassil ágai Ashenvale-be (Kőrisvölgy), Feralasba, Crystalsong Forestbe (Kristálydal Rengeteg), és az Eastern Kingdoms (Keleti Királyságok) két távoli pontjára, amelyek később Duskwood és Hinterlands néven lettek ismertek.

Az ágak villámgyorsan gyökeret vertek és növekedni kezdtek. Ysera áldásának köszönhetően az ágak az Emerald Dream erőit továbbították a fizikai világba, ezzel megerősítették a környező élővilágot, és sikeresen visszaszorították a saronite terjedését. Fandral és követői felbuzdultak sikerükön, ezért az utolsó és legnagyobb ágat Northrend hegyei közé ültették el, ahol a legnagyobb volt a saronite kiterjedése. Ezt az új Világfát Andrassilnak, vagyis a Jég Koronájának nevezték el, és hihetetlen sebességgel növekedett, miközben rögtön látványos eredményt is elértek vele, hiszen a saronite terjedése megállt, míg az élővilág újra virágozni kezdett.

Andrassil bukása

Malfurion és a többi éjelf druida természetesen nagyon dühösek lettek, mikor tudomást szereztek Fandral magánakciójáról. Az eredmények azonban őket is meggyőzték, hogy a terv működhet. Andrassil több évszázadon át magasodott Northrend felé, és úgy tűnt, minden szép és jó északon is.

Idővel azonban különös események történtek. Véres háború tört ki a békés taunkák és Northrend erdei nimfái között, ami sokkolóan barbár, és elmondhatatlanul gonosz tettekben csúcsosodott ki. A Cenarion Circle druidái elhatározták, hogy kivizsgálják ennek a különös eseménynek a forrását. Amit találtak, az a legrosszabb rémálmaikat is felülmúlta. Andrassil gyökerei ugyanis olyan mélyre nyúltak már, hogy elérték Yogg-Saron földalatti börtönét is. Az Old God saját gonosz energiáival fertőzte meg a fát, ezzel pedig a környezetben élőket lassan az őrületbe kergette.

A Cenarion Circle tagjai felismerték, hogy a Sárkány Aspektusok áldása nélkül a Világfa ki volt téve a rontásnak és fertőzésnek. Arra is rájöttek, hogy sajnos nem áll módjukban a fát megmenteni vagy megtisztítani, ezért csak egyetlen lehetőségük volt: el kellett pusztítaniuk a hatalmas fát. Ezért nehéz szívvel nekiestek a fának, amely hatalmas robajjal csapódott neki Northrend talajának. A druidák ezután a bukott Világfát csak Vordrassilnak, vagyis Törött Koronának hívták.

Csakhogy Andrassil elpusztítása sem akadályozhatta meg Yogg-Saron lassú tevékenységét. A Fandral által elültetett öt fa átjárót biztosított az Emerald Dreambe – Yogg-Saron pedig ezeken a faágakon keresztül megkezdte Ysera birodalmának lassú megrontását. A folyamat évezredeken át tartott, majd lassan az Emerald Nightmare-ben (Smaragd Rémálom) csúcsosodott ki.

Teldrassil, az éjelfek új otthona

Nordrassil tízezer éven át volt az éjelfek otthona, és tízezer éven át jelképezte az éjelfek kapcsolatát a természettel. A Harmadik Háborúban azonban ismét súlyos árat fizettek az éjelfek azért, hogy a visszatérő Légiót és annak vezetőjét, Archimonde-ot legyőzhessék. A Hyjal-hegyi csatában Malfurion megfújta Cenarius kürtjét, hogy segítséget kérjen a természet szellemeitől ahhoz, hogy legyőzhessék Archimonde-ot. Ezzel azonban az éjelfek halhatatlanságát áldozta fel, mivel maga Nordrassil is súlyosan megsérült az Archimonde-ot elpusztítót robbanásban.

Miután a Háború után Malfurion ismét eltűnt az éjelfek elől, a Cenarion Circle másik vezető druidája, Fandral Staghelm egy javaslattal állt elő: szerezzék vissza az éjelfek halhatatlanságát azzal, hogy egy újabb Világfát hoznak létre. Mivel a terv legfőbb ellenzője, Malfurion nem volt jelen, így Fandralnak sikerült keresztülvinnie akaratát, és a druidák a Circle of the Ancients segítségével létrehozták Teldrassilt, a Föld Koronáját a Veiled Sea-ben (Fátyolos Tenger), amelynek ágai között egy új fővárost, Darnassust építették fel maguknak. A halhatatlanságot azonban nem szerezhették vissza, mivel Nozdormu, a bronz sárkányaspektus megtagadta áldását az újabb világfától.

A Teldrassil hatalmas koronáján lévő erdő nyugalmát azonban rosszindulatú szatírok, furbolgok és más szörnyek dúlták fel, akik lefoglalták az éber Sentinelek és druidák figyelmét. A rontás forrása azonban hosszú ideig titokban maradt, egészen addig, amíg az Emerald Nightmare be nem borította az élők világát. Malfurion és segítői ugyanis rájöttek, hogy Fandral egy hatalmas gonosz lény maradványát is elültette a fába. Xavius fellel fertőzött ága biztosította a kapcsolatot Azeroth és az Emerald Dream között, melynek segítségével a Nightmare Lord megfertőzhette a világot.

Xavius legyőzése után Teldrassilt sikerült helyreállítaniuk, és Alexstrasza és Ysera készek voltak áldásukat adni a fára, hogy tovább virágozzon és növekedjen.

Nordrassil és Teldrassil gyógyulása

A Cataclysm bekövetkezése után a Cenarion Circle figyelme teljes egészében Hyjal-hegyre és Nordrassilra összpontosult. A hatalmas Világfa ugyanis szép lassan felgyógyult a Harmadik Háború okozta sérüléseiből. Ezt azonban Deathwing szövetségese, Ragnaros, a Tűzúr nem hagyhatta, ezért teljes erejével támadást indított a fa ellen, hogy elpusztítsa. A druidák és a feléledt Cenarius serege Azeroth hőseivel együtt aztán sikert arattak, és megvédték Nordrassilt. A folyamat végén Ysera, Alexstrasza és Nozdormu Malfurionnal és Thrallal együtt igyekeztek teljesen helyreállítani a Világfát.

Mivel a druidák figyelmét teljesen lekötötte a Nordrassilt fenyegető veszély, így Teldrassil majdnem magára maradt, hogy a Nightmare újabb felbukkanásával leszámoljon. Ennek jelei hatalmas koronájában is megmutatkoztak, ahol egyre növekedett a korrupció. A rontás forrása olyan mélyen gyökerezett Teldrassilba, hogy szinte lehetetlen volt anélkül elpusztítani, hogy azzal egyben el ne pusztítanák a hatalmas fát is. Az aspektusok áldása azonban lehetővé tette Teldrassil számára, hogy maga képes legyen a fertőzést kivetni magából olyan formában, hogy utána a benne lakozó éjelfek leszámolhassanak vele. A Korrupció Ága (Bough of Corruption) volt Xavius utolsó maradványa Teldrassilban, és ez volt a forrása annak a Fel Mossnak, amely megfertőzte a gnarlpine-okat, a timberlingeket és minden mást.

Shaladrassil

Shaladrassil keletkezéséről és történetéről egyelőre nem sokat tudunk, csak annyit, hogy egy Világfa, amelyet Val’sharah-ban ültettek el. Védelmével a zöld sárkányt, Nythendrát bízták meg, mivel a fa átjárót biztosított az Emerald Dreamben. Az Ősök Háborúja után számos túlélő szatír bukkant fel a fa környékén. Bár voltak, akik szerették volna, ha a szatírokat mind kivégezték volna, végül úgy döntöttek, hogy örök álmot bocsátanak rájuk Shaladrassil gyökereinél.

Természetesen Shaladrassil sem úszhatta meg, hogy az Emerald Nightmare ne rontsa meg, ráadásul Xavius visszatérésével a szatírok is felébredtek, és kiszabadultak börtönükből.

A Lángoló Légió újbóli megérkezése csak lehetőséget ad majd Xaviusnak arra, hogy az Emerald Nightmare újult erővel támadhassa meg az Emerald Dreamet és rajta keresztül Azeroth lakóit. Ebben a harcban a Világfák is fontos szerepet fognak játszani. Csak Azeroth hősein múlik majd, hogy képesek lesznek-e szembeszállni az Emerald Nightmare-rel, és megmenteni ezeket a hatalmas fákat, amelyek óvják és védik Azeroth élővilágát évezredek óta.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

22 thoughts on “Azerothi Históriák – A Világfák

  • Nagyon jó kis cikk lett ismét! Egy kérdés, az aspektusok erejének végével az áldásuk ereje nem csökken? Illetve, most elméletileg a nigth elfek is halandók, lehet tudni, hogy körülbelül milyen élethosszra lehet számítaniuk? S végük, az örökkévalóság kútja cikkben kitértél, hogy van több hely is az eredeti örökkévalóság kút erejét hordozza (Panadria-ban, s outland-en Illidan által) Ezek nem hívják fel a figyelmet a légióra, illetve nem lenne jobb ezekbe ültetni a Világfák ágait. Előre is kösz, s mége gyszer nagyon jók a cikkek. 😀

    Reply
    • Egyelőre nem tűnik úgy, hogy az áldásuk ereje csökkenne, de igazából még csak egy pár év telt el Deathwing legyőzése óta, szóval még simán megjelenhet az, hogy csökken a világfák ereje.
      A Well of Eternityvel kapcsolatban valójában a nightelfek és a sárkányok nem tudták, hogy mennyire ez vonzotta ide a Legiont és mennyire esetleg a mértéktelen mágia-használat. Ahogy a Sunwellből, illetve valószínűleg Pandaria vizeiből is látszik (bár ezek is védve voltak), valójában nem önmagában a Well csábítja és hívja ide a Legiont, hanem a mértéktelen mágia-használat.

      Reply
    • Szerintem olyan 300-500 év körül lehetnek, a Well of Eternity erre is hatással volt valószínűleg, de az biztos hogy tovább mint egy ember. Engem az érdekelt mindig is hogy a high elfek megkapták-e a halhatatlanságot, mert végülis akkormég ők is Nightelfek voltak.
      De amúgy nem úgy volt hogy a Titánok mondták Sargerasnak hogy van Azeroth és az ő csodálatos Világlelke?

      Reply
      • A high elfek nem voltak halhatatlanok, csak nagyon hosszú életűek.

        Reply
  • Nagyon jók a cikkeid!
    Egy kérdésem/kérésem lenne!Lehetne egy cikk mondjuk Xavius-ról?Én már teljesen elvesztettem a fonalat vele kapcsolatban. 🙂 Annak idején emlékszem,hogy az ősök háborújában meghal,aztán feltűnt egyszer a cataclysm idején is,bár ott ha jól emlékszem,csak visszautaztak az időben,és most a legioban is visszatér.Na most mi van? 🙂

    Reply
  • KINGovHELL

    Nagyon sokat tudok a „lore”-ról -nem elhanyagolható mértékben a te csodálatos munkádnak köszönhetően-, de egyes elemei, nekem már unalmasak és ötlettelennek tűnnek. Ilyen például ez a világfa dolog. Ámbár lehet ez csak az ízlésem miatt van. Emellett, ha Wow pornót fordítanál, akkor is elismerés illetné a munkád. Király vagy! 😀

    Reply
    • Köszi 😀
      Nekem mondjuk éppen nem a Világfák voltak unalmasak és ötlettelenek, de valóban sokszor találkozunk ugyanazzal a motívummal visszatérően, ami sokszor tényleg uncsi lehet. Igyekszem az érdekes dolgokra felhívni a figyelmet 🙂

      Reply
      • Személy szerint annak nagyon tudnék örülni, ha Sylvanas karaktere több szerepet kapna. Kedvenc karakterem és egy ilyen nő többet érdemel, mintsem hagyják parlagon heverni (hehe…). Reményem a Legionben van.

        Reply
        • Legnagyobb, sok éve áhított WoW álmom vált valóra. SPOILER: Sylvanas a Warchief. Ha ennyi volt a Legion, már megérte.

          Reply
  • Szia Gitta! Pár napja megjelent a youtubeon a wow csatornáján egy sorozat The Tomb of Sargeras néven. Várható ezekbôl a részekbôl fordítás, vagy esetleg valami összefoglaló? Köszi.

    Reply
    • Szia! Természetesen nyomon követtem, a holnapi cikk azt fogja feldolgozni 🙂 De köszi a jelzést!

      Reply
  • Szia Gitta! Pár napja megjelent a youtubeon a wow csatornáján egy sorozat The Tomb of Sargeras néven. Várható ezekbôl a részekbôl fordítás, vagy esetleg valami összefoglaló? Köszi.

    Reply
    • Szia! Természetesen nyomon követtem, a holnapi cikk azt fogja feldolgozni 🙂 De köszi a jelzést!

      Reply
  • Nagyon sokat tudok a „lore”-ról -nem elhanyagolható mértékben a te csodálatos munkádnak köszönhetően-, de egyes elemei, nekem már unalmasak és ötlettelennek tűnnek. Ilyen például ez a világfa dolog. Ámbár lehet ez csak az ízlésem miatt van. Emellett, ha Wow pornót fordítanál, akkor is elismerés illetné a munkád. Király vagy! 😀

    Reply
    • Köszi 😀
      Nekem mondjuk éppen nem a Világfák voltak unalmasak és ötlettelenek, de valóban sokszor találkozunk ugyanazzal a motívummal visszatérően, ami sokszor tényleg uncsi lehet. Igyekszem az érdekes dolgokra felhívni a figyelmet 🙂

      Reply
      • KINGovHELL

        Személy szerint annak nagyon tudnék örülni, ha Sylvanas karaktere több szerepet kapna. Kedvenc karakterem és egy ilyen nő többet érdemel, mintsem hagyják parlagon heverni (hehe…). Reményem a Legionben van.

        Reply
        • Legnagyobb, sok éve áhított WoW álmom vált valóra. SPOILER: Sylvanas a Warchief. Ha ennyi volt a Legion, már megérte.

          Reply
  • Nagyon jók a cikkeid!
    Egy kérdésem/kérésem lenne!Lehetne egy cikk mondjuk Xavius-ról?Én már teljesen elvesztettem a fonalat vele kapcsolatban. 🙂 Annak idején emlékszem,hogy az ősök háborújában meghal,aztán feltűnt egyszer a cataclysm idején is,bár ott ha jól emlékszem,csak visszautaztak az időben,és most a legioban is visszatér.Na most mi van? 🙂

    Reply
  • Nagyon jó kis cikk lett ismét! Egy kérdés, az aspektusok erejének végével az áldásuk ereje nem csökken? Illetve, most elméletileg a nigth elfek is halandók, lehet tudni, hogy körülbelül milyen élethosszra lehet számítaniuk? S végük, az örökkévalóság kútja cikkben kitértél, hogy van több hely is az eredeti örökkévalóság kút erejét hordozza (Panadria-ban, s outland-en Illidan által) Ezek nem hívják fel a figyelmet a légióra, illetve nem lenne jobb ezekbe ültetni a Világfák ágait. Előre is kösz, s mége gyszer nagyon jók a cikkek. 😀

    Reply
    • Egyelőre nem tűnik úgy, hogy az áldásuk ereje csökkenne, de igazából még csak egy pár év telt el Deathwing legyőzése óta, szóval még simán megjelenhet az, hogy csökken a világfák ereje.
      A Well of Eternityvel kapcsolatban valójában a nightelfek és a sárkányok nem tudták, hogy mennyire ez vonzotta ide a Legiont és mennyire esetleg a mértéktelen mágia-használat. Ahogy a Sunwellből, illetve valószínűleg Pandaria vizeiből is látszik (bár ezek is védve voltak), valójában nem önmagában a Well csábítja és hívja ide a Legiont, hanem a mértéktelen mágia-használat.

      Reply
    • Szerintem olyan 300-500 év körül lehetnek, a Well of Eternity erre is hatással volt valószínűleg, de az biztos hogy tovább mint egy ember. Engem az érdekelt mindig is hogy a high elfek megkapták-e a halhatatlanságot, mert végülis akkormég ők is Nightelfek voltak.
      De amúgy nem úgy volt hogy a Titánok mondták Sargerasnak hogy van Azeroth és az ő csodálatos Világlelke?

      Reply
      • A high elfek nem voltak halhatatlanok, csak nagyon hosszú életűek.

        Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .