Azerothi HistóriákCikkekWarcraft történelem

Az Emerald Nightmare elleni harc

Az Emerald Nightmare gyökerei

Ha az Emerald Nightmare (Smaragd Rémálom) kialakulásának kezdetét akarjuk megkeresni, akkor egészen a Sötét Portál megnyitása előtt 4500 évvel kell visszamennünk, abba az időbe, amikor Fandral Staghelm úgy gondolta, hogy a Yogg-Saron által terjesztett saronite fertőzés ellni küzdelem legjobb módszere újabb és újabb Világfák létrehozása. Ezért Fandral titokban segítőivel együtt hat ágat vágott le a Nordrassilból, hogy azokat elültetve új Világfákat hozzanak létre, amelyekkel begyógyíthatnák Azeroth sebeit, különösen azokat a helyeket, ahol a rejtélyes és rosszindulatú új kristály, a saronite felbukkan. Fandral Azeroth öt pontján ültette el ezeket az ágakat, a 6.-ból pedig létrehozta az Andrassil nevű világfát Northrenden (Északszirt).

Az Andrassil megbukott, és ahogy a korábbi, Világfákról szóló cikkben írtam, a Fandral által ültetett 5 ág és a belőlük kinövő öt fa (helyileg: Ashenvale, Feralas, Hinterlands, Duskwood, Crystalsong Forest) sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményt. Ezek a nagyszerű fák, bár átjárót biztosítottak az Emerald Dreambe, az alattuk található saronite miatt alkalmasak voltak arra, hogy az Old Godok megfertőzzék őket. És ez pontosan így történt. Kezdetben Yogg-Saron kezdte el az Emerald Dream megrontását, majd ezt a szerepet N’Zoth vette át tőle, aki aztán szép lassan egész komoly területeket fertőzött meg az Emerald Dreambe, majd megkezdte az Emerald Dreamen keresztül az éber világ megfertőzését is.

A Nightmare jelei Azerothon

A Nightmare (Rémálom) kezdetben az Emerald Dreamet és a Dreamet őrző zöld sárkányokat fertőzte meg. Mivel a Dream egy álomvilág, ahova a druidák kivételével csak álmukban juthatnak el a halandók, ezért egészen sokáig rejtve tudott maradni, hogy mekkora az Old Godok által okozott fertőzés mértéke. Azeroth felszínén csak a Harmadik Háború után jelentek meg az első nyomok, amelyek arra utaltak, hogy valami nincsen rendben az Emerald Dreamben.

Az egyik első ilyen figyelmeztető jel Naralex és tanítványainak sorsa volt, akik a Barrensben található Wailing Cavernsben igyekeztek az élőflórát tovább gazdagítani. Ehhez szükségük volt arra, hogy belépjenek az Emerald Dreambe, ott azonban szörnyű dolgokat tapasztaltak, és a Rémálom (Nightmare) foglyaivá váltak. Naralex tanítványai annyira elvesztették a kapcsolatukat a valós világgal, hogy végül a Karom druidáivá (Druids of the Fang) váltak, akik szembeszálltak mindazokkal, akik be mertek lépni Wailing Caverns barlangrendszerébe.

Később a Sunken Temple (Elsüllyedt templom) területén a hősök, akik az újra felbukkanó Atal’ai trollokkal igyekeztek leszámolni, találkoztak Eranikus-szal, Ysera párjával. Miután a zöld sárkány társaival együtt Ysera utasítására legyőzte a Hakkar újjáélesztésén munkálkodó trollokat, szintén a Nightmare foglya lett, és a hősök sikertelenül igyekeztek őt kiszabadítani ebből a korrupt formából. Később Eranikus rátámadt a Dreambe belépni szándékozó Remulosra, Cenarius fiára és a vele tartó hősökre. Végül Tyrande Whisperwindnek és Elune papnőinek sikerült őt legyőzniük és megtisztítaniuk a Nightmare fertőzésétől. A magához térő Eranikus ezután elindult, hogy megkeresse párját Yserát, valamint Malfuriont, hogy figyelmeztesse őket a Dreamben leselkedő veszélyre.

Csakhogy Malfurion Stormrage-et sokáig nem lehetett megtalálni. Bár teste a druidák fekvőhelyén volt, nem lehetett őt felébreszteni, mert szelleme csapdába esett az Emerald Dreamben. Egy alkalommal sikerült kapcsolatba lépnie Remulos-szal, akinek elmondta, hogy az Emerald Dreamben háború dúl a Nightmare-rel szemben, amely csatában részt vesznek a zöld sárkányok, de részt vesz Remulos apja, Cenarius is, akinek szelleme ekkor a Dreamben tartózkodott. Malfurion rájött arra, hogy a Nightmare-et egy ősi gonosz suttogás okozza, és tart attól, hogy sikerülni fog a Nightmare-nek utat törnie Azeroth felszínére, az éber világra is.

A Nightmare Lord

Malfurionnak igaza volt. Miután az Emerald Dream nagy részét uralma alá vonta, az Old Godok úgy gondolták, hogy most már Azeroth felszínét és a halandókat is megtámadhatják. Azonban szükségük volt valakire, aki segít nekik tervük végrehajtásában. Ezt a személyt aztán könnyen meg tudták győzni abban, hogy segítsen nekik az Emerald Dream és Azeroth közötti határvonal elpusztításában, amely hasonló katasztrófát eredményezett volna, mint amelyet Deathwing kívánt előidézni a Deepholmot Azeroth-tól elválasztó határ lerombolásával.

Aki készen állt minden segítséget megadni Azeroth elpusztításában, az nem más volt, mint Xavius, Azshara királynő egykori tanácsadója. Xaviust az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során Malfurion kétszer is megölte. Az első alkalommal Sargeras felélesztette, és az első szatírrá formálta, míg második alkalommal Malfurion egy veszélytelennek hitt fává változtatta őt. Csakhogy amit nem ölsz meg végleg (vagy csak azt hiszed), az a Warcraft világában szinte mindig visszatér, és ugyanez történt Xavius-szal is. Az Old Godoknak sikerült fellelniük a fává változtatott Xaviust, és hamar meggyőzték arról, hogy az Emerald Nightmare segítségével ő is könnyűszerrel bosszút állhat Malfurionon.

Xaviust pedig semmi más nem érdekelte, csak a bosszúvágy és a gyűlölet, amelyet Azeroth lakói iránt érzett. Így lett belőle a Nightmare Lord, a Rémálom Ura, aki a háborút irányította. Miután az Emerald Dreamben élők nagy részét megfertőzte, egy szövetségese segítségével pedig foglyul ejtette Malfurion Stormrage-et, Xavius megtámadta az Azeroth felszínén élőket is. Az éber világ lakói, akik nemrég estek túl a Lich King legyőzésén és a northrendi hadjárat jelentette nehézségeken, újabb háborúval találták szembe magukat. Egy olyannal, amelynek során egymás ellen kellett harcolniuk.

Az egész azzal kezdődött, hogy voltak páran, akik nem tudtak felébredni. Rémálmokat álmodtak, és ezekből semmilyen módon nem lehetett őket felébreszteni. Ahogy egyre többen és többen zuhantak ebbe a mély, kómaszerű álomba, lassan sűrű köd kezdte ellepni a földeket. A ködben pedig árnyalakok tűntek fel az egész világon, akik a még ébren levők szeretteinek alakját öltötték fel. Ezek az árnyalakok aztán igyekeztek megtámadni azokat, akik még ébren voltak, sőt, hamarosan csatlakoztak hozzájuk mindazok, akik mély álomba zuhantak, és alvajáró módjára megtámadtak mindenkit, akik az útjukba állt, miközben legsötétebb rémálmaikat élték át. A Rémálom nem kímélt meg senkit, így Azeroth több vezetője is áldozatául esett, mint a Horda Hadfőnöke, Thrall, Sylvanas Windrunner, vagy éppen Jaina Proudmoore és Anduin Wrynn. A még ébren lévők, köztük Varian Wrynn és Baine Bloodhoof igyekeztek szembeszállni a támadással, de nem akarták megölni alvó és eszméletlen társaikat, illetve féltek attól, ha ők elalszanak, ők se fognak felébredni.

Egyetlen hely volt egész Azerothon, ahova nem ért el a Nightmare borzalma: Teldrassil.

Teldrassil és a druidák

Miközben egész Azerothon a Rémálom iszonyatos seregével küzdöttek, addig Teldrassilon láthatólag nem is tudtak arról, hogy mi zajlik körülöttük. Itt csupán a druidák nagy száma volt figyelemkeltő, akik Fandral Staghelm irányítása alatt igyekeztek a Teldrassilt megtámadó fertőzést megszüntetni.

A Teldrassil létrehozása a fődruida, Fandral ötlete volt, aki úgy gondolta, hogy Nordrassil bukása után a nightelfeknek szükségük van egy új Világfára, amely majd újra dicsőséget hoz népüknek. Mivel Malfurion távol volt, Tyrande pedig nem tudott kellő hatékonysággal szembeszállni Fandral érvelésével, így a fődruida vezetésével a Cenarion Circle druidái létrehozták Teldrassilt, és annak lombjai között a nightelfek új fővárosát, Darnassust.

Csakhogy Fandral minden próbálkozása ellenére a sárkány aspektusok nem voltak hajlandóak megáldani ezt az új Világfát. Így viszont Teldrassilt egy rejtélyes kór támadta meg, és a Darnassus körüli erdőkben egyre több helyen jelentek meg egy különös fertőzés nyomai. Fandral ezért összehívta a Cenarion Circle druidáit, hogy közös erőfeszítéssel Teldrassil gyökereinél próbálják meg orvosolni a problémát. Volt azonban néhány dolog, amely furcsa érzést váltott ki néhány druidából. Broll Bearmantle, Hamuul Runetotem, illetve Naralex számára is úgy tűnt, hogy erőfeszítéseiknek nincs eredménye, Teldrassil minden próbálkozásuk ellenére sem gyógyul.

Ekkor Broll nyomozásba kezdett, és Tyrande-dal együtt elindult, hogy titokban kiszabadítsák Malfuriont a Nightmare fogságából.

Malfurion kiszabadítása

A Nightmare Lord nagy örömére Malfurion Stormrage a foglya volt, és elhatározta, hogy ugyanazt a sorsot szánja neki, amelyet ő kapott tőle. Így szép lassan elkezdte fává változtatni Malfuriont, aki igyekezett elméjének segítségével elérni, hogy kiszabaduljon. Ebben szerepet játszott egy ork nő, Thura, aki Broxigarnak volt az unokahúga, és akit Malfurion látomásokkal meggyőzött, hogy megkeresse őt és Broxigar fejszéjével, amit Cenariustól kapott, ölje meg őt, vagy legalábbis a fát, amivé már majdnem átváltozott.

Thurával egyidejűleg ért Malfurionhoz Tyrande, aki érezte, hogy szerelme haldokol, és megpróbálta megakadályozni az orkot abban, hogy fejszéjével lecsapja a fává változott druidát. Ekkor ért hozzájuk az Emerald Dream űrnője, Ysera is, hogy segítsen Malfuriont kiszabadítani, mivel csak az ő segítségével győzhető le a Nightmare. Végül Thura sikerrel járt és kiszabadították Malfuriont, akit hagyott is elmenekülni a Nightmare Lord. Ugyanis Malfurion egy csali volt számára a bosszúállás mellett: segítségével végre előhívhatta Yserát, akit aztán könnyedén foglyul ejtett.

Fandral árulása

A felébredt Malfurion aztán Darnassusba ment, ahol újabb szörnyű dologra derült fény: a Cenarion Circle-t és a druidákat irányító Fandral Staghelm elméje megbomlott. Az elmebaj akkor kezdődött nála, amikor a War of the Shifting Sands során – amikor a C’Thun irányítása alatt álló qiraji seregek ellen harcoltak a night elfek – meghalt fia, Valstann. Ezt a veszteséget Fandral képtelen volt feldolgozni, így könnyen Xavius ígéreteinek áldozatává vált, aki megígérte neki, hogy visszaadja neki fiát, ha segít.

A segítségnek pedig Teldrassil is része volt, a Világfa, amelynek létrehozásához Staghelm annyira ragaszkodott. A Világfa születése óta fertőzött volt, mivel a Nightmare Lord egyik ágát is beleültették. Ráadásul a Fandral által odahívott druidák által végzett rituálé csak tovább erősítette a Nightmare terjedését, ahelyett, hogy a sebeket begyógyította volna. És Fandral volt az oka annak is, hogy Malfuriont nem lehetett felébreszteni, mivel a Cenarion Circle minél nagyobb elismerésére áhítozó kalandorok segítségével Fandral elég morrowgraint gyűjtött össze, amelyek segítségével kómaszerű álomban tarthatta Malfuriont.

Miután Staghelm árulására fény derült, a fődruidát elfogták és megkezdődhetett az igazi harc a Nightmare ellen.

Harc a Rémálom ellen

Malfurion Stormrage-et mestere, Cenarius mindig is különlegesnek gondolta. Nemcsak amiatt, hogy ő volt az első kaldorei Azshara birodalmában, aki felkereste őt, hogy tanítsa meg a természet titkaira és a druidizmus művészetére. Cenarius ennél sokkal többet látott az ifjú night elfben, és miközben tanította, felismerte, hogy valóban hatalmas potenciál rejtőzik benne. Malfurion igyekezett képességeit kamatoztatni az Ősök Háborúja során, majd később a Harmadik Háborúban is. Ő volt a leghatalmasabb druida Azerothon, de a Nightmare elleni küzdelem során neki is fel kellett fedeznie, valójában mekkora erő és hatalom rejlik benne.

Malfurion a természeti elemeken keresztül igyekezett gondolatban elérni minden ébren lévő élőlényt Azerothon, akár valamelyik civilizált nép tagja volt, akár egy vadon élő állat. Mindenkit megpróbált rávenni arra, hogy csatlakozzon hozzá a harcban, mert csak együttes erővel lesznek képesek legyőzni az őket körülvevő ködöt és rémálmot. Voltak, akik hallgattak rá, de olyanok is voltak, akik visszautasították a segítségét, és nélküle igyekeztek helytállni.

A Nightmare elleni harc ugyanis egy kétfrontos háború volt: a háború mind Azeroth felszínén, mind az Emerald Dreamben dúlt. Malfurion felismerte, hogy két fronton egyszerre nem lehet helytállni, ezért azt kérte az ébren lévőktől, hogy bízzanak benne, és aludjanak el, hogy az Emerald Dreamben harcolhassanak álomformájukban. Hatalmas kérés volt ez, hiszen ezzel védtelenné váltak az éber világban bekövetkező támadásokkal szemben. Az ellenség központja azonban a Dreamben volt, és így volt a legnagyobb esélyük, hogy elkerüljék a szeretteik elleni harcot. Az álomsereg vezetésével az elsőre vonakodó Varian Wrynnt bízta meg Malfurion, akinek kétségei voltak, hogy a Hordához tartozó személyek vajon mennyire fognak az oldalukon harcolni, és nem-e árulják el őket. Baine Bloodhoof azonban kész volt Varian vezetése alatt harcolni, és a tauren végül meggyőzte a királyt arról, hogy az egyesített azerothi sereget vezesse.

Miközben Varianék az Emerald Dreamben lévő, már korrumpálódott zöld sárkányokkal és egyéb lényekkel küzdöttek, az éber világban Malfurion a druidák segítségével igyekezett a Nightmare Lord fizikai megtestesülését megtalálni, vagyis azt a fát, amivé Xaviust változtatta. Ezalatt Ysera elszántan küzdött, hogy kiszabaduljon a Nightmare Lord fogságából, amelybe párja, Eranikus is segített neki, csakhogy az életével fizetett azért, hogy az Emerald Dream úrnője kiszabaduljon.

Végül sikerült Malfurionnak és társainak mind az Emerald Dreamben, mind Azerothon legyőzniük a Nightmare Lordot, és véget vetni a Nightmare-nek, szinte teljes egészében. Volt ugyanis az Emerald Dreamen belül egy rész, amely a Rift of Aln (Aln Törése) nevet viselte, és innét semmilyen küzdelemmel sem sikerült kiűzni a Nightmare-t. Ezért Malfurion úgy döntött, hogy elzárja ezt a területet, hogy majd egy későbbi időben próbálja meg megtisztítani azt a fertőzéstől. Az álmodók is lassan felébredtek, visszatértek testükbe, és egy kis időre ismét mindenki megnyugodhatott.

A Nightmare-nek továbbra is voltak jelei Azerothon, és a zöld sárkányok is folyamatosan jelentették, hogy a Rift of Aln környékén továbbra is jelen van a fertőzés. A Légió érkezésével a Nightmare elleni harc is folytatódni fog, mivel Xavius úgy tűnik, feleleveníti régi szövetségét a Légióval, és a Nightmare újabb helyen fog majd lecsapni Azeroth lakóira.

Amennyiben a Nightmare elleni harcról szóló Stormrage könyv részletesebb ismertetésére vagytok kíváncsi, akkor elolvashatjátok Wolverine Történelemórájában.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .