Ebonchill – Alodi varázsbotja

A félelf Alodi az Ebonchillt viselte és használta hosszú időn át tartó Tirisfali Őrzősége (Guardian of Tirisfal) során. A hatalmas varázsbotot rendkívüli erővel ruházta fel, és ő kezdte el azt a hagyományt is, hogy a fegyver varázslóról varázslóra szálljon. Évezredeken át folyt ez a gyakorlat megszakítás nélkül. Azeroth leghatalmasabb varázshasználói használták az Ebonchillt arra, hogy a Lángoló Légió (Burning Legion) átkozott szolgáit levadásszák és eltüntessék.

Amikor a Légió ellopta az Ebonchillt, az Alodi által indított hagyomány megtört… de csak egy időre. Most, a mi kezünkben, a varázsbot ismét beteljesítheti célját, hogy megvédje Azerothot.

1. rész

Ebonchill története egy Alodi nevezetű félelf mágussal kezdődik. Habár nem ő alkotta meg a botot, mégis ő változtatta át azzá a legendás fegyverré, amilyennek ma ismerjük.

Alodi soha nem ismerte valódi szüleit. Gyerekkorától kezdve a mágiával megáldott gyerekek árvaházában élt Dalaranban. A szüleivel való egyetlen kapocs az Ebonchill volt, amit a fiúval együtt hagytak ott az otthonnál.

Kétséges eredete és kevert származása meglehetősen nehézzé tette Alodi életét. A legtöbb mágus sajnálta őt, mások viszont megvetéssel néztek rá. Senki sem hitte, hogy sokra viszi majd. Tévedtek.

Idővel az árvából lett az első Tirisfali Őrző, az egyik leghatalmasabb mágus, aki valaha élt Azerothon.

2. rész

A Tirisfali Tanács (Council of Tirisfal) kemény időket élt át, amikor Alodiból Őrző lett. Ezt a titkos mágusrendet azért hozták létre, hogy megvédjék Azerothot a démonoktól. Sok-sok évig sikerrel is jártak.

Aztán egy Kathra’natir nevű rémúr (dreadlord) mindent megváltoztatott. A démon beszivárgott Dalaranba és a tanács összes próbálkozását visszaverte, amellyel igyekeztek megállítani őt. Kathra’natir nyugtalanságot szított az utcákon, és félő volt, hogy az egész várost káosz borítja.

Hogy legyőzzék Kathra’natirt, a mágusok drasztikus lépésre szánták el magukat. Egy komplex rituálé során összes erejüket Alodinak adták. Ez hatalmas bizalmat és hitet kívánt tőlük.

Kathra’natir nem volt ellenfele az új erővel felruházott Alodinak. Az Őrző lenyűgöző erejével lesújtott a démonra és rövid úton száműzte őt erről a világról.

3. rész

A dalarani árvaházban töltött első napoktól kezdve Alodit megbabonázta a frost (jeges) mágia. Ez részben az Ebonchillbe szőtt jeges bűbájoknak is köszönhető volt. A bottal Alodi megtanulta, hogyan kell megfagyasztani a vizet és manipulálni a levegő hőmérsékletét, az árvaház igazgatójának gyakori bosszúságára.

Röviddel azután, hogy Alodiból Őrző lett, még élesebb lett a frost mágia feletti gyakorlata, és az Ebonchillt a saját erejével töltötte fel. Télies aura vette körül a botot. A Tirisfali Tanács tagjainak nagy ámulatára azonban a fegyver sosem érződött hidegnek, ha megérintették. Ebonchill csak egy kis szeletét tartalmazta Alodi erejének, de még így is erősebb volt, mint amiről a legtöbb mágus álmodni mert.

4. rész

Amíg Alodi volt az Őrző, az Ebonchill segítségével az összes démont levadászta, akik Azeroth földjén jártak. Számtalan krónika szól arról, hogy hogyan idézett elő harapós jégviharokat, hogy felülkerekedjen ellenségein, vagy hogyan börtönözte be jégtáblákba a Légió ügynökeit, mielőtt száműzte volna őket a világról.

Százéves őrzői szolgálatának végéhez közeledve Alodi a tanítványaira fordította figyelmét. Számos fiatal mágust oktatott az arcane művészetére. Ők lettek a családja, amelyben sosem volt része, és ő saját fiainak és lányainak tekintette tanítványait.

Alodi úgy döntött, hogy egyik képzett tanoncára hagyja az Ebonchillt. Nem a legerősebbet választotta. Alodi számára fontosabb volt a szenvedély, a bölcsesség és a bajtársiasság. Miután sokáig töprengett rajta, végül hatalmas botját arra a tanítványára bízta, aki a legjobban megtestesítette ezeket a tulajdonságokat.

Így kezdődött meg az Ebonchill mágusról mágusra való hagyományozásának időszaka, amely ezer évig tartott.

5. rész

Minden rendben volt a Tirisfali Tanáccsal, egészen addig, amíg Aegwynn lett az Őrző. A tehetséges mágus ugyanis bizalmatlanná vált a tanáccsal szemben. Úgy hitte, hogy a tanács visszaél erejével, és annak segítségével manipulálja az emberi királyságokat. Százéves szolgálatának végén megtagadta, hogy lemondjon őrzői hatalmáról.

Aegwynn ellenszegülése gúzsba kötötte a tanács kezét. Létrehozták a Tirisgarde-ot, ezt a tehetséges mágusokból álló csoportot, hogy levadásszák és megfékezzék a csökönyös Őrzőt.

A Tirisgarde tagjai között volt egy ígéretes, ámde meglehetősen arrogáns fiatal varázsló, akit Tarthennek hívtak. Idős mestere még fiatalkorában megörökölte az Ebonchillt, és éppen ő maga is igyekezett kiválasztani, hogy melyik tanítványára hagyja a fegyvert.

Tarthen teljesen biztos volt abban, hogy ő kapja meg a varázsbotot. Messze felülmúlta társait nyers erőben és potenciálban. De Tarthen mestere nem ezeket a szempontokat mérlegelte elsősorban.

Amikor elérkezett a ceremónia napja, az idős mágus egy másik tanítványának adta az Ebonchillt – egy olyannak, aki magában egyesítette a szenvedélyességet, a bölcsességet és a bajtársiasságot.

6. rész

Miután mestere egy másik tanítványnak adta az Ebonchillt, Tarthen irtózatosan dühös és keserű lett. Úgy hitte, hogy átverték, és elhatározta, hogy megmutatja, ki is ő valójában.

Tarthen ellopta az Ebonchillt új gazdájától, vigyázva arra, hogy bűnének nyomait gondosan eltüntesse. Titokban gyakorolt a varázsbottal, és megtanulta, hogyan kell használni különleges energiáit.

Csak Tarthen legbizalmasabb barátai a Tirisgarde-ból tudtak a lopásról. Csak ők látták, hogy hogyan kötötte a saját akaratához az Ebonchill mágiáját, és csodálattal nézték, hogy mekkora erő rejlik az ujjaiban.

Miután biztos volt abban, hogy képes uralni az Ebonchillt, Tarthen elhatározta, hogy megteszi azt, ami eddig egyetlen Tirisgarde-i mágusnak sem sikerült – legyőzi Aegwynnt és ezzel mindörökre beírja nevét a történelembe.

7. rész

Részletek egy, a Tirisfali Tanácsnak küldött levléből:

„Megvizsgáltuk a csatatéren lévő megmaradt mágiát. Itt az értékelésünk arról, hogy mi történhetett:

Tarthen Stranglethorn Vale-ben támadta meg Aegwynnt. Ha két mágus által használt erőről beszélünk, akkor kijelenthetjük, hogy ez a párbaj volt az egyik legnagyobb, amely egy Tirisgarde és a renegát Őrző között valaha lezajlott. De ez volt az egyik legrövidebb is.

Tarthen az Ebonchillt viselte a csatában – a varázsbotot, amelynek eltűnését néhány hónapja jelentették be. Amikor a fegyverben rejlő erőt Aegwynnre eresztette, a varázslónő egy ellenátokkal azonnal visszafordította Tarthenre azokat. Frost mágia vihara ömlött rá Tarthenre, gyémántkeménységű jégrétegbe zárva őt.

A régióban tomboló forró időjárás ellenére Tarthen még mindig megfagyott állapotban volt, amikor rátaláltunk. Hosszú időbe telt, mire kiolvasztottuk holttestét, és élettelen kezeiből kiszabadíthattuk az Ebonchillt.”

8. rész

A Tirisfali Tanács mágusai, akik rátaláltak Ebonchillre, a fegyvert visszaadták jogos tulajdonosának. A következő évek során tovább folytatódott az, hogy a fegyver mesterről tanítványra szállt. Számos mágus használta arra az Ebonchillt, hogy megvédje vele Azerothot a démonoktól. Arrexis azonban nem tartozott közéjük.

Arrexis, az ember mágus a tudás szerelmese volt. Napokon át szakadatlanul képes volt bezárkózni személyes könyvtárába, ősi kötetekbe és tekercsekbe mélyedve. Amikor rászállt Ebonchill, úgy döntött, hogy inkább tanulmányozni fogja a fegyvert, mintsem csatatéren használni. Arrexis jól ismerte a fegyver történetét és halálos képességeit.

Megfigyelései során arra a következtetésre jutott Arrexis, hogy az Ebonchillt olyan hatalmas varázslatok véghezviteléhez is használhatná, amelyek megtételére csak egy Őrző képes. Idővel képes volt teljesen kiaknázni a fegyver energiáit, és arra fordítani őket, hogy új típusú védővarázslatokat hozzon létre.

9. rész

Arrexis abban az időben élt, amikor a Tirisfali Tanácsban kavarodás és káosz uralkodott. Az akkori Őrzőt Medivhnek hívták, és ő Aegwynn fia volt. Lázadó anyjához hasonlóan ő is elhajtotta a tanácsot, és jórészt egyedül élt és dolgozott.

A tanács és világ többi része mit sem sejtett abból, hogy Medivh lelkében egy hatalmas gonosz bujkált. Sargeras, a Lángoló Légió vezetője uralta valójában az Őrzőt.

Sargeras manipulációinak köszönhetően Medivh egyezséget kötött az ork Hordával és megkezdte felépíteni az útjukat, hogy megtámadhassák Azerothot. Azért, hogy megakadályozza, hogy a tanács beleüsse az orrát az ő ügyeibe, a korrupt Őrző titokban megölte a tanács néhány tagját.

Medivh tekintete hamarosan Arrexisre és az Ebonchillre esett.

10. rész

Tanulmányai folytatása érdekében Arrexis összegyűjtötte mágus tanoncait és egy kutató tábort hoztak létre Medivh birtokához, Karazhan tornyához közel. Az épületet erős hatású ley vonalak középpontjába építették. A Karazhanon átáramló energiák időnként még a valóságot is átformálták a régióban.

Arrexis és követői a védővarázslatokkal kísérleteztek Karazhan falain túl, hogy megpróbálják semlegesíteni a torony különös energiáit. A feljegyzések arra utalnak, hogy Medivh Őrző meglátogatta a mágusokat ebben az időben és felajánlotta tanácsait. Javasolta, hogy Arrexis a védő varázslatait használja új célokra, különösen arra, hogy távol tartsa a démonokat attól, hogy Azeroth-ra léphessenek.

Habár a Tirisfali Tanács számos tagja nem bízott Medivh-ben, Arrexis nem tartozott közéjük. Kifejezetten örült Medivh támogatásának.

És Arrexisnek ez a bizakodó természete lett a veszte.

11. rész

Senki sem tudja biztosan, hogy mit tett Medivh, amikor meglátogatta Arrexist. A részleteket homály fedi és nagyon hallomásosak. Néhány szóbeszéd azt állítja, hogy az Őrző megváltoztatta Ebonchillt, hogy megszakítsa Arrexis védő varázslatait és elpusztítsa a mélyen tisztelt mágust.

Bármi is az igazság, az ismert, hogy Arrexis gondosan ügyelt Medivh tanácsára. Az idős mágus és tanítványai egy hatalmas szertartást mutattak be, hogy megvédjék ezt a területet a démoni beavatkozástól. A varázslatot csak próbának gondolták, azonban katasztrofális következményekkel járt.

Amikor a mágusok elkezdték kántálni a varázslatot, tudtukon kívül egy utat nyitottak Azeroth és a démonok birodalma, a Twisting Nether között. Arrexist és az összes követőjét elragadták az átjárón keresztül és soha többé nem látta őket senki. Egy elbeszélés szerint a Twisting Netherben egy maroknyi démonra estek rá a megdöbbent varázslók, és az utolsó szálig kiirtották őket.

A démonokat egy Balaadur nevű eredar vezette. Ő volt az, aki véres győzelmének trófeájaként magához vette az Ebonchillt, és így szakadt meg az ősi tradíció, hogy a hatalmas varázsbot mesterről tanítványra szálljon.

Add hozzá kedvenceidhez