Warswords of Valarjar – Odyn’s Fury és Helya’s Wrath

A Titán őrző (keeper) Odyn úgy hitte, hogy ennek a világnak a szülöttei túlságosan gyengék, túlságosan puhányak és túl rövid ideig élnek ahhoz, hogy meg lehessen bízni bennük. Azeroth harcosai már megmutatták neki, hogy ez milyen botor gondolat volt, és semmi kétség, hogy továbbra is igazolni fogják ezt.

Most a harcosok Odyn értékes fegyverét viselik Azeroth védelme érdekében. Menjetek, és tegyétek le névjegyeteket.

1. rész

Odynt inspirálta, hogy egy olyan Titán-koholt bajnokokból álló sereget, a Valarjart, hozzon létre, amely aztán megvédheti Azerothot a számtalan fenyegetéssel szemben, amelyről tudta, hogy majd szembe kell néznie. Azonban álmát meghiúsították, és a Valarjarját több ezer évre elzárták.

Mielőtt még Odynt bebörtönözték volna, két pengét hozott létre, hogy a legnagyszerűbb bajnokot segítsék a Valarjar tagjai között.

Azonban a pengék ellenségei kezéhez kerültek.

2. rész

Az ősi időkben Odyn felügyelte a Halls of Valor létrehozását, amely a leghatalmasabb vrykulok lelkeinek szentélye volt, akik dicsőséges csatákban vesztették életüket. Odyn vezette egykor a Pantheon seregét az Old Godokkal szemben, és tudta, hogy mindig szükség lesz bátor és félelem nélküli bajnokokra, akik szembe mernek nézni a gonosz erőivel.

A vrykulok legtehetségesebb kovácsait kérte fel arra, hogy alkossanak fegyvereket és páncélzatokat ezeknek az utolérhetetlen harcosoknak. Odyn őrzőt egy kovács munkája különösen lenyűgözte; pajzsai könnyűek és erősek voltak, igazán lenyűgöző fegyver egy képzett harcos kezében.

Odyn arra kérte őt, hogy próbáljon ki valami újat: – Ne csak a védelemre koncentrálj – mondta az őrző -, hanem az agresszió költészetére is.

A kovács megfogadta Odyn szavait, és hamarosan a két legcsodásabb harci kardot, warswordot mutatta meg neki, amiket valaha vrykul üllőn készítettek. Odyn nemcsak elfogadta ezeket a fegyvereket, hanem saját erejével áldotta meg őket.

Odyn a két kardot kifüggesztette a Halls of Valorban, hogy ezzel motiválja a Valarjart, a bajnokait. – Ezeket csak a legkiválóbb viselheti közületek – mondta Odyn. – Úgyhogy menjetek. Bizonyítsátok be alkalmasságotokat.

Sok évnek kellett eltelnie mire valaki felnőtt a kihíváshoz.

3. rész

Az első és egyetlen Valarjar, aki ezeket a fegyvereket csatában viselhette, az Ingvar nevet viselte. Neves küzdő volt életében, és legendás harcos lett halála uán.

Mindig a támadó volt, ezért Ingvar egy csapat élén elindult, hogy megvizsgáljon egy olyan barlangot, amelyben úgy tűnt, sötét mágia csöpögött. Azonban valami irtózatosat találtak ott: egy kupac teremtményt, akiket az Old Godok megfertőztek. Amikor az Old Godok már vesztésre álltak a Titán-koholtakkal szemben, C’Thun titokban világszerte kinyúlt, hogy magához ragadjon minden olyan elmét, amit képes megérinteni.

Ingvar és társai rémisztő túlerővel néztek szembe. De nem futottak el. A legtöbb vrykul pár perc alatt elesett, Ingvar azonban állva maradt. Habár súlyosan megsérült, átverekedte magát a barlangon, és minden ellenséget elpusztított benne.

Utolsó lehelete után a Val’kyr Helya lelkét a Halls of Valorba küldte, ahol Odyn tárt karokkal várta őt.

4. rész

Ingvar halála egy nemes önfeláldozás volt, amely ráadásul győzelmet jelentett minden körülmény dacára. Odyn őrző példaképnek nevezte őt a Valarjar tagjai között, és rábízta a kardokat. Nehéz időkben Ingvar volt mindig az első, aki a Valarjar seregét a káoszba vezette.

De hősies tetteinek sajnos idejekorán vége szakadt.

Amikor Odyn eltervezte a Halls of Valort és a Valarjart, szüksége volt a megvalósításhoz Val’kyrokra, olyan szellemere, akik képesek az arra méltó lelkeket minden alkalommal megóvni. Helya azonban nem akart Val’kyrrá válni. Valójában senki sem vállalta a feladatot. Odyn Helyát és másokat is az akaratuk ellenére változtatott át Val’kyrokká.

Helya hosszú éveken át hiába várt a bosszúra. De amikor lehetősége nyílt rá, hezitálás nélkül kapott utána.

5. rész

Bár Loken őrző az őrület foglya lett, attól még okos maradt. Tudta, hogy Odyn és az ő Valarjarja félelmetes ellenfelek lennének, ezért egy ajánlatta kereste meg Helyát. Felajánlotta, hogy megtöri Odyn kontrollját; cserébe pedig a varázslónő foglyul ejti Odynt és bajnokat a Halls of Valoron belül.

Helyát dühe belül nagyon mélyen égette, ezért elfogadta az ajánlatot. A terv szinte hiba nélkül működött. Odynt teljesen váratlanul érte Helya lázadása, és szinte az összes Valarjarjával együtt hatástalanítta a varázslónő, és zárta be égi szentélyükbe.

Csak egy pár Valarjar tartózkodott a Halls of Valor falain kívül, amikor Helya támadott. Az egyik közülük Ingvar volt.

A bajnok fogta a kardokat, és rögtön megtorlásra készült, remélve, hogy legyőzi Helyát és kiszabadítja Odynt.

6. rész

Val’kyrként Helyának hatalmas befolyása volt az elhunytak lelkei felett. Akár bajnok volt, akár nem, Ingvar megértette, hogy egy olyan harccal néz szembe, amit nem valsózínű, hogy megnyer.

Azonban nála voltak ezek a kardok, tele Odyn erejével. Rajta kívül senki nem próbálhatta meg.

Ingvar rátalált Helyára, és megpróbált lesújtani rá. A bajnok kezében a kardoknak majdnem sikerült legyőzniük a varázslónőt. Végül azonban Helya felülkerekedett Ingvar lelkén és a feledés homályába taszította őt. A kardok Azeroth földjére estek, néhány más Valarjar fegyverrel együtt, amelyek nem váltak a Halls of valor foglyává.

Helya a kardokat az Odyn őrző felett aratott győzelme mementójaként őrizte.

7. rész

Évezredeken át Helya annyi megölt vrykul lelkét kaparintotta meg, amennyit csak képes volt, hogy Kvaldir seregét – ezeket a megrontott, élőholt vrykulokat – minél jobban felduzzassza.

Helya aztán már nemcsak a hősi halált halt vrykulok lelkét kezdte el megszerezni, hanem az élőkét is. Minden vrykul, aki tudomást szerzett a Helya és Odyn közötti konfliktus valós történetéről, egy célpont volt számára, és Kvaldirjai segítségével kíméletlen pontossággal ölte meg őket.

Elkezdte a saját bajnokait kiválasztani, Helheim Helarjarját, aztán pedig Azeroth-ra küldte őket, hogy kutassanak az ellenségei után.

8. rész

Minden lélek, amely Helyánál kötött ki, hatalmas szenvedésekben részesült. Helheim egy kínzás volt a vrykul hősök számára, akik hirtelen Kvaldirokként találták magukat, még akkor is, ha egyébként méltóak voltak arra, hogy Valarjarként belépjenek a Halls of Valorba.

Ezek közül a vrykulok közül sokan veszélyesebbek lettek holtukban, mint életükben voltak. Helya erővel ruházta fel őket, és mivel féltek, nehogy csalódást okozzanak neki, ezért vakon követték utasításait.

Végül az egyik ilyen Kvaldir felkeltette Helya figyelmét. Vigfus Bladewind a vrykulok elleni harcban tűnt ki, és Helya úgy döntött, méltó rá, hogy örök időkig viselje a kardokat.

Mi lett volna jobb annál, mint hogy Odyn két legkedvesebb feygverével vessen véget a benne hívők életének?

9. rész

Vigfus Bladewind számtalan vrykul hőst ölt meg az évek során a kardokkal. Helya még a saját erejének egy részével is felruházta a pengéket, csakúgy, mint Odyn tette. Nemcsak a pontosságuk és preczitásuk nőtt meg vele, de így könnyebb lett Helyának megszerezni áldozataik lelkét.

Valójában a varázslónő ereje az, ami annyira pazarrá teszi ezeket a fegyvereket. Az ő ereje, összefűzve gyűlöletével, állandó összetűzésben van Odyn szellemével. A két energia közötti feszültség örökre áthatja ezeket a pengéket, azzal fenyegetve, hogy a harcban átveszik az uralmat a fegyver viselője felett. A szív egyetlen megingása a harcban teljes pusztításhoz vezethet.

Ezt sose szabad elfelejteni.

10. rész

Helya bajnoka, Vigfus Bladewind évezredeken át viselte ezeket a fegyvereket, és elmondhatatlan számú hős vérét ontotta vele.

Időnként Helya tetztelte őt, hogy valóban méltó-e az ő kegyére. Nyerhetetlen harcokba küldte őt. Időnként más, kivételes képességű Kvaldirokkal kellett megküzdenie, vagy arra utasította, hogy segítség nélkül rohanjon le egy vrykul települést.

A kardokkal a kezében Vigfus soha nem okozott csalódást.

11. rész

Bladewind a halála előtti pillanatokban Helyától kért segítséget. A nő megadta neki, és saját lelkének egy részét öntötte a fegyverekbe. Ez az extra erő már örök időkre a fegyverekbe fog maradni.

Ezeket a kardokat arra kovácsoltak, hogy olyan hatalmas harcosokat segítsenek, akik félelem nélkül harcolnak. A vérszomjat erővé fordítják, és csak egy rettenthetetlen harcos remélheti, hogy kontrollálni tudja őket. Ha valaha Azeroth ellen fogják viselni őket, akkor nem biztos, hogy azt a világ túléli.

De ha meg kell védelmezniük azt, lehet, hogy a világ soha nem esik el.

Add hozzá kedvenceidhez