Aldrachi Warblades – A Vengeance demon hunterek fegyvere – írta Unker Bladewing
A megszámlálhatatlan csorba és vájat, ami az Aldrachi Warblade-eket díszíti, képet ad az erőszakos múltjukról. Ezek a fegyverek démonok ezreit győzték le és nyelték el eltorzult lelküket. Azt mondják, hogy a Warblade-ek még a Lángoló Légió Urának, Sargerasnak megalvadt vérét is magukba itták.
Igaz. Rendkívüli erő rejlik ezekben a másvilági pengékben. El sem lehet mondani, hogy a Te kezeidben micsoda pusztítást okozhat majd a Légiónak.
I. rész
Szétszórtan fennmaradt ősi legendák szólnak az aldrachik felülmúlhatatlan harci képességeiről. Ezek a büszke személyeket születésük óta a harcra nevelték. Az egész kultúrájuk eköré épült. A katonai szolgálat minden aldrachi számára kötelező volt és akkor kezdődött, amint a gyermek megtanult járni.
Így volt ez Toranaarral is. Miután megtette az első lépést, belevetették a kegyetlen aldrachi háborús gépezetbe. Nagy tiszteletben álló harcosok leszármazottja volt, és bátyja volt mind közül a leghatalmasabb. A származásából adódóan magas volt az elvárás vele szemben. Toranaar nem okozhatott csalódást.
II. rész
Toranaar elviselte a hosszú évek brutális edzését; az erő próbája azt jelentette, hogy kiselejtezik a gyengéket az erősek közül. Egész végig egy elképzelés hajtotta szenvedésen és fájdalmon át: elnyerni a jogot, hogy Warblade-t hordhasson.
Az aldrachik inkább fegyverekre vágytak, ami értékes tulajdon és státusz-szimbólum volt, mintsem címre és gazdagságra. S a Warblade-ek tekintélyben az összes többi fegyverzet felett álltak. Ezek a föld mélyén található ritka kristályokból készültek. A különös ásványok számos egyedi tulajdonsága közül a legfigyelemreméltóbb az a képességük, hogy el tudják nyelni a holtak szellemeit. A kovácsok gondosan őrzött technikákat alkalmaztak, hogy bűbájjal töltsék fel a kristályokat és a halál eszközeivé kovácsolják őket.
Az ezekből készült Warblade-ek képesek magukba szívni áldozataik lelkét. Minden bekebelezett lélek hatalmas erővel itatja át a fegyvert. A legősibbek szellemek ezreit tárolták és legalább akkora – ha nem nagyobb – nagyrabecsülés övezte őket, mint a félelmetes aldrachi harcosokat, akik csatában forgatták.
Minden este, mikor az ifjú Toranaar ágyában feküdt testén zúzódásokkal és törésekkel, elképzelte magát, ahogy a saját Warblade-jeit tartja. Azt akarta, hogy a látomás valósággá váljon.
III. rész
A képzése végén Toranaar előtt az utolsó és legnagyobb próbatétel állt. A katonai főparancsnok véletlenszerűen választott egy idősebb harcost, hogy küzdjön meg az ifjú beavatottal, mindhalálig. Eljött a párbaj napja és Toranaar belépett a rituális küzdőverembe, hogy szembenézzen az ellenfelével.
A bátyja volt az.
Toranaar még egy futó pillantásra sem méltatta a testvérét. Tekintetét ellenfele ragyogó Warblade-jeire szegezte. Az álma csak karnyújtásnyira volt és semmi sem tarthatta távol tőle. Még a család sem.
A két fivér egész éjszaka és a rákövetkező nap birkózott egymással. Mindketten a halál határán álltak, mikor Toranaar végül lefegyverezte a rokonát és megszerezte magának a Warblade-eket. Egy szó nélkül a bátyja testébe mélyesztette őket és azok kiitták az elesett harcos lelkét.
IV. rész
Az aldrachiról szóló történetek elértek a Lángoló Légióhoz és urához, Sargerashoz. Ő és démonhadserege megszámlálhatatlan halandó civilizációt tizedeltek meg abbéli küldetésükben, hogy kioltsák az élet szikráját a világmindenségből. Sargeras mindig is lelkesen kutatott erős, új fajok után, akiket az akaratához köthet és a pusztítás ügynökeiként használhat. Úgy látszott, az aldrachik tökéletes jelöltek voltak a szolgaságra.
Ahelyett, hogy elpusztították volna az aldrachik világát, Sargeras megparancsolta a csapatainak, hogy szállják meg azt. A Légiónak addig ritkította volna a harcosokat, míg végül be nem adják a derekukat a démoni átváltozásnak. Tudta, hogy a követőinek nagy veszteségeket kell majd elszenvednie az ellenségtől, de ez nem bátortalanította el.
Ha egy, ha tíz vagy ezer évbe kerül is, Sargeras meg akarta szerezni magának az aldrachikat.
V. rész
Kivonat a Holtak Kódexeként ismert nathrezim feljegyzésekből:
„Az aldrachik furcsa teremtmények. A vártnál sokkalta ellenállóbbak és ígéretesebbek.”
„ Kis világukat a Légió túláradó sereggel ostromolta, pit lordok és felguardok tengerével, shivarrákkal és mo’arg-okkal horizonttól horizontig érve. Egy ideig az aldrachik tartották magát az invázióval szemben. Démonok ezrei hullottak el, csak hogy egyetlen harcosukat leterítsék. Az aldrachik kiéhezett bestiákként harcoltak és egyikük sem volt vadabb, mint a teremtmény, akit úgy hívtak, Toranaar, a Legyőzhetetlen.”
„Warblade-jei túlharsogták a csatazajt, széttépve bármi közelébe érőt. Minden egyes legyőzött démon után megújult energia és erő töltötte el. Egyszemélyes hadsereg volt. „
VI. rész
A démonok egymást követő hullámokban csapódtak az aldrachi vonalaknak. Toranaar és a többi harcedzett katona minden támadást visszavert, de a Légió hadereje sohasem csappant meg. Minden legyőzött démon helyét egy új vette át. Lassan és módszeresen a Légió lefaragta az aldrachi ellenállást és beszorította a háború sújtotta fővárosuk szívében tornyosuló erődbe.
Csak Toranaar és egy maroknyi bajnok maradt. Mindegyikük a levágott áldozatok lelkétől nyüzsgő Warblade-eket viselte. Minden irányban démon és aldrachi holttestek hevertek, betakarva a földet. Azt mondják, hosszú ideig egy csupasz foltot nem lehetett látni a földön.
Toranaar figyelmeztette társait, hogy készüljenek fel egy újabb rohamra, de az sosem következett be. Az aldrachik zavarodottságára a Légió késleltette az előrenyomulást. Majd egy szörnyűséges alak emelkedett ki a démonok sorai közül.
Sargeras volt az, és egy ajánlattal érkezett Toranaar-hoz.
VII. rész
Senki sem tudja biztosra, Sargeras milyen formát öltött, hogy szembeszálljon Toranaarral. Néhány nathrezim feljegyzés azt mondja, hogy a Légió kolosszális ura az erejének egy kis részét beleöntötte egy avatárba és elküldte azt az aldrachi erődbe. Bármi is az igazság, az biztos, hogy meghívta Toranaart a Légió soraiba.
Sargeras minden képzeletüket felülmúló hatalmat ajánlott a harcosnak és társainak, amiről nem is álmodtak. Személyes testőreiként szolgáltak volna, és háborúban démonok tízezreinek parancsoltak volna. Sargeras remélte, hogy egy ilyen ajánlat ellenállhatatlan lesz a harcszerető aldrachiknak.
Toranaar visszautasítása világos volt. Megfogadta, hogy elpusztítja a Légiót a démonok által megölt aldrachi harcosokért, vagy belehal a próbálkozásba. Bármelyik is lesz, sosem hunyászkodik meg Sargeras előtt.
VIII. rész
Démonok még mindig suttognak a Toranaar és Sargeras közötti harcról. Az összegyűlt sokaság elbűvölten kísérte figyelemmel, ahogy vezetőjük az aldrachi harcossal párbajozott. Sargeras bármelyik pillanatban eltörölhette volna Toranaart, de nem a megsemmisítése volt az, amire vágyott.
Meg akarta rontani a bajnokot és ki kellett fárasztania, hogy ez sikerüljön. Napokig játszadozott vele, mint egy kegyetlen ragadozó, aki a prédájával játszik, épp csak annyi erővel küzdve, hogy térdre kényszerítse.
Toranaar harcedzett volt és észrevette, hogy Sargeras mit tervez. Tudta, hogy nem képes legyőzni a Légió urát párbajban, így az ellenszegülés egy utolsó cselekedetéhez folyamodott. Leigázottságot színlelt. Amikor pedig Sargeras leengedte a védelmét, az aldrachi harcos lesújtott.
A Warblade-jei áthasították ellenfele bőrét és a sebből tűz tört elő. Habár csak könnyed sérülés volt, a többi aldrachi dicsőségesen üvöltött.
Ez volt az utolsó, hogy hasonló csatakiáltás visszhangzott végig az egykor oly’ hatalmas fővároson.
IX. rész
Toranaar engedetlensége feldühítette Sargerast. Egy szempillantás alatt darabokra tépte a harcost és hűséges aldrachi bajtársait. Sargeras dühe oly’ hatalmas volt, hogy a testekből csak por maradt. Majd a Légió vezére megparancsolta csapatainak, hogy burkolják az aldrachi világot örökké parázsló pokoltűzbe.
Habár Sargerasnak nem sikerült megrontania az aldrachikat, nem volt minden veszve. A Toranaar és népe által használt Warblade-eket sértetlenül hagyta. Ha az aldrachik nem fogják szolgálni a Légiót, akkor majd a félelmetes fegyvereik.
X. rész
Sargeras megparancsolta hadnagyának, Kil’jaedennek, a Megtévesztőnek, hogy ossza ki az aldrachi Warblade-eket. A démon évezredeken át kereste a Légió legkiválóbb harcosait. Aki megfelelt Kil’jaeden elvárásainak, kapott egy készlet Warblade-et. Démoni kezekben a fegyverek civilizációkat mészároltak le, egész fajokat irtottak ki, és lelkek százezreit nyelték el.
Idővel Kil’jaeden az összes eszközt kiosztotta, kivéve azokat, amik Toranaarhoz tartoztak. Ezek voltak a legerősebb fegyverek, amiket megszereztek az aldrachiktól. A Megtévesztő rajtuk tartotta a szemét, várva egy elég könyörtelen harcosra, hogy viselhesse a mesés fegyvereket, amik megsebezték Sargerast.
XI. rész
Éveken át tartó várakozás után Kil’jaeden talált valakit, aki méltónak bizonyult Toranaar Warblade-jeire. Az ő neve Caria Felsoul volt, egykoron az Illidari legdörzsölteb és legbájosabb beavatott démonvadásza.
Caria készségesen szembefordult az Illidarival és ígérte oda magát a Légiónak hatalomért cserébe. Kil’jaeden pedig megjutalmazta. Sötét energiával itatta át a démonvadászt és tökéletes szolgájává formálta. Mielőtt rászabadította volna Caria-t az ellenségeire, az Aldrachi Warblade-eket ajándékozta neki.
Kil’jaeden élvezte ez az utolsó tettet, tudva, hogy ez ellentétes mindennel, amiért Toranaar harcolt. Az aldrachi arra használta a fegyvereket, hogy fenntartsa népe méltóságát és visszautasítsa Sargeras ajánlatát a hatalomra. Egy olyan áruló, mint Caria által viselve a fegyverek az árulás, a gyilkolás és a becstelenség eszközeivé válnak.
Add hozzá kedvenceidhez