Azshara királynő haragja

Eddig egyetlen egyszer találkoztunk Azshara királynővel a WoW elindulása óta, mégpedig a Cataclysm során tett egy rövid látogatást Darkshore partjainál, ahova Malfurion Stormrage-et csalta. Egy ilyen jelentős karakter esetén, mint Azshara, kicsit különösnek tűnhet, hogy a kiegészítő további részében, különösen Vashj’irban nem tűnt fel. Hiszen azon kívül a rövid Darkshore-os pillanaton kívül nem láthattunk belőle semmit… egészen a Legionig.

Azsuna története egy rövid, ám annál kínzóbb emléket idézett fel számunkra a Kaldoreiek királynőjéről. Még többet megtudhattunk a War of the Ancients (Ősök háborúja) időszakáról és arról, hogy milyen következményekkel járt szembeszállni a Fények Fényével. Ugyanakkor még több megválaszolatlan kérdést vet fel.

Azshara hűsége

Azshara és az ő uralkodása a War of the Ancients idején egyetlen végzetes pillanatban ért véget: amikor Azshara és a hozzá leginkább hű szolgái összegyűltek palotájában, amely a Sundering (Hasadás) során a tenger fenekére süllyedt. Abban a pillanatban Azshara egy hangot hallott – és az nem Sargeras hangja volt.

Hatalmasabb leszel, mint valaha… ígérte a hang. És amikor eljön az idő, akkor cserébe azért, amit neked adunk… jól fogsz minket szolgálni…

Azonnal elfogadta az ajánlatot, és abban a pillanatban követőievl együtt testük kicsavarodott, és nagává alakult át. Az Old Godok eleget tettek ígéretüknek, Azsharát és népét biztonságba helyezték, és lényegesen hatalmasabbak lettek, mint korábban valaha is voltak. Azsharát az Azeroth felszínén élők ekkor látták utoljára a Cataclysm eljöveteléig.

A Cataclysm-ben úgy tűnt, hogy az Old Godokhoz húz a hűsége. Kifejezetten az volt a feladata, hogy lefoglalja Malfuriont elég hosszú időre ahhoz, hogy megkezdődhessen Hyjal ostroma. Gúnyolta is a druidát ezért… aztán eltűnt. Mi pedig legyőztünk mindent, ami az utunkban állt, majd magával Deathwinggel is végeztünk.

… de Azshara nem állt az utunkban. Ő csak kiürítette a területet.

A hatalom természete

Ez a fő dolog Azsharával kapcsolatban. Az ő hűsége egy tekervényes dolog, amit nem értünk teljesen. Nem azért engedte be a Burning Legiont Zin-Azshariba, mert jó szövetségesnek tűntek, hanem azért, mert azt ígérték, hogy az ő dicsőségére újítják meg a világot. Vajon a Burning Legion eleget tett ennek az ígéretének? Elég kérdéses.

De nem is számít igazán, hiszen a kimenetelből végül is hasznot húzott az egyetlen személy, akit ő a legfontosabbnak és a legkedvesebbnek tart: saját maga. Bármit tesz is Azshara, azt vagy azért teszi, hogy önmagát megóvja, vagy azért, hogy valamilyen hatalmat megragadjon. Nem tesz semmit, ha abból ő maga valamilyen módon nem húzhat hasznot. És minél kedvezőbb egy dolog számára, annál biztosabb, hogy megteszi azt a dolgot.

Hasonlóképpen Azshara nem azért szövetkezett az Old Godokkal, mert valamilyen hűség kötné hozzá. Abban a pillanatban még csak nem is a hatalom érdekelte; azt a túlélés érdekében tette. Ha nem fogadta volna el az ajánlatot, megmaradt követőivel együtt meghalt volna. A neki felajánlott hatalom? Csak bónusz volt.

És jaj mindenkinek, aki a Királynő és az általa kívánt dolog közé áll. Prince Farondis (Farondis herceg) ezt a saját kárán tanulta meg.

Farondis bukása

Habár Farondis viszonylag rendszeres kapcsolatban állt a Zin-Azshariban élő Highborne-okkal, mégsem volt nagyon közel a fővároshoz. Ezért nem esett áldozatául a démonok kísértésének, ahogy sok másik Highborne tette. Emiatt pontosan képes volt meglátni, hogy Sargeras és a Legion mit tesz a Kaldoreiekkel – és elhatározta, hogy megállítja őket.

Szerencsére volt egy mágikus akadémiája tele értékes és hatalmas ereklyékkel, amelyek segíthették őt a feladatában. Ezért fogta a Tidestone of Golgannethet – az egyik Pillar of Creationt – és úgy tervezte, hogy annak segítségével pusztítja el a Well of Eternityt. Egyszerűen végrehajtható lett volna, ha nem lett volna Farondis udvarában egy Vandros nevű nemes, aki egyértelműen Azsharához húzott.

Amikor Vandros tudomást szerzett Farondis tervéről, azonnal tájékoztatta a királynőt. És Azshara dühbe gurult. Összetörte a Tidestone of Golgannethet, és nem csak egyszerűen kiirtotta a herceg birodalmát, de biztosította azt is, hogy Farondis és mindazok, akik őt szolgálják, soha ne halhassanak meg igazán. Szellemüket megátkozta, hogy továbbra is a földön járjanak, és soha ne ismerhessék meg a halál felszabadító érzését.

Azshara haragja

Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el rajta. Azshara volt a Kaldoreiek vezetője, és tudjuk, hogy hatalmas erővel rendelkezett. Olyan hatalmas erővel, hogy arra még Mannoroth is felfigyelt, és megjegyezte, hogy a Királynő hatalmával egyedül Sargeras vagy Archimonde hatalma ért fel. Olyan hatalmas ereje volt, hogy képes volt egyetlen szempillantás alatt különösebb erőfeszítés nélkül összetörni egy Pillar of Creationt.

Kicsit olyan benyomást kelt Azshara, mintha nem csak egy vezető lett volna – hanem mintha az összes Kaldoreit az uralma alatt tartotta volna. Mintha a szépségével és az erejével elvarázsolta volna őket, hiszen Zin-Azshari night elfjei bármit megtettek volna szeretett királynőjükért, beleértve azt is, hogy feláldozzák érte a saját életüket is.

Azshara nem csak egy vezető volt, nem csak egy kivételes erőt, amit el kellett ismerni… és mindez még azelőtt volt, hogy az Old Godok még több hatalmat ajánlottak volna neki. Nyilvánvaló, hogy az Old Godok láttak valamit Azsharában, ami tetszett nekik, és azt akarták, hogy nekik dolgozzon. Azonban az Old Godokkal való kapcsolata jó esetben is csak egy széljegyzet – Darkshore-ban megtette, amire utasították, Malfurion figyelmét elterelte Hyjaltől, de ennél többet nem tett.

Sargeras vs. Old Godok

Itt kezdenek a dolgok igazán összekuszálódni, hiszen Azshara a Legionben végre ismét felbukkan. De hogy miért bukkan fel… ez egy olyan rejtély, amelyet még ki kell bogoznunk. Ismét a Tidestone-t akarja, ahogyan mi is – de nyilvánvaló, hogy nem a mi oldalunkon áll. Ugyanakkor ott van Val’Sharah-ban Xavius is, aki meg a Tears of Elune-t, egy másik Pillar of Creationt akar megszerezni, és ugyanúgy az Old Godokkal is együtt dolgozik.

Semmi sem utal arra, hogy bármelyikük is ismét kapcsolatba lépett volna a Burning Legionnel. Ráadásul ez értelmetlen is lenne – hiszen a cél, amiért Sargeras létrehozta a Burning Legiont, az az, hogy megtisztítsa az univerzumot a void lordoktól. A void lordok hozták létre az Old Godokat, és ezt Sargeras is tudja. Emiatt biztos, hogy nem fog hirtelen együttműködni velük – hiszen részben ezért is akarja annyira elpusztítani Azerothot, mert tudja, hogy milyen fertőzés található a bolygó mélyén.

A Legion honlapjának főoldalán, a Xaviusról szóló bejegyzés így szól: „nem fogja megállítani semmi abban, hogy eltörölje mindazokat, akik szembe mernek szállni a Burning Legionnel.” Ugyanakkor az Emerald Nightmare során Malfurion rámutat arra, hogy „Xavius és ősi mesterei biztos nagyon elégedettek, amiért a Horde-t és az Alliance-t lefoglalja a Burning Legion elleni harc”. Nos, akkor miről is beszélünk pontosan?

Három-állásos háború

Nem hiszem, hogy egy kétoldalú háborúban harcolnának. Mi egy háromoldalú harcot vívunk – csak még nem teljesen jöttünk rá, hogy mik is a pontos tervei a harmadik csoportnak. Ott van az Alliance és a Horde, mindketten elég erősen szemben állnak a Burning Legionnel. Ez az a háború, amelyet a Broken Shore-on történt első támadás óta vívunk, és ez az, amelyet úgy tűnik, hogy Khadgar vezényel le a mi oldalunkon.

Emiatt a háború miatt mentünk el ismét Karazhanba, hogy többet megtudjunk a Pillars of Creationről – és a Burning Legion volt a sarkunkban, hogy ezt megakadályozza. A Legion próbál minket távol tartani a Pillaroktól, mert tudják, hogy ezekkel van a legnagyobb esélyünk megállítani őket. És minden erőnkkel azon vagyunk, hogy levadásszuk és megszerezzük őket.

És mégis… nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezekért az ereklyékért megküzdünk. Valami oknál fogva Azshara és Xavius szintén benne van a kalapban. Az Old Godok nem elégednek meg annyival, hogy hátradőlnek, és hagyják, hogy lejátsszuk ezt a meccset a Legionnel. A közbeavatkozásuk arra utal, hogy azt szeretnék, ha a Legion nyerne és kiirtanának minket. De akkor Azeroth védelem nélkül maradna – ami azt jelenti, hogy a Legion teljesen el tudná pusztítani a világot. És ez kontraproduktív lenne a számukra, nem igaz?

A sötét világ-lélek

Amit tudunk, az a következő: a void lordok nyúlványai az Old Godok, és azért küldték őket a fizikai univerzumba, hogy titán világ-lelkeket rontsanak meg. Aggramar vette észre, hogy Azeroth az egyik leghatalmasabb világ-lélek, akit valaha látott, amikor rábukkant a bolygóra. A Pantheonnak sikerült anélkül elzárnia az Old Godokat, hogy megölték volna a világ-lelket… és ezt Aggramar el is mondta Sargerasnak.

Ami éppen ezért elgondolkodtató – vajon Sargeras azért próbálja meghódítani Azerothot, mert ezt az erőt akarja, vagy azért, mert annyira kétségbeesetten fél attól, amivé ez a világ válhat? Azeroth nem csak egy világ-lélek. Egyedülálló az univerzumban, egyrészt az ereje miatt, másrészt azért, mert a Pantheron tagjainak lelkei is itt nyugodnak.

Ez az egyedülállóság abból fakad, hogy Azeroth mondhatni egy hibrid. Azeroth egy „megjavított” változata a világ-léleknek, amelyet az Old Godok meg akartak rontani, és ezt a folyamatot külső erővel állították meg. Habár az Old Godokat elzárták, hatásuk még mindig formálta a világot. A Curse of the Fleshen keresztül új népek jöttek létre a bolygón – új népek, amelyek egyszerre a Titánok és az Old Godok teremtményei. Az emberek, a törpök, a gnómok mind Titán gyökerekkel rendelkeznek, azonban az Old Godok befolyása mindörökre megváltoztatta őket.

Tökéletlenség és szabad akarat

Mi azonban a Fény és a Void különös kozmikus ciklusán kívül helyezkedünk el – vagy legalábbis a közös nevező vagyunk a kettő között. Az eredetünk miatt alkalmasak vagyunk arra, hogy megrontsanak, megfertőzzenek minket, ugyanakkor képesek vagyunk ebből kiszabadulni. És ugyanolyan hatalmasak vagyunk, mint a világ-lélek, amely eltölti szívünket születésünk pillanatától fogva.

Talán ezért talált minket különlegesnek Algalon, amikor találkozott velünk Ulduarban. Hiszen jogosan feltételezhette azt, hogy ugyanolyan korruptak vagyunk, amilyen korruptnak a világ-lelket tartotta. Azonban nem volt Yogg-Saron szolgái, hanem legyőztük az Old Godot. Sikerrel jártunk ott, ahol a Titánok saját tökéletes teremtményei kudarcot vallottak, mivel mit nem a Titánok tökéletes teremtményei vagyunk. Mi ezen már túlnőttünk.

És talán Sargeras azért akar minket elpusztítani, mert azt hiszi, hogy Azeroth azzá az elmondhatatlanul sötét teremtménnyé fog változni, akivé a void lordok akarják formálni. Ha elpusztít minket, akkor elpusztíthatja magát a bolygót is. Mi pedig kétségbeesetten próbáljuk megállítani őt, miközben az Old Godok csak néznek minket, várnak, és ahol tudnak, beavatkoznak. Mert tudják, hogy mi vagyunk a világ legerősebb védelmi rendszere. És ha egyszer Sargeras kiiktat minket… Azeroth végre felébredhet és sötét, gyönyörű és félelmetes hírnöke lehet az általuk elképzelt Voidnak.

A Legion nem egy kétoldalú háború – ez egy sakkjátszma. És habár tökéletesen elboldogulunk, mint gyalogok, lovak, bástyák és futók… még nem végeztünk a Királynővel. Gyanítom, hogy még fogjuk látni Azsharát. Ha nem ebben a kiegészítőben, akkor is a közeljövőben.

Forrás: Anne Stickney – Azshara’s Wrath /Blizzardwatch – Know your lore/

Add hozzá kedvenceidhez