The Silver Hand – Az Ezüst Kéz, a Holy paladinok fegyvere
A Silver Hand (Ezüst Kéz) még az írott történelem előtti korból származik. A világformáló titánok ezt a hatalmas pörölyt Tyr Őrzőnek (Keeper Tyr) adták, hogy ennek segítségével szabadítsa fel Azerothot az átkozott Old Godok uralma alól. Az ezt követő korokban a Silver Hand a bátorság és az őrzők áldozathozatalának testamentumaként szolgált. Most ez a legendás fegyver a te birtokodban van. Használd jól, és tisztelegj Tyr emléke előtt.
1. rész
Réges-régen a legendás titánok kő- és fémbőrű óriásokat alkottak, hogy az Old Godok ellen háborúzzanak és szabadítsák fel Azerothot azok elnyomó akarata alól.
Az óriásokat őrzőknek nevezett lények nevezték, és ezek közül a parancsnokok közül a leghatalmasabbat Tyrnek nevezték. Egy roppant pöröllyel felfegyverkezve Tyr segített népéken megtörni az Old Godok és sötét seregeik erejét. Dicsőséges új jövőt kovácsolt Azeroth számára.
Tyr páratlan képességű harcos volt, de legnagyobb erénye a hite és meggyőződése volt. Sose adta fel. Sosem tért el a titánok által rábízott feladattól. A harcmezőn ezüstös pörölyének puszta látványa bátorságot öntött az oldalán harcolókba.
2. rész
A Tyr Őrei (Tyr’s Guard) nevű rend feljegyzéseiből Tyr és Odyn Őrzők mitikus csatájáról Rangaros, a Tűzúr ellen:
„Ragnaros búvóhelye szívébe húzódott vissza, ahol a legerősebb volt, és arra várt, hogy az ellenségei jöjjenek őhozzá. Tüzet hívott az égből, hogy útközben feltartóztassa Tyrt és Odynt. Füst ereszkedett a földre, és olyan lett az idő, mintha éjszaka volna.
Egyetlen brilliáns fény sugárzott a sötétségben – Tyr hatalmas pörölyének ezüstös fénye. Előre-hátra ingott a fény, időnként közelebb világított, időnként távolabb. Ez a kiszámíthatatlan mozgás összezavarta Ragnarost. Fokozatosan lejjebb eresztette a védelmét, mert úgy hitte, hogy Tyr és Odyn túl gyávák ahhoz, hogy szembenézzenek vele egy csatában.
Az őrzők pontosan erre vártak.
Mint a villám, Tyr áthatolt a füstön és pörölyével egy nagy ütést mért Ragnarosra. Odyn aztán oldalról csapott le a megtántorodott Tűzúrra, és a két őrző együtt felülemelkedett ellenfelükön.”
3. rész
Galakrond Kora 3. fejezet, írta Evelyna történész:
„Akármilyen nagyszerű harcos is volt Tyr, ő sem hagyhatta el minden esetben sértetlenül a csatateret. Az egyik ilyen eset az óriási proto-sárkánnyal, Galakronddal való találkozása volt.
Sok-sok évvel azután, hogy az őrzők legyőzték az Old Godokat, és a föld mélyére börtönözték őket, megjelent Galakrond, hogy a világ egeit uralja. A szörnyű éhség arra késztette őt, hogy felfaljon mindent, ami az útjában áll.
Amikor Tyr tudomást szerzett a teremtményről, attól félt, hogy Galakrond hamarosan az egész természetet elfogyasztja. Öt másik proto-sárkányt gyűjtött maga köré, hogy együtt szálljanak szembe Galakronddal.
Habár az öt proto-sárkány végül megölte Galakrondot, az első támadásuk meglehetősen balszerencsésen alakult. Tyr új szövetségesei nem mindig dolgoztak össze. És amikor mégis, Galakrond akkor is túl hatalmasnak bizonyult az őrző és a proto-sárkányok együttes erejéhez képest is.
Az egyik csatában Tyr maga küzdött meg Galakronddal és püffölte pörölyével a szörnyeteget. A csapásoknak elég kicsit hatásuk volt. Tyr fegyverét kiütötték a kezéből, és Galakrond leharapta és megette az őrző kezét.
Csak öt szárnyas társa segítségével tudott Tyr elmenekülni.”
4. rész
Galakrond Kora 9. fejezetéből, amelyet Evelyna történész írt:
„Tyr Őrző egy Jotun nevű óriás közreműködésével készített magának egy pót-végtagot. Azeroth mélyén egy tiszta ezüst-bányából bányásztak ércet. Jotun a fémből egy kezet kovácsolt sérült társa számára.
Tyrt lenyűgözte Jotun kézművessége, és egy utolsó szívességet kért az óriástól: hogy kovácsolja újra pörölyét úgy, hogy benne legyen új kezének a képe is. Az óriás megtette, de érdekelte, hogy miért akarta az őrző még jobban felhívni a figyelmet sérülésére.
Tyr azt felelte, hogy nem gondolja, hogy ezüstös keze a vereségre emlékeztetne. Számára ez annak az önfeláldozásnak a szimbóluma volt, amelyet Azeroth védelme érdekében meghozott, és azt akarta, hogy ezt a világ is pontosan így lássa.
Amikor Jotun elkészült a pöröly újraformálásával, Tyr Silver Handnek, vagyis Ezüst Kéznek nevezte el a fegyvert.”
5. rész
Ahogy az idő múlt Azerothon, úgy omlott össze az egység Tyr és őrző társai között.
Loken őrző a bebörtönzött Old God, Yogg-Saon befolyása alá került. Az egykor nemes óriás testvérei ellen fordult, és többeket lefegyverzett vagy bebörtönözött. Loken árulása káoszt szült az earthenek, a vrykulok és más titán-koholt lények között, akik az őrzőket szolgálták.
Egyedül Tyr és egy csapat hozzá közel álló követője tudta elkerülni Loken haradját. Habár azt tervezték, hogy leszámolnak a korrupt őrzővel, először menedéket kellett találni az earthenek és a többi ártatlan szolgálójuk számára. Tyr maga mellé gyűjtötte a titán-koholtakat, és délre indult velük, hogy egy olyan helyet keressenek, amely biztonságos távolságban volt Lokentől.
Az utazás kemény volt, és számos titán-koholt aggódott a jövőt illetően. Csak az a látványt, hogy Tyr vezette őket, oldalán legendás pörölyével, öntött beléjük reményt, amely az út tovább folytatásához kellett.
6. rész
Szinte Tyr összes követője délre utazott, kivéve Jotunt. Az őrző személyes áldozatról szóló elképzeléseitől vezérelve az óriás hátramaradt, hogy elvonja Loken figyelmét, és ezzel elrejtse társai szökését.
Jotun sikerrel járt, de hőstettéért kemény büntetést kapott.
Amikor Loken megtudta, hogy a titán-koholtak egy része délre menekült, elfogta Jotunt és elméjét eltorzította. Az elátkozott óriást arra kényszerítette, hogy az Ulduar körüli területeket járva próbállja meg elpusztítani Tyrt, mindazt, ami az ő erejét szimbolizálja és mindazokat, akik az ő elképzeléseit követik.
Első tetteként Jotun széttörte az üllőt, amelyet Tyr kezének elkészítéséhez és pörölyének újrakovácsolásához használt.
7. rész
Tyr Őreinek írásaiból, amelyek Tyr halálát mesélik el:
„Loken felébresztette az Old Godok két legerősebb tábornokát, és Tyr után küldte őket. Az óriási lényeket C’Thraxxiknak hívták. Elviharoztak dél felé, és a ma Tirisfalként ismert – vagy, ahogy a vrykulok hívják, Tyr’s Fall (Tyr bukása) – helyen utolérték Tyrt és a titán-koholt menekülteket.
Tyr egymaga szállt szembe a C’Thraxxikkal. Ez volt az utolsó és legnagyszerűbb órája.
Tyr mindazt, amit élete során a csatákban megtanult, felhasználta. Felöltötte a Silver Handet, mint saját teste kiterjedését. A C’Thraxxik felhasították fémes bőrét, de Tyr pörölye szent energiával takarta be és gyógyította be sebeit. A csata tovább folytatódott, és sem az őrző, sem ellenségei nem hagytak teret a másiknak.
Tyr tudta, hogy csak egy módja van annak, hogy biztosítsa szövetségesei biztonságát. Szabadjára engedte rettentő erejét, az arcane mágiájának egy olyan nagymértékű robbanását idézve elő, ami óriási krátert hozott létre a földben. A robbanás Tyrt és egyik ellenségét azonnal megölte. A másik, aki szintén a halálán volt, elmenekült a csatatérről.”
8. rész
Tyr önfeláldozása után szövetségesei eltemették az elesett őrzőt és a halott C’Thraxot ott, ahol feküdtek. Egyetlen titán-koholt sem érezte magát méltónak arra, hogy felvegye vezetője pörölyét, ezért a holtteste mellé temették.
Tyr követői aztán a sírt védő varázslatokkal zárták le. A Silver Handet ehhez a mágikus zárakhoz kötötték, ezzel akadályozva meg, hogy bárki a jövőben hozzáérhessen a fegyverhez.
Az összes délre menekülő titán-koholt közül a vrykulokat indította meg a legjobban az, amit Tyr a védelmük érdekében tett. Úgy döntöttek, hogy ezen a vidéken maradnak, és őrt fognak állni az őrző sírjánál.
9. rész
Kivonat a Silver Hand Legendáiból, amelyet Evelyna történész írt:
„Azeroth távoli múltjának egy pontján az emberiség emelkedett ki Tirisfal Glades-ben. A vasbőrű vrykulok, akik itt éltek, lassan kihaltak. Sokan közülük a Hús Átkától (Curse of the flesh) szenvedtek, attól a különös betegségtől, amely hús-vér lényekké formálta őket.
De vrykulok egy csoportja mindenki másnál tovább kitartott. Egy titkos csoportot hoztak létre – a Tyr Őreit (Tyr’s Guard) -, hogy megvédjék Tyr Őrző sírját. Ennek a rendnek a vrykuljai tudták, hogy nem fognak örökké élni, ezért soraikba zöldfülű embereket is felvettek.
A vrykulokat megismertették a Tyr Őrei ember tagjaival az elesett őrző történetét, tanításait az önfeláldozásról és igazságról, és arról, hogy mi fekszik valójában a sírban.
10. rész
Az ősi időkben az egyetlen emberek, akik valaha elérték Tyr sírját, és átlépték annak védővonalát, a legendás ember király, Thoradin és követői voltak. Miután az idős uralkodó elhagyta a trónt, népe történelmének megszállottjává vált. Thoradin kíváncsisága végül oda vezette, hogy rátalált Tyr végső nyughelyére.
Amikor Thoradin a sírhoz érkezett, Tyr Őrei szembeszálltak vele. Feszült holtpontra jutottak. Az egykori királyt hatalmas testőrökből és tanult varázslókból álló csapat vette körül. Habár Tyr Őreinek tagjai nem akarták, hogy zavarják a sírhelyet, vérfürdőt sem akartak.
Thoradin és követői átverekedték magukat Tyr Őrein. Ami ezután történt, annak nagyrésze csak szóbeszéd. Úgy tartják, hogy Thoradin és csapata a sötét katakombákig merészkedett, és soha többé senki nem látta őket.
Tyr Őrei tudták, hogy Thoradin mágusai feltörték a sír védővarázslatait a sírhely oktalan felfedezése során. A rend tagjai megesküdtek aznap, hogy soha többet nem lépnek be a katakombákba ismételten, mivel féltek attól, hogy minden további beavatkozás felkeltené a mélyben nyugvó C’Thraxot, és kieresztené gonosz szellemét a világra.
11. rész
Évezredeken át folytatták Tyr Őreit szent kötelességüket. Új tagok jöttek-mentek, és idővel újabb módszereket dolgoztak ki arra, hogy megvédjék Tyr sírját. A védők különösen a paladinok irányába éreztek egyfajta rokonságot, ezek iránt a szent harcosok iránt, akik a Második Háborúban jelentek meg, hogy az ork Hordával csatározzanak.
Tyr Őreinek tagjai megtanulták, hogyan használják a Szent Fényt (Holy Light), és hatalmas paladinokká váltak. De még ez az új erő sem tudta megmenteni a rendet az élőholt Scourge-től.
Amikor a Scourge végigsöpört Lordaeron ember királyságán, Tyr Őrei széthullottak. Csak egy maréknyi bátor tagjuk maradt, hogy tovább teljesítsék ősi esküjüket. Őket egy Travard nevű paladin vezeti.
A Silver Hand újbóli felfedezésével és a paladinok régi-új rendjével egy másik cikk fog foglalkozni.
Aki még olvasna Tyr kalandjairól, annak a következő cikkemet ajánlom figyelmébe: Tyr és az Ezüst Kéz
Add hozzá kedvenceidhez