Sharas’dal, a Hullámok Jogarja – Azshara királynő története

Sharas’dal puszta érintésével érezni lehet az ujjunk hegyén a világ óceánjainak súlyát. Ez a rendkívüli jogar képes parancsolni a folyóknak és a tengereknek, sőt, magát az életet is képes irányítani.

Ahogy a hullámok, úgy Sharas’dal ereje is oda-vissza hullámzik a jó és a rossz cselekedetek között. Néhányan pusztításra használták a jogart, de valódi potenciálja abban a képességben rejlik, hogy a gyógyítás és a remény forrásaként szolgáljon.

1. rész

Az ősi éjelf birodalom az egyik leghatalmasabb halandó civilizáció volt, amely valaha kifejlődött Azeroth földjén. Tetőpontján egyetlen személy fogta össze az egészet. Azsharának hívták. Ő volt a vezetők vezetője, a királynők királynője. Hatalma abszolút volt, tudásszomja és dicsőség iránti vágya olthatatlan.

Az Azsharáról szóló feljegyzések szinte mindegyike kitér díszes jogarára, amit Sharas’dalnak hívtak. A legendák kijelentik, hogy ez ruházta fel a királynőt a világ óceánjai feletti uralommal más csodás tettek mellett. Olyannyira felmagasztalt volt a jogar, hogy Azshara csak ritkán vesztette szem elől.

Vele volt akkor is, amikor új magasságokba emelte az éjelfek birodalmát. És vele volt akkor is, amikor később vérbe és tűzbe döntötte az éjelfek civilizációját.

2. rész

Kivonat Azshara Királynő Koronázásából:

„A koronázási ceremónia napokon át tartott. Esténként a Highborne nemesek elhalmozták Azsharát értékes ajándékokkal, hogy elnyerjék jóindulatát, azonban volt egy, amelyet minden másnál jobban kedvelt. Egy Lord Xavius nevű éjelf egy díszes, a szélén finom, mágikus pecsétekkel ellátott jogart ajándékozott a királynőnek. Megígérte Azsharának, hogy amíg a közelében tartja, addig virágzást és hatalmas erőt biztosít számára.

Azshara a magasba emelte a jogart, és a drágakövek a holdfényben briliáns csillagokként világítottak. A királynő és a jogar látványa annyira gyönyörű volt, hogy számos résztvevő Highborne szemébe könnyeket csalt.”

3. rész

Az ősi Azeroth szívében egy óriási tó feküdt tele szikrázó energiákkal, amelyet az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) hívtak. Évtizedeken át tanulmányozták az éjelfek ezt az arcane mágiaforrást, és képzett varázslók lettek belőlük. Azshara királynő folytatta ezt a hagyományt, ahogy a hozzá hű Highborne szolgák is. Annak szentelték magukat, hogy tudás és hatalom utáni kutatásuk során kiaknázzák a Kút mélyét.

Talán senki se volt erre a feladatra alkalmasabb Azsharánál. Ő volt a valaha élt egyik legkiválóbb varázs-használó. Ahogy egyre élesítette uralmát a tó energiái felett, az élő víz egy cseppjével ötvözte drágakövekkel díszített jogarát.

4. rész

Azshara királynő bűvös jogarja a Well of Eternity vizével keresztezve hatalmas erőt biztosított számára, uralma alatt tartotta az összes folyót és tengert, mindenfajta tengeri lényt és az életenergiákat, amelyek magában Azsharában kavarogtak. Új névvel ruházta fel, amely illett páratlan adottságaihoz: Sharas’dal, Scepter of Tides (Hullámok Jogarja).

Az egyik első dolog, amit Azshara tett a Sharas’dallal, az volt, hogy erejével kihangsúlyozta saját legendás szépségét. Ahogy az évek teltek, a királynő egyre fiatalabbnak és egyre igézőbbnek tűnt. Fénypompás aura vette körül Azsharát, elbűvölve mindenkit, aki csak rátekintett. A Highborne-ok csodálták ezt a különös jelenséget. Néhányan még az istenség jelének is tekintették.

5. rész

Kivonat a Csillagok Szülte Királynő Dicsőségéből:

„Mindazon csodák közül, amelyeket királynőnk erre a világra hozott, talán egyik sem volt nagyobb Lathar’Lazalnál. Mikor a kőművesek felépítették a templomot, Azshara a Hullámok Jogara segítségével formálta körülötte a vizeket. Kimondta a folyók és tengerek nevét, és azok az ő parancsára mozogtak. Sós víz a háborgó óceánból és friss víz a hegyi patakokból csörgedeztek Azshara oldalán. Egyetlen csuklómozdulattal a királynő hatalmas tavakká osztotta szét őket, amelyek aztán körülölelték Lathar’Lazal robusztus alapját.

Mindenfajta teremtmények népesítették be ezeket a tavakat, és állandóan Azshara szolgálatára álltak. Valahányszor átsétált Lathar’Lazal hídjain, a közelében lévő egzotikus halak rajai helyezkedtek színpompás mintázatba. Még egy kolosszális tengeri óriást is tartott az egyik tóban. Jogara segítségével arra kényszerítette, hogy különböző mutatványokat és erőfitogtatásokat végezzen az őt szemlélő Highborne-ok szórakoztatására. A birodalom távoli pontjaiból utaztak a kíváncsi éjelfek Lathar’Lazalba, hogy tanulmányozhassák a misztikus lényt és annak szokásait.”

6. rész

Ahogy az éjelf birodalom szétterjeszkedett a világban, Azshara egyre több és több időt töltött a Well of Eternity partján álló palotájában. Megbabonázta a tó és Sharas’dal segítségével irányította annak rejtélyes energiáit. Azshara arról álmodott, hogy a világot egy paradicsommá – a saját paradicsomává – változtatja. De ez csak akkor válhat valóra, ha ő és Highborne szolgái képesek kihasználni a Well of Eternity valódi potenciálját.

Meggondolatlan kísérleteik végül arcane mágiát juttattak át a Twisting Netherbe, a démonok földjére. Idővel a Burning Legion is tudomást szerzett a Well of Eternityről és Azeroth világáról.

7. rész

Kivonat az Ősök Háborújából, amelyet Llore történész írt:

„Azshara megszállottsága, hogy újraformálja a világot, egyenesen a Légió vezetőjének karjai közé vezette őt. A királynő egyezséget kötött vele az elképzelhetetlen hatalomért cserébe. Sargeras csak azt kérte tőle cserébe, hogy Azshara és Highborne-jai idézzék meg kisebb szolgáit Azeroth-ra.

Ez egy bonyolult kérés volt, még a nagyon tehetséges varázslóknak is. Azshara és a Highborne-ok hatalmas buzgalommal vetetették bele magukat a kihívásba. A legendák szerint a királynő segített szolgáinak, hogy átjárót nyissanak a Légió ügynökei számára. A Sharas’dal segítségével összegyűjtötte a Well of Eternity energiáit, és azokkal táplálta a Highborne-ok varázslatát.

A portálon át érkeztek az első felfegyverkezett démonok Azeroth-ra. Sok másik követte őket. A Légió végigmenetelt a földeken, tüzet és halált terjesztve, háborút és kataklizmát hozva a világra.”

8. rész

Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) katasztrófába torkollott. Azshara önhittsége és hatalommal való visszaélése a Well of Eternity elpusztításához vezetett. Az óriási tó önmagába hajlott, végül pedig egy szörnyű robbanást eredményezett, amely szétszakította a világ felszínét.

Azshara az események kibontakozását széttört palotájából figyelte. Nem volt hajlandó elhinni, hogy a paradicsomról szőtt álmai széthullottak, hogy a világ, amelyet egykor a tenyerén hordozott, szétszakad a lába alatt. Számos Highborne éppolyan elvakultságban élt, mint a királynő, és ők Azshara oldalán maradtak.

Ahogy az óceánok háborogtak, hogy betöltsék az elpusztított Well of Eternity helyén tátongó lyukat, Azshara a magasba emelte Sharas’dalt. Egy mágikus pajzsot vont maga és a Highborne-ok köré, megmentve magukat a kolosszális hullámok csapásaitól.

De ez csak egy pillanatnyi haladék volt. Az üvöltő óceán hamarosan elnyelte a királynőt, Sharas’dalt és követőit.

Aztán a mélybe húzta őket, le a sötétségbe.

9. rész

Egy ismeretlen szerzőtől származó töredék-szövegből, amelyet a Pikkelyek Dalának hívnak:

„Elmerültek a szakadékban, de Azshara és Highborne-jai sértetlenek maradtak.

Teljes sötétség vette körül őket, ezért a királynő arra utasította Sharas’dal, hogy hozzon világosságot számukra. Megtette.

Azshara és a Highborne-ok vére kezdett kihűlni, ezért a királynő arra utasította Sharas’dalt, hogy melegítse fel őket. Megtette.

A tüdejük levegő után égett, ezért a királynő arra utasította Sharas’dalt, hogy tegye lehetővé, hogy a víz alatt lélegezzenek… de nem tette meg. A jogar nem tudta megmenteni őket. Az elmúlás kiterjesztette karjait, és magához hívta a kétségbeesett Highborne-okat.

Ahogy az óceán kisöpörte az életet testükből, ősi lények jelentek meg a sötétségben. Suttogásaik keresztülhatoltak az áramlatokon. Erejük szorosan közrefogta a királynőt és szolgáit.

A Highborne-ok valami újjá változtak. Valami többé.

Pikkelybunda csillant meg a bőrükön. Farkak verődtek neki az áramlatnak. Az ismeretlen lények eggyé tették a királynőt és követőit a tengerrel… nagákká változtatták őket.”

10. rész

Habár Azshara régi birodalma romokban hevert, egy újat hozott létre a napfénytől távol. A királynő és naga szolgái egy új fővárost hoztak létre, Nazjatart, a tenger fenekén. Türelemmel és leleménnyel kiterjesztették birodalmukat az óceánok mélyén. Még azt is mondják, hogy Azshara szövetséget ápol a rejtélyes és hatalmas lényekkel, akik nagákká formálták őket.

Ahogy az évek múltak, Azshara egyre kevésbé támaszkodott Sharas’dalra. Még mindig nagyra értékelte a jogart, de úgy találta, hogy hasznosabb feladatot lát el félelmetes tengeri boszorkányai kezében. Ezek a hűséges szolgák úgy viselik a Sharas’dalt fegyverként, hogy kiterjesztik vele a nagák felségterületét, és összetörnek mindenkit, aki útjukban áll.

11. rész

Nem telt bele sok idő, és a naga tengeri boszorkányok ugyanúgy képesek voltak Sharas’dalt használni, ahogy Azshara. A jogar suhintásával ezernyi tengeri ragadozót őrjítettek meg, aztán pedig a sok gondot okozó tengeri óriásokra eresztették őket. Elsuttogott varázslataikkal felforrósították kívül-belül a Kvaldir támadókat, és maradványaikat szétszórták a tengerben.

Amikor nem a tengeri boszorkányok viselték Sharas’dalt, Azshara gyakran viselte az oldalán, és a rég elveszett múltra emlékezett. Emlékezett még Lord Xavius ígéretére: amíg a közelében tartja a jogart, addig virágzást és hatalmas erőt hoz el számára.

A királynő olyan sokat veszített, de még nem volt halott. Távolról sem. Szívében tudta, hogy egy nap föld alatti birodalma túlszárnyalja majd az ősi éjelfekét. Egy nap ismét övé lesz a világ, és ez alkalommal nem fogja hagyni, hogy kicsússzon az ujjai közül.

Add hozzá kedvenceidhez