Scepter of Sargeras – a Destruction warlockok fegyvere

Nem halandók kezébe tervezték ezt a varázsbotot. Sargeras utasításai alapján kovácsolták a War of the Ancients (Ősök Háborúja) során elszenvedett veresége után, hogy ennek segítségével egyszer és mindenkorra meghódítsa Azerothot. Ez a jogar szétnyitja a valóság szövetét, eltörli a világok közötti akadályokat, és elpusztít mindent, ami közted és a célod között áll.

Ha szerencséd van, csak ennyi kárt fog okozni.

1. rész

A War of the Ancients során a night elfek királynője, Azshara és Highborne varázslói megpróbáltak egy portált nyitni, hogy Sargeras Azeroth-ra léphessen. A kihívás példátlan volt: soha korábban senki nem épített akkora átjárót, amely elég erős volt egy titán számára. A Highborne-ok heteken át pihenés nélkül dolgoztak, varázslatokat hoztak létre és szőttek össze, hogy kialakítsanak egy átjárót a night elfek kolosszális erőforrásán, a Well of Eternityn keresztül.

De éppen akkor, amikor Sargeras már készült megjelenni a világon, a night elf ellenállás megszakította a Highborne-ok varázslatát és elpusztította a Well of Eternityt. Sargerast visszaűzték a Twisting Netherbe, célját megtagadták, legnagyobb esélye, hogy meghódítsa Azerothot, kisiklott a kezéből. A Sötét Titán bosszút esküdött.

Le akarta tépni a falakat célpontja és maga között.

2. rész

A Well of Eternitynél elszenvedett veresége után Sargeras rögtön egy új tervet kezdett kieszelni arra, hogyan szivároghatna be Azeroth-ra. Tudta, hogy nem támaszkodhat egy statikus portálra: ahhoz, hogy kiszolgáljon egy titánt, egy ilyen átjárónak mérhetetlenül nagy erővel kell rendelkeznie, és a legígéretesebb erőforrást elpusztították az előző kísérleténél. Valamint a Highborne-ok lázas előkészülete és munkálatai is felhívták a figyelmet szándékára, amely lehetőséget adott a night elf ellenállásnak ahhoz, hogy meghiúsítsa azt. Ha túl akart jutni Azeroth védelmezőin, Sargerasnak nagyon kicsi figyelemmel kellett a világra lépnie.

Ezért utasította az eredarokat, hogy kovácsoljanak egy olyan eszközt, amely képes nyílt szakadásokat létrehozni a világok között egy rövid időre, éppen annyira, amely lehetővé teszi, hogy lelkének egy kis szelete átcsusszanjon. Habár ez azt jelentette, hogy legpusztítóbb formájában nem fog tudni Azeroth-ra lépni, egy ilyen eszközzel az avatarja számára megnyílna az út, hogy ő maga vezesse a Légió támadását, vagy véghezvigyen ennél körmönfontabb terveket.

Egy ilyen eszköz emellett meggyengítené a fizikai univerzum egységét, és annak összedőlésével fenyegetne, de Sargeras úgy gondolta, hogy csak ezek lennének a mellékhatások.

3. rész

Évezredekkel ezelőtt Sargeras megparancsolta legtehetségesebb eredar varázslóinak, hogy egy kozmikus faltörő kost hozzanak létre számára. Nem okoztak neki csalódást.

Először mágusok hada sötét szertartásokat vezetett le, hogy számtalan portált csatornázzanak be egyetlen varázsbotba. Aztán a megerősített fegyvert kivetítették a Great Dark Beyond összes sarkába, beleszőve a fegyverbe a realitás szövetét, létrehozva egy olyan fonalat, amelynek meghúzásával képes lesz a fizikai univerzum varratait szétszedni. Hogy ezt az iszonyatos vállalkozást tovább erősítsék, száz warlock szár démont áldozott fel a Legion csapatai közül, akik részesei voltak a kudarccal végződött azerothi hódításnak.

Így jött létre Sargeras Felékszerezett Jogarja. Így született meg Azeroth végzete.

4. rész

A Scepter of Sargeras arról a felvillanó ékszerről ismert, amely a tetejét díszíti. Sokan úgy gondolják, hogy ez Sargeras baljós szemét szimbolizálja, amely csak egy pillantást vethetett Azeroth-ra, mielőtt a bukott titánt visszaűzték volna a Twisting Netherbe. Az igazság azonban nagyon távol áll ettől.

Nem sokkal a War of the Ancients után Sargerasnak volt egy látomása: a Well of Eternity újra felrobbant, de ez alkalommal magával rántotta őt Azeroth magjához. Csak egy pillanatig volt ott, de abban a pillanatban meglátta Azeroth alvó világlelkét – és abban a pillanatban a világlélek kinyitotta az egyik szemét és ránézett a Sötét Titánra. Elbűvölte őt.

Azóta Azeroth világlelkének szemén jártak a gondolatai gyakran. Megparancsolta az eredaroknak, akik a jogart készítették, hogy azzal az egy, magányos, csodálatos gömbbel koronázzák meg. Melléje az eredarok két nathrezim szárnyat helyeztek el, amely Sargeras elképzelését testesítette meg a világlélekről: romlott, démoni, és ami a legfontosabb, az övé.

5. rész

A Scepter of Sargeras az arcane és a fel varázslat csodája volt, egy titánhoz méltó eszköz. Képes széttépni a fizikai univerzum kötőszövetét, és portálokat nyitni bármely birodalomra, amelyet Sargeras kíván, ugyanakkor a repedéseken keresztül, amelyeket létrehoz, csak lelkének egy szelete léphet át. Apró visszalépés volt csak. Annyi, hogy Sargerasnak kreatívabbnak kell lennie terveivel. Ezért várt.

Ezer évvel később Sargeras meglátta a lehetőséget. Aegwynn Őrző lett a leghatalmasabb mágus Azerothon, és még a Tirisfali Tanács (Council of Tirisfal) sem volt képes kontrollálni őt. Büszkesége kiváló alannyá tette a megrontáshoz. Sargeras nem tudott a leghalálosabb formájában beszivárogni Azeroth-ra, de talán képes lesz a lázadó Guardiant használni mesterkedései vázának.

6. rész

Aegwyn, a Guardian of Tirisfal naplójából:

„Éppen befejeztük a Legion szolgáinak visszaűzését, amikor az ég elsötétült. A szám kiszáradt, és a nyakamon felállt a szőr, válaszul arra az ingerre, amelyet halandó érzékszerveim képtelen voltak értelmezni. Olyan volt, mintha egy szörnyű vihar közeledett volna, közvetlenül azelőtt, hogy a villámcsapások szabadjára engedték volna pusztító támadásukat. A szél azonban mozdulatlan volt, mint a hatalmas Galakrond csontjai. Valami rossz volt, nagyon rossz, és nem tudtunk mást tenni, csak várni.

Mindig emlékezni fogok a hangra. Arra a kényes, kongó, RECCSENŐ hangra, amely olyan volt, mintha egy buzogány betörte volna egy óriás koponyáját. De ez még annál is sokkal nagyobb volt – hangosabb és tovább tartott. Olyan volt, mintha egy nyílvessző fúrt volna lyukat a mellkasomba, habár tudta, hogy a hasadás egy kicsit távolabb történt. Úgy tűnt, a világ szélei megremegnek, és egy pillanatra azt hittem, hogy össze is omlanak. De nem tették.

Ekkor történt, hogy Sargeras avatarja a csatamezőre lépett.”

7. rész

Northrend jeges pusztáin Sargeras csatára hívta Aegwynn Őrzőt, rátámadva ellenfelére, miközben a portál, amelyet Azerothon létrehozott, bezárult mögötte. Avatarja csak halvány árnyéka volt igazi önmagának, de ez most nem sokat számított. Hiszen, még ha nem is tudja legyőzni Aegwynnt, akkor fel is tudja őt használni a saját céljai érdekében. Csak egy kicsit kellett meggyengítenie a nőt, hogy egy átjárót nyisson, amelyen szellemének egy szilánkja belehatolhat. Ugyanúgy, ahogy a jogarával beszivárgott Azeroth-ra, úgy fogja meghódítani Aegwynn lelkét, hogy a Legion újabb eszközévé ronthassa meg őt.

Később Aegwynn úgy emlékezett vissza a csatára, mint a legbrutálisabbra, amelyet valaha megharcolt, de végül elpusztította Sargeras avatarját arcane hatalmának lavinájával. Ahogy ott állt győztesen elbukott ellenfele fölött, alig bírta elhinni, hogy nyert.

Nem is tudhatta, hogy veszített.

8. rész

Aegwynn, a Guardian of Tirisfal naplójából:

„Legyőztem a Nagy Ellenség, Sargeras avatarját, de nem tudom élvezni a győzelmemet. Itt van ez az üresség a mellkasomban, egy állandó fájdalomtól a sebtől, amelynek eredetét nem ismerem. Biztosan a harc túlfeszítéséből származik.

Rendbe teszem a bukott titán behatolásának nyomait. Habár avatarja csak egy töredéke valódi formájának, amely mozdulatlanságban Galakronddal is felveszi a versenyt, nem hagyhatom, hogy az óriási proto-sárkány csontjai mellett maradjanak. Ki tudta, hogy milyen őrült méreg várja, hogy szabadon engedjék? Még halálában is rosszindulatú a holttest, és úgy fogja átkozott jogarját, mintha még mindig irányítani akarna vele.

A jogar. Senki sem viselheti. Sargeras eszköze volt ahhoz, hogy belépjen Azeroth-ra, hogy egy törést hozzon létre az univerzumban, amely világunk teljes megsemmisítésével is fenyegetett. A bot tetején lévő szem rám néz és gúnyolódik velem. Biztosítanom kell, hogy soha többé nem láthatja a nap fényét.”

9. rész

Miután Aegwynn legyőzte Sargeras avatarját, a holttestet Suramar romjai között temette el a fegyverekkel együtt, amelyek nála voltak. A tenger mélyén, megbűvölt Highborne pecsétekkel védve feküdt a Scepter of Sargeras évszázadokon át, ereje azonban nem csökkent.

Sargeras megpróbálta visszaszerezni az irányítást a bot felett Aegwynnen keresztül, de a feladat nehezebbnek bizonyult, mint gondolta volna. Sokféleképpen tudta befolyásolni az Őrzőt, de nem tudta rávenni arra, hogy kiássa jogarát vizes sírjából. Valami visszatartotta a nőt, egy primitív ösztön, amely hangosabb volt Sargeras suttogásánál. Tudta, hogy a fegyver veszélyes, hogy használatával megkockáztatja azt, hogy elpusztít minden dolgot. Még akkor is, amikor a Sötét Titán megszállta őt, akkor sem volt hajlandó viselni.

Sargeras rájött, hogy nagyobb cselszövésre van szüksége. Végül ártalmas befolyását Aegwynn fiára, Medivh-re terjesztette ki, amíg a fiú Aegwynn méhében fejlődött. Ezen az új testen keresztül szándékozta Sargeras visszaszerezni szeretett jogarát.

Ha sikerrel járt volna, akkor lehet, hogy Draenor világa nem semmisült volna meg.

10. rész

Sargerason kívül kevesen viselték a Scepter of Sargerast. A kevesek egyike egy ork warlock, Ner’zhul volt.

Miután a Horda vereséget szenvedett a Második Háborúban, Ner’zhul megpróbálta újra fellelkesíteni követőit azzal, hogy új, meghódításra váró világokra nyit átjárókat. Ennek érdekében utasította az őt szolgálókat, hogy szerezzenek meg különböző ereklyéket Sargeras Sírjából, köztük a jogart is, amelynek segítségével a bukott titán Azeroth-ra érkezhetett évszázadokkal korábban.

Ner’zhul azonban nem volt Sargeras, ezért nem tudta egyszerűen csak megparancsolni a varázsbotnak, hogy nyisson portálokat. Meg kellett várnia, amíg Draenoron a csillagok állása megfelelő volt, és csak más ereklyékkel együtt volt képes használni a jogart. A warlock türelmetlen lett, és feldühítették a korlátok. Gul’dan koponyájának befolyásától megmérgezve látomásai voltak hajdani tanítványától, aki arra ösztökélte, hogy istenszerű erejét engedje szabadjára.

Amikor elérkezett a végső pillanat, amikor Ner’zhul cselekedhetett, vad fesztelenséggel, a következményekre fittyet hányva tette meg. Nem számított számára, hogy Draenor elpusztul-e; valójában öröksége részének tekintette. A jogarral egyik lyukat a másik után fúrta a realitás szövetébe, széttépve ezzel a szemeket, amelyek Draenort a fizikai univerzumhoz kapcsolták. Miközben hanyatt-homlok átrohant az egyik portálon, hallotta maga mögött összedőlni a világot.

11. rész

Miután Draenor elpusztult, Kil’jaeden, a démonúr szerezte meg az irányítást a Scepter of Sargeras felett Ner’zhultól. Végre visszakerült a fegyver a Legion birtokába, és Kil’jaeden elhatározta, hogy arra használja majd, hogy megtámadja Azerothot.

De ő sem volt olyan hatalmas, mint Sargeras; nem tudott egy akkora portált sem nyitni, amely az avatarja számára elég lett volna. Ezért szövetkezett Kael’thas Sunstriderrel, hogy létrehozzanak egy átjárót a Sunwellen, a blood elfek lerombolt energiaforrásán keresztül. A jogar világrengető erejével egyesülve Kael’thas portálja megtisztította az utat Kil’jaeden teljes formája előtt.

Azonban a démonúr nem tudta betenni a lábát Azeroth-ra. Anveena, a Sunwell energiáinak megtestesítője, közbelépett. Feláldozta saját magát, szabadjára engedve teljes erejét a Megcsalóra, amellyel visszadobta őt a Twisting Netherbe a Scepter of Sargeras-szal együtt.

A varázsbotot azóta nem látták Azerothon. Ez nem jelentett nagy megnyugvást, hiszen biztosak lehettünk benne, hogy a Legion újra arra fogja használni, hogy beszivároghasson vele erre a világra. De nem számít, hogy ki viseli, mert elmondhatatlan az a fenyegetés, amelyet önmagában jelent. Draenor elpusztítása a példa arra, hogy még halandók is mekkora kárt tudnak okozni ezzel a fegyverrel.

A jogar megszerzése

Az alternatív Draenorról érkező Gul’dannak meséltek arról a szervezetről, amelyet az a „másik” hozott létre, és arról is, hogy ennek a szervezetnek a maradéka még mindig megtalálható Azerothon. Ezért Gul’dan felkereste a Shadow Council rejtőzködő tagjait, és meggyőzte őket arról, hogy csatlakozzanak hozzá és a Burning Legionhöz. Utasította őket arra, hogy szerezzenek meg számára értékes vagyontárgyakat: Scholomance-ból a Book of Medivhet, valamit az Eye of Dalarant. Cserébe azt ígérte nekik, hogy ők viselhetik a Scepter of Sargerast.

Azeroth warlock hősei, akik a Szövetség és a Horda kötelékében harcoltak, tudomást szereztek a Shadow Council újbóli aktív megjelenéséről, és az egyik leghatalmasabbat küldték el maguk közül, hogy derítse ki, pontosan mit is akarnak. Miután visszaszerezte a Book of Medivhet, a warlock Tol Baradba utazott, mivel Gul’dan utasításai szerint a többi tag itt kereste az Eye of Dalarant.

Tol Baradban kiderült, hogy a foglyok és démonok vették át az irányítást a börtönkomplexum felett a Tol Baradi csata után. Végül, Baradin Holdban, ahol a legveszélyesebb foglyokat tartották fogva a hős – akiről a többiek azt hitték, hogy a Shadow Council tagja – és Allaris Narassin megszerezték az Eye of Dalarant, és a két ereklyével a kezükben Sargeras Sírjához utaztak, ahol Gul’dan várt rájuk.

Gul’dan ekkor felfedte előttük, hogy mi is a pontos terve: a két ereklyével és a jogarral együtt képesek lesznek még több átjárót nyitni további démoni világokra. Az első démoni világ, amelyre portált kívántak nyitni, maga Argus volt. Ezért Gul’dan egy portálon át Argusra ment, hogy ott horgonyként szolgáljon. Mivel csak egyetlen warlockra volt szüksége, ezért hagyta, hogy a hős és Allaris megmérkőzzön egymással. Végül a hős jött ki győztesen az összecsapásból – amelyen Gul’dan nem is nagyon csodálkozott. Ekkor Gul’dan a hős kezébe adta a Scepter of Sargerast, hogy azzal segítsen neki befejezni a sötét rituálét. Természetesen a hősnek esze ágában sem volt ezt teljesíteni, helyette megszakította azt, és a nagy hatalmú jogarral a kezében otthagyta Sargeras Sírját.

Add hozzá kedvenceidhez