Fu Zan, a Vándorló társa – A Brewmaster Monkok fegyvere

Talán hallottál róla, hogy ezt a legendás varázsbotot egykor egy hozen viselte. Ez nyugtalanított minket. Nagyon. Körültekintően megvizsgáltuk, és örömmel mondhatjuk, hogy semmilyen kárt nem szenvedett ez a fegyver (amit ne tudtunk volna megjavítani).

És ahogy kiderült, nem hittünk eléggé a Majom Királyban (Monkey King). Nem ő a legtisztelettudóbb lény Azerothon, de azért egy egészséges tisztelet van benne eziránt a fegyvre iránt. Még segített is nekünk megérteni valódi erejét. Fu Zan minden bizonnyal különös utat járt be.

1. rész

Réges-régen Freya Őrző egy természetfeletti létsíkot alkotott, az Emerald Dreamet, hogy útmutatásul szolgáljon Azeroth természetes élete számára. Egy fát hozott létre és ültetett el a Vale of Eternal Blossoms (Örök Virágzás Völgye) hatalmas energiája közelébe.

A fa magasra és erősre nőtt, mivel mélyen ivott a völgy rezonáns energiájából. Több más fa is nőtt körülötte. Buja erdők leheltek életet a r.égióba, mind az éber világban, mind az Álomban. Freya Őrző Fu Zannak nevezte el a fát, és egyik ágából egy vándorbotot készített magának hosszú utazásaira.

Ez a bot a kezdetektől legendás teremtmények és halhatatlan szellemek társa volt, miközben fontos, hosszan tartó munkáikat végezték egész Azerothon.

A Majom Király is birtokolta. De erről majd később.

2. rész

Azeroth újjáéledésének kezdeti napjaiban a természeti élet azokban a területekben a virágzott erősen, ahol Freya Őrző a legintenzívebb munkálatait végezte. Néhány kivételes vadállat jelentősen túlnőtt a várakozásokon, és olyan lenyűgöző erőt mutattak, amelyek miatt hamarosan Wild Godokként (Vad Istenek) lettek ismertek.

Mindegyikőjüknek más személyisége volt, de Freya észrevette, hogy négyen különösen mélyen elkötelezettek voltak a béke és a bölcsesség iránt. Ez a négy – egy sikló, egy ökör, egy daru és egy tigris – a Vale of Eternal Blossoms közelében gyűltek össze. Freya tudta, hogy irgalmasságuk jól fogja segíteni ezt a területet. Valóban, Pandaria lakói majd August Celestialoknak (Magasztos Égiek) fogják hívni őket.

Egy nap Freya gondterhelt szívvel ment el a Celestialokhoz. Hatalmas sötétség van északon, mondta nekik, és úgy hitte, az összetűzés közel van. Nekik adta a vándorbotját megőrzés végett. „Ha többé nem látnálak titeket, vigyétek a botot Azeroth-hoz, az egyik gyermekéhez – mondta. – Adjátok oda annak, aki gyűlöli a harcot és szereti a békét.”

Freya soha nem tért vissza. Yu’lon, a Jade Serpent megesküdött arra, hogy biztonságban tartja a botot. Évezredeken át, még a mogu birodalom sötét uralkodása idején is így tett.

3. rész

Délen, a Vale of Eternal Blossoms közelében új fajok tűntek fel és alkottak törzseket, településeket, még birodalmakat is. Köztük voltak a jinyuk, a pandarenek, a hozenek és mások.

Yu’lon úgy sejtette, hogy ha a Fu Zant az egyik ilyen lény fogja megörökölni, az egy jinyu vagy egy pandaren lesz. A hozenek természetszerűleg túl erőszakosak voltak ahhoz, hogy egy ilyen ajándékot rájuk lehessen bízni. Gyakran önzők és szűklátókörűek voltak, akik képtelenek voltak elég hosszú ideig együttműködni ahhoz, hogy egy saját civilizációt létrehozzanak.

De ahogy az idő telt, Yu’lon megkérdőjelezte feltételezéseit. A bölcsességnek és a bátorságnak különböző formái voltak, nemdebár? Könnyen tűnhettek a rövid-életű, forrófejű hozenek bajkeverőknek, de teljes életet – vad életet – éltek az évek alatt, amely megadatott nekik.

Yu’lon érezte, hogy Fu Zan ébredezni kezdett. Új bajnokra volt szüksége. A Jade Serpent tudta, hogy hamarosan eleget tesz majd Freya kívánságának és egy arra méltó halandónak megengedi, hogy Fu Zant viselhesse. És egyre biztosabb volt abban, hogy egy hozennek kell odaadnia.

4. rész

„Adjátok oda annak, aki gyűlöli a harcot és szereti a békét.”

Freya szavai világossá váltak abban a pillanatban, ahogy Yu’lon egy egészen kivételes hozent vett észre. A hozen magát Majom Királynak hívta.
Régen, egy pár évvel az Ősök Háborúja (War of the Ancients) előtt, ő lett a vezetője egy irányíthatatlan népnek. Úgy emelkedett hatalomra, hogy egyetlen vércsepp sem hullott miatta. Minden hozen törzs szerette őt.

Hogyan érte ezt el? Elvégre a hozenek vég nélkül harcoltak. Állandóan. A legegyszerűbb indokok miatt is. Minden nézeteltérés fizikai erőszakot jelentett.

A Majom Király is tudta ezt. Ezért azt mondta a hozen törzseknek: – Én vagyok a Majom Király. A törzsetek teljes szívéből támogat engem. – Ez volt minden. Amikor egyetlen hozen is megkérdőjelezte őt, elmondta nekik, hogy a törzsfőnökük már beleegyezett. Egyetlen hozen sem akart szembeszállni a vezetőjével – és harcolni vele – egy rigolya miatt, ezért kijelentették: – Te vagy a Majom Király.

Amikor a törzsek vezetői tudomást szereztek a nevéről, már mindegyik alattvalójuk Majom Királynak hívta őt. Ez összezavarta őket, de nem akartak harcolni a népükkel, ezért ők sem szálltak vele szembe. A Majom Király vad kijelentése, hazugsága végül igazzá vált, mivel senki sem mert ellenkezni vele.

Hamarosan megszűntek a törzsi harcok. A Majom Király minden vita felett döntést hozott. A hozenek engedelmeskedtek.

A Jade Serpent átlátta a Majom Király motivációját. Egyszerű volt: nem szerette a vér látványát. És a legalapvetőbb szinten valóban olyan teremtmény volt, aki gyűlölte a harcot és szerette a békét. ÉS emiatt elérte azt, ami egyetlen más hozennek sem sikerült.

5. rész

Yu’lonnak tudnia kellett, hogy meddig terjed a Majom Király eszessége. Álruhában látogatta meg őt. A Majom Király csak annyit látott, hogy ő is egy hozen… de ez a hozen nem hívja őt sem királynak, sem nem hajol meg előtte. Követelte tőle, hogy mutasson tiszteletet.

Ehelyett az újonnan érkező egy feladványt adott neki, és azt mondta, hogy egy igaz királynak nem fog gondot okozni, hogy válaszoljon rá. A király másodpercek alatt elmondta a jó választ. Ekkor Yu’lon egy másik adott neki. A Majom Király arra is válaszolt. És ez így ment tovább, három napon és három éjen át. A Majom Király már egészen dühös lett, de még dühödten is folyamatosan válaszolt a kérdésekre.

Yu’lont meggyőzte. Az erőszak és a diktatúra nem tartozott a Majom Király tulajdonságai közé, vagy már réges-régen megpróbálta volna erőszakkal elhallgattatni őt. Felfedte előtte a valódi formáját – ami érthető káoszt okozott abban a hozen faluban – és megmutatta neki Fu Zant.

A Jade Serpent elmesélte neki Freya történetét, és hogy hogyan jött létre a bot. Aztán figyelmeztette őt: úgy érzi, hogy egy nap még az ő esze sem lesz elég, hogy megállítsa a gonoszt. Amikor az a nap eljön,meghatározó lesz, hogy hogyan cselekszik.

A Majom Király nem hitt neki. De úgy gondolta, hogy a bot nagyon, nagyon szép.

6. rész

Fu Zannal a markában a Majom Király uralma a hozenek felett abszolúttá vált. Úgy hajladozhatott, mint egy fűzfa a szélben, elkerülve minden támadást a trónra bármely kihívójától. A bot olyan könnyű volt, mint a tollpihe, mégis, bárki próbálta meg ellopni, egy arasznyit sem tudta felemelni. A bot az övé volt; senki más nem viselhette azt.

De volt egy komoly probléma Fu Zannal. Hogy igazán királyinak tűnjön, miközben viseli, a Majom Királynak mindkét kezét használja kellett hozzá. Ez azt jelentette, hogy nem volt szabad keze a legféltettebb kincsének, egy kis hordócskának, amely mindig tele volt főzettel.

De ezt könnyen megoldotta. A Majom Király két fémpántot szerelt Fu Zan végére, és arra akasztotta fel hordócskáját. Szerencsére ezzel nem okozott maradandó károsodást a botban.

7. rész

A Majom Király hamar barátságot kötött egy fiatal pandaren herceggel, Shaohaoval. Shaohao megkoronázásának napján az új császár tudomást szerzett arról, hogy az összes föld veszélybe került azzal, hogy a Burning Legion Azeroth első inváziója során elpusztítja azt.

A Majom Király úgy hitte, hogy Yu’lon jóslata most következik be: ez volt az a nap, amikor egyenesen szembenéz a gonosszal. Kijelentette, hogy mindvégig kitart Shaohao oldalán.

De a sorsnak más tervei voltak. Egy hatalmas, rosszindulatú szél támadt kelet felőle és magával vitte a Majom Királyt messzire.

A Majom Királyt a mantidok földjére repítette a szél. Ott semmit sem ért az esze. Segítség nélkül volt, és már majdnem meghalt a mantidok keze által, amikor Shaohao megmentette őt. A Majom Király feldühödött, de nem a mantidok voltak az ellenségei. Shaohao emlékeztette őt arra, hogy a Burning Legion volt a valódi veszély.

Végül nem az erőszak mentette meg Pandaria népeit. Shaohao kieresztette lelkét a földre, ködbe burkolta azt, és megvédte a Sundering (Hasadás) pusztításától.

8. rész

A Majom Király hazament, és dühében belehíjtotta Fu Zant egy folyóba. A barátja eltűnt, és  a Majom Király nyilvánvalóan kudarcot vallott Yu’lon jóslatában.

Végül elment a folyóhoz, hogy visszaszerezze a botot, de csak azért, mert azok a vizek egy junyi törzs szentelt vizei voltak, és ők maguk nem tudták onnan eltávolítani – túl nehéz volt nekik. A bot még mindig a Majom Királyhoz tartozott.

A Sundering után Pandaria elszigetelődött a világ többi részétől. A császár elment. Soha nem lett más helyette.

Néhányan úgy hitték, hogy minden más terület elpusztult. Mások fel akarták fedezni a ködön túli világot. És néhányan maguknak akarták megszerezni Pandariát. Erővel.

Nem sok írásos emlék van a zsarnok-jelöltek eme rövid rohamáról. Pandaria nagyon kevés lakosát bántotta bármelyikük is. Lehettek mogu hadurak, hozen törzsek, vagy brutális yaungol rablók, egyikőjük sem indított igazi hódító hadjáratot. Mivel mielőtt még megtették volna, mindig felkereste őket egy rejtélyes hozen, aki vég nélkül beszélt nekik egy rejtett kincsekkel teli ládáról, amely elmondhatatlan erőt adott nekik. Még csodákat is tudott mutatni – egyetlen fegyver sem tudta megérinteni őt, teljesen mindegy volt, hogy hányan próbálták megtámadni őt.

Ez nagyon meggyőző volt. Ezek az ambíciózus, mohó lények készek voltak követni a Majom Király utasításait. Néha leugrottak egy szikláról. Néha a Shado-Pan tagjaival találták magukat körbekerítve. Mindegyik esetben a történetük hamar véget ért, és a Majom Király elsétált, miközben Fu Zan könnyedén feküdt a vállain.

9. rész

A Majom Király sose szórakozott még ilyen jól. Hogy gonosz lényekből botladozó bolondokat csináljon, ez lett a legkedveltebb időtöltése éveken át. Úgy gondolta, hogy ő így tiszteleg régi barátja, Shaohao előtt, aki most is vigyáz a földre, de már nem tudja közvetlenül megvédeni Pandaria népeit.

De ahogy Yu’lon elmondta neki, az okossága egy nap nem volt elég ahhoz, hogy legyőzze a gonoszt.

Egy Jade Warlord nevű mogu despta is követte a Majom Király utasításait, és elutazott egy Kun-Lai mélyén található sírba. De ahelyett, hogy ott semmit sem talált volna – ahogy azt a hozen gondolta – a Jade Warlord egy ősi tudással teli ládára bukkant, amelyet a Villámkirály, Lei Shen írt. A hadúr kezében ez szörnyű, rettenetes hatalmat jelentett.

A Majom Király tudta, hogy hibát vétett… és ahogy a talaj elkezdett remegni, tudta, hogy senki más nem tudja megállítani a mogut. Fogta Fu Zant, és a sírhoz ment, hogy közvetlenül leszámoljon a problémával.

10. rész

A Majom Király megvetette az erőszakot. Gyűlölte azt. De tudta azt is, hogy ő az egyetlen, aki képes megállítani a Jade Warlordot, mielőtt túl késő lenne.

Ők ketten órákon át visakodtak Kun-Lai aaltt. Fu Zan éveken át nyújtott segítséget a Majom Király csínyeihez – és ez kiváló gyakorlásnak bizonyult ahhoz, hogy hogyan kerülje el azt a hatalmas, halálos mágiát, amelyet a mogu hamarosan rászabadított.

A Majom Király úgy hitte, hogy nem fogja élve elhagyni a sírt azon a napon. És ez valóban így történt. De nem ölték meg. A Jade Warlord nem parancsolhatott az új hatalma felett, egy eltévedt varázslat felett, amely olyat tett, amire egyikőjük sem számított: mindkettejüket jáde-kővé fagyasztotta. Ott maradtak, csatába zárva közel tízezer évig, és mindvégig tudtak beszélni egymással.

Ez valószínűleg még a halálnál is rosszabb sors volt a mogu számára.

11. rész

Amikor a Majom Királyt kiszabadították, a Timeless Isle-ra (Időtlen Sziget) utazott, és figyelte, ahogy az August Celestialok Azeroth bajnokat erőre, kitartásra, bátoságra és bölcsességre oktatták. Miután egy kis idő eltelt, a Majom Király érezte, hogy kalandjai Fu Zannal a végéhez közelednek. Ezért Yu’lon templomához utazott, és visszaadta neki a botot megőrzésre, hogy egy nap ismét olyasvalaki viselhesse, aki méltó rá.

Még örült is neki, amikor meghallotta, hogy hamarosan ismét csatába fogják vinni.

Add hozzá kedvenceidhez