Azerothi Históriák – Elemi kötelékek

Thrall, a Horda hadfőnöke már a Kataklizma előtt érezte az elemek nyugtalanságát. Bár képzett sámán volt, tudta, hogy további tanulásra van szüksége a világ meggyógyítása érdekében. Ezért Nagrandra utazott, ahol nagymamája az ork sámánnőt, Aggralant jelölte ki arra, hogy unokáját kitanítsa. A kezdeti ellenszenv közöttük hamarosan mélyebb érzelmekbe csapott át, és amikor Thrall visszatért Azerothra, a nő boldogan vele tartott.

Nem sokkal visszatérte után Halálszárny (Deathwing) kiszabadult Deepholme-ból, és átalakította Azeroth felszínét. Thrall Aggrával együtt a Viharörvényhez (Maelstrom) utazott, hogy a Halálszárny által létrehozott törést Azeroth és az Elemental Plane között helyrehozza, és ezen munkálkodott fáradhatatlanul.

– Már napok óta ezen dolgozol, Go’el – szólította meg Aggra.

– Az elemek csendben vannak, Aggra – válaszolta Thrall csüggedten. – Hogy segítsek rajtuk, ha nem beszélnek velem?

– Pihenned kell. Senki sem fáradhatatlan.

– Nézz körül. A világ haldoklik! Nem fáradhatok el.

– Mikor fogod belátni, hogy nem viselheted ezt a terhet egyedül?

A sámánnő megfordult, és otthagyta Thrallt, aki továbbra is próbált kapcsolatba lépni az elemekkel.

– Nagy szellemek, kérlek, beszéljetek hozzám! Mutassátok meg, hogy mit kell tennem!

Ekkor a Viharörvényen belüli törés hirtelen vörös színű kezdett lenni, és egy tűzoszlop emelkedett ki belőle. Thrall döbbent tekintete előtt Ragnaros emelkedett ki a törésből.

– Hívtál, kicsi sámán – kiáltotta – és a Tűzúr válaszol! Te és a fajtád azt hittétek, hogy a végzet tüzét lecsillapíthattátok, de megmutatom neked az igazságot!

Ragnaros felkapta Thrallt, és az ork fejében a Tűzföldek (Firelands) képei villantak be. Hamarosan azonban a tűz már nemcsak Ragnaros birodalmában égett, hanem a Hyjal Hegy erdőiben, Nordrassil, a Világfa körül.

– A világ és minden, ami kedves számodra, csak a tüzet fogja táplálni! – üvöltötte a Tűzúr.

Thrall fejében hirtelen Nordrassil is lángokban állt, és a tűz hamarosan továbbterjedt a Hyjal Hegyről, és elérte Orgrimmar városát is.

– Közeledik a vég, Durotan fia… az Alkony végső órája.

Ekkor Orgrimmar kapui felrobbantak, és a város a tűz martaléka lett.

– És semmit sem tehetsz, hogy megállíthasd! – hallotta Thrall Ragnaros hangját és nevetését.

– Neeeeee! – kiáltott fel a sámán. A Viharörvénynél Thrall térdre esett, magához térve a látomásból.

Go’el! – hallotta Aggra kiáltását. – Hallottam, hogy kiáltottál… mi történt?

– A tűz, Aggra, értünk jön. Megállíthatatlan, véget nem érő dühvel…

Aggra talpra segítette a sámánt. – Bátorság, Go’el. A vég még nem érkezett el.

Thrall a nőre mosolygott, megérintette az arcát, majd magához vonta. – Bármi is közeledik, tudom, hogy szembenézünk vele… együtt.

Miután az Alkony Pörölyének (Twilight’s Hammer) és Ragnarosnak a támadását visszaverték a Hyjal Hegyen, egy rövid időre béke honolt a megszentelt hegyen. Ahogyan az új hajtások kezdtek kinyílni a térségben, az Earthen Ring és a Cenarion Circle tagjai a nemes Sárkány Aspektusokkal együtt összegyűltek a Világfánál, hogy egyesült erőikkel helyreállítsák annak csodás erejét Azeroth érdekében. Természetesen Thrall és Aggra is jelen volt. A nő félve kérdezte társát:

– Gondolod, hogy működni fog, Go’el? Druidák és sámánok egyesült erővel próbálják helyreállítani a Világfát… Egyidejűleg ez meggyógyíthatja ezt a széttört világot?

– Az Aspektusok hisznek benne – válaszolta Thrall. – És nekik tudniuk kell… ők nevelték fel.

Ekkor egy zöldszínű elf lépett hozzájuk: – Üdvözöllek, Durotan fia. És téged is, Aggralan a Fagyfarkasoktól (Frostwolves).

– Ysera Úrnő – hajolt meg Aggra.

Ekkor egy viharvarjú röppent közéjük, majd földre érése után átváltozott éjelffé.

– Üdv, barátaim – köszöntött mindenkit Haragvihar Malfurion (Malfurion Stormrage), majd Thrall felé fordult: – Érzem, hogy milyen hatalmas erő fejlődött ki benned, fiatal Thrall. Sok mindent elértél a legutóbbi találkozásunk óta.

– Haragvihar mester – hajolt meg Thrall – örülök, hogy visszatértél az ébrenlévők világába.

– Barátaim – kezdte Ysera – azért gyűltünk ma itt össze, hogy meggyógyítsuk ezt a világot, amelynek megmentéséért oly sok mindent feláldoztunk. Ez az első alkalom, hogy az Earthen Ring és a Cenarion Circle egyesül – hogy helyreállítsa ezt a hatalmas Fát – és ezzel meggyógyítsa egész Azerothot.

– Az idő drága, húgom – szólt közbe Nozdormu. – Lássunk neki a szertartásnak…

Ebben a pillanatban a föld megrázkódott, öt meteor hullott le az égből, amelyekről a füst eltisztulása után kiderült, hogy öt éjelf Alkony Pörölye tag.

– Sajnálom, megzavartunk valamit? – kérdezte a vezetőjük, aki elfedte arcát.

– Az Alkony Pörölye! – kiáltott fel Thrall. Ekkor a kultisták egy varázslattal körbevették őt.

– Ne olyan gyorsan, Durotan fia! – mondta a rejtélyes vezető. – Te és társaid sikeresen visszaűztetek minket, de az Alkony Óráját NEM LEHET elhalasztani! Az Alkony Prófétája tudja, hogy TE – és egyedül te – vagy a végső akadályunk. Ő küldött ENGEM, hogy eltávolítsalak az útból.

– Én nem félek a haláltól – felelte nyugodtan Thrall.

A rejtélyes idegen felnevetett. – Haláltól? Ki beszélt itt halálról? Lehet, hogy te vagy ennek a világnak a leghatalmasabb sámánja, Thrall – de te is csak halandó vagy. A mesterem átka az rajtad, hogy visszájára fordítsuk az elemekhez fűződő szoros kötelékedet… hogy eltüntessünk téged!

Thrall a kultisták varázslatától lebegni kezdett.

– Go’el! NE! – De Thrall hamarosan a négy fő elemre bomlott szét, és amikor mind a négy elem megjelent, Thrall eltűnt. Az elemek a tűz, a víz, a levegő és a föld szférái felé suhantak el.

– Az elemek darabjaidra szednek szét – és a kétségeidet, illetve félelmeidet fogják szolgálni, amíg az élet utolsó szikrája is ki nem huny ezen a világon.

Ekkor Malfurion a vezető felé kezdett futni. – Megbánod ezt, idegen!

Azonban egy lefegyverző varázslattal a kultisták gyökereket eresztettek a druida lábai köré.

– Valóban? – kérdezte az idegen, aki lángcsóvává változott, és felfedte valódi alakját: Agancssisakos Fandral (Fandral Staghelm) volt, az éjelfek egykori fődruidája, de mostanra a Láng druidájává (Druid of the Flame) vált.

– Jöjj, shan’do – bizonyára felismerted korábbi tanítványodat.

– Fandral – mit tettek veled?

– Látom, naiv vagy, mint mindig. Most már a kis orkod sem fog téged megmenteni, Malfurion. És a bosszúnk lángja egyre közelebb ér. Készülj fel!

Ekkor újabb tűz gyulladt, és a Láng druidái eltűntek.

– Fandral valami szörnyűségre vette rá druida társaimat – mondta Malfurion. – Talán másokat is rá akar bírni. Figyelmeztetnem kell Moongladet. – Ezzel Malfurion viharvarjúvá változott, és elrepült. Aggra térdre esett és Yserának könyörgött.

– De mi lesz Go’ellel? – sírta.

– Az Earthen Ring legerősebb sámánja volt, és a ceremónia nem folytatódhat nélküle. De fel kell készülnünk rá, hogy elfogadjuk, hogy esetleg örökre elvesztettük őt…

– Nem! – kiáltotta Aggra. – Azok a szörnyek elrabolhatták az én Go’elemet, de én NEM fogom elhagyni őt. Az ősök bocsássanak meg nekem, de úgy érzem, hogy a szívemet rabolták el vele együtt.

Miután a Sárkány Aspektusokat saját gondjuk kötötte le, Aggra úgy döntött, hogy maga fogja megkeresni és megmenteni szerelmét. Ezért magához hívatta azokat, akik fontosnak tartották a világ sámánjának megmentését.

– Go’el – akit ti Thrallnak hívtok – szelleme az elemi síkok között lett szétszaggatva. Az Alkony Pörölye azt hiszi, hogy ezzel megbonthatják a mi akaratunkat… de mi nem fogunk meggyengülni. Nem fogjuk magára hagyni Go’elt. Mindent kockára tett, hogy megmentse ezt a világot, és mi sem tehetünk ennél kevesebbet érte!

A levegő síkja

A levegő síkjával kezdték Thrall felkutatását. A légelementál Cyclonas elmondta nekik, hogy Thrall valóban itt van, azonban egy ciklonba varázsolta magát, ahol a szelek jelenleg az elméjét szakítják darabokra, nem hagyva maguk után mást, csak húst és kétségeket. Aggra megpróbálta lenyugtatni, amíg a hősök az őt tépő légelementálokat próbálták megállítani.

– ELBUKTAM – hallották Thrall hangját. – Cserbenhagytam ezt a világot… Az elemek… nem fognak hozzám beszélni. Az Earthen Ring… nem bízik a vezetési képességeimben. A gyengeségem… feledésbe sodorta… Azerothot.

– Go’el, én vagyok az, Aggra! – kiáltotta a sámánnő. – Nem ismersz meg engem?

– Feledés… nincsen más… csak feledés… Cserbenhagytam a Hordát… mint Hadfőnök… Garrosh… a vesztébe fogja vezeti… A népem… romokban. Cairne, bátyám… miért nem hallgattam rád?

– Azt tetted, amit a legjobbnak gondoltál, Go’el! Küzdj meg ezekkel a kétségekkel, mielőtt felfalnák a szívedet!

– Ismerős az arcod… Aggra! Ó, szívem, hát nem látod? Semmi vagyok. Önző… mindent, amit tettem… elértem… csak a büszkeségem miatt volt. Nem érdemellek meg… téged…

– Go’el vagy, Durotan és Draka fia! – kiáltotta határozottan Aggra. – A Horda törvényes Hadfőnöke! Te vagy az ork, aki elnyerte a szívemet. Emlékezz rá, hogy KI VAGY!

– Aggra… TE vagy az… – Thrall végre kiszabadult a ciklonból, és letérdelt a sámánnő előtt.

– Légy nyugodt, szerelmem – mondta Aggra. – Csillapítsd le az elmédet. A kötelességtudatod rabszolgája lettél. De azzal teljesíted a kötelezettséged, ha hű maradsz magadhoz… a népedhez… és hozzám.

– Aggra… nem tudom tartani magam…ÁÁÁ! – kiáltotta Thrall, és egy vízcsobbanással eltűnt.

Az Abyssal Maw mélyén

Aggra és hű segítői a vízelemek síkjához, az Abyssal Maw-hoz mentek. Itt Hydrius, a vízelementál segített nekik Thrall megtalálásában, aki egyébként támogatta a halandók Ragnaros elleni harcát is. Az elementál elmondta, hogy Thrall a vágyakozás és sóvárgás örvényévé változott, és aki túl közel merészkedik hozzá, azt beszippantja, és a saját vágyai kínozzák. Aggra ismét megpróbált közel kerülni szerelméhez, amíg segítői a közelben lévő víz elementálokkal küzdöttek meg.

Hirtelen Thrall és Varian Wrynn árnya jelent meg és nézett egymással szembe.

– Nézzetek oda! – kiáltotta Aggra. – Erre vágyna Go’el a leginkább? Békére az ellenségeivel – hogy véget érjen az állandó háborúskodás ezen a világon? Azt kívánja, hogy bárcsak letenné a fegyvert… és a vezetés terhét…

Hamarosan egy újabb látomás tűnt fel, amelyben Thrall és Aggra álltak egymással szemben.

– Egy újabb látomás! – kiáltott fel Aggra. – Látom Go’elt, de ez… ez én vagyok. Én vagyok a leghőbb vágya? Egy társ, akivel megoszthatja az életét… a terheit és az örömeit? Hallgass meg, Go’el! – kiáltotta az örvénynek. – NEM VAGY egyedül! Itt vagyok veled – és NEM engedlek el!

Ekkor a látomásban Thrall és Aggra megfordultak és együtt elsétáltak. Az újabb képben ismét ők ketten tűntek fel, és két ork gyerek játszott körülöttük.

– Még egy látomás! Ősök… lehetséges, hogy azok ott… a gyerekeink? Ez volt valójában a legbelsőbb kívánsága… hogy apa lehessen? Hogy saját családja legyen… velem? Go’el sosem ismerte a szüleit. Csak pár éve talált rá a népére… Tudnom kellett volna, hogy ez az, amit a legjobban akar. Ó, Go’el, tarts ki! – kiáltotta. – Kiszabadítalak! És ilyen életed lesz, esküszöm!

Az örvény elkezdte magába szippantani a túlságosan közel álló Aggrát. Szerencsére a bátor hősök közbeléptek, és kimenekítették az ork nőt. Cyclonas ott várt rájuk, és így szólt Aggrához:

– Megtetted a lehetetlent, sámán. Lenyugtattad végül az örvényt anélkül, hogy cserébe elvesztél volna. A szerelmed iránta borzasztó erős lehet.

– Szükségem van… a világnak szüksége van… arra, hogy újra egész legyen. De mindig a szükségleteket helyezte a saját vágyai elé. Vajon milyen régóta nyomta el magában ezeket az érzéseket, ezeket a vágyakat? Mindent fel kell tárnia, és egyensúlyba hoznia… vagy ez az átok soha nem szakad meg.

Azonban Aggra még nem nyugodhatott meg. Ezúttal egy kőelemntál ragadta magához Thrallt. Aggra társaival együtt Deepholme-ba utazott, remélve, hogy Therazane hajlandó lesz segíteni nekik.

A kőelementálok otthonában

– Igen, halandók, a ti Thrallotok itt van – mondta Therazane, a Kőanya. – Egyesült ennek a helynek a köveivel a szívében és a lelkében. A szelleme erős ahhoz képest, hogy halandó hús-vér teremtmény. Ez lenyűgöz engem… és nem szeretném veszni hagyni. Ugyanakkor meghallottam egy távoli szív hangját is, amely a világ labirintusain visszhangzott keresztül. Ez egy szerető szív hangja, jól hallom… és a Nagy Therazane nem felejtette el, hogy mit jelent szeretni… A sámánotok a bazaltteremben van. De figyelmeztetlek titeket, hogy lehet, hogy nem akar távozni, akármennyire is hazaszólítják őt. Az áldásom kísérjen titeket utatokon.

Ez alkalommal az Alkony Pörölyének tagjai lepték meg őket. Miközben Azeroth hősei az ellenséggel küzdöttek, Aggra a kővé vált, mozdulatlan és érzéketlen Thrallt próbálta megszólítani. A türelem próbája volt ez. Hiába szólította, hívta, figyelmeztette a veszélyre, a kőalak rezzenéstelen arccal türelemre intette őt. Aggra már éppen készült feladni, amikor szerelme végül magához tért.

– Aggra… hallottam a hangodat… te hívtál vissza… Hol vagyunk?

– Majdnem otthon vagy már, szerelmem. Olyan szűkös az időnk. Újra át fogsz változni Go’el, de újra megtalállak. SOHA nem adlak fel!

Ekkor Thrall tűzoszloppá változott és eltűnt a szemük elől.

– Tűz – mondta csendesen Aggra. – A szerelmem tűzzé változott. Ettől féltem. Ahhoz, hogy megtaláljuk, Ragnaros birodalmába kell mennünk. Go’el égő szelleme lehet, hogy olyan szörnyű lesz, mint maga Ragnaros.

Ragnaros szentélyében

A Tűzföldeken magukon érezték az elemek minden dühét. A lángokkal körülölelt Thrallból csakúgy áradtak a harag hullámai. Aggra úgy döntött, hogy védelmező totemekkel fogja körülvenni szerelmét.

– A szüleimet – kiáltotta a dühös Thrall – megölték, mielőtt megismerhettem volna őket… elárulták őket! Gul’dan! Ha a túlvilágon is kell keresztül égetnem az utamat, akkor is megtalállak, bármely pokolban bújtál is el! Bosszút állok rajtad! Hallod?

– Teljesen bedühödött – döbbent meg Aggra. – Annyi düh, annyi fájdalom… és olyan erős volt, hogy teljesen elnyomta őket ezekben az években.

– Rabszolgaként nevelkedtem – folytatta Thrall – hogy az emberek szórakoztatására öljek. A halál túl jó volt neked, Blackmoore. Aki szolgasorba vet másokat… rosszabbat érdemel, mint a halál! Az mind bűnös! Annak mind lakolnia kell!

– Varian király, háborút akartál a népem ellen? Megkapod a háborúdat, ember! Látni fogod a Horda haragjának dühét a saját városaidon! Kettészakítjuk a trónodat! Erre megesküszöm!!!!

– GARROSH… Garrosh… Cairne a testvérem volt!!!!!!!!!!!!!!

– Go’el! Go’el, ezt abba kell hagynod! – kiáltotta határozottan Aggra. – A dühöd csak elemészt téged! Küzdjed le, vagy mi mind elveszünk! Hallasz egyáltalán engem?

Amikor az utolsó totemet is sikerült felállítani, Thrall kiszabadult a lángok közül. A négy alapelem megjelent, és egybefonódott. Thrall megmenekült.

– Aggra… élek…

– Go’el, azt hittem, elveszítelek…

– Aggra, szívem… soha nem adtad fel. Neked köszönhetem az életemet,… mindent, ami vagyok. Most láthattam, hogy mivé váltam, hogy annyira eltemettem magamban a kétséget és a haragot. Egész életemben azt választottam, hogy a félelem szolgája leszek, egy Thrall – mondta a világ sámánja. – Fandral ezt a gyengeségemet ellenem akarta fordítani. De amit sem ő, sem az Alkony Mesterei nem értettek meg, hogy az elemek nem azért léteznek, hogy dühöngjenek és háborúzzanak… azért léteznek, hogy harmóniát hozzanak a világban… és magunkban. Láttam az IGAZSÁGOT, és a láncaim eltörtek. – Thrall Aggra felé fordult. – Most újra az vagyok, aki voltam… és még annál is több.

– Nos – jegyezte meg Aggra – kétségtelenül beszédesebb vagy… De vissza kell sietnünk a világfához! A Sárkány Aspektusok várnak… és neked, szerelmem, van egy megmentésre váró világod.

A Világfánál a szertartás mellett egy megható jelenet szemtanúi is lehettek a jelenlévők.

– A Kataklizma során – kezdte Thrall – láthattam, hogy milyen múlandó is a mi életünk. És én nem akarok egy másodpercet sem vesztegetni az enyémből.

– Miről beszélsz, Go’el? – kérdezte Aggra. – Mi nyomja a szívedet?

Thrall Aggra felé fordult:

– Aggra… bár nem Draenoron születtem, mindig is próbáltam őseink hagyományait tiszteletben tartani. Itt állok előtted én, Go’el, Durotan és Garad fia… és ha elfogadsz, egy életre a társad leszek. Amíg élek, melletted leszek, ahogy te is mellettem leszel.

Aggra megértette, hogy miről beszél szerelme. Így ő is megszólalt:

– Itt állok előtted én, Aggralan, Ryal és Sarrak lánya… és büszkén leszek a társad, Go’el… ebben a világban és bármely másikban.

A körülöttük állók meghatottan nézték a jelenetet. A Sárkány Aspektusok, Alexstrasza, Ysera, Nozdormu és Kalecgos mellett jelen volt Haragvihar Malfurion és felesége, Suttogószél Tyrande (Tyrande Whisperwind), Thrall régi jóbarátja, Jaina Proudmoore, az Earthen Ring vezetője, Muln Earthfury, valamint a látó Nobundo. Thrall újra egész volt. Immár tudta, hogy az elemek mennyire szoros kötelékben állnak vele.

Amennyiben tetszett a történet, és szeretnél további hasonló történeteket olvasni nyomtatott könyv formájában, ne habozz, és még ma rendeld meg az Azerothi Históriák című könyvet a wowloreforditasok@gmail.com email-címen!

Add hozzá kedvenceidhez