Artifact fegyverekCikkekKarakterek történeteWoW:Legion

Scale of the Earth-Warder – a Protection Warriorok fegyvere

Ezek a lenyűgöző fegyverek az Earth-Wader, Neltharion pikkelyéből lettek kovácsolva. El lehet képzelni, hogy milyen magas árat kellett fizetni a megszerzéséhez.

Ez a kard és pajzs számtalan csatát megélt, miközben egyes legendás vrykul harcos és király viselte. Segítségednek köszönhetően szelleme már békében nyugodhat, fegyverzete azonban most rád szállt. Hozzanak neked ugyanolyan győzelmeket, mint amilyeneket neki hoztak.

1. rész

Amikor Odyn létrehozta a Halls fo Valort, számtalan vrykul próbálta bebizonyítani érdemességét arra, hogy csatlakozhasson hatalmas valarjar seregéhez. Talán senki sem tett többet annál, mint aki később király lett: Magnar Icebreaker (Jégtörő Magnar). Rendkívüli mértékű győzelmeket aratott a csatatéren, és tettei ereje másokat is arra ösztönzött, hogy saját hőstetteik legyenek.

Leghatalmasabb tettei közül jó párban két legendás fegyver volt a társa: a Scale of the Earth-Warder és a Scaleshand (Pikkelykéz). Majdnem az életével fizetett azért, hogy megszerezze őket, de erejük olyan magasságba emelte őt, amelynek eléréséről elképzelése sem volt.

2. rész

Magnar társai sikeres northrendi hadjárata után adták neki az „Icebreaker” (Jégtörő) nevet. Miközben a nerubianok fészkei után vadászott, Magnar rájött egy olyan módszerre, amellyel meglephette ellenfelét. A jéggel borított falakban lévő repedéseket alagutakként használta, így pedig képes volt mélyen behatolni az ellenség erődítményébe és belülről megtámadni azt.

Miközben Azerothon utazott, Magnar számos nagyerejű lénnyel találkozott, de egyik sem bűvölte el annyira, mint Neltharion, a Föld Sárkányaspektusa. A vrykuloknak és a sárkányoknak ritkán volt okuk érintkezni egymással, azonban az évek során Magnar sosem hagyta ki, hogy csodálattal nézze, ahogy Neltharion elrepült a fejük felett.

Mivel Neltharion pihenőhelye közel feküdt a vrykulok otthonához Stormheimben, Magnar elkezdett azon töprengeni, hogy vajon mi várna rá ott benn. Milyen csodákat rejt magában az Earth-Warder barlangja? Milyen erőt tudnak onnét egy vrykul megszerezni?

A kíváncsisága hamar megszállottsággá változott.

3. rész

Magnar Icebreaker egy vrykul harcosokból álló portyázó csapatot győzött meg arról, hogy csatlakozzanak hozzá Neltharion fekhelyéhez. Addig vártak, amíg a Sárkányaspektus el nem hagyta a hegyeit, aztán körültekintően bekúsztak. Azt remélték, hogy egy ereklyékkel teli kincsre bukkannak; ehelyett csak ellenségek tömegeit találták.

Habár Neltharion elment, számos fajtársa ott maradt. Egy kolosszális csata tört ki a barlang kisebb mellékjárataiban Highmountain alatt, és a vrykul behatolók lehetetlen küldetéssel néztek szembe. Magnar eszeveszett futással vezette seregét a kijárat felé, de mielőtt még elmenekülhettek volna, Neltharion visszatért barlangjába.

A Sárkányaspektus – feldühödve a behatolóktól – egyetlen halálos tüzet fújt rájuk. Sehova se tudtak elbújni vagy elfutni. Magnar kétségbeesetten ragadott meg egy hulladék darabot a földről – Neltharion egyik levedlett pikkelye volt. Ez mentette meg Magnar életét. A lángcsapás szétvált a fekete pikkelyen, azonban a fújás puszta ereje kitolta Magnart a barlangból, aki lebucskázott Highmountain lejtőin.

Magnar súlyosan megsérült, de túlélte.

4. rész

Egy fekete sárkány haragját nem lehet egy vállrándítással elintézni. Évekbe telt, mire Magnar felgyógyult sérüléseiből.

Ezt az időt azzal töltötte, hogy tanulmányozta a Neltharion fekhelyéről megszerzett pikkelyt. Teljesen lenyűgözte annak ellenállása. Megmentette őt a tűzhaláltól, és közben egy karcolás, vagy egy horpadás sem esett rajta. Magnar azt akarta, hogy a pikkelyből tartós fegyverzetet kovácsoljanak, de egyetlen vrykul fegyverkovács sem tudta, hogy hogyan faragjon valami ennyire szokatlant.

Ahogy Magnar felépült, elkezdte tanulmányozni a fegyverkovácsok művészetét. Ha senki más nem tudja, hogyan tárja fel a pikkelyben rejlő lehetőségeket, akkor majd megtanulja saját maga.

5. rész

Kevesen értették meg Magnar motivációit. A legtöbb vrykul a csatatereken szerzett dicsőségen keresztül akart helyet szerezni a Halls of Valorban, nem azzal, hogy egy fegyverkovács üllőjén dolgoznak. Magnar később a saját jogán is elismert kovácsmester lett. Pengéinek éle gyakran élesebb és precízebb volt, mint a vele egyenrangúaknak.

Szüksége is volt rájuk. Magnar tudta, hogy csak egy esélye lesz Neltharion pikkelyéből méltó pajzsot formálnia.

Amikor az idő elérkezett, Magnar visszatért üllőjéhez és nekiállt dolgozni. Napokkal később jött elő. Kezében két olyan tárgy volt, amilyenhez hasonlót vrykul még nem látott. Az egyik egy elképzelhetetlen ellenállással rendelkező pajzs volt. A másik egy kard volt, pengeélesre csiszolva. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Magnar egy fegyvert kovácsolt volna.

Soha többé nem volt szüksége másikra.

6. rész

Magnar már tisztelt harcos volt. Új kardjával és új pajzsával a kezei között legendává vált. Katasztrofális kirándulása Highmountainben higadttá tette, és hadjáratait mindig kellő körültekintéssel és fegyelmezettséggel tervezte meg, és újonnan kovácsolt fegyvereivel szemben a vrykul ellenfeleinek nem sok esélye volt.

Más vrykulok csatlakoztak hozzá minden egyes győzelme után, mivel hittek abban, hogy Magnar lenyűgöző tettei mindannyiukat a Halls of Valorba fognak repíteni Valarjarként, halhatatlan bajnokokként.

Kis idő elteltével Magnar egy jelentős számú vrykul sereget vezetett. Néhány évvel fegyverzetének megkovácsolása után már úgy ismerték, mint Magnar Icebreaker Királyt.

7. rész

Magnar Icebreaker végül arra a területre vetette szemeit, ahol kiérdemelte nevét: Northrendre. A rovarszerű nerubian seregek maradványai újból a felszínre emelkedtek barlangjaikból, hogy elfoglalják Ulduart és a benne lévő titán gépezeteket.

Magnarral szemben nem sokáig jutottak. A király népét a nerubianok ellen vezette, és maga szorította vissza őket Azjol-Nerub bejáratához. Olyan hatalmas volt a nerubianok veresége, hogy évezredeken át felhagytak minden támadással.

8. rész

Egyetlen vykul sem kérdőjelezte meg azt, hogy Magnar halála után a Halls of Valorba fog térni. És habár Helya elzárta Odyn Őrzőt és a Valarjart, még ő is azon töprengett, hogy Magnar szelleme vajon elég erős lesz-e ahhoz, hogy ilyen körülmények között is megtegye az utat.

Magnar Icebreaker király tekintete most Stormheim városára összpontosult, amelyet Highborne elfek foglaltak el. A vrykul úgy hitte, hogy az Odyn oldalán rájuk váró dicsőséges túlvilági élethez vezető utat azzal taposhatja ki, ha ismét sikerül megszerezniük ősi otthonukat.

Helya és követői tudták, hogy ez a törekvés a legjobb alkalom arra, hogy megdöntsék Magnart… és szerencsével a lelkét megragadhatják Helheim, és nem a Halls of Valor számára.

9. rész

A vrykul egy hatalmas támadást indított Stormheim ellen, vadásgukkal pedig meglepték a Highborne-okat. Heteken át viaskodott egymással a két oldal. Magnar vezette a támadást. A Scale of the Earth-Warder megvédte őt az elfek arcane megtorlásától, és a vrykul támadása azonnali győzelmeket eredményezett számára, amelyekkel elég időt nyert ahhoz, hogy kiűzze a városból a Highborne-okat teljesen.

Az elfek utolsó lehetősége a város visszafoglalására Nightborne Passnál adódott. A Highborne-ok egy utolsó ellentámadásra indították seregeiket, és egy brutális, szoros csetepatéban csaptak össze a vrykulokkal.

Végül a vrykulok győzedelmeskedtek. A Highborne-ok kénytelenek voltak elmenekülni, hogy életben maradjanak. Soha többé nem próbálták újra megszerezni Stormheimet.

De ekkor, Magnar legnagyobb győzelmének pillanatában érte őt el az árulás.

10. rész

Pusztán pillanatokkal azelőtt, hogy a vrykulok bebiztosították győzelmüket a Highborne-ok felett, Helya szolgái lecsaptak. Árulók emelkedtek ki a vrykulok soraiból, hogy megöljék Magnar legközelebbi bizalmasait… és fiát, Hruthnirt. A káosz közepette Helya még több követője, a Helarjar érkezett meg, hogy biztossá tegyék Magnar meggyilkolását.

Miután látta fia lemészárlását, Magnart teljesen elragadta a düh. Egy halálciklonná változott, megölve minden elérhető ellenséget. Számos Kvaldir és áruló vrykul esett el pengéje előtt, mielőtt legyűrték volna. Embereinek sikerült visszatámadni és megakadályozni, hogy a Helarjar megszerezze Stormheimet, azonban elkéstek azzal, hogy megmentsék királyukat.

11. rész

Magnar lelke halálában is kitartott. Dühe megakadályozta, hogy megtegye az utat a Halls of Valorba… de távoltartotta őt Helya markától is.

Évezredeken át jogos dühében égett, lebegve rég elmúlt élete és a megérdemelt túlvilági lét között. De most már szabad, újra egyesülve fiával Odyn jelenlétében.

Fegyverzete Azerothon maradt, arra rendelve, hogy dicsőséget és megbecsülést hozzon annak, aki legközelebb viselni fogja.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .