Apocalypse – Az Unholy Death Knightok fegyvere

A legtöbb Burning Legionről szóló történet arról a számtalan démonról szól, akik végigrohannak a világokon, de a legravaszabb nathrezimek tudják, hogy a brutális erő nem az egyetlen módja annak, hogy meghódítsanak egy ellenséget. Egyetlen hazugság képes széttörni egy szövetséget. Egyetlen csepp méreg képes megnyomorítani egy óriást. Egyetlen betegség képes temetővé változtatni egy hatalmas várost.

Az Apocalypse-nek nevezett nathrezim penge mindezen dolgokat tudja. Magában hordozza az erőt, hogy járványokat terjesszen el, háborúkat szítson és egymás ellen uszítson szövetségeseket. A megfelelő kézben ez a fegyver egymaga képes egész civilizációkat porig rombolni még azelőtt, hogy a Légió seregei egyáltalán elkezdenék támadásukat.

1. rész

Az Apocalypse-et nem egyetlen nathrezim hozta létre. Számos démon kovácsolta és formálta ezt a pengét, hogy egy olyan eszköz legyen, amellyel a világok bukását meggyorsíthatják.

Az évszázadok során az Apocalypse egyik nathrezimről a másikra szállt. Mindegyik viselője arra használta, hogy meggyengesítse vele a halandó civilizációkat, és védtelenné tegye őket a Lángoló Légió hódításával szemben.

Járványok és éhínségek létrehozásával gyújtotta meg a paranoia tüzét az Apocalypse. Gyilkosságokkal és árulásokkal a fegyver egymás ellen fordította a Légió ellenségeit. Már a penge puszta látványa is elég volt ahhoz, hogy kiszívja a halandók erejét, és félelemtől reszkessenek.

Valahányszor az Apocalypse gazdát cserélt, nathrezim tulajdonosa azt átalakította és megváltoztatta. A hódításaik során tanultakból új járványokkal és átkokkal ruházták fel azt. Így az Apocalypse vált a nathrezimek számára rendelkezésre álló sötét varázslatok gyűjteményévé.

2. rész

Az utolsó nathrezimet, aki az Apocalypse-et viselte, Kathra’natirnak hívták. A fegyver akkor került hozzá, amikor a Lángoló Légió egy Navane nevű bolygót hódított meg. Ez a bolygó egy maréknyi intelligens fajnak volt az otthona. Habár egymással ellenségesek voltak történelmük során, félretették nézeteltéréseiket, és egységre léptek a démonokkal szemben.

A szövetség meglehetősen erőtlen volt, könnyű préda Kathra’natir és az Apocalypse számára.

Kathra’natir Navane ellenálló csapatai között járkált, miközben az egyik katonájuknak álcázta magát. Árulásról szóló szóbeszédeket suttogott minden fülbe, amellyel felélesztette a régi gyűlöletet és az ősi rivalizálást. Az Apocalypse mindvégig elhomályosította a védők józan eszét. Elkezdtek egymástól félni legalább annyira, mint a Légiótól. Egy indokolatlan vérontás éjszakáján Navane serege önmagával kezdett háborúba.

3. rész

Évezredekkel ezelőtt Dalaran városát elárasztották a féktelen varázshasználók. A mágiával való visszaélésük nyílt töréseket szakított a valóságba. Az egyik ilyen törésen keresztül Kathra’natir bekúszott Azeroth-ra.

Kathra’natir úgy találta, hogy Dalaran megérett a fennforgásra. A város számos mágiát nem használó lakója babonás volt, és ők a mágusokra nem igazán leplezett nyugtalansággal néztek. Kathra’natir az Apocalypse segítségével ezeket a félelmeket felerősítette. Beszennyezte Dalaran vízellátását és élelmiszer készleteit. Hátborzongató járvány tört ki a városban, amelyről a köznép azt hitte, hogy a mágusoktól származik.

Kathra’natir a távolból csodálta munkáját, úgy hallgatta az éjszaka csendjét betöltő káosz szimfóniáját. Napfelkeltére egyetlen katona se maradt, aki szembeszállhatott volna a Légióval.

Ha nem lett volna Alodi Őrző, Dalaran talán saját magát pusztította volna el. Ő is tagja volt a Tirisfali Tanácsnak (Council of Tirisfal), annak a titkos mágusokból álló rendnek, amelyet azért hoztak létre, hogy megvédje Azerothot a démonoktól. Sorozatos fárasztó csaták után Alodinak épphogy sikerült legyőznie Kathra’natirt és száműznie őt erről a világról.

Habár a démon eltűnt, az Apocalypse itt maradt utána.

4. rész

Részlet Alodi, az első Tirisfali Őrző (Guardian of Tirisfal) naplójából:

„A penge jelenlétében fizikailag legyengülök. Különös gondolatok cikáznak át az agyamon. Sötét dolgok, amelyeket nem ismétlek itt meg. A fegyver képes rég elfeledett félelmeket felszínre hozni és új életet lehelni beléjük. És ezek még csak a szelídebb tulajdonságai.

Kértem, hogy pusztítsuk el a fegyvert, de a tanács többi tagjának fenntartásai voltak. Ők inkább azt szeretnék, ha elzárnánk a démonoktól szerzett többi fegyverrel és eszközzel együtt. Ez nem a legideálisabb megoldás, de legyen. Ha azt akarjuk, hogy ez a tanács fennmaradjon, ez csak kölcsönös bizalom és megértés útján történhet meg.

Az egyetlen reményem, hogy soha többé nem látja meg a fegyver a napfényt.”

5. rész

Kathra’natir legyőzése után hosszú idő elteltével bukkant fel az Apocalypse. Zűrzavaros idők jártak akkor a Tirisfali Tanácsra. Az akkori Őrző, Aegwynn nem követte a parancsokat. Mivel nem láttak más lehetőséget, ezért a tanács egy új rendet hozott létre, a Tirisgarde-ot, hogy elkapják a problémás Őrzőt.

A Tirisgarde nagyerejű fegyverekkel szerelte fel magát, hogy legyűrhessék Aegwynnt. Hamarosan rájöttek, hogy a fegyverek önmagukban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy egy ilyen kaliberű Őrzőt túlszárnyaljanak. Aegwynn újra és újra túljárt üldözői eszén. Kétségbeesésében a tanács végül elővette az Apocalypse-et és más szigorúan őrzött relikviát. A leghűségesebb és legtehetségesebb Tirisgarde-i tagokra ruházták ezeket a veszélyes fegyvereket.

Apocalypse-et Laith Sha’olra bízták. Attól a pillanattól kezdve, hogy kezébe vette a pengét, sötétség telepedett az elméjére. Ez addig terjedt és fertőzte őt, amíg teljes egészében fel nem emésztette.

6. rész

Az Apocalypse több erővel ruházta fel Laith Sha’olt, mint amire a férfi valaha is számíthatott, de ennek ára volt. Gyűlölet mocskolta be a gondolatait. Az a vágya, hogy Aegwynnt a tanács elé állíthassa, olyan vággyá változott, hogy holtan akarta látni a nőt.

Laith éppen hogy elkerülte zsákmányát Corwell aprócska emberi falujában. Kifaggatta a falu lakóit, és azzal vádolta őket, hogy szövetkeznek Aegwynnel. Habár Corwell lakosai semmit sem tudtak az Őrző hollétéről, összeroskadtak az Apocalypse befolyása alatt. Nem sok idővel később a szomszédok már gyanakvóan figyelték egymást. A paranoia belemélyesztette mérgezett fogát a régies faluba.

Egyetlen rohamtámadással Laith levágta a falu időseit. A halálok beindítottak egy erőszakhullámot. Barátok és családok fordultak egymás ellen puszta kézzel, foggal és bármivel, ami fegyverként szolgálhatott.

Egyedül Laith távozott élve a faluból.

7. rész

Az Archesonus királyi történész által írt „Járványokról, Átkokról és Mételyekről” szóló mű 8. fejezetéből:

„Van egy különös szakasz a történelemben, melynek során láthatjuk, hogy megnövekedtek a betegségek, járványok és az erőszak. Ezen nehézségek pontos oka nem ismert. Egy érdekes teória egy névtelen lovashoz köti őket, aki egy baljós eredetű kardot viselt.

Néhány legendában ez az alak egy fakó lovon lovagolt. Másokban egy tüzes szemű fekete kancán. Akármerre haladt a lovas, baj járt a nyomában. A termény kiszikkadt. Betegségek tomboltak. Ártatlan falusiak estek össze holtan. Emiatt a lovast számos néven ismerték: Háború, Halál, Éhínség és Dögvész.

Vajon tényleg létezett ilyen személy? Kétlem. Az, hogy a járványokat és az ehhez hasonlókat egy fizikai személyhez társítottak, egy módja volt annak, ahogy az akkori polgárok megbirkóztak az olyan jelenségekkel, amelyek az irányításukon kívül estek.”

8. rész

Amikor Aegwynn Őrző tudomást szerzett Laith Sha’olról és az Apocalypse-ról, kiállt vele szemben, hogy megmentse a világot a démon-kovácsolta pengétől.

Aegwynn csapdába csalta Laithot, és arra számított, hogy rövid úton végez ellenfelével. De alábecsülte az Apocalypse valódi erejét. Laith a pengét az Őrzőre eresztette, hogy kiszívja vele az életerejét. Aegwynn egyetlen varázslata sem volt képes megóvni őt az Apocalypse vámpíri erejétől. Az összeesés szélén állva egy kétségbeesett varázsigét kiáltott, amely széttörte a kapcsolatot Laith és a kard között.

Ebben a pillanatban a Laith elméjét borító sötétség eltűnt. A férfi emlékezett mindarra, amit az Apocalypse befolyása alatt tett. Az összes szívfájdalomra. Az összes hitvány tettére. Az összes halálra.

Elrémülve önmagától, eldobta az Apocalypse-et. Aztán futni kezdett és soha nem nézett vissza.

9. rész

Egy ismeretlen szerző leírása az Apocalypse hollétéről a Tirisfali Tanácstól:

„Nem világos, hogy hova tűnt el Laith Sha’ol, vagy hogy egyáltalán életben van-e. Ami az Apocalypse-et illeti, Tirisgarde-i ügynökök azt jelentették, hogy Aegwynn megpróbálta elpusztítani a fegyvert és semlegesíteni annak erejét, de nem sikerült neki. Aztán lépéseket tett annak érdekében, hogy egy olyan helyre zárja a fegyvert, ahol senki sem fogja megtalálni.

Van néhány fennmaradt elmélet arról, hogy most hol nyugodhat. Az egyik szerint Aegwynn ott ásta el a fegyvert, ahol megütközött Laith-tal, és mágikus lepelbe rejtette. A második szerint egy arcane páncélba zárta a fegyvert, majd a Blackrock Mountain tüzes szívébe varázsolta.

Habár időbe fog telni, de ügynökeink feltárják az igazságot és visszaszerzik a pengét.”

10. rész

Laith Sha’ol soha többé nem látta az Apocalypse-et. De a sors kegyetlen játéka miatt a leszármazója szerzi majd meg.

Az Aegwynn Őrzővel vívott csatája után Laith Stormwind városában telepedett le és alapított családot. Napjait azzal töltötte, hogy a szükségben szenvedőkön segített, mintegy múltja jóvátételeként. Fia, Ariden nem élt ilyen emberbaráti életet.

Ariden egy csapat gyanús kereskedővel együtt járta Stormwind földjeit. Ezek a zsibárusok elixírek és ereklyék hamisítványait árulták, hogy kiforgassák az ártatlan polgárokat vagyonukból. Amikor a kereskedők megpróbálták portékájukat Medivh Őrzőnek is eladni Karazhanban, megfordult a szerencséjük.

Medivh átlátott a hazugságaikon. Hogy megbüntesse a kereskedőket, az Őrző elátkozta őket, hogy szolgáiként viselkedjenek. Ariden és bűntársai Sötét Lovasokként (Dark Riders) lettek ismertek. Attól a naptól kezdve járták a vidéket, hogy elveszett ereklyék után kutassanak és elvigyék őket Karazhanba.

Az egyik ilyen Ariden által felkutatott ereklye az Apocalypse volt.

11. rész

Ariden semmit nem tudott az Apocalpyse eredetéről vagy halálos erejéről. De apja múltbeli kapcsolatának köszönhetően, természetellenes módon vonzódott a fegyverhez. A szükség, hogy megtalálja Apocalypse-et, ott égett Ariden lelkében, és ő a Sötét Lovasokkal (Dark Riders) lázas keresésbe kezdett, hogy felkutassa a rejtélyes ereklyét.

A Sötét Lovasok végigpásztázták Eastern Kingdoms földjeit, mielőtt végül Badlandsen rábukkantak volna a pengére. Aegwynn erőfeszítései ellenére, hogy elrejtse az Apocalypse-et, valahogy mégis újra a felszínre került. Hogy ki hagyta a fegyvert ezen a helyen, arról Aridennek fogalma sem volt. És nem is érdekelte.

Ariden a magasba emelte a pengét, és a benne égető szükség végre alábbhagyott. Az elkövetkező években számos másik ereklyét is ellopott, de egy sem tudta rá azt a vonzást kifejteni, mint az Apocalypse.

Egyik sem tűnt olyan különösen ismerősnek.

Add hozzá kedvenceidhez