Talonclaw – a Survival Hunterek fegyvere

Még az Ősök Háborúja (War of the Ancients) előtt faragták ezt a lándzsát, amelynek egyedi vége egy sas csőrére emlékeztet, és amely az állati Ősök, vagyis a Wild Godok energiájával van megtöltve. Talonclaw segített a taureneknek megvédeni Azeroth világát az összes ellenséggel szemben, és a Highmountain törzs legnagyobb vadászaira szállt, mielőtt még elveszett volna. Viselőjét tisztelet övezi a taurenek között, akik számára a fegyver legendás.

1. rész

Még az Ősök Háborúja előtt a tauren törzsek az ősi Kalimdor burjánzó vadonjait járták. A Highmountain törzset Moren Highmountain törzsfőnök vezette, aki megmentette Ohn’arát, a hatalmas sas képét öltő Wild Godot (Vad Istent) a tűz-elementálok támadásától. Cserébe a sas lényének egy részét Moren lándzsájának adományozta, és hatalmas mágikus képességekkel ruházta fel. Moren belevéste Ohn’ara nevét a lándzsa nyelébe, amelyet népe a Vad Isten tiszteletére Sas Lándzsának (Eagle Spear) kezdett hívni.

Hogy emlékezzen a többi hősre, akivel találkozott, az ellenségekre, akiket legyőzött, és az eseményekre, amelyek átélt, Moren mindannyiuk nevét belevéste az Eagle Spearbe. Mikor a lándzsa leszármazóira szállt, ők is folytatták ezt a hagyományt. Így a lándzsa a Highmountain törzs élő történelme lett.

2. rész

Moren unokája, Eruna lett volna törzsének vezetője. De mielőtt még elhitte volna magáról a nő, hogy alkalmas erre a feladatra, zarándokútra indult az Eagle Spearrel együtt, egy próbatételre, hogy bizonyítson magának. Az északi földeken egy éjelf család védelmére sietett, akiket egy hatalmas barlangból előbújó csápos lények zártak körbe, és akik baljós mágiát használtak – az Old Godok szolgái voltak, akik a sötét helyeken aludtak, de most felébredtek. A harcoló Erunához egy hatalmas medve csatlakozott, aki felfedte magát, hogy ő az Ursoc nevű Ancient. Eruna és Ursoc közösen elűzték a különös lényeket.

Az Ursoc oldalán vívott harcot követően a hatalmas medve megvizsgálta Eruna Highmountaint és érdemesnek találta. Ursoc elmondta neki, hogy nagy sötétség közeledik és a világnak hozzá hasonló erős harcosokra és vezetőkre lesz szüksége, hogy szembeszálljanak vele. Hogy segítsen neki, megáldotta a tauren lándzsáját, és annak megbűvölt erejéhez hozzáadta a saját erejét. Hálából Eruna felvéste Ursoc nevét a lándzsára, ezzel folytatva az Eagle Spear élő történelmét, majd visszatért népéhez, készen arra, hogy irányítsa őket.

3. rész

Hosszú idő elteltével Eruna halálát követően, a lándzsa Huln Hihgmountainre szállt. A Lángoló Légió pusztító támadását szembenézve Huln a zászlaja alatt egyesítette a többi tauren törzset, hogy így csatlakozzanak a démonokkal harcoló éjelfekhez.

Egy heves csata során Huln megpróbálta megvédeni a kétfejű Farkas Ancientet, Oment a Légió seregeitől, de a hatalmas állat súlyosan megsérült, és fel energiákkal mérgezték meg. Mielőtt még a démoni korrupció elnyelte volna, Omen utolsó tiszta leheletét a lándzsának adta, hozzáadva saját erejét a többi Vad Istenéhez. Huln Omen nevét is felvéste a lándzsára, hogy örökre emlékezzenek bátorságára.

4. rész

Az Ősök Háborúja során Huln számos olyan harcos oldalán harcolt, akik saját maguk is legendák voltak. Közöttük volt az éjelf Jarod Shadowsong, aki a háború egyik kései csatájában megmentette Huln életét egy démontámadástól. Huln természetesen az ő nevét is rávéste az Eagle Spearre. Még a druidák legnagyobbikával, Malfurion Stormrage-dzsel is találkozott.

A Highmountain törzs idősei által mesélt legendák szerint: „Huln a lándzsát átadta a druidának, akik közelről is megvizsgálta a fegyvert, és lenyűgözte az éles, faragott vége, amely egy sas csőrére emlékeztetett, valamint az összes név, amelyet a tauren és ősei a lándzsa nyelébe véstek. Malfurion kapcsolatba lépett a benne lévő szellemekkel és helyeselt.”

5. rész

Az idős taurenek ma is elmondják, hogy a doomlord Xyburn személyes küldetésévé tette, hogy kiirtja népüket, és ezért Huln megesküdött arra, hogy megöli őt. A két ellenség végül a Well of Eternitynél zajló csatában csapott össze, és harcuk akkor ért véget, amikor a látszólag legyőzött Huln egy majdnem halálos csapást mért Xyburn arcára lándzsájával. A démon alig tudta elkerülni a fegyvert, amely a benne lévő szellemek erejével még kiszúrt a bal szemét, ezzel örökre megvakítva azon az oldalon.

Huln megnyerte a csatát, de mielőtt még megölhette volna a doomlordot, Xyburnt a közép-Kalimdoron lévő démonok nagy többségével együtt száműzték Azeroth-ról. Visszatérve a Twisting Netherbe, a démon a sebeit nyalogatva a Légió következő hadjáratára várt és megesküdött, hogy bosszút áll Hulnon, az összes taurenen, valamint a fegyveren, amely elvette látását. De Huln számára nem volt megállás; röviddel ezt követően a Well of Eternity (Örökkévalóság Kútja) felrobbant, hatalmas földrengéseket okozta, amelyek széttörték a világot. Ahogy Kalimdor földje megremegett és elkezdett szétszakadni, Huln és népe az életéért futott.

6. rész

Az Ősök Háborúját követően a tauren törzsek különböző utakon indultak el. Mivel ősi földjeiket a Nagy Hasadás (Great Sundering) elpusztította, Huln népével együtt elindult, hogy új otthont találjanak maguknak. Messzire utaztak, és számos részét látták az új formát öltött Azeroth-nak, mielőtt még a Broken Isles-ra (Törött Szigetek) utaztak volna, ahol a sziget legmagasabb ormai árnyékában felépítették Thunder Totem városkáját.

Miután törzsét biztonságba vezette, Huln Highmountian örökösére bízta az Eagle Speart, és elindult, hogy csatlakozzon őseihez. A legendák szerint Ohn’ara maga jelent meg, hogy a hatalmas törzsfőnök szellemét elvigye az éghez.

7. rész

Évekkel a legendás Huln elhunytát követően a Highmountain törzset egy ikernővérpár, Arien és Gardrel vezette. Habár Arien volt a nagyobb harcos, és volt érzéke a vadonhoz is, Gardrelt tartották bölcsebbnek és az erősebb diplomatának. Ezért ahelyett, hogy megosztotta volna a törzset, vagy rossz kezekbe helyezte volna annak jólétét, az előttük vezető idős törzsfőnök Gardrelt nevezte meg az új törzsfőnöknek, Arien pedig a Hegyek Védelmezője, az Eagle Spear tulajdonosa lett.

A nővérek elégedettek voltak szerepeiket, és Arien számos éven át őrizte biztonságban a törzset, felhasználva a Vad Istenek áldását, amellyel a fegyvert ellátták. Ő adta a fegyvernek a Talonclaw (Karommancs) nevet, így tisztelegve a Vad Istenek előtt, akik barátságot kötöttek őseivel.

8. rész

Arien Highmountain naplójából, amelyben az Unseen Path (Látatlan Út) nevű éjelf renddel való találkozásáról ír:

„Gardrel és én az éjelfeket egy közeli hegy emelkedőin vezettük fel. Ahogy közeledtünk a tetejéhez, Talonclaw világítani kezdett, erőt sugárzott magából. Ösztönösen feltartottam az ég felé, és mindenkit ámulatba ejtett – engem leginkább –, hogy arany energia-sugár kezdett kiáradni a lándzsa hegyéből, amely egy hatalmas sas alakját vette fel! De Gardrel és én emlékeztünk törzsünk történelmére, és rájöttünk, hogy maga Ohn’ara áldotta meg ezt a területet. Abban a pillanatban tudtuk, hogy ezt a szentelt helyet Talon Peaknek (Karom Csúcs) kell hívnunk.”

Csak a Highmountain törzs segítségével tudták az Unseen Path vadászai – akik kifejezetten azért jöttek a Broken Isles-ra, hogy őrt álljanak a Légióval szemben – felépíteni új otthonukat, Trueshot Lodge-ot. A Három Karomként (Three Talon) ismert torony-hármasból figyelték a területet, és megesküdtek arra, hogy készen állnak, ha a Lángoló Légió visszatérne. Az elfek és a taurenek sokat tanultak egymástól, és Arien végül csatlakozott is az Unseen Path-hoz, és annak az egyik legnagyobb tagja lett.

9. rész

Számos generáción át folytatódott a hagyomány, hogy Talonclaw-t a Highmountain törzs legnagyobb vadásza örökli. Ha a törzset támadások, vagy meghódítására irányuló törekvések érték, a lándzsa készen állt arra, hogy harcba szálljon.

Amikor megtudták, hogy egy rejtélyes fenevad ólálkodik Stormheim vadonjaiban, Nalmus Highmountain fogta a lándzsát, és elindult, hogy megszelídítse vagy elpusztítsa a teremtményt. A vadászt hatalmas ünnepséggel búcsúztatták, és az epikus „Talonclaw Énekét” énekelték, hogy siker koronázza Nalmus törekvését. Mindannyian biztosak voltak abban, hogy ő majd helyreállítja a békét és a nyugalmat földjeiken.

10. rész

Amikor hetek múlva sem hallottak semmit Nalmusról, egy keresőjáratot indítottak utána. Habár széltében-hosszában bejárták a vidéket, nem bukkantak sem a híres vadász, sem lándzsája nyomára, és a keresőcsapat számos tagját elvesztették a ködben ólálkodó ismeretlen fenevad miatt.

Az évek során számos bátor harcos indult el, hogy megtalálja ezt a teremtményt. Legtöbbjükről soha többé nem hallottak, és a nagyra becsült lándzsát sem látták újra Nalmus eltűnése óta – egészen addig, amíg te, Ohn’ara áldásával és vezetésével meg nem találtad a legendás fegyvert. Ezzel te is egy olyan vadász lettél, akinek nevére még sokáig emlékezni fognak.

11. rész

A Vad Istenek Lándzsájával kezedben olyan vadász lettél, akihez csak kevesen foghatók egész Azerohton. Erőd, kitartásod és ádázságod miatt biztos, hogy szinte minden zsákmánnyal, vagy bármilyen ellenségeddel szemben előnyben vagy. És a többi puskát és íjat használó vadásszal ellentéteben te Huln Highmountainhez hasonlóan jobb szeretsz szemtől-szemben állni az ellenségeiddel. Tökélyre fejlesztetted csapdáidat, a vadászati és ölési képességeidet, de most már azt is tudod, hogy milyen érzés úgy lecsapni, mint Ohn’ara a nagy sas. A törzs felerősíti túlélési képességeidet, és lehetővé teszi, hogy a vadon igaz mesterévé válj – és a sasokhoz hasonlóan nincs szükséged segítségre, mert nincsen senki veled egyenrangú.

Talonclaw spirituális ereje akkora, hogy a Vad Istenek erejével összhangban lévő templomok és szentélyek válaszolnak rá, és a Vad Istenek papjai érzékelik annak jelenlétét. Tulajdonosa megbecsült vendég bármely tauren településen – feltéve, ha nem maguk is a taurenek ellenségei. Másrészt a lándzsa felhívja magára a káosz szolgáinak figyelmét is, ezért viseld körültekintően.

Add hozzá kedvenceidhez