CikkekCikkfordításWoW:Legion

Illidan, a demon hunterek és az önfeláldozás

„Én feláldoztam mindent. Te mit adtál fel?”

A kapkodó, mérges kérdés, amelyet a Demon Hunterek tesznek fel azoknak, akik megszólítják őket, durván és nyersen hangzik. Nagyon könnyű megsértődni is miatta, különösen azért, mert a Demon Hunterek még csak most lettek a szövetségeseink. Azonban mégiscsak egy jogos kérdés részükről – még a Death Knightokkal és a Forsakenekkel szemben is.

Mert amikor a Demon Hunterek azt mondják, hogy ők mindent feláldoztak, ez valóban így is van.

Illidan Stormrage

Illidant tekintjük a legelső Demon Hunternek, vagyis Démonvadásznak – ezt a címet valamikor azután érdemelte ki, hogy látszólag elárulta a kaldoreieket az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során. Igazából nem akart Azsharával és Mannoroth-tal szövetkezni, csak meg akarta találni a módját, hogyan állíthatná meg mindkettőjüket. Ezt pedig úgy tudta leginkább elérni, ha beolvadt seregeikbe és így megtudta, hogy pontosan mit tesznek és hogyan lehet megállítani őket.

A legegyszerűbb és legjobb módja annak, hogy megakadályozzák terveik beteljesítését, az volt, ha felhasználják ellenük a Demon Soult (Démonlélek), ezt az erőteljes ereklyét. De Illidan nem hagyhatta, hogy ezt Azsharáék megtudják. És amikor bemutatták Sargerasnak, a Lángoló Légió (Burning Legion) vezetője azt látta, amit Illidan eltervezett – hogy ellopja majd a Demon Soult és elhozza azt a Legionnek – és elégedett volt. Olyan elégedett volt, hogy egy „ajándékot” adott Illidannak hűségéért cserébe.

Illidan szemeit kiégette, és az üregekbe misztikus tűzben égő szemeket helyezett, amelyek segítségével Illidan a mágia minden formáját láthatta. Abban a pillanatban Illidan meglátta az igazságot: a sereg, amely ellen a kaldoreiek olyan kétségbeesetten küzdöttek, csupán apró szeletkéje volt a Legion valódi erejének. Az egész univerzum sorsa meg volt pecsételve… hacsak valaki nem talál valamilyen módot, amivel felveheti velük a harcot.

És Illidan megtalálta ezt a módot, amelyet ráadásul maga a Legion vezetője adott neki.

Sargeras könnyelműsége

Egyáltalán nem ez volt Sargeras szándéka, amikor először Illidant felruházta ezzel a kísérteties látással és tudással. Az volt a célja, hogy hatalmat adjon annak a teremtménynek, aki vágyakozik utána. Bármely más lény bármely más világon ezt az ajándékot hálával és szolgálatkészséggel fogadta volna. Ha ilyenfajta hatalmat lehet elérni, akkor miért ne csatlakozna a Legionhöz?

Azt hiszem, hogy az ok, ami miatt a Demon Hunterek olyan hatásosak a Legionnel szemben, az, hogy a Legion egyáltalán nem számított rájuk. Időről időre újra halljuk, hogy Azeroth teljesen egyedi az univerzumban – és úgy tűnik, hogy ez a bolygón élőkre is vonatkozik. Egész biztosan megleptük Algalont kitartásunkkal és szabad akaratunkkal. Sargeras arra számított, hogy Illidan ráharap a csalira, és beáll a sorba a Legion többi részével együtt, de Illidan nem harapott rá. Nem dőlt be az ajánlatnak.

Lehet, hogy azért, mert annyira lenyűgözte Tyrande Whisperwind. Vagy azért, mert olyan makacsul próbált módot találni arra, hogy lenyűgözze kaldorei társait. De lehet, hogy elkezdte felismerni, hogy mi is volt az igazi áldozat – feladni mindent. Mit adott fel Illidan? A „normális” élet esélyét. Tyrande nemcsak egy romantikus ideál volt számára, hanem annak példája, hogy milyen is lehetne az élete, ha olyan lenne, mint mindenki más.

Démonvadászok

Tízezer évvel később Illidan megváltozott, Gul’dan koponyája átalakította és démonná formálta őt. Ebben a formában Illidan könnyedén legyőzte Tichondriust és csapatát… de ezzel együtt Malfurion és Tyrande megvetését is kiérdemelte. Feladta azt, ami kaldorei-jé tette őt, látszólag azért, hogy még több hatalomra tegyen szert, és ez testvérét és egykori bálványát is taszította.

Illidan elvesztett mindent, ami volt, de cserébe valami sokkal nagyszerűbb lénnyé változott. Az évek során mások is csatlakoztak hozzá – olyanok, akik mindenüket elvesztették a Legion miatt. Illidan befogadta őket, tanította és képezte őket, és amikor elérkezett az idő, hasonló rituálén mentek keresztül, mint amin ő, de ez alkalommal ez nem Sargeras ajándéka volt, hanem egy áldozat a részükről.

Ahhoz, hogy Démon Hunterekké váljanak, először le kellett győzniük a démont, amely elvett tőlük mindent. Ha egyszer megölték, akkor meg kellett enniük a szívét és inniuk kellett véréből. Minden Illidari átesett ezen a szertartáson, és amikor meglátták, hogy mekkora a Legion valódi ereje, saját kezükkel tépték ki a szemüket. Sokan odavesztek a szertartás során. De akik ép ésszel túlélték, még élesebb érzékelést és olyan erőt kaptak, amelyre a démonokkal való harchoz szükségük volt, és készek voltak magukévá tenni ezt az erőt.

Önfeláldozás

A Demon Hunterekkel kapcsolatban a következő az igazság: semmi más nem maradt nekik, amiért élni tudnának, csak a bosszú. Elvesztettek mindent, és az egyetlen, amire vágynak, az az, hogy megsemmisítsék azt, ami elpusztított mindent, amit valaha is ismertek és szerettek. Illidan egy megoldást ajánlott nekik, egy módot arra, hogy kielégíthessék ezt a bosszúvágyat, ráadásul mindezt Azeroth érdekében. Minden jónak az érdekében, ami már nem lehet az övék. Mivel ha egyszer magadévá tetted az általad megölt démon lelkét, onnan nincs visszaút. Azt már nem távolíthatod el, az mindig ott van, suttog hozzád és a Legion erejével kísért meg téged. Állandó napi belső küzdelmet jelent számodra, egyensúlyozást az épelméjűség és az őrület vékony határvonalán.

Demon Hunternek lenni azt jelenti, hogy azzal a biztos tudattal élsz, hogy bármi is lesz a végkimenetel, semmilyen esély nincs rá, hogy azt élve túléld. Ezek az elfek a Burning Legion elleni végső fegyverré változtak azzal, hogy a Legion saját erejét használják fel ellenük. Ki akarják irtani a Legiont az univerzumból.

És tisztában vannak azzal, hogy ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, az utolsó démonok, akiket meg kell ölni, akiktől az univerzumot meg kell tisztítani, a bennük élő démonok lesznek.

Ezt jelenti, amikor a Demon Hunterek megkérdezik, hogy mi mit adunk fel. Ők pontosan tudják, hogy nincs boldog vég számukra. Ők nem fognak hazatérni, ha a háborúnak vége, nem fogják még a normál életnek még a látszatát sem élni. Persze, sebesek és különleges érzékeik vannak – de ami ezeket a képességeket ajándékozta nekik, az egyúttal halálra is ítélte őket. A Legiont semmi nem fogja megállítani abban, hogy elpusztítsák világunkat… de a Demon Hunterek? Ők készek mindent feladni azért, hogy megmentsék azt.

Forrás: Anne Stickney: Illidan and the nature of sacrifice /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

6 thoughts on “Illidan, a demon hunterek és az önfeláldozás

  • Nagyon jó poszt, köszönjük. Én kicsit sajnálom, hogy elkezdték Illidant kifehéríteni. Szerintem Arthas történetével együtt a legjobban megírt karakterdrama az ő sztorija a wow loreban. Igen akarta a hatalmat, féltékenységből, majd hirtelen ráfogják, hogy ja Bocsi jól átvertem a nagyfőnököt és Köszi a hatalmat. Én remélem hogy tartogat egy sötét csavart még a sztorija, mert nehezen tudom jó fiukent elképzelni.

    Reply
    • Nehéz elképzelni jó fiúként?
      Ha követted a loret, akkor tudhatnád, hogy sosem volt rossz.

      Reply
  • Illidan tipikus példája a „cél szentesíti az eszközt” mondásnak. És igen. Féltékeny volt a testvérére, talán most is az, de a lore alapján nem mondhatja senki, hogy nem szereti őt. Illidan, hiába fordult el mindenkitől és tőle is mindenki, és hiába nem bíznak meg benne, attól még a lelkében ugyanaz a sebezhető és szeretetre, elismerésre vágyó elf kisfiú maradt. Hogy türelmetlen volt, hamari, és „mindent akarok de most azonnal”? De őszintén, melyik fiatal nem az? Bizonyítani akart a szeretett testvérbátyjának, élete nagy szerelmének és a mesterének is. Ráadásul ott volt az is, hogy a kaldoreiek szemében az aranyszemú egyfajta felsőbbrendú céllal születik a világra. Nos, hogy ez a cél nem hófehér úton elérhető? Hát… mindenki tesz olyan lépéseket, hoz olyan döntéseket, amiket inkább magában tart, mert a társadalmi elvárás nem tudja összeegyeztetni önmagával. Van amire fény derül, van amire nem…
    Nekem Illidan a könyvek alapján az egyik legszerethetőbb, mert legesendőbb és legemberibb karakter volt már régóta. Én a magam részéről őszintén örülök, hogy talán most megleli a helyét… 🙂
    Köszönjük a fordítást Gitta, jóleső volt olvasni 🙂

    Reply
  • Nagyon jó poszt, köszönjük. Én kicsit sajnálom, hogy elkezdték Illidant kifehéríteni. Szerintem Arthas történetével együtt a legjobban megírt karakterdrama az ő sztorija a wow loreban. Igen akarta a hatalmat, féltékenységből, majd hirtelen ráfogják, hogy ja Bocsi jól átvertem a nagyfőnököt és Köszi a hatalmat. Én remélem hogy tartogat egy sötét csavart még a sztorija, mert nehezen tudom jó fiukent elképzelni.

    Reply
    • Nehéz elképzelni jó fiúként?
      Ha követted a loret, akkor tudhatnád, hogy sosem volt rossz.

      Reply
  • Illidan tipikus példája a „cél szentesíti az eszközt” mondásnak. És igen. Féltékeny volt a testvérére, talán most is az, de a lore alapján nem mondhatja senki, hogy nem szereti őt. Illidan, hiába fordult el mindenkitől és tőle is mindenki, és hiába nem bíznak meg benne, attól még a lelkében ugyanaz a sebezhető és szeretetre, elismerésre vágyó elf kisfiú maradt. Hogy türelmetlen volt, hamari, és „mindent akarok de most azonnal”? De őszintén, melyik fiatal nem az? Bizonyítani akart a szeretett testvérbátyjának, élete nagy szerelmének és a mesterének is. Ráadásul ott volt az is, hogy a kaldoreiek szemében az aranyszemú egyfajta felsőbbrendú céllal születik a világra. Nos, hogy ez a cél nem hófehér úton elérhető? Hát… mindenki tesz olyan lépéseket, hoz olyan döntéseket, amiket inkább magában tart, mert a társadalmi elvárás nem tudja összeegyeztetni önmagával. Van amire fény derül, van amire nem…
    Nekem Illidan a könyvek alapján az egyik legszerethetőbb, mert legesendőbb és legemberibb karakter volt már régóta. Én a magam részéről őszintén örülök, hogy talán most megleli a helyét… 🙂
    Köszönjük a fordítást Gitta, jóleső volt olvasni 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .