Fangs of the Devourer – a Subtetly rogue-ok fegyverei

Légy óvatos ezekkel a tőrökkel. A bérgyilkos, akit megöltél, Akaari, szörnyű árat fizetett azért, hogy viselhesse őket. Történetük tele van számtalan világon elkövetett csendes, titkos gyilkosságokkal, de soha korábban nem voltak olyasvalaki birtokában, aki még szabad akarattal rendelkezik.

Te leszel az egyik legveszélyesebb gyilkos az univerzumban. Légy körültekintő.

1. rész

Lehet, hogy ezek a pengék megjárták egy fegyverkovács mester kezét, de veszélyességük nem az ő kezéből ered. Nem. Ezek agyarak, ősi, de jó állapotban lénő agyarak, amelyeket egy leölt felhound pofájából szedtek ki. Ez a teremtmény sokkal veszélyesebb volt minden fajtársánál, akivel valaha találkoztunk. Valójában úgy tűnik, hogy ez a különleges vadászkopó a Nagy Ellenség, Sargeras kedvence volt.

Biztos, hogy igazán kedvelte – a maga módján – ezt az állatot, mert megfaragta erejét, és annyi árnyékenergiát ajándékozott hegyes fogainak, amivel képes volt magát a realitást is szétharapni. Mennyi rettegő ártatlan halt meg ezektől az agyaraktól. Talán soha nem tudjuk meg.

De ennek a teremtménynek ismerjük a nevét. Sargeras Goremaw-nak, a Felfalónak nevezte el.

2. rész

Amikor a Légió meghódított egy új világot, Goremaw gyakran csatlakozott hozzájuk, az ellenséges katonákat darabokra tépve. A csaták között a felhound eredar gondozói összegyűjtötték az agyarairól lecsöpögő árnyék-energiákat, hogy nagyerejű új fegyverek és ereklyék megalkotásához használhassák fel.

Goremaw-t egy lenyűgöző világon érte el a végzete. Addigra már lecsendesítették a világot, vezetőit megrontották, hőseit pedig leölték. Egy gyermek, akit haldokló világa iránt érzett jogos dühe égetett, beosont a Légió erődjébe és számos eredar őrt – valamint Goremaw-t – ölt meg álmukban. Amikor Sargeras meglátta leölt kopóját, éktelen haragra gerjedt. Azt a világot és mindenkit, aki még rajta élt, atomjaira zúzta a Nagy Sötétségben. Egy ilyen gyors halál talán még kicsit kegyelem is volt számukra.

Habár Goremaw meghalt, hasznavehetősége a Légió számára nem szűnt meg.

3. rész

Egy Mephistroth nevű dreadlord hitt abban, hogy Goremaw továbbra is képes szolgálni a Légiót. Kivette a felhound agyarait, és egy hatalmas démoni üllőhöz vitte az eredarok szülőbolygóján, Arguson. Számos kihívással kellett szembenézni az agyarak sötét energiáinak megőrzése során. Mephistroth nem is merte maga elvégezni a feladatot. Alárendeltjei azonban bármit hajlandóak voltak megtenni azért, hogy kitűnjenek, még akkor is, ha nagy kockázattal járt. Az agyarak torzult ereje azonban gyakran túl veszélyesnek bizonyult. Amikor darabokra tépte szolgái elméjét, és elmondhatatlan kínokat okozott nekik, a dreadlord egyszerűen elbocsátotta őket, lelküket a démoni üllőnek adva, és újabb szolgát keresett a helyükre.

Végül azonban sikerrel járt a munkájuk. Az agyarakat tartós éllé élesítették, árnyék-energiájukat pedig örök időkre megőrizték.

Mephistroth a leghalálosabb fegyverek egyik párosát alkotta meg, amit az univerzum valaha ismert. Ezek a tőrök képesek kicsavarni a levegőt és meghajlítani a fényt, hogy lehetővé tegyék viselőik számára, hogy gond nélkül elrejtsék magukat. Az eredar a tőröket Sargerasnak is megmutatta, aki nagyon elégedett volt velük. Goremaw egy rettenet volt a csatatereken; egy képzett orgyilkos kezében ezek az agyarak rettenetek lesznek az árnyékban.

4. rész

Időbe került, míg Sargeras talált valakit, aki méltó volt a Fangs of the Devourer (a Felfaló Agyarai) viselésére. A lojalitás volt a probléma. A képzett orgyilkosok természetükből eredően csalfák voltak és túl jók az árulásban. Sargeras nem tekinthetett el attól a gondolattól, hogy Goremaw öröksége akár a Légió ellenségeinek kezébe is kerülhet.

Gondoljuk csak át egy pillanatra: a Légió ellen használni ezeket a fegyvereket, a Légió urának személyes sértését jelenti.

5. rész

Végül Sargeras talált valakit, aki alkalmas volt arra, hogy csatában viselje ezeket a tőröket. Egy Akaari nevű eredar nyomkövető a Légió számos inváziójában tüntette ki magát azzal, hogy csendben képes volt meggyilkolni azokat, akik gyanították, hogy a démonok ígéretei a végzetüket jelentik.

Argusra hívatták a nőt, és elmondták neki, hogy milyen nagy megtiszteltetésben részesül. Sargeras megígérte Akaarinak, hogy a halál félelmetes eszközévé fog válni, az egyik leghalálosabb élő személlyé minden ismert birodalomban. Az ár? Akaarinak fel kell adnia szabad akaratát. Ha ez az élő fegyver akar lenni, akkor lehetetlen lesz az árulás.

Komor alku volt ez, de Akaari elfogadta.

6. rész

Argus felszíne alatt sötét helyek léteznek. Ezekben a titkos termekben fegyvereket kovácsolnak és akaratokat hajlítanak meg.  Akaari évszázadokat töltött odalent, lényét átformálták és újraalakították a tőrök erejével átszőve. Más eredar orgyilkosok lelkeit áldozták fel és kötötték az övéhez, hogy száz élet és ezernyi gyilkosság tapasztalataival lássák el.

Ahogy Goremaw-t is megváltoztatták, úgy őt is. Azokból a termekből úgy jött elő, mint a halál könyörtelen gépezete, aki tökéletesen engedelmeskedik Sargerasnak. A Légió ura tudta, hogy a tőrök biztonságban vannak Akaari kezében, mivel kezei az ő akaratának kiterjedései voltak.

És a nő kezében a tőrök mindazok végzetét jelentették, akik szembeszálltak a Lángoló Légióval.

7. rész

Sargeras egy kicsi, militarista világra emelte szemeit. Lakosai keményen harcoltak a Légió inváziójával szemben. Habár végül mindenképpen elestek volna a nyers erő előtt, Sargeras úgy hitte, hogy talán védtelenek a félelemmel és a paranoiával szemben. Ez a világ volt Akaari első küldetése újonnan nyert erejével. Egy teszt. Egyedül hatolt be a világ erődjeibe.

Egy hónapon belül káosz uralkodott a világon. Futótűzként terjedtek a láthatatlan orgyilkosról szóló mesék, és ahogy a hősök és a vezetők csendben meghaltak, a világ harcosai frakciókra bomlottak, mert egymást hibáztatták Akaari gyilkosságaiért.

Amikor a Légió végül felfedte magát, a világ könyörögve adta meg magát. Még az örökkévalóságig tartó szolgasors is jobbnak tűnt, mint az árnyékokból lecsapó tőröktől rettegve élni.

Akaari lenyűgözően teljesítette próbatételét. Visszavitték a Légió tisztjeinek sorába, hogy közvetlenül segítse törekvéseiket.

8. rész

Akaari nélkülözhetetlen szövetségesnek bizonyult. Fegyverei lehetővé tették, hogy bábukként játszadozzon királyokkal és más vezetőkkel. Nemcsak elpusztítani tudta azokat, akiket csak akart, de álruhában el is tudta foglalni helyüket, tökéletesen utánozva megjelenésüket és viselkedésüket.

Egy világ sem esik el egyetlen orgyilkos miatt. De biztos, hogy sokkal gyorsabban hullik el. A megfelelő személy szívébe szúrt tőr képes megnyerni egy csatát, vagy megdöntetni egy királyságot. Egy vezetőjét vesztett, pánikoló sereget sokkal könnyebb elpusztítani, mint egy elszánt és rendíthetetlen csapatot.

A Légiónak már nagy tapasztalata volt a gyenge elmék és halandó szívek megrontásában. Akaari volt a démonok biztosítéka a kudarccal szemben. Ha valakiben megvolt az erő, hogy ellenálljon kísértésüknek, Akaari pengéi elvégezték a szükséges feladatot.

9. rész

Igen, Akaari Sargeras szolgája volt, hűséges és feltétlen. Habár akaratát elvesztette, ravaszsága megmaradt. Kérte, hogy Sargeras engedje meg, hogy egy időre a Twisting Nethert járja. A Bukott Titán beleegyezett, mert kíváncsi volt arra, hogyan fogja elősegíteni a Lángoló Légió céljait.

Akaari egy kis időt Sargeras saját seregének sorai között ólálkodva töltött, kiirtva az elégedetlenséget és kiiktatva az ambíciózus démonokat, akik remélték, hogy a Légió kárára tehetnek szert hatalomra. A vallatás művészetében is jártasságot szerzett, aki elmondhatatlan fájdalmakat és kínokat volt képes okozni bármely lénynek, amely képes volt üvölteni. Egy halott világon egy erődöt épített, hogy ott tartsa foglyait és kiszedje belőlük, amit tudnak.

Idővel tettei zúgolódást szültek a Légión belül. A démonok elképzelték tőreit a torkukban, és állandó félelmük szökési terveket szült fejükben.

10. rész

Amikor Akaari erődjének pontos lelőhelye a Légió többi tagja előtt is ismertté vált, a nő látványosan elhagyta a helyet. Haszontalan, mulandó szimbólummá vált. De célját megszolgálta. Idővel Akaari visszatért az erődbe, de ezúttal titokban, és csak azért, hogy különösen nehéz inváziókat készítsen elő, vagy különösen fontos foglyokat vallasson ki.

Új képességekkel és egy új filozófiával tért vissza Sargerashoz: a félelem egy kétélű fegyver, hasznos, de nem mindig jó választás. Egy láthatatlan gyilkos rettegést szül, igaz, de egy ismeretlen gyilkos megnyugvást hordoz. Az ellenség ugyanis nem fog felkészülni egy olyan veszélyre, amely látszólag nem is létezik.

Akaari annak szentelte magát, hogy igazán láthatatlanná váljon. Egy csöndes gyilkossá. Folytatta munkáját.

Aztán a legbiztonságosabb erődjében érte el a végzete. Valószínűleg nem az volt az a sors, amit elképzelt magának. (Akaarit Azeroth Subtetly rogue-ja öli meg, miután Akaari Dalaranban harcba keveredik néhány rogue-gal, és a hős megtudja Akaari pontos tartózkodási helyét. Azután öli meg, hogy Akaari fegyverét maga Kil’jaeden is megáldja – a szerk.)

11. rész

Talán sosem tudjuk meg, hogy mi vette rá Akaarit arra, hogy feláldozza szabad akaratát azért, hogy Sargerast szolgálhassa. De nem lehet kétséges, hogy jól szolgálta a Légió urát.

Képes volt magáévá tenni a félelem bonyolultságát, és tudta, hogy hogyan sújtson le áldozatai szívére. Amikor azokkal nézett szembe, akikben nem volt félelem, képzetten végzett velük. Amikor a terror már kontra-produktívvá vált, megtanulta, hogy hogyan öljön anélkül, hogy azt egyáltalán észrevegyék.

Ezeket a leckéket egykor a Lángoló Légió alkalmazta. Most már az ellenségeikhez tartoznak.

Csak az idő tudja megmondani, hogy Sargeras hogyan fog reagálni.

Add hozzá kedvenceidhez