Az ősi Draenor és az Evergrowth
Az Evergrowth
Mielőtt még a Burning Legion megkezdte volna lángoló hadjáratát, a Great Dark egyik távoli sarkában egy kis világ öltött formát. Az elkövetkező időkben ezt a világot számos néven ismerik majd. A hatalmas ogrék „Dawgar”-nak hívják, ami brutális nyelvükön azt jelenti „az Ismert Föld”. Az arakkoa nevű intelligens szárnyas faj később „Rakshar”-nak, vagyis Napkőnek nevezi el.
A modern időkben ennek a világnak a leginkább elterjedt neve Draenor lesz.
Draenor nem tartalmazott szunnyadó világ-lelket, de máskülönben egy lenyűgöző bolygó volt. Szinte a létező összes bolygón megtalálhatóak voltak a tűz, a víz, a föld és a levegő szellemei. Néha ezek az elemi lények igencsak pusztítóak voltak. Fizikai formát öltöttek és egymással háborúztak, ezzel folyamatos zűrzavarban tartották saját világukat.
Draenoron azonban nem ez volt a helyzet. A bolygó bővelkedett az ötödik elemben, az Élet szellemében, és ez átitatta a világot. Ez az erő természetes nyugtató hatással volt az elementál szellemekre. Lecsillapította erőszakos természetüket, és még azt is megakadályozta, hogy fizikai formát öltsenek.
Az ötödik elemnek volt egy másik, sokkal különlegesebb hatása is Draenorra. Jelentősen meggyorsította a növény- és állatvilág növekedését. A világot az élet vibráló, szelídítetlen bölcsőjévé tette.
Mindenfajta formájú és méretű lények járták a fiatal világot, a hatalomért versengve egymással. A gyenge az erős áldozatául esett. A ravasz zsákmányul ejtette az erőst. A vadság és a kegyetlenség szükséges volt a túléléshez.
Draenor legnagyobb ragadozói nem agyarakkal és karmokkal vadásztak, hanem gyökerekkel és tüskékkel.
Egy húsevő, támadó növényfajta terjedt el Draenoron. Sporemoundokként (spórabucka) lettek ismertek ezek a növények. Csápszerű indáik végigsiklottak a föld felett és megkötöztek minden primitív bestiát, amit elértek. Ahogy nőttek, a Sporemoundok egyre több és több élőlényt fogyasztottak el. Vég nélküli volt éhségük és szükségletük. Összegubancolódott szederindáik élő hegyekké és kártékony gubókká virágoztak.
Ahol a Sporemoundok indái behálózták a földet, buja erdők és mocsaras pocsolyák alakultak ki. Nem sokkal később mély rengetegek labirintusa nyúlt ki a világ távoli sarkaiba.
Még Draenor elementál energiái sem voltak biztonságban a Sporemoundoktól. Gyökereik mélyen a föld mélyébe vájtak víz után kutatva. Eközben a támadó növények megdézsmálták az ötödik elemet, amely átjárta Draenor köveit és talaját. Ennek az ősenergiának az elfogyasztása kezdetleges közös öntudatra gyújtotta a Sporemoundokat és az őket körülvevő vadont. Ez az újonnan meglelt intelligencia tette lehetővé Draenor növényei számára, hogy egyetlen, hatalmas organizmusként, szervezetként cselekedjenek. A Sporemoundokat és a többi növényt együttesen Evergrowth-ként ismerjük.
Ha bármi nagyobb veszély fenyegetett, az Evergrowth egységesen tudott fellépni ellene. De ilyen fenyegetések nem léteztek. Az Evergrowth uralt mindent, és semmi sem tudta sarokba szorítani.
Draenor megszelídítése
Miközben a Sporemoundok virágoztak, Aggramar folytatta a démonok utáni hajszáját. Hatalmas küldetése végül Draenor közelébe vezette, amelyet még nem fedeztek fel a titánok.
Aggramar Draenor közelében időzött, hogy hátha meghallja a magjában egy világ-lélek álmát. Nem hallott semmit. És mégis felkeltette kíváncsiságát a világ. Soha nem látott még ilyen falánk és sokszínű növényzetet, ilyen megszelídítetlen vadsággal rendelkező helyet.
Minél többet vizsgálta az Evergrowth-ot Aggramar, annál biztosabbnak látta Draenor végzetét a jövőben. Ha őrizetlenül hagyja, akkor a növényzet mindent felemészt a világon, még az elementál szellemeket is. Ha ez megtörténik, az Evergrowth saját magát fogja felemészteni. Draenor pedig egy hamulepte pusztasággá változna, amely minden primitív életformától mentes lenne.
Habár Aggramar nagyon szerette volna folytatni harcát a démonokkal szemben, mégsem tudta sorsára hagyni Draenort. A rend iránti természetes érzéke cselekvésre sarkallta.
A titán harcos nem akarta kiirtani Draenor növényvilágát; pusztán csillapítani akarta azt. Tudta, hogy ehhez a Sporemoundokat kell kiiktatnia. Ők voltak Evergrowth erejének szíve és burjánzó terjeszkedésének oka.
Aggramar gondolt arra, hogy maga pusztítja el a Sporemoundokat, de ereje olyan nagy volt, hogy attól félt, jóvátehetetlen kárt okoz, vagy egész Draenort széttöri. Azt is tudta, hogy örökké nem állhat őrt a bolygó mellett. Ehelyett saját képmására egy hatalmas szolgát alkotott, hogy ő kerekedjen felül a Sporemoundokon, és utána tartsa egyensúlyban Draenort.
Aggramar óriási kezével végigsöpört a világon, és annak tűz, víz, levegő és föld energiáit egyetlen hatalmas elementál viharba szőtte. Az üvöltő vihart Draenor legmagasabb hegyének irányította. Az energiák áttörtek a hegy kérgén, és az egész földgolyó körül energiahullámokat keltettek. Aztán maga a hegy kelt életre egy hatalmas nyögéssel, hogy aztán két kolosszális lábán álljon meg. Nyers elementál erő pattogott végig sziklás bőrén, melyen olvasztott kőerek keresztezték egymást.
Aggramar Grondnak nevezte el teremtményét, aki a titán harcos kezeként fog szolgálni Draenoron.
Aggramar parancsára Grond elindult, hogy megossza és meghódítsa az Evergrowth-ot. A két lábon járó hegy végigdübörgött a világon, lábai nyomán elementál tűztavak alakultak ki. Grond óceánokat alakított ki, völgyeket vájt ki, és hegyeket kovácsolt, hogy szétválassza az Evergrowth-ot. Aztán a legközelebbi Sporemoundhoz ment, amely majdnem olyan magasra nőtt, mint az óriás.
A Sporemound bütykös gyökerei kirobbantak a földből, hogy elgáncsolják Grondot és elállják az útját. Az óriás könnyedén szétzúzta őket. Grond recés ujjaival belekapott a Sporemoundba, és egyetlen hatalmas lendülettel kitépte azt a világ felszínéből.
A többi Sporemound fájdalmasan megremegett társuk elpusztítása láttán. A puszta gyökerek és indák nem fogják romba dönteni Grondot. A Sporemoundoknak új fegyverre volt szükségük. Alkalmazkodniuk kellett.
(Folyt. köv. a Warcarft Chronicle II. megjelenésekor)
Add hozzá kedvenceidhez