Draenor története – Az Evergrowth bukása
Ismételjük át, hogy mit tudunk eddig Draenor történetéről: Mivel Draenorban nem rejtőzött világ-lélek, nem volt semmi, ami feleméssze az 5. elemet, a Spiritet, ezért Draenoron ez az elem lenyugtatta az elemeket és még azt is megakadályozta, hogy fizikai formát öltsenek. Ezért maga az élet, a növény- és állatvilág burjánzott el a bolygón. Végül a növények, az ún. Sporemoundok voltak azok, akik átvették az uralmat a bolygó felett, és miután gyökereikkel elérték a bolygó mélyén rejtőző Spiritet, értelmes, intelligens, közös tudattal rendelkező lényekké váltak, akik képesek voltak összhangban, egy szervként cselekedni. Őket hívták Evergrowth-nak, és az egész bolygót behálózták.
Így talált rá a bolygóra a titán Aggramar. Bár nem talált világ-lelket a bolygó belsejében, arra rájött, hogy az Evergrowth további terjedése a bolygó pusztulásához vezetne, mivel végül önmagát és a bolygót emésztené fel. Aggramar, mint a rend védelmezője, ezt nem akarta hagyni, ezért inkább közbeavatkozott. Nem akarta elpusztítani az egész élővilágot, csupán le akarta csillapítani és kontroll alatt tartani. Ehhez a Sporemoundokat kellett legyőznie. Mivel közvetlenül nem avatkozhatott be a bolygó életébe, ezért tűzből, vízből, levegőből és földből megalkotott egy óriási elementál vihart, amelynek energiáját Draenor legmagasabb hegyének vezette, így született meg az óriás Grond, akinek az volt a feladata, hogy megállítsa az Evergrowth-ot. Grond elindult, lába nyomával kialakítva a bolygó felszínét, hegyeket, óceánokat, völgyeket kovácsolt, hogy szétválassza az Evergrowth-ot. A Sporemoundoknak cselekedniük kellett, ha nem akartak vereséget szenvedni.
Grond bukása
Három Sporemound létezett összesen. Zang testét mocsaras lápok és gombás bozótosok borították, belőlük nyerte erejét. A másodikat, Botaant ősi, kezdetleges erdőségek borították. A harmadik neve Naanu volt, és sűrű, párás dzsungelek hálóját viselte magán. Elhatározták, hogy megvédik az Evergrowth-ot bármilyen áron. Csápjaikkal és indáikkal körülölelték Grondot, és igyekeztek megszorítani őt. Az óriás derekasan helytállt, vasakarata révén képes volt felülemelkedni a Sporemoundokon. Hatalmas elementál viharokat támasztott, ökle hegyek súlyával csapott le a gyökerekre és növényekre.
A hatalmas küzdelem végén Grondnak két Sporemoundot is sikerült elpusztítania. Először Zangot, aki a legkisebb volt a Sporemoundok közül, és akinek testét kettétépte Grond. A hely, ahol holtteste korokon át rothadt, később a Zangar Tenger (Zangar Sea) néven elhíresült gombás régióvá változott. A másik Sporemound, aki Grond öklének áldozata lett, Naanu volt. Élettelen teste lassan belesüllyedt a talajba, és a Tanaan Dzsungelnek nevezett terület jött létre a helyén.
Bár már csak egyetlen Sporemound maradt életben, a küzdelem Grondtól is komoly árat követelt. Testéről kő- és szikladarabok potyogtak le, számos seb jelezte, hogy az óriás ereje is gyengült a harcok következtében. Botaan igyekezett kiszívni a maradék életerőt Naanu és Zang testéből, amelytől még nagyobb méretűvé vált. Óvatos volt, igyekezett elkerülni a közvetlen összetűzést Gronddal, és kitért ütései elől. Ezalatt tüskés indáival lazán és óvatosan körülvette Grondot, belekúszva sebeibe és sérüléseibe.
Grond először nem törődött az apró indákkal, azonban ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre nyúltak testében, rájött valódi veszélyükre. Akkorra azonban már késő volt. Az egyre szorosabb indák újabb és újabb sebeket idéztek elő Grond testén, újabb és újabb töréseket okoztak, míg végül az óriás összeroppant saját súlyától és darabjaira hullott. Törzse a később Nagrand néven ismertté vált vidék szélén lévő hegység-rendszerré alakult át.
Az óriások vére
A csata hevében mind Grond, mind a Sporemoundok testéről újabb és újabb darabok hullottak le a földre, amelyekből új típusú élőlények jöttek létre. A Sporemoundokból hulló magokból és gyökerekből változatos növényformák alakultak ki, akik közül a legerősebbek és legnagyobb óriások a genesaurok voltak. Sűrű pálmalevél-bőr borította testüket, négy lábon jártak, és hatalmas méretük ellenére elképesztően gyorsak és ruganyosak voltak.
A Grondból lehulló kődarabok szintén életenergiával voltak tele. A legnagyobb szikladarabokból colossaloknak nevezett értelmes lények emelkedtek fel. Más részek a tűz, a víz, a föld és a levegő elementál-darabkáit tartalmazták. Végül ezek az energiák energia-tavakká gyűltek össze, amelyekből Draenor története során először elementál szellemek ölthettek fizikai alakot. Számuk egyre rohamosabban nőtt Grond halála után, hiszen holttestéből rengeteg elementál energia szabadult fel, és áramlott szabadon.
Ennek eredményeként számtalan elementál forma öltött testet a Grond holttestéből létrejött hegység környékén. Közéjük tartoztak a Fury-k is, amelyek a leghatalmasabb elementál szellemek voltak Draenoron, és Grond feje környékén éltek. A Tűz Fury-ját Incineratusnak hívták, a Víz Fury-ját Aboriusnak, a Föld Fury-ját Gordawg-nak, míg a Levegő Fury-ját Kalandriosnak. Ez a négy Fury meggyászolta Grond halálát, és megesküdtek, hogy az óriás holttestének árnyékában maradnak örök időkig. Otthonukat Draenor jövőbeni halandó civilizációi az Elemek Trónjának (Throne of the Elements) hívták.
Grond árnyékában
Aggramar kívülről nézte a Draenoron zajló eseményeket, és nagyon elcsüggedt Grond halála láttán. Azonban új remény költözött szívébe, amikor a colossalok felemelkedését észlelte. Habár nem voltak olyan erősek, mint Grond, sokan voltak, ezért Aggramar biztos volt abban, hogy képesek lesznek legyőzni Botaant. Hogy segítsen nekik, hatalmas kőlemezeket faragott ki Grond holttestéből, amelyeket titáni rúnákkal látott el. Aztán ezeket a lemezeket a colossalok testébe olvasztotta egyfajta páncélként. Ezzel jelentősen képes volt megnövelni a colossalok erejét és ellenálló képességét.
Ezután Aggramar megbízta a colossalokat azzal, hogy győzzék le Botaant, és állítsák helyre az egyensúlyt Draenoron. Elmondta nekik, hogy mik voltak a tapasztalatai Botaannal kapcsolatban a Gronddal vívott csatája során. A colossalok csatáját azonban nem láthatta Aggramar. Az univerzum távoli pontjából ugyanis egy constellar halálát érzékelte, amely azonnali veszélyt jelzett. Elment, hogy felkutassa a veszély forrását, de megígérte a colossaloknak, hogy egy nap visszatér hozzájuk. Ez a nap azonban soha nem következett be, hiszen a veszély, amely megölte a constellart, a Burning Legion és vezetője, Aggramar egykori társa, Sargeras volt.
A colossalok önfeláldozása
Grond halála után Botaan nekiállt, hogy helyreállítsa az Evergrowth régi dicsőségét, és begyógyítsa a sebeket, amelyeket az óriás okozott. A colossalok Aggramar elbeszélése alapján tudták, hogy kész öngyilkosság lenne, ha Botaant az Evergrowth kellős közepén támadnák meg. Ezért a terv az volt, hogy elcsalják a Sporemoundot és követőit a vadon középpontjától. Ennek megfelelően Evergrowth határán gyülekeztek, és ott kezdték el aprítani az erdőt.
Taktikájuk bejött, mivel sikeresen magukra vonták Botaan figyelmét, aki genesaurjaival együtt a colossalok ellen vonult. A kőóriások csak erre vártak, és igyekeztek még tovább csalni a Sporemoundot a puszta hasadékok és hegyek közé, ahol a maguk javára használhatják ki a terepviszonyokat.
A két fél között kibontakozó háború évezredeken át tartott hullámzó kimenetellel. A colossalok közül sokan elbuktak. Holttesteikből új lények emelkedtek fel, akiket magnaronoknak hívtak. A magnaronok nem voltak olyan hatalmasak és intelligensek, mint a colossalok, de így is nyers elementál-energiák áramlottak ereikben. A colossalok próbálták rávenni a harcra a magnaronokat, ők azonban nem engedelmeskedtek. Habár természetszerűleg ellenségeik voltak a genesaurok, mégis csak akkor bocsátkoztak velük harcba, ha útjaik keresztezték egymást.
A colossalok tudták, hogyha nem tesznek valami drasztikus lépést, el fogják veszíteni a háborút az Evergrowth-tal szemben. A megmaradt colossalok összegyűltek, hogy egy utolsó támadást indítsanak. Habár testüket jelentősen megviselte a hosszú háború, az őket borító titán lemezek továbbra is mérhetetlen erővel rendelkeztek. Ennek az erőnek a felhasználásával szándékoztak egyensúlyt hozni Draenor világára.
A colossalok ezért megrohanták az Evergrowth-ot, körülvették Botaant, és a titáni lemezek erejét a Sporemoundra zúdították, feláldozva ezzel saját magukat is. Hatalmas robbanás történt, amely széttörte a colossalokat, testük darabkáit pedig szétszórta egész Draenoron. A robbanást Botaan sem élte túl, teste kiszáradva és élettelenül hullott a földre. Halála egyben azt is jelentette, hogy a Draenor vadonjait összekötő közös értelem is megszűnt.
A colossalok győzedelmeskedtek, de szörnyű árat fizettek érte. Holttesteikből további élőlények már nem emelkedtek fel, mivel a titán lemezekben található minden életenergiát felemésztett a robbanás. Idővel holttestük a földbe süllyedt és egy szinte elpusztíthatatlan fém, a blackrock érc jött létre belőlük.
A colossalokkal ellentétben Botaan holtteste továbbra is tartalmazott élet-energiát. Ahol a Sporemound darabjai a földre hullottak, erdők és dzsungelek jöttek létre. Botaan holttestének legnagyobb része pedig a Farahlonnal nevezett régióvá változott. Az Evergrowth ugyanakkor nem volt többé, ez azonban mégsem hozta el a békét Draenor számára.
Add hozzá kedvenceidhez