A draeneiek megérkezése Draenorra

Menekülés az univerzumon át

Amikor Velen elhatározta, hogy a hozzá hasonló gondolkodású eredarokkal együtt elmenekül az Argusról, mielőtt Sargeras magához láncolja népét, a naaruk segítettek az ellenállók szökésében. Évezredeken át menekültek Velen és társai – akiket ezentúl draeneieknek, száműzötteknek neveztek – a Légió elől, miközben igyekeztek menedéket találni a kozmoszban. Egy dimenziós erőd-űrhajó fedélzetén utaztak a fizikai univerzumon és a Twisting Netheren keresztül. Ez a naaruk által működtetett hajó, amelyet Genedarnak hívtak, képes volt hatalmas távolságokat is megtenni az univerzumban.

Az utazás azonban nem volt veszélytelen. Kil’jaedent mélyen megérintette Velen „árulása”, és bosszút esküdött egykori vezető-társa és a többi draenei ellen. Ezért utasította a Légió katonáit és saját eredarjait, hogy minden lehetséges eszközzel próbálják meg felkutatni a szökevényeket. Velen draeneijeinek szinte minden esetben sikerült megúszni a Légióval való találkozást, és a Genedar elképesztő tulajdonságai miatt a démonok nagyon nehezen tudtak a nyomukra bukkanni. A Genedart vezető három naaru – K’ure, K’ara és D’ore – képes volt a démonokat időben észlelni, ilyenkor pedig a menekülők szedték a sátorfájukat, és eltűntek a csillagok között. Velen tudta, hogy népének esélye sem lesz szembeszállni a Légióval, amíg valahol, egy bolygón meg nem bírnak erősödni, amíg a Genedar lesz egyetlen igazi otthonuk.

Azonban az univerzumban való utazás rengeteg energiájába került a naaruknak, akik igyekeztek a végsőkig kitartani. Idővel azonban a naaruk érezték, hogy gyengülnek, ragyogó fényük egyre jobban halványodik, és félő volt, hogy a Genedar darabjaira fog széthullani. Tudták, hogy a menekülés ideje lejárt. Szerencsére találtak egy bolygót, amit még nem érintett meg a Lángoló Légió, ezért utolsó megfeszített erejüket összeszedve kétségbeesetten igyekeztek elérni a bolygót, amelyet majd Velen és társai a Száműzöttek Menedékének, vagyis Draenornak fognak elnevezni.

A Genedar becsapódása – 200 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Draenor felé vezető utolsó út katasztrofálisan alakult. A naaruk életciklusuk miatt az energiájuk elhasználásával egyre jobban sodródtak a Void felé, és a Light energiákat a Void energiái váltották fel. Hiszen, bár a Light és a Void egymással szemben álló erők, mégis szétválaszthatatlanul összetartoznak. Egy meggyengült, vagy halála szélén lévő naaru fénye folyamatosan gyengül, és helyét lassan az ellentétes erő: a Void veszi át.

A Genedar fedélzetén tartózkodó naaruk közül K’ara volt az, aki szinte teljesen elvesztette már kapcsolatát a Lighttal (Fény), és a Void energiái kezdték felemészteni. Utolsó erejével arról győzködte a draeneieket, hogy dobják ki a Genedarból. Ez azonban nem volt olyan egyszerűen kivitelezhető, mivel K’ara testében már a Void energiái áramlottak, amelyek automatikus harcba kezdtek a másik két naaru energiáival. Ez az összecsapás a Genedaron belül azzal fenyegetett, hogy megöli mindazokat, akik közbe mernének avatkozni.

Azonban nem volt más választás, muszáj volt megakadályozni, hogy az energiák összecsapásának következtében az egész űrhajó szétszakadjon. Velen volt az, aki az ütköző felek közé lépett, és Lightban szerzett tapasztalatát felhasználva megóvta K’urét és D’orét K’arától, majd egy nagyerejű varázslattal kilökte K’arát a Genedarból. Az elkövetkező évszázadokban a Void által elemésztett lány Draenor egén, Shadowmoon Valley (Árnyékholdas Völgy) fölött fog lebegni. Velen hősies tettének viszont komoly következményei lettek. A draeneiek vezetője mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon legyengült a harc során szerzett sebei miatt. Ráadásul jövőbelátó képessége megbízhatatlanná vált. Hosszú évtizedekig fog tartani, mire teljesen felépül ebből a harcból.

A helyzet K’ara kilökése után sem volt fényes a Genedaron. A harcban a másik két naaru is tovább gyengült, így nem tudtak biztonságosan landolni Draenoron. Az űrhajó belecsapódott a bolygóba, és az ütközésben számos draenei, valamint D’ore is meghalt. Mikor a füst felszállt, az egykori naaru dimenzós hajóból nem maradt más, csak egy kristályhegy.

A Genedarból kilépő draeneieket egy ismeretlen világ vette körül. Az utolsó naaru, K’ure sürgette őket, hogy minél előbb hagyják el a hajót  és annak környékét, mivel őt magát is  hamarosan elemészti a Void, és nem kívánja ennek kitenni a draeneieket. Velen és a draeneiek teljesen magukra maradtak, ráadásul tudták, hogy immár lehetőségük sincs elhagyni ezt a bolygót, amely egyszerre volt élettől vibráló, veszélyes és rejtélyes számukra. Csak magukra számíthattak.

Az Exarchok Tanácsa

Mióta elhagyták Argust, Velen a naaruk és a Holy Light segítségével folyamatos bepillantásokat nyert a jövőbe, amely miatt kiérdemelte a „Próféta” nevet. A Légió számtalan fenyegetését azért sikerült elkerülniük, mert Velen előre látta őket, és ezért elirányította népét a veszélytől. Azonban azzal, hogy mindhárom naaru elhagyta a draeneieket, Velen pedig jelentősen legyengült, jövőbelátó képessége pontatlanná vált, és nem tudta megmondani, hogy amit lát, az bizonyosság, vagy csupán egy lehetőség.

Emellett egyre rémisztőbbek is lettek a látomások. Amikor hozzáért a Void által körülvett K’arához, láthatta azokat a kaotikus, gonosz teremtményeket, akik a Voidban élnek. Így a lehetséges jövőképek között megjelentek a Void által elérni kívánt jövő képei is. Nehéz volt szétválasztania, hogy mi az, ami egy lehetséges jövő lehet, és mi az, ami csak a Void álma egy megrontott univerzumról. Éppen ezért Velen úgy döntött, hogy nem tudja egyedül tovább vezetni népét, mert annak akár katasztrofális következményei lehetnek.

Velen a draeneiek vezetésére egy „bölcsekből”, exarchokból álló tanácsot hozott létre, amelynek tagjai a draenei kultúra különböző területeit fogják felügyelni. Az első exarch Naielle volt, a frissen létrehozott Rangarik rendjének vezetője. A Rangarik kiválóan képzett felderítők voltak, akikek feladatuk az általuk ismeretlen világ feltérképezése volt a lehetséges nyersanyagforrások és veszélyek tekintetében. Naielle jó példával járt el követői előtt, idejének nagy részét a vadonban töltötte a többi felderítővel együtt.

A második exarch a draenei mérnökök – Artificerek, vagyis Mesteremberek – vezetője, Hataaru volt. Az Artificerek feladata volt a fegyver-, a páncélzat- és a városépítés. Hataaru nagyon tehetséges és képzett volt, és az elsők között tanult meg bánni Draenor ásványaival és nyersanyagaival. Az egyik első alkotása az arkonite kristályok voltak, amelyek az arcane energia vezetésére szolgáltak, így a draenei társadalom megerősödhetett, egyúttal erős és biztonságos épületeket tudtak építeni vele, amelyekkel megóvhatták otthonaikat a veszélyektől.

A harmadik exarch Akama volt, aki a draenei Vindicatorok vezetője volt. A Vindicatorok az azerothi paladinokhoz hasonlóan a Fény, a Light harcosai voltak, és az ő feladatuk volt megvédeni a draeneieket a rájuk leselkedő sötét erőktől.

A negyedik és egyben utolsó exarch Othaar volt. A Genedaron utazó naaruk vagy meghaltak, vagy éppen lassan haldokoltak, ugyanakkor holy energiáik egy része még körülöttük keringett. A draeneieknek sikerült megtalálniuk D’ore maradványait is, és egyelőre nem tudták megállapítani, hogy a Void mennyire emésztette őt el, ezért mennyire veszélyes a környezetére nézve. Othaar és társai, a Sha’tarik feladata volt az, hogy megvizsgálják D’orét, elemezzék állapotát, és megpróbáljanak kapcsolatba lépni a Draenoron kívüli naarukkal.

Shattrath megalapítása – 195 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Rangarik szinte egész Draenort bejárták ahhoz, hogy megfelelő területet találjanak egy állandó település létrehozásához. Végül találtak egy hegyek által körülvett területet, amelynek a tengerre is volt kijárása, és semmilyen más élőlény nem telepedett itt le.

A Rangarik ugyanis nem tudhatták, hogy ezen a területen állt egykor az ogrék hatalmas városa, Goria. Draenor lakói még emlékeztek az elementálok dühére, amely elpusztította a várost, ezért nem akart senki újra letelepedni ezen a vidéken. A draeneiek azonban nem tudták ezt a történetet, ezért semmilyen fenntartásuk sem volt a hellyel kapcsolatban. Velen vezetésével a draeneiek odautaztak, és létrehozták Shattrath városát, amely a nyelvükön azt jelentette: a Fény lakhelye. Az építészek és kőművesek éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy épületeket, kristályokat, utakat és átjárókat építsenek, amelyekkel megalapozhatják a draenei civilizáció fejlődését.

Miközben a draeneiek a város építésén munkálkodtak, különös jelenségre lettek figyelmesek. Először az egyik Sha’tari, Maladaar érezte azt, hogy valami történik a Genedar becsapódásakor elhunyt draeneiek lelkével. A halott D’ore egyre jobban a Void állapotba csúszott, és ő vonzotta magához ezeket a lelkeket. A legmegdöbbentőbb pedig az volt, hogy amikor ezek a lelkek elérték a naarut, az élő draeneiek képesek voltak kommunikálni elhunyt testvéreikkel.

Soha ilyennel nem találkoztak még korábban az eredar társadalomban. Velen rögtön arra utasította Maladaart és a Sha’tarik egy csoportját, hogy egy teljesen elzárt helyre vigyék el D’ore maradványait. Végül a Terokkar Erdő szélén találtak egy olyan helyet, amely biztonságos távolságban volt minden más civilizációtól. A Sha’tarik egy hatalmas mauzóleumot építettek ott, hogy leszállásolhassák D’orét. Miután ideköltöztették a naaru maradványait, a draenei lelkek is követték őket a sírvárosba. Ez a terület Auchindoun, a „Megbecsült Halottak Otthona” néven lett ismert, Maladaart pedig a draenei társadalom ötödik exarchjává nevezték ki. Az általa vezetett rend is új nevet kapott, ők lettek az Auchenaiok, akiknek a feladata a halott draeneiekkel való kommunikáció és a holt lelkek védelme volt.

Add hozzá kedvenceidhez