Death Knightok egykor és ma

A death knightok megjelenésük óta az egyik legnépszerűbb kaszt a WoW világában. Azonban a történetük jóval korábbra nyúlik vissza, mint a Wrath of the Lich King, sőt, még a Warcraft III-nál is korábbra, amikor megismertük a Scourge-öt, a Lich Kinget, illetve Arthas Menethilt.

A Death Knightok eredete valójában mindannyiunk kedvenc warlockjához nyúlik vissza. És egyáltalán nem valami bosszúállás, vagy rosszindulat vezette a létrehozásukban. Mielőtt még a Frozen Throne belecsapódott volna Icecrownban, mielőtt még a Burning Legion urainak először jutott volna eszükbe, hogy egy olyan fegyvert hozzanak létre, amely magát az életet törölné el Azerothon, csak az eszközök, a lehetőségek és a motiváció állt rendelkezésre… és egy önmagát szolgáló hataloméhes warlock megragadta a lehetőséget.

A Második Háború hajnala

Az orkok megtámadták Azerothot és az Első Háború végén elpusztították Stormwindet, részben egy orgyilkos tőrének és Llane Wrynn király halálának köszönhetően. Ugyanekkor az ork warlock, Gul’dan túl sokat akart markolni, amikor megpróbálta kinyomozni Sargeras sírjának hollétét az őrző Medivh elméjéből. Kómába esett ugyanis, amikor Medivhet megölték. Gul’dan ott feküdt öntudatlanul, félig holtan, miközben hűséges necrolyte-jait és bábját, Blackhand warchiefet legyőzte Orgrim Doomhammer.

Gul’dan jó és rossz hírekre ébredt. A jó hír? Az orkok sikeresen lerombolták Stormwindet és tönkreverték az embereket. A rossz hír? Doomhammer, az új Warchief, utálta és gyűlölte őt. Mivel a Necrolyte-jait mind megölték, Gul’dannak többé semmilyen erőforrása nem volt a Hordában. Amikor a Warchief elé vitték, Gul’dantól csak egy dolgot kérdezett Orgrim: „Miért ne öljelek meg most azonnal?”

Gul’dan mindent csak saját magáért tett. Mindent, amit tett, amióta találkozott a Legionnel a Throne of the Elementsnél (Elemek Trónja), személyes céljai és hatalma érdekében tett. Ezért amikor Doomhammer kérdezte, Gul’dan nem meglepő módon azonnal tudott rá választ adni. Tudta, hogy az embereket korántsem győzték még le. Ezért a válasza a következő volt: „Hagyj életben, és olyan fegyvert adok a kezedbe, amivel megvédheted magad az emberek mágiájával szemben.” A warlockok nélkül ugyanis az orkoknak nem volt válaszuk az emberek papjaira és mágusaira, és nyílt csatatéren esélytelenek lettek volna velük szemben.

A Death Knightok születése

Azonban ennél a válasznál nem sokkal több állt akkor még Gul’dan rendelkezésére. Biztos, hogy akkor még fogalma sem volt róla, hogyan fogja teljesíteni a Doomhammernek tett ígéretét, de tudta, hogy nem sokáig szándékozik életben hagyni őt a Warchief. Ezért azonnal munkához látott azzal a pár szolgálójával, aki maradt még neki. Egyetlen dolog állt bőven rendelkezésére: nyersanyag.

Stormwind legbüszkébb védelmezőinek, a Brotherhood of the Horse (Ló Testvérisége) lovagjainak holtteste továbbra is az orkok kezén maradt. Vezetőjükért, Anduin Lotharért harcoltak és haltak meg. Életüket adták azért, hogy Lothar időt nyerhessen Stormwind evakuálásához. Éppen emiatt az orkok szemében különösen, szinte természetellenesen félelmetesnek tűntek még holtukban is. Gul’dan azonban nem volt egy átlagos ork.

Miután több ötlete is kudarcot vallott, sikerült rátalálnia arra, ami működött. Megölte a néhány megmaradt Necrolyte-ot, és a szívükből mágikus ékszereket hozott létre, amiket olyan botokhoz erősített, amelyek a halott Necrolyte-ok halál feletti erejétől duzzadtak. Miután az egyik botot az egyik elesett stormwindi katona kezéhez rögzítette, Gul’dan legfőbb tanítványának, Teron’gornak a szelleme megfertőzte a testet, és felélesztette a halálból, mint Teron Gorefiend, az első Death Knight. Gorefiend ezután addig szolgált a többi Death Knighttal együtt Gul’dan oldalán, amíg az megint túl sokat nem akar és ezzel végzetes hibát követett el.

Visszatérés Draenorra

Gorefiend nem halt meg Gul’dan oldalán. Ehelyett sikerült visszajutnia Draenorra, ahol a saját népe is megrettent a látványától. De Gorefiend valaha a Shadowmoon klán sámánja volt. Csak miután az elemek megtagadták azt, hogy válaszoljanak neki, fordult a Fel hívása felé.

Mint egykori sámán, Gorefiend felkereste korábbi mesterét, Ner’zhult. Habár Ner’zhul gyűlölte Gul’dant és mindazokat, akik elfordultak tőle, hogy helyette őt szolgálják, Teron sikeresen meggyőzte arról a korábbi Elder Sage-et (Idős Bölcs), hogy az orkoknak szükségük van rá. Együtt hozták létre Draenor Hordáját.

Ebből a döntésből eredt Draenor végzete is. Teron volt az, aki felkutatta és megszerezte Ner’zhul részére azokat az ereklyéket, amelyekkel portálokat tudtak nyitni, hogy az orkok elmenekülhessenek a haldokló bolygóról. De még mielőtt Ner’zhul darabokra törte volna fékezhetetlen mágiájával a világot, már felfigyelt Teron Gorefiend és a többi Death Knight által uralt erő mértékére. Gorefiend volt az első a Death Knightok között, generációja leghatalmasabbja, és Ner’zhul felismerte, hogy mekkora hatalom is ez.

A Lich King felemelkedése

Ner’zhul végül megkapta, amit akart – portálokat Draenorról – de a folyamat során darabokra szaggatta a bolygót. Amikor az egyik portálon át megpróbált elmenekülni, Kil’jaeden markába került. Árulásától feldühödve Kil’jaeden atomjaira szedte szét Ner’zhul testét, ügyelve arra, hogy a lelke túlélje ezt a kínzást. Aztán bezárta Ner’zhult a Helm of Dominationbe, egy mágikus páncélba és neki adta Frostmourne-t, a rúnapengét.

Amikor ezzel elkészült, Ner’zhult Azeroth-ra, az Icecrown gleccserjei közé dobta, hogy megkezdhesse lassú ártó befolyását és pusztítását a világon a Legion számára. De Ner’zhul nem volt hűséges Kil’jaedenhez. Amire leginkább szüksége volt, az egy fegyver volt, egy eszköz, amivel kiszabadulhatott Nathrezim börtönőrei felügyelete alól, hogy a saját céljait kövesse. Vajon milyen fegyver szolgálná őt a legjobban?

Az első lépése az volt, hogy a rúnapengét eltávolította börtönéből, a Frozen Throne-ból. Sikeresen meggyőzte a Dreadlordokat arról, hogy a rúnapenge fontos szerepet fog játszani abban a nagy összeesküvésben, amelynek végén egy igazi bajnokot fog szerezni a Scourge számára. Vigyázott arra, hogy soha nem említse meg, hogy ez a bajnok kizárólag neki lesz hűséges és nem a Legionnek.

Arthas

A Második Háború során Teron generációjának Death Knightjai méltó ellenfeleket kaptak az Order of the Silver Hand (Ezüst Kéz Rendje) paladinjai személyében. Ner’zhul kémei ezért a rend egyik hatalmas, képzett harcosát kutatták fel, aki ugyanakkor még nem szerzett elég tapasztalatot, ezért alkalmas lehetett arra, hogy esetleg mesterük akaratának engedelmeskedjen. Kel’Thuzad és a Cult of the Damned (Átkozottak Szektája) ezért megpróbálták Arthas Menethilt elkülöníteni rendjétől, szeretteitől, idővel pedig saját magától. Megőrjítették a bosszúvággyal és a szíve mélyén érzett nehezteléssel. Valahányszor Arthasnak nem sikerült megakadályoznia, hogy a Szekta egy újabb szörnyűséget bocsásson a világra, sértett büszkesége csak gennyezte lelkét.

Miután végignézte Draenor szétesését anélkül, hogy azt esélye lett volna megállítani, Ner’zhul pontosan értette a sértett büszkeség fájdalmát. Arthas lépésről lépésre haladt azon a fájdalmakkal és veszteségekkel teli úton, amit Ner’zhul is megjárt. Mire már Northrenden üldözte Mal’Ganist, Lordaeron hercege elveszett. Egy olyan férfi vette át a helyét, aki képes volt saját hajóit felgyújtani azért, hogy saját emberei ne térhessenek haza. Pontosan úgy, ahogy azt Ner’zhul eltrevezte.

Mire Arthas megszerezte a Frostmourne-t, már régen elveszett. De nála pontosan fordítva játszódott le a folyamat, mint ahogyan Tern’gorból Gorefiend lett. Ott a halott ork lelkét kényszerítették arra, hogy egy másik lény testét irányítsa. Itt Arthastól a lelkét vették el és mérgezték meg örökre. Amikor felemelte a rúnapengét és megszerezte annak hatalmát, már csak egy puszta test volt. Egy olyan gonosz mester szolgált örömmel, aki minden élőt el akart pusztítani Azerothon.

Death Knightként Arthas megállíthatatlan erő volt a Lich King terveiben, mind akkor, amikor a Legionnek szolgált, és mind akkor, amikor ellene. Arthas mesélt Illidan Stormrage-nek arról, hogy hol találhatja meg Gul’dan koponyáját. Arthas ölte meg Mal’Ganist és üldözte el a Dreadlordokat Lordaeronból. Aztán ő utazott északra, amikor a Lich King megkezdte felébredését és Illidan megpróbálta elpusztítani őt. Arthas megmutatta, hogy valójában milyen erős is tud lenni egy Death Knight.

Arthas volt a Death Knightok új rendjének első és legnagyobb tagja. Ner’zhul további death knightokat is létrehozott csatában elhunyt paladinok és harcosok felhasználásával. De ők a Lich King közvetlen szolgái és kiszolgálói voltak. Arthasban még mindig volt egy vékonyka szelet szabad akarat, amire szüksége volt Ner’zhulnak azon terve megvalósításában, hogy megszökjön a Frozen Throne-ból. Arthas Menethil végül eggyé vált magával a Lich Kinggel, egyesült Ner’zhul szentségtelen erejével és rosszindulatával.

Acherus Death Knightjai

Miután éveken át trónolt az Icecrown Glacier tetején, a Lich King felkelt és elindította azokat az eseményeket, amelyekkel újraaktiválta a Scourge-öt. Létrehozta Acherust, a hatalmas nekropoliszt, amely Plaguelands (Járványföldek) déli részére repült. Itt kezdte meg a Lich King a Death Knightok új generációjának kiképzését.

Habár ezek a Death Knightok hasonlóak voltak a Ner’zhul által létrehozottakhoz, Arthas többet akart esztelen szolgáknál. A saját képmására akart egy halott arisztokráciát létrehozni. Olyan urakat és hölgyeket, akik szenvedést és pánikot hoznak az ellenségeire, és csak holttesteket hagynak maguk után. Egyfajta főrendet, nemességet próbált létrehozni. Mivel Gul’dantól és Ner’zhultól eltérően Arthas pontosan tudta, hogy igazából kik is ezek a lovagok. Hiszen őt is hercegként nevelték. Most, hogy Király, szüksége van udvartartásra, nemigaz?

Arra kívánta felhasználni ezeket a Death Knightokat, hogy előcsalogassa velük a Silver Hand legnagyobb bajnokait. Ha elpusztítja őket, akkor még több Death Knightot tud létrehozni. És ez volt az, ami végső soron odavezetett, Acherus Lovagjai fellázadtak a Lich King ellen. Mivel Arthas saját maga hozta létre legrosszabb ellenségeit, létrejöttek Azeroth modern Death Knightjai, akik nem tartoztak a Scourge uralma alá.

Legalábbis egy ideig. A Legion eseményei lehet, hogy változtatnak ezen.

A mai Death Knightokat nem díszes botok segítségével hozták létre, mint egykor Gorefiendet. A Lich King ereje, amely Ner’zhul saját szenvedéséből született, elöntötte őket és felélesztette testüket. Ezért arra vannak kényszerítve, hogy szenvedést okozzanak másoknak, ha ki akarják bírni saját fájdalmukat. Ebből a tulajdonságukból ered köszönésük, a „Suffer well” (Szenvedj jól!) is. De nemcsak másoknak okoznak fájdalmat és szenvedést, azt ők maguk is folyamatosan érzik. Mivel se nem élők, se nem holtak, ez bele van szőve új létformájukba. Ezt az árat kell megfizetniük a létezésükért. Jelenleg Acherus Death Knightjai az utolsó megmaradt Death Knightok Azerothon, a Death Knightok harmadik generációja azóta, hogy egy ork lelket beleköltöztettek egy halott ember lovag holttestébe.

Forrás: Matthew Rossi – Know your lore: Death Knights, then and now /Blizzardwatch/

Add hozzá kedvenceidhez