Azerothi HistóriákCikkekWarcraft történelemWoW:Legion

A Triumvirátus Koronája – a 7.3 patch eddigi története

Menekülés Argusról

Korábban már volt róla szó, hogy hogyan talált rá Sargeras a nagyerejű eredarok lakta Argusra, és milyen ajánlattal vette rá Kil’jaedent és Archimonde-ot arra, hogy csatlakozzanak hozzá. Elmondta, hogy végtelen tudással és hatalommal ruházza fel őket, ha csatlakoznak hozzá, és együtt létrehoznak egy Légiót, amely szembeszáll majd a mindent elemésztő voiddal. Archimonde és Kil’jaeden azonnal készek voltak az ajánlatot elfogadni, Velen azonban habozott és az eredarok rejtélyes ereklyéjéhez, az Ata’mal kristályhoz fordult segítségért. A naaru eredetű kristályon keresztül K’ure megmutatta Velennek, hogy mi is rejtőzik valójában Sargeras ígérete mögött: ha csatlakoznak hozzá, nem bölcs vezetőkké, hanem gyűlölt szörnyetegekké fognak válni. Az elszörnyedt Velen kétségbeesetten kért útmutatást, hogy hogyan menthetné meg népét. Ekkor megjelent előtte K’ure és arra utasította, hogy szedjen össze mindenkit, aki hajlandó őt követni és menjenek Argus legmagasabb hegyére.

Velen barátját, Talgathot kérte meg arra, hogy keresse meg feleségét és fiát, amíg ő összeszedi követőit. Talgath azonban a Sargerashoz való csatlakozás kérdésében Kil’jaeden oldalán állt, ezért nem teljesítette Velen kérését, hanem Kil’jaedenhez vitte el fiát és feleségét. Majd egy csoportnyi, már Sargeras által átformált man’ari eredarral együtt elkezdte üldözni a menekülőket. Hatuun, a Triumvirátus Tanácsának egyik tagja azonban vállalta, hogy társaival együtt feltartóztatják Talgathot és társait annak érdekében, hogy Velenék el tudjanak menekülni. Csak annyit kért cserébe, hogy a Próféta vigyázzon a családjára. Emellett a menekülők segítségére érkező naaru dimenziós hajóról, a Genedarról az egyik naaru, L’ura vállalta, hogy szintén hátramarad megakadályozni, hogy a man’arik elkaphassák a menekülőket. Ezután Velen és követői beszálltak a Genedarra és maguk mögött hagyták otthonukat, szeretteiket. Ahogy Argus egyre kisebb és kisebb lett, Velen könyörgött a naaruknak, hogy térjenek mégis vissza, segítsenek a többieknek, a naaruk azonban kijelentették, hogy nem ez az ő útja, nem fordulhatnak vissza. Ettől kezdve Kil’jaeden megesküdött arra, hogy levadássza Velent és követőit, és megöli őket, akkor is, ha ez ezer évébe kerül.

Huszonötezer évvel később azonban Velen volt az, aki úgy döntött, ideje hazatérni Argusra…

Érkezés Argusra

Amikor a Burning Legion megtámadta Azerothot, Kil’jaeden kiemelt figyelmet szentelt a draeneieknek, és Exodar ellen külön támadást indított, nemcsak O’ros naaru megölése iránt, hanem hogy beteljesíthesse személyes bosszúvágyát is Velennel szemben. Kil’jaeden ugyanis Velen fiát, Rakeesh-t is man’arivá változtatta, és arra képezte ki, hogy gyűlölje apját és a draeneieket, majd Exodar ostromának levezénylését bízta rá. Velen kénytelen volt szembenézni azzal, hogy a saját fiát ölte meg szövetségeseivel együtt annak érdekében, hogy megvédje azt, amiről huszonötezer év óta gondolja, hogy a helyes és egyetlen járható út. Azonban Rakeesh halálával úgy érezte eljött a pillanat: nem menekülhetnek a draeneiek tovább, szembe kell nézniük a múltjukkal és neki is szembe kell néznie mindazzal, amit hátrahagyott: Argus-szal. Ezért parancsot adott, hogy titokban építsenek egy olyan dimenziós hajót, amely képes megtenni az utat Argusig.

A draeneiek azonban nem egyedül vágtak neki az útnak. Miután legyőzték Kil’jaedent, Illidan a Sargerite Keystone segítségével átjárót nyitott Azeroth és Argus között, majd közölte, hogy a Burning Legiont és Sargerast kizárólag a saját otthonukban, vagyis Arguson lehet legyőzni. Ahol ráadásul Turalyon üzenete és Lothraxion szerint az Army of Light, vagyis a Fény Serege is tartózkodik, és szükségük lenne minden segítségre a démonok elleni csatában. A szükséges előkészületek megtétele után a sereg Azuremyst Isle-on gyűlt össze, hogy onnét a Vindicaar nevű hajóval elindulhassanak Argusra.

Amikor megérkeztek a bolygóra, velük egyidőben az Army of Light serege is megérkezett a Xenedar nevű hajó fedélzetén, csakhogy az ő hajójukat rögtön le is bombáztaa Legion serege. Az Argusért folyó utolsó csata ezzel kezdetét vette…

Szövetségesek felkutatása

Miután a Vindicaar szerencsésen landolt Arguson, az azerothiak rögtön nekiálltak megküzdeni a démonokkal. A velük utazó draeneiek ugyanakkor döbbenten szemlélték, hogy mi lett az egykor oly csodás bolygójukból. Hamarosan kiderült, hogy nem egyedül kell szembeszállniuk a démonokkal. Hatuun és társai, akik hátramaradtak, hogy esélyt biztosítsanak Velenéknek a menekülésre, túlélték az elmúlt huszonötezer évet, és különböző rejtekhelyeken bújdostak a Burning Legion tagjai elől. Sokáig várták, hogy az elmenekült draeneieknek visszatérjenek és segítsenek rajtuk, mivel azonban ez nem következett be, egyre inkább nehezteltek Velenre és a többiekre, amiért sorsukra hagyták őket. Argus fel energiái azonban átformálták a túlélőket, és Krokulok lettek belőlük. Bár hasonlítottak az Outlanden élő Brokenekre, felsőtestük egyenes maradt és patáik is épségben maradtak a Brokenekkel ellentétben, akiknél a deformálódást az ork warlockok fel mágiájával kevert hírhedt red pox (vörös himlő) is okozta.

A Krokulok rejtekhelyét, a Krokul Hovelt démonok támadták meg az Annihilan Pits vezetője, Aggonar irányításával. Miközben Hatuun törzsfőnök felfedte az azerothiak előtt, hogy a Xenedar lelövése után megmentették High Exarch Turalyont, a démonok támadását is visszaverte a Legionfall serege, hogy elnyerjék a Krokulok bizalmát és így értékes szövetségesekre leljenek Arguson. Közben az Army of Light több tagja, köztük Alleria Windrunner is előkerült, aki Turalyonnal együtt alig várta, hogy ismét találkozhassanak fiúkkal, Aratorral. Bár Arator neheztelt rájuk, amiért elhagyták őt és ennyi éven keresztül nem is próbáltak meg kapcsolatba lépni vele, mégis megérti motivációjukat, hogy olyan ellenséggel kellett szembenézniük, aki az egész univerzum létét veszélyezteti.

A Fény ajándéka

Miután az Army of Light több túlélőjét is megmentették, Turalyon elárulta, hogy a naaru Xe’ra sajnos a Xenedarban maradt, és miután esszenciájának egy részét, a Light’s Heartot Azeroth-ra küldte, jelentősen legyengült, így a démonok támadásának áldozata lett. Darabjai azonban a Xenedarban maradtak, ahogyan egy nagyon értékes fegyver, a Light’s Judgement is, és mindkettőt ki kéne menteni a hajó roncsai közül. Ezután mentőexpedíció indult, és szerencsésen vissza is szerzik a fegyvert, valamint Xe’rát is a Vindicaarra szállítják, ahol teljes valójába vissza lehet állítani a Light Mothert, miután Azeroth-ról magukkal hozták a Light’s Heartot. Miután Xe’ra magához tért, Turalyon elévezette a Kiválasztottat (Chosen One), Illidan Stormrage-et.

Csakhogy a találkozás nem úgy sült el, ahogyan azt gondolták. Xe’ra hiába hitt abban, hogy Illidan a Light bajnoka, és mint ilyen, vissza kell kapnia testének is a Light erejét, meg kell tisztítani mindazon fel energiáktól, amelyek Illidant élete során átjárták. A démonvadász azonban köszönte, és nem kért az átváltozásból, és miután Xe’ra nem akarta megérteni Illidan álláspontját, végül a férfi megölte a prime naarut. Az eseményeket mindenki döbbenten szemlélte, hiszen Xe’ra, a Light Mother) az egyik leghatalmasabb naaru volt a világegyetemben. Turalyon nehezen tudott magához térni a sokkból, míg úgy tűnt, Velen valamilyen szinten megérti Illidan tettét és vigasztalta Turalyont.

Xe’ra azonban nem tűnt el nyomtalanul, lényének darabkái továbbra is a Vindicaarban hevertek. Ekkor felfedte Velen, hogy a dimenziós hajó egy különleges teret rejt magában: a Netherlight Crucible-t. Ez még az ősi Argus maradványa, ami egykor Argus mágiájának forrásaként szolgált. Hogy valódi erejét felfedjék és kihasználhassák, ahhoz hatalmas áldozatokat is kell majd hozniuk, miközben a Light és a Shadow közötti érzékeny egyensúlyt is fenntartják. Habár Xe’ra formáját Illidan Stormrage széttörte, a Fénye továbbra is köztük van, és ez az, mit a Netherlight Crucible erejének kiaknázásához felhasználhatnak. Így ráadásul attól is megóvják a naarut, hogy a sötétség rabja legyen.

Megkínzott suttogások

A Vindicaaron a Legionfall seregével tartott Magni Bronzebeard is velük tartott. Még Azerothon, a Legion elleni csata során Magni felfedezte, hogy Sholazar Basinben létezik egy csarnok, a Hall of Communion, amelynek az volt a szerepe, hogy ebben a csarnokban kommunikálhassanak Azeroth világ-lelkével. Ezen a helyen a szunnyadó titán egy fontos üzenetet adott át Magni számára: kiderült, hogy a világ-lélek fél. Miután rémálmai megvalósulását, amik az Old Godok és a Burning Legion szolgáinak alakjaiban öltött testet, legyőzték, és újraaktiválták az elromlott vezérlőműt, Azeroth felfedte, hogy Sargeras Azeroth felé tart, és a bolygó és lakóinak sorsa Arguson, a Burning Legion otthonában kell, hogy eldőljön.

Emiatt utazott el Magni is Argusra, ahol ismét egy fontos és alapvető felfedezést tett. Krokul Hovelben ugyanis van egy rejtélyes kő, melyen keresztül a Krokulok bizonyos suttogásokat hallottak. Ezt a követ Magni is megvizsgálta, és a suttogásokat azonnal felismerte: csakis egy újabb világ-lélek hangja, méghozzá Argusé lesz! Vagyis Argus maga is egy világ-lelket rejt magában. Csakhogy Argus lelkét folyamatosan kínozzák, fel-energiával töltik meg (amire az arcane-ra fogékony titánok különösen érzékenyek), és Sargeras ezzel éri el, hogy serege végtelen legyen, mert maga Argus lelke termeli újra és újra a Twisting Netherben a Burning Legion démonjait. Emellett a világ-lélek még egy titkot felfedett Magni és társai előtt: egy látomásban megmutatta nekik azt, hogy Sargerasnak rendkívül veszélyes segítője van: az egykor általa megölt titán, Aggramar, akit úgy tűnik, a saját oldalára állított.

– Mi a parancsod, mester? – kérdezte az Antorusban térdelő Aggramar.
– A kör közel teljesen kész. A halandók nem akadályozhatják meg az újjászületést – felelte Sargeras.
– Akik nem szolgálnak, azokat elpusztítjuk. Ez az egyetlen út.
– Légy újra haragom eszköze, Aggramar. Vess véget a Fény behatolásának.

A halandók nem teljesen értették, hogy hogyan éledhetett fel Aggramar és hogyan válhatott Sargeras szolgájává, egy dolgot azonban tudtak: akármit is tervez a Burning Legion ura, azt meg kell akadályozniuk. Csakhogy Antorust, a Burning Throne-t nem támadhatták meg közvetlenül, mert a démonok itt túl sokan voltak, túl erősek voltak, ráadásul túl gyorsan éledtek újra. És bár Xe’ra erejével a Netherlight Crucible erős volt, kellő potenciálja még nem volt feltárva, és önmagában az se lesz elég az Antorus elleni támadáshoz, ismerték fel a halandók. Ekkor Velen elárulta, hogy ő tud még egy fegyverről, amely segítséget nyújthat nekik a harcban: ez pedig a Triumvirátus Koronája (Crown of the Triumvirate).

A Triumvirátus Koronája

Velen elmondta, hogy a Koronát Archimonde-dal és Kil’jaedennel együtt hozta létre annak érdekében, hogy az eredarok számára jólétet hozzon. A Korona három részből állt, és mindannyiuk egy-egy részt birtokolt belőle. Velen része az Eye of Prophecy, amelyet azóta is magánál hord, Archimonde része a Sigil of Awakening volt, míg Kil’jaeden része a Crest of Knowledge. Velen úgy sejtette, hogy Archimonde és Kil’jaeden ereklyéi is Arguson lehetnek, méghozzá Mac’Areeban, ott, ahol egykor közösen irányították az eredarokat. Mac’Aree volt Argus ékszeresdoboza, mindannak a megtestesítője, amitől az eredarok nagyhatalmúak és bölcsek voltak. És ez volt az a hely, ahol a menekülő draeneieket a man’arik megpróbálták elfogni és hatalmas harc bontakozott ki közöttük.

Mikor megérkeztek Mac’Areera, hogy megkeressék a Korona másik két darabját is, először azzal szembesültek, hogy az egykor itt harcoló draeneiek szellemei továbbra is itt ragadtak, ezért először a szellemekkel végeztek, hogy végre megkapják a halál nyugalmát és bevégezzék azt, ami huszonötezer évvel ezelőtt elkezdődött. Velen számára különösen nehéz volt szembesülni mindazzal, ami az ő döntése miatt történt, a halottakkal, a megmaradt man’arikkal és azzal a tudattal, hogy talán mégsem tett meg mindent annak érdekében, hogy az eredarok visszautasítsák Sargeras ajánlatát és szembeszálljanak vele.

Először Archimonde részét, a Sigil of Awakeninget keresték meg, amit Archimonde a Conservatory of Arcane-ban, a mágia legnagyobb iskolájával hagyott. Az ereklyét Archimonde olyan személynek szánta, aki képes volt teljesíteni a kihívásait, és a végén az ő szellemképét is legyőzte. Miután ezt Azeroth hősei teljesítették, megkapták a Sigil of Awakeninget, míg Velen megjegyezte, hogy Archimonde mindig is lenézte a Korona erejét, mert azt hitte, hogy önmagában a saját ereklyéje adja az igazi erőt. Ha tudta volna, hogy a három rész együtt milyen erőre lesz majd képes, Velen szerint régen elpusztította volna a sajátját, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön.

Leszámolás Talgath-tal

A Sigil of Awakening megszerzése ennek ellenére felkeltette a Burning Legion figyelmét, akik hamarosan szintén Mac’Areera értek, hogy levadásszák Azeroth seregét. Miközben Velen az Army of Light tagjaival együtt az Arinor Kertekbe ment, hogy megkeresse Kil’jaeden darabját, a Crest of Knowledge-et, a démonok frontvonala mögé kerültek, ezért Turalyon mentőexpedíciót indított a számukra. Miután mindenkit sikeresen megtaláltak, Velen elárulta, hogy a Mac’Areen támadó démon-sereg vezetője Talgath, az, aki elárulta őt és családját Kil’jaedennek. Arra is rájöttek, hogy merre is van a Crest of Knowledge: Kil’jaeden a Crestet a Seat of the Triumvirate-be hajította, hogy az elfogott naaruval, L’urával együtt ott pusztuljon el.

Ezután megjelent Velen előtt Talgath, és kihívóan megjegyezte, hogy milyen szokatlan, hogy a Próféta személyesen is megjelent a harctéren. Velen megpróbált egyezkedni Talgath-tal, hogy álljon el az útjukból, és hagyja, hogy megkeressék a Crestet, Talgath azonban ezt természetesen nem tette meg, sőt, azzal provokálta Velent, hogy milyen hidegszívű is volt ő, hogy képes volt feleségét és fiát hátrahagyni Arguson. Amikor azonban a csata Talgath szempontjából vesztésre állt, az eredar megpróbált elmenekülni, Velen azonban ezt megakadályozta. Ismét megkérte Talgathot, hogy segítsen nekik felkutatni a Crestet, egykori barátja azonban azt válaszolta, hogy már túl késő, mert ahol a Crestet Kil’jaeden elrejtette, onnét még a Light sem menekülhet meg. Ezután Velen megölte egykori elárulóját, és elmondta, hogy mit jelentettek Talgath szavai: hogy a naaru, aki segített neki huszonötezer évvel ezelőtt elmenekülni, L’ura, nemcsak a Burning Legion fogságába esett, hanem a Void áldozata is lett. Turalyon megdöbbenve hallgatta Velen szavait, ugyanis eddig úgy gondolta, lehetetlen, hogy egy naaru a sötétség áldozata legyen. Csakhogy Velen elmagyarázta Turalyonnal, hogy Xe’ra nagyon sok mindent nem mondott el neki a világegyetemről és a naaruk természetéről azért, hogy megkímélje őt.

Alleria és a Void

Fény derült azonban arra is, hogy az Army of Light seregében van valaki, aki számára azért nem ismeretlen teljesen a Void: ő pedig nem más, mint Turalyon szerelme, Alleria Windrunner. Valamikor harcaik során Alleria találkozott egy Locus-Walker nevű ethereallal, aki a Voidról tanította őt. Ekkor még Alleria azt hitte, tanítója az egyetlen olyan ethereal, aki a Voiddal áll kapcsolatban, és kíváncsiságból ő maga is elmerült a a Voidban. Ezért aztán Xe’ra megharagudott rá, és elzárta az Army of Light hajójában, a Xenedarban.

Amikor kiderült, hogy a Crest of Knowledge a Seat of the Triumvirate-ben található, Alleria elmondta, hogy a területet már korábban átfésülte, és felfedezte, hogy az elsötétült naaru, L’ura magához vonzotta az ethereal Shadowguardokat, akik a saját céljaik érdekében akarják használni a Void energiáit. Amikor Alleria az azerothi hősökkel együtt Mac’Aree romjaihoz utaztak, Alleria tanítójába, Locus-Walkerbe futottak, aki elmagyarázta, hogy azért jött Argusra, hogy a Shadowguardokat tanulmányozza. A Shadowguardok azonban éppen Locus-Walkert akarták elfogni, még mielőtt az megakadályozná, hogy egész Argust a sötétségbe taszítsák az etherealok

Miután közösen végeztek a Shadowguardokkal, Locus-Walker úgy döntött, újabb esélyt ad Alleriának arra, hogy választott útját járhassa. Ezért miután megölték Nhal’athothot, ezt a void revenantot, Locus-Walker kitépte a lény szívét és Alleriának adta, hogy fogyassza el. Azt is elmagyarázta, hogy amíg az elméje a sajátja marad és nem enged másnak uralmat felette, addig uralni tudja a Void erejét, és talán egy nap azt is el fogja árulni, ő maga hogyan tanulta meg uralni a Voidot. Ezt követően Locus-Walker távozott. Alleria pedig valamilyen belső megfontolásból úgy döntött, hogy Nhal’athoth szívét Velennek elküldi, hátha a Próféta hasznát veszi, ő maga pedig a Seat of the Triumvirate felé vette az irányt. Az ajándékon először nagyon elcsodálkozott Velen, utána azonban rájött, hogy igen kiváló hasznát tudja venni: a void lény részét is hozzáadhatja a Netherlight Crucible-höz, ezzel egyensúlyba hozza a Lightot és a Voidot és talán a fegyver teljes erejéhez hozzájuthatnak.

Seat of the Triumvirate (A Triumvirátus Székhelye)

Az Argusra érkező seregből egy kisebb csapat vállalta azt, hogy az elhagyott Seat of the Triumvirate-en belül megpróbálják megszerezni a Crest of Knowledge-ot. Egykor erről a helyről irányították egész Argust, egészen addig, amíg Sargeras-szal meg nem kötötték alkujukat az eredarok. Miután Velen távozni merészelt a draeneiekkel együtt, a feldühödött Kil’jaeden kijelentette, hogy a Triumvirátus Székhelyét a pusztulásnak kell meghagyni, mint egy irreleváns múlt szimbólumát, mivel számukra ezentúl a Burning Legion jelenti a jövőt. Az egykor fényes Székhely termeit most már az árnyék járta át, és a Void energiái és seregei várták mindazokat, akik merészeltek belépni. A csapatot Alleria Windrunner és Locus-Walker segítette, hogy a Voidon keresztül utat tudjanak vágni maguknak.

Az épületet az ethereal Shadowguardok és teremtményei lakták. A Sahdowguardok megpróbálták az Arguson élő Krokulokat Void energiákkal keresztezni, ennek azonban az volt a következménye, hogy a Krokulok nem bírtak el a Void korrupciójával és beleőrültek az átváltozásba. Az első Krokul, akinél sikeres volt az infúzió, egy igazi harcos, Zuraal volt, akinek erejét csak még jobban megnövelte a void. Miután az azerothi csapat legyőzte Zuraalt, a Shadowguard taktikai és stratégiai vezetőjével, Saprish-sal kellett szembeszállniuk, majd pedig magával az ethereal Shadowguard fővezérével, Viceroy Nezharral. Locus-Walker rejtélyes módon magához vette Saprish staffjét, azonban nem volt hajlandó elárulni, hogy mit tervez vele, mint ahogyan a valódi nevét sem volt hajlandó megmondani, csak utalni rá, hogy a valódi neve olyan nagy erővel bír, hogy ezernyi Void portál nyílna meg, ha kimondaná, és ha a kérdező fülébe suttogná, az rögtön beleőrülne.

Miután végeztek az etherealokkal, már csak L’ura, az elsötétült naaru akadályozhatta meg őket abban, hogy megszerezzék a Crestet. L’ura, aki súlyosan megsebesült a man’arikkal folytatott harcban, a hosszú évezredek alatt lassan a Lightból a Voidba zuhant, és éneke, amely korábban bátorságot és reményt öntött hallgatói szívébe, most kétségbeesést és riadalmat keltett. A harc során Locus-Walker arra biztatta Alleriát, hogy használja fel a sötét naaru által megnyitott Void törésvonalak erejét. Végül Alleria egészen magába szívta L’ura esszenciáját, és Void állapotba került. Ezután Locus-Walkerrel együtt elhagyták az épületet, mondván, hogy tesztelniük kell Alleria újdonsült erejének határait. A hősök ezután visszatértek a Vindicaarba, magukkal hozva a Seat of the Triumvirate-ből megszerzett Crest of Knowledge-ot is. A Vindicaaron ott találták Alleriát is, aki kijelentette, hogy most már teljesen ura új formájának, és saját akaratából tud alakot váltani a két forma között.

A Crest of Knowledge-ot, a Sigil of Awakeninget és az Eye of Prophecy-t egyesítve Velen újraalkotta a Crown of the Triumvirate-et, és ezzel is megerősítette a Vindicaar erejét, amely ezentúl aranyszínben fénylett. Velen kijelentette, hogy a Korona segítségével most már megostromolhatják Antorust, a Burning Legion trónját, és szembeszállhatnak Sargeras-szal és az ő nagyszabású tervével.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

8 thoughts on “A Triumvirátus Koronája – a 7.3 patch eddigi története

  • Most kiváncsi lettem hogy hívják Locus-Walkert 😀 …

    Reply
  • Nagyon jó cikk lett. Végre nem WoW-os ként is belepillanthattam mi is történik most az univerzumban, hol tartunk.
    Köszönöm 🙂

    Reply
  • Egy kicsit off téma lesz de ezen a bejegyzésen talán még nézed a kommenteket. Szóval, lehet valamit tudni, hogy Lord Darius Crowley-val mi történik azok után az események után amit Hordás szemszögből látunk? Mert a Lorna ugye itt van a Legion-ben is.

    Reply
    • Nope, bocsi fáradt vagyok, ezen a bejegyzésen nagyobb az esélye, hogy meglátod ezért írom itt *

      Reply
  • Nagyon jó cikk lett. Végre nem WoW-os ként is belepillanthattam mi is történik most az univerzumban, hol tartunk.
    Köszönöm 🙂

    Reply
  • Egy kicsit off téma lesz de ezen a bejegyzésen talán még nézed a kommenteket. Szóval, lehet valamit tudni, hogy Lord Darius Crowley-val mi történik azok után az események után amit Hordás szemszögből látunk? Mert a Lorna ugye itt van a Legion-ben is.

    Reply
    • Nope, bocsi fáradt vagyok, ezen a bejegyzésen nagyobb az esélye, hogy meglátod ezért írom itt *

      Reply
  • Most kiváncsi lettem hogy hívják Locus-Walkert 😀 …

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .