CikkekCikkfordítás

A naaruk ciklusa

Figyelmeztetés: Ez a cikk egy Tinfoil Hat, vagyis egy elmélet, puszta spekuláció, amely azonban a lore pontos eseményein alapszik.

A mindenség kezdetén csak a Fény (Light) létezett. Élő energiák tengere volt az élet lehetőségével tele. De ahogy ez a tenger egyre duzzadt, a nemlét, a semmi kezdett foltokban megjelenni. Ez volt a Void – és ahogy nőtt, elkezdett a Fénnyel ellentétesen mozogni. Végül a két erő olyan hevesen ütközött egymásnak, hogy ebből létrejött az univerzum. És a robbanások során a Light darabkái összegyűltek a Great Dark Beyondban (Nagy Túlnanni Semmi), felhőket alkottak, amelyekből élőlények emelkedtek ki.

Az egyik ilyen élőlény a Naaru volt.

A történelem szerint a Naaruk a Fény jóindulatú erői. Látják az univerzumban létező határtalan lehetőséget, és megpróbálják azt megőrzini. Az egész kozmoszban az életet és a reményt akarják táplálni és óvni.

Sajnos a történelem időnként kicsit… pontatlan.

A Fény

A Fény ma is létezik – ez nyilvánvaló, sőt, varázslatok során is használjuk. Ez egy erő, egy energia, amely a kozmoszban létező minden élet forrása. Ebbe beletartoznak a Titánok is, akik annak szentelték életüket, hogy más Titánok után kutattak és közben rendet teremtettek az univerzumban. Magukban hordozták a Fényt – és ugyanúgy használták, ahogyan mi is.

Vannak, akik szerint a Fény egy saját jogán létező entitás, ezt azonban még soha nem sikerült bizonyítani. Nincsen teste vagy fizikai formája. Pozitív érzéseket kelt használóiban, de nincsenek saját érzései. A Fény nem egy értelemmel rendelkező lény. Egyszerűen csak van, és áthatja az élet minden formáját. Függetlenül attól, hogy az adott életforma elismeri-e a Fényt. Attól még ott van.

De egy dolog biztos, hogy nem a Fény: nem a „jóság” erője. Hanem energia. Pozitív energia, de semmi több. Nincsenek erkölcsi normái. És bár legtöbbször arra használják ezt az energiát, hogy védelmezzenek, gyógyítsanak, vagy tisztítsanak vele, ettől még sérülést is tud okozni. Képesek vagyunk másokat bántani a Fénnyel – amíg a Fénybe vetett hitünk és az akaraterőnk elég erős ahhoz, hogy használjuk.

A Void

Az érem másik oldalán pedig ott van a Void. A Fényhez hasonlóan ez is egy erő – míg a Fény energiát és életet hoz létre, addig a Void elnyeli azt. Míg a Fény a rendről szól, addig a Void káoszt teremt vagy kiiktatja a rendet. A Titánok nem tudtak a Voidról – vagy nem értették azt. Amikor Sargeras először találkozott egy Old Godok, a Void teremtményei által benépesített bolygóval, azonnal megrettent tőle.

A Void maga sem egy teremtmény – nincsen fizikai, értelemmel rendelkező formája. De míg a Fény pozitív érzéseket támaszt, addig a Void éppen az ellenkezőjét. A Fény reményt, részvétet, megértést hoz – a Void kétséget, bánatot, nyomort szül. Azok, akik Shadow mágiát alkalmaznak, nagyon vékony határvonalon mozognak atekintetben, hogy ezt az energiát a saját céljaik eléréséhez használják, vagy ők is az érzelmek és őrület áldozatai lesznek.

De Void egy valami biztosan nem: nem a „gonosz” erője. A Fényhez hasonlóan a Voidnak sincsenek erkölcsi normái, morálja. Egyszerűen csak van. Az érzések, amiket kelt, a lények, amelyek létrejönnek belőle, azok tekinthetők gonosznak. De ezek is csak a mi morális felfogásunk szerint azok, amely meghatározza számunkra, hogy mi a jó és a mi a rossz. Ha ezt elvesszük, akkor csak egy erő marad – a Fény ellentéte.

A Fény és a Void alapvetően összetartozó dolgok. Az egyik nem létezhet a másik nélkül – Fény nélkül nincsen árny, nincsen Void. Így jött létre az univerzum is – nemcsak a Light hozta létre. Mindkét erő jelenléte teremtette meg az általunk ismert univerzumot.

A Burning Legion

Sargeras azután hozta létre a Burning Legiont (Lángoló Légió), hogy felfedezte a Voidot. Éppen démonok után kutatott az univerzumban, akiket el akart zárni, amikor egy bolygóba botlott, amelyben egy világ-lélek szunnyadt. Ezt a bolygót azonban az Old Godoknak nevezett rosszindulatú lények népesítették be. Emellett Nathrezim démonok laktak rajta. Sargeras kikérdezte a Nathrezimeket, és megtudta a szörnyű igazságot – az Old Godokat a Void Lordoknak nevezett entitások küldték.

Ha hagyták volna őket, az Old Godok végül megfertőzték volna a világ-lelket és egy Sötét Titánt hoztak volna létre. Sargeras feldühödött – ez a teljes kiforgatása volt mindannak, amilyen egy Titán volt. Nem hagyhatta, hogy az Old Godok elérjék céljukat, ezért kettévágta a bolygót. Majd visszatért a Pantheonhoz, hogy beszámoljon nekik felfedezéséről, ők azonban az ő tettén borzadtak el. Azzal érveltek, hogy idővel megtisztítható lehetett volna a világ-lélek a fertőzéstől és így megmenthették volna. Sargeras mérgesen távozott – nyilvánvaló volt, hogy a Pantheon nem fogja megérteni az ő szempontjait.

És ahogy utazott, sokat gondolkodott a helyzeten. Félelem, kétség, bánat – teljesen ellepték őt ezek az érzelmek. Nem hagyhatják, hogy a Void Lordok megfertőzzék az univerzumot. A Void Lordok puszta léte azt jelenti, hogy maga a létezés hibás. De ha nincs élet, amit megfertőzhetnének, akkor a Void egyszerűen megszűnne létezni. Talán az univerzum újjászületne – de ha ez mégse történne meg, legalább akkor sem a Void diadalmaskodna.

Meg kell tisztítani az univerzumot minden élettől.

Hogy elérje ezt a célját, Sargeras létrehozta a Burning Legiont. Csak egyetlen küldetése volt – hogy elpusztítson minden életet. A Fény élete nélkül a Void árnyéka sem tud majd létezni.

A Naaruk

Gondolhatnánk, hogy mint a Fény bástyáit, a Naarukat jobban aggasztják a Void Lordok, mintsem a Burning Legion. Végülis a Void a Fény ellentéte – ki akar iktatni minden életet. Azt gondolhatnánk, hogy a Naaruk egy része talán megérti, hogy Sargeras mit próbál meg elérni. Igen, kétségtelen, hogy Sargeras rossz oldalról fogja meg a dolgot. Ugyanakkor a célja végülis abból a törekvésből született, hogy egy szörnyű sorstól akarja megmenteni az univerzumot.

De van egy lényeges dolog a Naarukkal kapcsolatban – ők nem a Fény bástyái. Vagyis azok, de nem mindig. Amikor nem, amikor „sérültek”, akkor Void állapotba kerülnek. Persze, ha elég időt kapnak rá, akkor felépülnek ebből az állapotból. Ez egy ciklus – a Fény és a Sötétség váltakozása. Még a Burning Crusade idején D’ore magyarázta el nekünk a lényegét:

Sajnálatos módon ezt a ciklust semmivel sem lehet megállapítani. Ez a naaruk egyik állapota – void nélkül a Fény sem létezhet.

Vajon bánják, amit tesznek akkor, amikor Void állapotba kerülnek? Talán. De azt is felismerik, hogy semmit sem lehet ellene tenni. Ez elkerülhetetlenül része létüknek. A Naaruk annak a konfliktusnak a darabkáiból születtek, amely létrehozta az univerzumot – ők magának a létezésnek a tükörképei.

A ciklus

A Naaruk sem jók vagy rosszak. Léteznek, ahogy a Fény és a Void is létezik. Ha éppen a Fény ciklusában vannak, akkor Fényt generálnak. A Fényhez kapcsolódó érzéseket keltenek másokban. Például, ha A’dallal beszélünk Shattrath-ban, akkor az ő jelenlétében nyugodtnak érezzük magunkat.

Amikor egy Naaru a Void ciklusban vannak, akkor ennek pont az ellenkezője történik. A halottak lelkéből táplálkozik ahhoz, hogy regenerálódjon. Ha békénhagyják, végül visszatér a Fénybe, hiszen még sötét állapotában is benne rejlik a Fény. Mu’r szíve is még annyi Fényt tartalmazott, hogy újra lehetett indítani vele a Sunwellt, még azután is, hogy Mu’ru teljesen a Void teremtménye lett.

A Naaruk a Fény tiszta megtestesítői? Igen. De nem csak azok. Bennük van, hogy a Void tiszta megtestesítői legyenek. A kettő közötti válaszvonal középpontjában helyezkednek el, és a kettő között ingadoznak. Ha épp a Fény oldalán vannak, akkor jóakaratú lények, akik a Fényt akarják ápolni. Ha az ellenkező oldalon vannak, akkor magukba szívják az életet és a benne rejlő Fényt. Ez az életciklusuk.

Ezért adja magát a kérdés: mi a Naaruk célja? Miért akarják elpusztítani a Burning Legiont?

Mert a Burning Legion őket akarja kiiktatni.

Az összecsapás

A Naaruk a Fény és a Void közötti összecsapás darabkáiból születtek. Mindkettőt képviselik – mindkettőt megértik. Mindkettőnek létezniek kell, ha a Naaruk továbbra is élni akarnak. De ez nem arról szól, hogy mi jó és mi rossz – ez nem egy jók a gonoszok ellen csata. Ez egy egyszerű tény, hogy az univerzum maga is a Fényből és a Voidból jött létre, azok alkotják, és a létezés maga képez hidat a két erő között. Ez az a tér, amelyben a Naaruk léteznek. Ez az az egyensúly, amelyben mindannyian létezünk.

Sargeras ezt nem értette meg. Amit megértett, az az, amit látott – a Void Lordok szörnyű tervét, hogy az egyik leendő társát megkínozzák és eltorzítsák. Ő és a Pantheon többi tagja elismerte és kiállt a Fény mellett. Nem ismerték a Voidot – vakok voltak hozzá egészen addig, amíg az Old Godok által megfertőzött világot fel nem fedezte.

És ez annyira ellentétes volt mindazzal, amely mellett a Titánok kiálltak, hogy Sargeras meg sem próbálta megérteni. Hanem azonnal elpusztította. De Naaruk megértik a probléma mögött rejlő igazságot – és ez egy olyan igazság, amelyet nem osztanak meg másokkal. Turalyon nem tudott arról, hogy a Naaruknak létezik Void ciklusuk. Xe’ra nem mondta el neki, mert szüksége volt arra, hogy a férfi teljesítse feladatát. Bármely megingás, bármely apró megrendülés a hitében a Burning Legion győzelmét eredményezhetné.

Vak hit kell, valóban.

Amit a Naaruk próbálnak elérni, az az, hogy visszaállítsák az univerzum eredeti rendjét – de ez nem az általunk ismert rend. Nem azt akarják, hogy az élet jóindulatú Fénye zavartalanul világíthassn az egész univerzumban. Hanem a Fény és a Void együttes jelenlétét akarják visszaállítani. Az elkerülhetetlen ciklus mindkét felének léteznie kell. És ez a két fél se nem jó, se nem gonosz, puszta energiák – energiák, amelyek előbbre mozdítják az univerzumot.

Az Eredarok

A Naarukat nem érdeklik az Old Godok. Nem érdekli őket, hogy a mi világunkat is lassan elnyeli a sötétség. Miért? Mert ez a létezés része – az élet része. A Burning Legion ugyanakkor megpróbálja ezt kiiktatni. Ki tudja, hogy milyen régóta játszódott már le ez az örök körforgás, mielőtt még Sargeras felfedezte volna a Voidot? A Legion egy anomália – a körön kívül tevékenykedik. Sőt, a körön kívül létezik – a Twisting Nether a Fény és a Void közötti kaotikus mágia ködös űrje.

Ha ezeket végig gondoljuk és elfogadjuk, akkor vessünk egy újabb pillantást a Naarukra és arra, hogy mit tettek. A Naaruk beavatkozása segítette az Eredarokat abban, hogy társadalmuk fejlődhessen, és olyan magas szinten lehessen, hogy Sargeras figyelmét is felkeltsék. A Naaruk voltak azok, akik Velen számára láthatóvá tették, hogy mi lesz népéből, ha elfogadják Sargeras ajánlatát. És a Naaruk voltak azok, akik megismertették Velent és népét a Light erejével. A Naaruk mondták azt a kétségbeesett Velennek, hogy nem, nem mehetünk vissza, nem mehetsz haza. Nem ez a te utad.

Egyáltalán akartak segíteni a Naaruknak a Draeneieknek? Vagy őket is csak eszköznek használták? Eszköznek, akik segítségével kijavíthatnak egy problémát, ami abban a pillanatban keletkezett, hogy Sargeras végignézte azt a szörnyűséget, amely lehet, hogy csak az élet-ciklus sötétebbik fele, és úgy döntött, hogy véget vet ennek, ezzel véget vet a Naaruknak is? Hiszen a Naaruk nemcsak a Fény teremtményei – a Voidé is.

A következő kiegészítő

És ha az Eredarok eszközök voltak… akkor mi mik vagyunk? Xe’ra nyilvánvalóan csak a saját céljai elérése érdekében törődött Illidannal. Illidannak a Fény egyik befogadójának kellett volna lennie. Amikor a férfi tiltakozott ez ellen a sors ellen, a Naaru tovább erőltette a dolgot. Azonban nem volt rossz szándék a tettei mögött – Illidan csak egy eszköz volt a cél elérése érdekében. Csak egy bábu volt a Naaruk sakktábláján, a végső eszköz, amellyel a Burning Legiont legyőzhetik.

Jónak tekinthetőek a Naaruk? Nem. Gonoszak? Nem. Csak vannak. Nagyon keveset tudunk a Naarukról. Semmit nem tudunk arról, hogy mit szeretnének, miről álmodnak. Talán azért, mert nincs is álmuk. Nem hajtja őket semmilyen morális érzelem – olyan teremtmények, akik a kozmosz egyensúlyának tökéletes tükörképei. Mi csak eszközök vagyunk számukra, hogy visszaállíthassák az egyensúlyt azáltal, hogy kiiktatják azt, aki meglátta a Voidot és úgy döntött, hogy az által ismert egyetlen módon fog végezni vele.

Most Arguson vagyunk, ahol a Burning Legionnel harcolunk. Ha legyőzzük őket, akkor visszaállítjuk az univerzum eredeti állapotát, a Fényt és a Voidot, az egymás mellett létező energiákat, amelyek létrehozták magát a kozmoszt. Sajnos a mi világunk éppen ott tart, hogy lassan ellepi a Void. Ez egy sajnálatos dolog, de nem úgy tűnik, hogy a Naarukat érdekelné.

Végülis ez is a létezés része.

De hogy mi hogyan nézünk szembe ezzel az állapottal… az valószínűleg egy újabb kiegészítő története lesz.

Forrás: Anne Stickney: Know your lore THF Edition: The Cycle of the Naaru /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .