Azerothi Históriák – Sargeras sírjának bezárása

Elune egykori temploma

Korábban már volt szó részletesen Sargeras sírjának (Tomb of Sargeras) történetéről. Az épület pontos keletkezési idejét nem tudjuk, csak azt, hogy a titán eredetű Pillars of Creation (Teremtés Oszlopai) vették körül, amelyek segítségével a Titán Őrzők megformálták Azeroth felszínét. A Kaldoreiek Elune tiszteletére egy templomot emeltek itt, és a birodalom egyik legszentebb helye volt. Az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során a Lángoló Légió (Burning Legion) egy újabb átjárót kívánt itt létrehozni, azonban a templom köré épült város, Suramar vezetője, Grand Magistrix Elisande követőivel együtt és a Pillars of Creation felhasználásával lezárták az újább portált és gondoskodtak arról, hogy azt démon ne tudja felnyitni. A Sundering következtében ez a terület az óceán mélyére került, majd kilencezer évig szunnyadt háborítatlanul.

824 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt az őrző Aegwynn és Sargeras avatarja hatalmas csatát vívtak egymással. Aegwynn győzelmet aratott a test felett, amely Sargeras erejének és szellemének egy részét rejtette magában, de nem tudta, hogy Sargeras is kihasználta az ő meggyengült állapotát és megszállta testét. Aegwynnek szüksége volt egy helyre, ahol az avatar maradványait tárolhatta, és végül úgy döntött, hogy a tenger mélyén nyugvó Suramar városában fogja azt végső nyugalomra helyezni. Aegwynn tudta, hogy Elisande és társai olyan bűbájokkal zárták le az átjárót, amelyek képesek a fel energiát semlegesíteni, ezért remélte, hogy a kaldoreiek zárópecsétjei semlegesíteni fogják a Sargeras avatarjában még rejtőzködő gonoszt és örök időkig háborítatlanul heverhet a test a tenger fenekén.

Aegwynn vágya azonban beteljesületlen maradt, miután egy fiúgyermeknek adott életet, akibe Sargeras lelke beleköltözött. Medivh kapcsolatba lépett a távoli Draenoron élő Gul’dannal és ketten együtt egy átjárót, a Sötét Portált (Dark Portal) építették meg a két világ között, így kezdődött meg az ork Horda inváziója. Gul’dan tudomást szerzett Sargeras sírjáról és arról, mekkora hatalom is rejtőzik ott, ezért otthagyta a Hordát, felkereste a sírt és kiemelte a tengerből. Azonban a sírban Sargeras holttestén kívül más démonok is lakoztak – démonok, akiket Aegwynn zárt ide, remélve, hogy Elisande-ék bűbája őket is fogságban tartja. Aegwynnek igaza is volt, a démonok nem tudtak elmenekülni a sírból, azonban a közel ezer év alatt, amit itt töltöttek, az avatar erejéből megszívták magukat, és amikor az áruló Gul’dan felnyitotta a sírt, őt és követőit darabokra tépték.

Aztán Kil’jaeden rátalált egy alternatív Draenor Gul’danjára, aki hajlandó volt a rábízott feladatot teljesíteni: behatolt a sírba, feltörte Elisande-ék zárópecsétjeit és átjárót nyitott a démonok számára Azerothon. Megkezdődött Azeroth harmadik inváziója, és miközben a démonok a halandókkal harcoltak, Gul’dan pedig megpróbálta Illidan testében feléleszteni Sargeras lelkét, Khadgar és társai azon dolgoztak, hogy véget vessenek az inváziónak és bezárhassák a megnyílt átjárót. Ehhez először a Pillar of Creationöket kellett újra megszerezniük.

A Teremtés Oszlopai

Karazhan könyvtárában próbált Khadgar választ találni a balsikerű Broken Shore-i csata után arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne a Gul’dan által megnyitott portált bezárni. A választ végül Alodi, az első Guardian (Őrző) adta meg: elmondta, hogy az Ősök Háborúja során Suramarban Grand Magistrix Elisande követőivel együtt ősi titán relikviákat, az ún. Teremtés Oszlopait (Pillars of Creation) használta fel arra, hogy bezárhassa a portált. A relikviák azóta is a környező Broken Isles-on találhatók. Innentől nem más volt a feladata Azeroth hőseinek, mint az, hogy megszerezzék a Pillarokat.

Az Aegis of Aggramart, az egykori pajzsot, amely megvédte Azeroth világlelkét az őrülettől és a korrupciótól, a hatalmas Odyn őrizte a Halls of Valorban. A halandó hősöknek be kellett bizonyítaniuk rátermettségüket, és miután méltónak találtattak, a vrykul God-King Skovaldot megelőzve és legyőzve szerezték meg az Aegist a Titán Őrzőtől.

A Tears of Elune (Elune könnyei) jelképezték azt az álmot, amivé Azeroth válhatna. A relikviát Val’sharah-ban Elune templomában őrizték night elf papnők, mielőtt még Xavius ellopta volna tőlük. Az ereklyét csak egy szörnyű áldozat – Ysera halála – után szerezték meg a halandók és vitték el Dalaranba.

A Hammer of Khaz’goroth, amellyel Azerothot megformálták és ősi csodákat emeltek, valamikor Neltharion tulajdonába került, az ő barlangjából pedig a tauren Huln Highmountain szerezte meg. Ezt követően a Highmountain taurenek őrizték egészen addig, amíg a Legionnel egyezséget kötő drogbar vezető, Dargrul the Underking el nem lopta. Azeroth hősei aztán visszaszerezték tőle, miközben segítettek a Highmountainben élő taureneknek és drogbaroknak szövetséget kötniük egymással.

Azeroth folyói és tengerei egykor a Tidestone of Golganneth-ből eredtek. Az ereklyét a kaldorei Farondis herceg őrizte és az volt a terve, hogy ennek segítségével forduljon szembe Azshara királynővel és a démonokkal. Azshara azonban felfedezte tervét, összetörte a Tidestone-t, amely egy olyan masszív robbanást eredményezett, hogy Narthalas városa romba dőlt, lakói pedig szellemekké változtak. A Legion megjelenésével egyidőben Azsunában nagák jelentek meg, hogy megszerezzék a Tidestone darabkáit és azokat Azsharához vigyék, aki ismét egybeforrasztotta őket. Azeroth halandó hőseinek azonban sikerült visszaszerezniük a Tidestone-t a nagáktól.

Az Eye of Aman’thult Elisande arra használta, hogy az átjáró bezárása után védőburkot vonjon vele a város köré, majd táplálék- és energiaforrás lett belőle, miután a Well of Eternity vizével keresztezve létrejött a Nightwell. Majd az ereklye időt és teret formáló hatalmát akarta Gul’dan kihasználni arra, hogy mesterét, Sargerast Azeroth-ra idézze, bele Illidan kristályosult testébe. Szerencsére ezt a szertartást Khadgar vezérletével hősök egy csoportja sikeresen megakadályozta, miközben megölték Gul’dant, Illidan lelkét pedig egyesítették a testével, így élesztve ismét fel a démonvadászt.

Az Örök Éj Katedrálisa

Gul’dan legyőzése után Azeroth csapatai megindultak a Broken Shore felé, hogy visszaverjék a Legion támadását és eljuthassanak Sargeras sírjához. Ennek érdekében a különböző kasztok egy egységes sereget, a Legionfall seregét alakították meg, hogy összehangolják munkájukat a démonok ellen. Eközben Khadgar Aegwynn írásait tanulmányozta, amelyből megtudta, hogyha Aegwynn védővarázslatait feloldják – amit Gul’dan megtett a sír megnyitásakor – egy biztonsági zárat lehet életbe léptetni, ha elhelyezik az Aegis of Aggramart a sír felső részét képező Cathedral of Eternal Night (Örök Éj Katedrálisa) oltárán. Ennek érdekében egy kisebb csapat szerveződött, hogy behatoljanak a Katedrálisba Illidan vezetésével.

– Illidan, vidd el az Aegis of Aggramart a katedrálisba – kérte Velen a démonvadászt. – Én addig Khadgarral lemegyek a sírba, hogy ott vadásszuk le a szörnyeket. Kil’jaeden pusztító uralmának hamarosan véget vetünk!
– Túl gyorsan bízol meg Illidanban, Próféta. Majd én teszek róla, hogy teljesítse kötelességét – jegyezte meg Maiev, aki egy pillanatra sem tévesztette szem elől egykori foglyát, amióta azt felélesztették.
– Rendben – felelte Khadgar. – Akkor tudjátok a dolgotokat. Sok szerencsét.

Míg az alsó szinten kemény harcok dúltak a Legionfall serege és a démonok között a felső szinten Maiev és Illidan öt bátor bajnokkal együtt igyekezett minél gyorsabban eljuttatni az Aegist az oltárhoz. Ebben azonban egy régi ismerős, a dreadlord Mephistroth igyekezett megakadályozni őket, aki a Legion broken shore-i invázióját összehangolta. Miután Illidan, nyomában Maievvel előrerohant, az öt bajnok a Hall of the Moonon keresztül a Twilight Grove-ba jutott, ahol rájöttek, hogy még a növények sem úszhatták meg a Legion fel mágia fertőzését. Ez a szörnyű sors érte el az ancient Agronoxot is, aki egykor Elune Templomának papnőit szolgálta és az itt található gyönyörű Függőkerteket gondozta. A bajnokok kénytelen voltak végezni az ősi lénnyel annak érdekében, hogy minél előbb tovább haladhassanak.

Ezután a következő szinten az Emerald Archives-ba, a templom könyvtárába jutottak a hősök, akik Maiev Shadowsongra is rábukkantak – ezek szerint Illidannak sikerült leráznia hűséges őrét. A könyvtárban egy brutális mo’arg, Trashbite the Scornful (Trashbite, a Gúnyos) várt rájuk, aki annak a Smashspite the Hatefulnak volt a fivére, akivel még Black Rook Holdban küzdöttek meg Azeroth bajnokai. A mo’arg láthatólag nem tisztelte sem a tudást, sem a tanulást, hiszen látható volt öröme és elégedettsége, ahogy az ősi, felbecsülhetetlen értékű tekercseket pusztította. Miután az öt hős legyőzte Trashbite-ot, végre elérték a templom legfelső részét, ahol újra utolérték Illidant és Maievet.

– Tényleg azt hitted, hogy lerázhatsz engem, Illidan? – kérdezte gúnyosan Maiev. – Csak fuss el mégegyszer és szörnyetegként verlek láncra, hiszen úgyis az vagy.
– Pózolj csak, ha muszáj, Maiev, de most tedd azt, amihez a legjobban értesz és kövess engem – felelte Illidan.
Fent Khadgar árnya várt rájuk.
– Elvesztünk. A Legion áttörte vonalainkat és kitolt minket a sírból. Csak ti álltok köztük és az Aegis között. Jönnek!
– Hadd jöjjenek – mondta Illidan. – Maiev és én visszatartjuk őket a lépcsőkön.
– Bocsáss meg, ha a pengém a szívedet találja el, Illidan. Ennyi démon között nehéz téged megkülönböztetni ettől a csürhétől.

Ekkor Domatrax, egy fel lord tűnt fel, hogy megszerezze az Aegist. Csakhogy Odyn is jelentős erővel ruházta fel a pajzsot, amely megvédte a hősöket Domatrax és szolgái támadásaitól egészen addig, míg a hősöknek sikerült végezniük a fel lorddal. Miközben Illidan felrepült, hogy végezzen ott is a démonokkal, Mephistroth tűnt fel, mintha csak erre a pillanatra várt volna. Illidan azonban nem hagyta sorsára a hősöket, hanem visszatért, hogy az árnyakból előbukkanó dreadlord megölésében segíthessen. Miután Mephistroth-tal is végeztek, az Aegis végre működésbe léphetett az oltáron. Ekkor Aegwynn képmása tűnt fel.

– A régmúlt időkben ez a pajzs védte meg az ifjú világlelket az őrülettől és a korrupciótól. Ma azokat szolgálja, akik Azerothért küzdenek. Aegwynn vagyok, a Tirisfali Őrző. Erőmnek ezt a képmását a biztonság kedvéért hagytam itt, ha a sírt védelmező biztonsági rendszert feltörnék. És valóban érzem, hogy a Burning Legion mestere most is azon munkálkodik, hogy megszerezze értékes zsákmányát. De még van remény. Ha az alsó termekben elhelyezitek a Teremtés Oszlopait, helyreállítjátok védővarázslataimat és visszaveritek a betolakodókat. Aztán a sír mélyére kell hatolnotok, hogy az Eye of Aman’thul segítségével megsemmisítsétek a Felstormot és szétszedjétek a kapcsot, amely összeköti a Legiont Azeroth-tal. De az Oszlopok önmagukban nem fognak győzelmet hozni. CSak egy egyesített sereg, amely erős és bátor, képes legyőzni a Legiont. Amikor ti és szövetségeseitek készen álltok a végső ütközetre, a képmásom visszatér, hogy segítsen nektek. Azeroth sorsa a ti kezetekben van.

A sír bezárása

Ezután a Legionfall serege tovább folytatta hadjáratát, míg eljött az idő, készen álltak arra, hogy ismét megrohamozzák Sargeras sírját és a Teremtés Oszlopainak segítségével visszaverjék a démonok támadását és lezárhassák az átjárót. Khadgar, Velen és Illidan – meg az elmaradhatatlan Maiev – vezetésével egy nagyobb létszámú csoport igyekezett bejutni a sírba. Először a Chamber of the Moon, vagyis a Hold Termében ütköztek nagyobb ellenállásba, amikor egy hatalmas fel meteor csapódott a földbe és abból egy pit lord, Goroth emelkedett ki. Testén nyomot hagytak a korábbi kudarcai miatt kapott kegyetlen büntetések és kínzások. Ennek ellenére most sem járt sikerrel, a Legionfall serege legyőzte és kénytelen volt egy újabb kudarccal visszatérni a lelke mestereihez.

A Chamber of the Moon volt Elune templomának központi része, a főbb szertartásokat mind itt hajtották végre, de a terem csendes környezetét használta arra Malfurion Stormrage az Ősök Háborúja során, hogy meditálhasson és beléphessen az Emerald Dreambe, hogy aztán Zin-Azshariban a szellem-alakja még többet megtudhasson a Highborne-ok mesterkedéseiről. Ezt a termet használták Elisande-ék arra, hogy a Pillars of Creationöket elhelyezzék. A terem jobb falán ma pedig rúnák találhatóak, méghozzá Gul’dan rúnái, azé a Gul’dané, aki a sírban vesztette életét a Második Háború során. Sőt, a figyelmesebb kalandorok még az ork csontjaira is rábukkantak az egyik sarokban. De nem volt idő a terem szépségein időzni, hiszen fontos feladat várt a seregre. Amint legyőzték Gorothot, Aegwynn képmása tűnt fel előttük.

A templom összes szintjét lezártam, hogy egyetlen betolakodó se tudjon alászállni a templom mélyéne. Sose számítottam arra, hogy a Légió mégis talál egy módot, amivel a templom sötét szívét elérheti. Védővarázslataim viszont most elállják a ti utatokat. Mindegyik pecsétet valamelyik Teremtés Oszlopa nyit meg. Figyelmeztetlek titeket: a démonok mindenképpen meg akarják majd állítani előretöréseteket. Érzem, hogy a Légió mesterei azon dolgoznak, hogy Sargeras Avatarját újjáélesszék. Ha Kil’jaedennek sikerül azt a tetemet a Sötét Titán erejével ötvöznie, nem tudom, létezik-e erő ezen a világon, amely megállíthatná őt.

Ezután a sereg a szomszédos Conclave of Tormentbe sietett, ahol Kil’jaeden két legerősebb démonja, Atrigan és Belac várt rájuk. Ők voltak a felelősek Rakeesh-nak, Velen fiának a megtöréséért is. Habár eltérő nézeteket vallottak – Atrigan szerint a fizikai fájdalom töri meg a halandókat, míg Belac szerint a mentális kínok -, kétségtelenül Kil’jaeden egyik legerősebb fegyverei voltak. Ezen a napon azonban ők sem állhattak ellen Azeroth hőseinek, akik a két démon legyőzése után sikeresen elhelyezték a Hammer of Khaz’gorothot.

A következő Oszlop, amit el kellett helyezniük, a Tidestone of Golganneth volt. Csakhogy úgy tűnt, Azshara Királynő nem adta fel azon tervét, hogy ezt az ereklyét megszerezze. A nagákat Mistress Sassz’ine vezette, aki életét azzal töltötte, hogy megtanulta sötét akaratához láncolni az óceán lakóit, így bármikor képes volt megidézni a mély rémségeit, hogy elmossák azokat, akik az útjában állnak.Most egy naga brute-ot, Harjatant idézte meg, hogy állítsa meg a Legionfall csapatát és szerezze meg a Tidestone-t. Harjatant születésétől kezdve arra nevelték, hogy pusztítsa el ellenfeleit. Brutalitásával a szörnyeteg nagyon sok murloc barlangot feldúlt, és a murlocok egyfajta istenként tekintettek rá és ezért bármikor csatába hívhatta őket. Most is ez történt, Harjatan hívására murloc seregek jöttek elő, azonban sem ők, sem a naga brute nem tudott ellenállni Azeroth bajnokainak, akik végül Mistress Sassz’ine-nel is végeztek, és sikeresen elhelyezhették a Tidestone of Golgannethet a szükséges helyen.

A kalandorok még valakire rábukkantak: Naishára, Maiev egykori hadnagyára, aki a Harmadik Háború után a Wardenekkel együtt a Sírban lelte halálát, amikor Illidant üldözték, aki mágiájával rájuk döntötte a sírt. Naisha bansheeként élt a sírban és Maiev arra kérte a hősöket, hogy szabadítsák meg egykori harcostársát szenvedéseitől, öljék meg, hogy a halál végső nyugalmát élvezhesse.

A következő terem, ahova a csapat elért, talán a legépebben maradt része volt a Sírnak, a Terrace of the Moon, vagyis a Hold Terasza. Ez volt a Sisterhood of Elune, vagyis Elune Testvérisége, Elune nővéreinek központi helye. A terem olyan volt, mint a múltnak egy itt ragadt foszlánya, ami azért nem volt teljesen veszélytelen. Működésbe lépett ugyanis Aegwynn egyik védelmi berendezése, amelyet le kellett győzni. Majd három itt maradt Holdnővérre (Sister of the Moon) bukkantak, akik valaha a templom őreiként szolgáltak, és ezt a szolgálatot haláluk után is folytatták. Csakhogy az itteni gonosz erők kifordították elméjüket, és egyre kevésbé tudták megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, mígnem az őrület annyira elemésztette őket, hogy most már mindenkit meg akartak ölni, aki szentelt termeikbe lépett. A Legionfall serege azonban kénytelen volt legyőzni őket is: Huntress Kaspariant, Priestess Lunaspyre-t és Captain Yathae Moonstrike-ot.

A csapat útja ezt követően a Wailing Hallson vezetett át, ahol megkínzott papnők és papnövendékek szellemei álltak örök időkre őrt a sírban, mígnem eljutottak a Befouled Sanctumig, vagyis a Beszennyezett Szentélyig, ami egykor a kaldoreiek szent temetkezési helye volt. A Légió démonjai azonban ezt a helyet is beszennyezték az Engine of Souls-szal. Ez a szörnyű szerkezet a halottak energiáit gyűjötte össze és különböző undormányokat hozott létre belőlük, akik azoknak a lelkéből táplálkoztak, akik beléptek a sír mélyébe. Az undormányok vezetője az egykori High Priestess, vagyis Főpapnő, Dejahna lelke megrontott lelke volt. Dejahna az Ősök Háborúja idején volt Elune Templomának és a Testvériségnek a főpapnője, azonban a Légió démonjai megölték őt, halála előtt pedig Tyrande Whisperwindet tette meg utódjának.  A Legionfall csapata szerencsére le tudta győzni az ő megrontott lelkét, valamint az Engine-t is és sikeresen elhelyezték a Tears of Elune-t a szükséges helyen. Ezután visszatértek a Chamber of the Moonba, ahol Aegwynn képmása már várt rájuk:

– Az elfek egy ősi erő lelőhelyén építették fel ezt a templomot, amelyről azt hittem, hogy legyőzött ellenségem tetemét itt biztonságba helyezhetem. De szolgái segítségével a Sötét Titán újra azzal fenyeget minket, hogy visszatér erre a világra, méghozzá erősebben, mint valaha! – mondta a képmás.
– Megállítjuk Kil’jaeden tervét, Aegwynn – igyekezett megnyutatni Khadgar. – Ez alkalommal nem fogunk kudarcot vallani.
– Szép szavak, Khadgar, de a győzelem nem csupán bátorságot kíván – jegyezte meg Illidan. – A te Szövetséged és Hordád seregei is bátrak voltak… mielőtt még levágták volna őket a Broken Shore-on. A Deceiver (Megtévesztő) ellened fogja fordítani a félelmeid és a kétségeid.
– Kil’jaeden a csillagokon át vadászott népemre, de végeztünk a meneküléssel – szólalt meg Velen próféta is. – Meg fog fizetni az atrocitásokért, amiket a világunk… és a fiam ellen elkövetett.
– Igazad van, Illidan – mondta Khadgar. – Kil’jaeden és a Légió már mindannyiunkat legyőzött a múltban. De ha egységesen szállunk szembe, akkor még megmenthetjük Azerothot. Ezt tudom!

A sír mélyén

Minden készen állt arra, hogy a sereg a sír mélyére hatoljon megakadályozni Kil’jaedent abban, hogy felélessze Sargerast az avatar maradványainak felhasználásával. Miközben lefelé haladtak a lépcsőkön, holy és fel gömbök keringtek körülöttük, míg elérték Aegwynn régi lakrészét, a Guardian’s Sanctumot. Ezt a láthatóan titán eredetű termet Aegwynn építette át körülbelül 600 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt, miután a Tirisgarde felfedezte Aegwynn lakhelyét Kharazanban. Az Őrző ezt követően döntött úgy, hogy ide teszi lakhelyét, és hosszú évszázadokon keresztül élt itt, egészen addig, míg Nielas Aran rá nem bukkant.

A Sanctumban most a Maiden of Vigilance állt őrt, akit Aegwynn bízott meg a sír védelmével és az őr évszázadokon át teljesítette feladatát. Ugyanakkor az Őrző azt nem látta előre, hogy az avatarban szunnyadó fel energia milyen hatással lesz a titán szerkezetre, hogy lassan megfertőzi és kifordítja magából. A Maiden el akart pusztítani mindent, ami az útjába állt, ehhez egyszerre használt holy és fel energiákat.A Legionfall serege azonban vele is sikeresen leszámolt, és végre semmi nem állt az útjukba ahhoz, hogy az avatar teteméhez jussanak.

A csapat ezután a Sanctumból nyíló liften keresztül igyekezett lefelé, miközben láva-hernyók, ősi sárkánycsontok és a falakból csorgó fel vette körül őket, míg elérkeztek az Avatar Termébe (Chamber of the Avatar). Ebben a hatalmas titán eredetű teremben a Bukott Avatar testét egy titán szerkezethez szögelték, miközben a light ereje tartotta helyén és a Maiden of Valor őrködött felette. Az Avatar előtt Kil’jaeden állt.

Átkozott halandók! Mint a férgek, úgy hatoltatok át ezen a síron, legyőzve alárendeltjeimet és azt képzelitek, hogy egyenlőek vagytok a Légióval. Hősök… bajnokok… bolondok! Az előttetek lévő tetem egykor a hatalmas Sargeras testeként szolgált. De a mi zsákmányunk maga ez a templom. Ez az eszköz, amivel ízekre fogjuk szedni a világotokat. Mégis… nem veszem el tőletek a lehetőséget, hogy egy ősi csoda előtt bukjatok el. Legyen ez az avatar a végzetetek!

Ezzel Kil’jaeden fel energiákkal élesztette fel az Avatart, majd eltűnt. Míg a Legionfall serege az Avatarral volt elfoglalva, Velen, Khadgar és Illidan a távozó Kil’jaeden nyomába eredt.

– Megtévesztő! – kiáltotta Velen egykori társának, akivel közösen vezették az eredar népet. – Véget kell vetnünk az Azeroth elleni inváziódnak. A mestereid hadjárata itt fog elhalni!
– Hát nincs határa az álszenteskedő nagyzolásodnak, Velen? Magadra öltöd a próféta palástját, ugyanakkor sose láttad világunk, az összes világ elkerülhetetlen sorsát.

A feléledt Avatar közben üvöltözve szabadította ki magát láncaiból, a padló pedig egy hatalmas fel-tengerré változott, melyből a Felstorm indult ki. Ahhoz, hogy bezárhassák a portált, amelyből a Felstorm eredt és ezzel átjárót biztosított a démonok számára Azeroth-ra, a Legionfall seregének az Avatart és a mellette található megrontott Maiden of Valort kellett legyőznie. Bár az Avatar erős volt, ereje mindössze töredéke volt annak az erőnek, amivel Aegwynn megküzdött, hiszen akkor ez a test Sargeras lelkét rejtette magában. Ettől függetlenül az Avatarban eddig szunnyadó és most feléledő fel energiák is hatalmas pusztításokra voltak képesek, Azeroth hőseinek azonban sikerült legyőzniük őt.

– Még mindig harcoltok ellenünk! – kiáltott az Avatar legyőzése után Kil’jaeden. – Még mindig tagadjátok az elkerülhetetlent! Őrjítő a szüntelen ellenállásotok! Miért forgatjátok a kardot?

– Semmit sem tanultál számtalan vereségedből, Megtévesztő? – kérdezte Illidan Stormrage.

– A Sargeras által mutatott látomás hazugság volt, Kil’jaeden – szólalt meg Velen próféta. – Add meg magad! Vess véget neki!

– Soha! – kiáltotta Kil’jaeden. – A hadjáratnak soha nem ér véget! Élvezzétek ki múló győzelmeteket. Újra és újra vissza fogunk térni, akármennyi ideig is tart, amíg meg nem törünk titeket! – Kil’jaeden a még nyitva lévő portál felé futott, hogy visszatérhessen hajójára és otthonába.

Khadgar felkiáltott: – A portál bezárul! Le tudjuk zárni a Légió átjáróját és véget vethetünk az inváziónak.

– Nem! – kiáltott Velen. – Nincs több menekülés! Nincs több bujdosás! Ezt most már be kell fejeznem! – ezzel Kil’jaeden után szaladt a portálon át, hiába kiáltott utána Khadgar.

– A portál bezárásával nem nyerünk semmit, főmágus – magyarázta Illidan Khadgarnak. – Lehet, hogy pár év múlva, lehet, hogy egy évezred múlva, de a Légió vissza fog térni. Újra és újra, amíg már túl kevesen maradunk ahhoz, hogy harcolhassunk ellenük. Itt az idő, hogy kezünkbe vegyük sorsunkat. Muszáj használnunk a portált és követnünk a Megtévesztőt. Ez az egyetlen út.

– Egyetértek – bólintott Khadgar. – Ez az egyetlen út. Induljatok, bajnokok! – kiáltott Azeroth hősei felé, akik legyőzték a Sargeras Sírjában őrködő szörnyűségeket. – Nagyon kevés időnk maradt, hogy megmentsük Velent és visszatérjünk, mielőtt a portál bezár.

– Gyertek – biztatta a hősöket Illidan is. – Ha a Netherben kell meghalnunk, akkor vigyük magunkkal a Megtévesztőt is!

Miután átléptek a portálon, a Twisting Netherben, Kil’jaeden hajóján találták magukat, amely Argus felé tartott.

– A saját népedre vadásztál, a csillagokon át üldöztél minket! – kiáltott Velen. – Soha többé!

– Te voltál az, aki nem látta az összképet! – érvelt Kil’jaeden. – Aki nem volt hajlandó meglátni az igazságot, a Légió elkerülhetetlen győzelmét!

– Te vesztetted el hitedet a Fényben – felelte Velen. – Együtt szembeszállhattunk volna Sargeras-szal és megmenthettük volna világunkat!

– Megmentette a Fény a fiadat? – vágott vissza Kil’jaeden. – Vajon a hit fénylett Rakeesh szemében, mielőtt végleg lecsukta? Vagy a gyűlölet az apa iránt, aki elhagyta őt? – Velen dühösen nekirontott egykori jó barátjának. – És most tehetetlen dühöd a szövetségeseidet is a vesztükbe vezette. Nézd, ahogy végtelen seregem mindannyiukkal végez!

– Nem! – kiáltott fel Velen. – Nem fogsz éket verni közénk, Megtévesztő. Az ő oldalukon fogok harcolni, és ők is enyémen. Együtt fogunk véget vetni a hadjáratodnak!

Kil’jaeden sok mindent megpróbált. Sötétséget és ködöt bocsátott a harcosokra, azonban Illidan és Velen segítségével sikerült visszaverniük az eredar támadásait. Kil’jaeden a fizikai támadások mellett üldözői lelkére is próbált hatni. Habár nem sikerült a Velenbe vetett hitüket megingatnia, igyekezett letörni lelkesedésüket és megmutatni, valójában mivel is állnak szemben: a hajójáról megmutatta, hogy mivé is lett Argus. A megkínzott bolygó fel-energiában úszott a Twisting Netherben és Kil’jaeden hajója gyors ütemben közeledett a Légió központja felé. Azonban így sem bírt a sereggel. Legyőzöttként borult térdre a Legionfall előtt.

– A sorsunk most már azonos. Argus lesz a sírotok – mondta Kil’jaeden, miközben hajója ereszkedni kezdett Argus felé.

– Legalább harcolva halunk meg – felelte Khadgar.

– A háborúnk még nem ért véget – szólalt meg Illidan és felemelte a markában tartott Sargerite Keystone-t. – Nem, amíg nálunk van a kulcs minden világhoz. – Ezzel elengedte a Keystone-t a Netherbe, ahol egy lyukat nyitott egy másik dimenzióba, melyen át Azerothot pillantották meg. – Khadgar! Vigyél haza minket!

Miközben Khadgar a teleportáló varázslatot készítette elő, Velen egykori barátjához, Kil’jaedenhez lépett.

– Mindig is irigyeltelek – mondta Kil’jaeden. – A tehetségedért. A hitedért. A látomásodért. Soha nem hittem abban, hogy Sargeras megállítható lenne. Talán te bebizonyítod, hogy tévedtem.

Ekkor Khadgar elkiáltotta magát, hogy készen van, mindenki készüljön fel az utazásra. Velen egykori barátja homlokára tette kezét, majd a varázslat visszaröpítette Azeroth-ra, miközben a Kil’jaeden arcán sorakozó fel sebek mind felszakadtak, elpusztítva ezzel őt és hajóját is. Közben a sereg szerencsésen visszaérkezett Azsunába.

– Mindenki jól van? – kérdezte Khadgar. Velen és Illidan azonban nem őt nézte, ahogy a háta mögött robajló villámlást hallott a mágus. Tekintete követte társai szemét, majd teljes horrorral szemlélte az előtte kibontakozó látványt. A Sargerite Keystone által megnyitott szakadás nem zárult be, hanem megmaradt, ezzel egy óriási átjárót hozott létre Azeroth és Argus között. Khadgar dühödten fordult Illidan Stormrage felé:

– Mit tettél?!

– Néha a végzet kezét… ki kell erőszakolnunk – felelte a démonvadász.

Habár a démonok átjáróját, a Felstormot sikerült Sargeras sírjánál bezárniuk, Azeroth lakói továbbra sem nyugodhattak. Tudták, hogy hatalmas feladat vár rájuk: Argusra kell utazniuk, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek a Légió Lángoló Hadjáratának.

Add hozzá kedvenceidhez