A Horde története a vanilla WoW idején

Már az Alliance esetében is láthattuk, hogy nem igazán volt egy koherens, egységes története a frakciónak a vanilla WoW idején. Ez a Hordára még fokozottabban igaz, habár az egyes fajoknak itt is megvoltak a maguk jelentős momentumai.

Forsaken

A Warcraft 3-ban a játékosok végigkövethették Sylvanas Windrunner történetét azoktól a napoktól kezdve, hogy Quel’Thalas Íjász-parancsnoka, vagyis Ranger-Generalja volt, az újjászületésén át egészen addig, míg a Forsakenek Királynője lett. Miután kiszabadult a Lich King uralma alól, Sylvanas maga köré gyűjtötte a hasonlóan szabaddá vált élőholtakat és együtt megrohamozták Lordaeron Capital Cityjét, vagyis Fővárosát. Miután legyőztek minden ellenfelet, aki szembe mert szállni velük, a Forsakenek letelepedtek a Lordaeron fővárosa alatt meghúzódó katakombákban – az Undercityben.

Valamikor a Warcraft 3 befejezése után Sylvanas a Forsakenekkel együtt csatlakozott a Hordához. Ez azonban nem volt egy könnyű átmenet – de a taurenek például felszólaltak a Forsakenek befogadása érdekében. Hamuul Runetotem úgy gondolta, hogy a Forsakeneket talán még helyre lehet hozni, lehetséges még számukra a megváltás. Habár csatlakozhattak, a Forsakenekben nem igazán bíztak meg és nem is különösebben kedvelték őket a vanilla WoW idején, még a saját szövetségeseik sem.

De a Forsakenek igazi terhe és problémája Tirisfal Glades és az azt körülvevő területek voltak. Annak ellenére, hogy sikeresen letelepedtek Undercityben, a Forsakeneket továbbra is üldözték Lordaeron utolsó túlélői – nevezetesen a Scarlet Crusade. Sylvanas abban reménykedett, hogy a Hordával szerzett új szövetségeseik segítenek nekik megoldani – és kiiktatni – ezt a fenyegetést. A Forsakenekkel azon kívül, hogy bármi áron a puszta túlélés a céljuk, nem sok minden történt ekkor. Végső céljuk – és Sylvanas tervei – rejtély maradt a Classic WoW idejében.

Tauren

A Taurenek számára az életük sokat fejlődött, mióta először feltűntek a Warcraft 3-ban. Cairne Bloodhoof sikeresen egyesítette a nomád tauren törzseket és Mulgore ősi földjein megalapította Thunder Bluff városát. Ígéretükhöz híven Cairne és a taurenek a Harmadik Háború napjai óta hűségesek maradtak a Hordához. De nem mindenki volt elragadtatva Cairne döntésétől.

A Grimtotem az egyetlen olyan tauren törzs, amely hivatalosan soha nem csatlakozott a Hordához. Ennek ellenére vezetőjük, Magatha Grimtotem Thunder Bluffba helyezte át székhelyét. De úgy tűnik, hogy inkább csak a látszat miatt tette ezt. Bár küldetésekkel bízta meg a játékosokat, szándékai elég megkérdőjelezhetőek voltak. Nem beszélve arról, hogy a világban szétszórtan található Grimtotemek egyaránt ellenségesek voltak az Alliance-szal és a Hordával szemben.

Ezeken túl a taurenek igazán békés életet éltek, amelyet csak alkalmanként zavartak meg a törp felfedezők ásatásai, akik szentként tisztelt tauren földeken akartak ősi relikviák után kutatni. Mindenekelőtt a taurenek elsődlegesen arra összpontosítottak, hogy egyesült törzsek nemzetévé alakuljanak át és segítsenek a Hordának, ahol tudnak. Talán nem ez volt a legizgalmasabb történet, de a Forsakenekkel való kapcsolatuk, valamint belső feszültségük a Grimtotemekkel mindenképpen érdekes történetszálak voltak.

Troll

A Horda trolljai a Darkspear törzs, akiket Thrall a Warcraft 3 során mentett meg, és akiket ekkor Sen’jin fia Vol’jin vezetett. Rögtön a játék elején nyilvánvalóvá vált, hogy a dolgok nem mentek túl jól a Harmadik Háború óta. Az Echo Isles-t (Visszhang-szigetek), ahova eredetileg letelepedtek, Zalazane, egy őrült witch doctor vette irányítása alá. Habár a Darkspearek kitartóan küzdöttek azért, hogy visszaszerezzék otthonukat, úgy tűnt, hogy nagyon kevés eredményt érnek el.

De ezenkívül is voltak más ellenségek. A Kul Tiras flottának, amely Daelin Proudmoore-t Kalimdorra szállította, voltak még túlélői, akik állandó fenyegetést jelentettek Durotarban a Horda jelenlétére. A taurenekhez hasonlóan a trollok is megpróbálták megvetni a lábukat ebben a bizonytalan jövőben. A Darkspear Szigetek eltűntek, Sen’jin pedig halott volt. Fia vette át a vezetést, de ekkor még nem nagyon volt saját tapasztalata ezen a téren.

Valójában Vol’jint nem is igazán lehetett megtalálni Sen’jin Village-ben. A vanilla WoW során az idejét Orgrimmarban töltötte, ahol Thrallnak segédkezett és tanácsokkal látta el, ott és amikor csak akarta. Vol’jin bizonyos szempontból kicsit hasonló volt Thrallhoz – mindketten viszonylag új vezetők voltak és még mindketten keresték a helyüket; mindketten segíteni akartak népük letelepedésében és felvirágozásában.

Ork

És végül itt vannak az orkok – a Horda gerince. Az orkok sikeresen létrehozták Orgrimmar városát Durotar poros földjén. De nem csak ők voltak Kalimdoron. Habár a Harmadik Háború idején a night elfek és az emberek szövetségesei is voltak, azok a napok elmúltak. És lehet, hogy kiszabadultak a démoni korrupció láncai alól a Warcraft 3-ban, nem úgy tűnt, hogy a világ többi része hirtelen elégedett lett volna a Horda jelenlétével.

Valójában minden bajuk volt vele.

A Warcraft 3 vége óta eltelt négy évben az emberek, a night elfek és az orkok közötti törékeny béke elillant. Bár Thrallnak továbbra is szándékában állt valamilyen diplomáciai kapcsolatot felvenni az Alliance-szal, a Horda többi része nem igazán akarta őt ebben követni. Ez nem akadályozta meg Thrallt abban, hogy különböző, leginkább diplomáciai természetű küldetésekre küldje el a játékosokat, mint például akkor, amikor a Syndicate-tel kellett leszámolni Alteracban. Titokban még Ironforge törpjei számára is megpróbált segítséget nyújtani akkor, amikor elküldte a játékosokat, hogy mentsék meg Moira Bronzebeardöt.

Egyik sem volt igazán hatékony. A Horda és az Alliance továbbra is ellenségek voltak, és nem volt annyi diplomáciai tett, ami ezen igazán változtatott volna. És akkor ott voltak azok, akik megkérdőjelezték Thrall helyét, mint Warchief és magát a Hordát is. Az Eastern Kingdomsban, egy magát Dark Horde-nak (Sötét Horda) nevező lázadó csoport működött Blackrock Spire-ben. Rend Blackhand vezette őket, és a Régi Horda vérszomjas és vad harcmodorját akarták folytatni – és egyáltalán nem ismerték el sem Thrallt, sem ez azt új Hordát legálisnak.

Küzdelem a túlélésért és a történetért

Az Alliance történetéhez hasonlóan a vanilla WoW során a Horda története is csapongó és széttöredezett volt. A trollok egy helyen osztoztak az orkokkal, hasonlóan ahogy a gnómok is a törpökkel. A Forsakenek folyamatos megpróbáltatásai elég jó és érdekfeszítő történetek voltak, de elég elszigeteltek voltak magától a Hordától az Eastern Kingdoms területén, és kevés volt a kapcsolat köztük és kalimdori szövetségeseik között.

Ami a taureneket illeti, az ő helyük elég érdekes volt a Hordában. Annak ellenére, hogy Thrallnak esküdtek hűséget, a Cenarion Circle-n keresztül a night elfekkel is kapcsolatban álltak. Moongalde-ben a taurenek és a night elfek teljesen távol tartották magukat a frakciók konfliktusaitól. Lehet, hogy az orkok betolakodtak Ashenvale-be, de a taureneknek semmi közük nem volt ehhez.

A Horda történetének eme nyitófejezetei meglehetősen csapongóak és unalmasak voltak helyenként. De ez az egész vanilla WoWra jellemző volt. Ezek a történetek ekkor még szinte alig fejlődtek vagy haladtak valamerre. A népek vezetői a számukra kijelölt városokban tartózkodtak. A játékosok voltak azok, akik vezetőik parancsára bejárták a világot.

A raidek bevezetése azonban ezt elkezdte megváltoztatni. Minden egyes új raiddel újabb történetszálat kapott a világ – olyan szálakat, amelyek mindkét frakciót befolyásolták, és hamarosan egy sokkal egységesebb történet kezdett kibontakozni.

Forrás: Anne Stickney – Horde lore in Classic WoW /Blizzardwatch/

Add hozzá kedvenceidhez