CikkekCikkfordításNépek történelmeWoW: Battle for Azeroth

A blood elfek jelenlegi helyzete

Silvermoon jelenlegi helyzete finoman szólva is érdekes. A sin’doreiek egy ködszerű állapotba ragadtak, amióta a Harmadik Háború vége óta megpróbálnak újjáépülni. Az elf populáció nagyon-nagy részét teljesen kiirtotta a Scourge, amikor áthaladt Quel’Thalason. Kael’thas megmaradt népét összeszedte, átkeresztelte őket Blood Elfekre, vagyis vérelfekre, majd egy jobb jövő után kutatva nehéz körülmények között hagyta őket magukra.

Maga helyett egy kormányzót, Lor’themar Theront nevezett ki, hogy helyette uralkodjon. Lor’themar pozícióját időlegesnek szánták. Úgy képzelték, hogy a Herceg majd egy napon visszatér és Lor’themar elméletben visszatért volna régi életéhez. De ez a nap soha nem jött el – és Lor’themar az egykor büszke nemzet bemocskolt maradványát igyekezte óvón őrizni, hiszen őhozzá fordultak iránymutatásért.

Erre tekintettel a Void Elfek kizárása a Hordából meglehetősen megkérdőjelezhető. De még ennél is inkább megkérdőjelezhető, hogy látszólag mekkora bizalommal vannak a blood elfek és Lor’themar Grand Magister Rommath iránt.

Rommath

Különös, hogy bárki is teljesen megbízik Rommath-ban, ismerve az ő történetét. Valaha a Kirin Torral állt kapcsolatban, és ott volt az egyik csapatban, amelyet Dalaran mélyén bebörtönzött Garithos a Harmadik Háború során. A bebörtönzés minden jóérzést kiiktatott Rommath-ban a Kirin Torral szemben, hiszen a szervezet félrenézett és nem tett semmit, amikor Garithos elrendelte az elfek bebörtönözését és halálra ítélte őket. Rommath Kael’thassal együtt menekült el és utazott Outlandre új szövetségeseikkel.

Rommath Kael’thas elkötelezett híve volt, és hamar megtanulta Illidantól azt az új metódust, amellyel a mindannyiukat sújtó mágia-függőségüket csillapíthatták. Visszatért Silvermoonba és a sin’doreieknek is megtanította, hogyan szipolyozzák ki a mágiát az arcane és a démoni lényekből. Ő szorgalmazta az az ötletet, hogy szipolyozzák ki M’uruból a Lightot, nem törődve azzal, hogy a naaru erre hogyan reagál vagy hogyan szenved. Mindezalatt pedig Kael’thas herceg erényeiről és a megtalált ígéret földjének dicsőségéről áradozott. Amikor Kael’thas visszatért, hogy elárulja népét, az majdnem összetörte Rommath-ot.

De Rommath kitartott a munkája mellett és továbbra is irritálta, ahogyan a sin’doreiek boldogultak. Mérges volt Lor’themarral, hogy csapatokat küldött Northrendre és mérges volt Aethas Sunreaverre, amiért kapcsolatban állt a Kirin Torral. Mérges volt Garrosh-ra, hogy a mogu ereklyét Silvermoonba küldte, és mérges volt, de nem lepte meg, hogy Jaina kiűzte a Sunreavereket Dalaranból. Az egyetlen pillanat, amikor elégedettségének adott hangot, az volt, amikor Lor’themar a dalarani történtek után kijelentette, hogy a sin’doreieknek a saját kezükbe kell venniük a sorsukat.

Nem azt mondta, hogy Lor’themar jó vezető. Azt mondta, hogy Lor’themarból jó Warchief lenne.

Törések

Mindezek elgondolkodtatják az embert, hogy vajon mire készül Rommath. A szándékairól itt-ott tudhatunk meg valamit. Nyíltan elutasítja az Alliance-ot, ugyanakkor látszólag nagyra becsüli a helyreállított Sunwellt. A Sunwellt, amelyet soha nem állítottak volna helyre, ha Kil’jaeden legyőzése után nem jelenik meg Velen. De Rommath ugyanilyen kritikus a Hordával szemben is, és már azelőtt kifejezte bizalmatlanságát Sylvanas-szal szemben, hogy a nő Warchief lett volna. Vajon hogyan érez most vele kapcsolatban? Mi van nála napirenden?

És akkor ott van nekünk Lor’themar Theron, a sin’doreiek büszke vezetője. Nem igazán akarta ezt a pozíciót, de elfogadta és igyekszik a legjobbját nyújtani abban, hogy a népét vezesse és biztonságban tartsa Quel’Thalast. Egyszer Lor’themar annyira megkérdőjelezte a Hordához való tartozásukat, hogy még az Alliance megkeresésén is elgondolkozott. Jaina tettei miatt azonban elvetette ezt az ötletet. Anduinnak ehhez semmi köze nem volt. És mégis, nyíltan elutasító és támadó volt Alleriával szemben, holott Alleria az ajánlatával csak és kizárólag Quel’Thalas érdekeit tartotta szem előtt.

A legjobban Lor’themar és Lady Liadrin viselkedése volt furcsa és elgondolkodtató. Liadrin ott volt, amikor Velen helyreállította a Sunwellt. Tudta, hogy a próféta és nép mit tett, hogy mit volt hajlandó M’uru feláldozni. Liadrin és a serege voltak az elsők, akik segítettek Draenoron a draeneieknek, amikor a Legion ostrom alá vette Auchindount. És Velen és a draeneiek ugyanannyira az Alliance tagjai, mint a többi nép. Liadrin tudja ezt. Lor’themar is tudja ezt.

Akkor mit tett pontosan az Alliance Jaina tettein kívül, amiért ennyire kigúnyolták őket? A Legionben világosan látszott, hogy Jaina nézeteit nem osztja mindenki. A tiltakozása ellenére a Hordát visszaengedték Dalaranba.

Tudás után kutatva

El kell gondolkodni… mi történt? Van egy törés a sin’doreiekben, amelyet már nem nagyon engedhet meg magának ez a széttöredezett és megviselt nép. A Mists of Pandaria során Lor’themar ünnepélyesen úgy döntött, hogy a sin’doreieknek saját kezükbe kell venniük a sorsukat. Hova tűnt ez a Lor’themar? Miért hallgat olyan készségesen Rommath-ra? Miért volt olyan durva Alleriához és miért utasította el olyan könnyedén, mikor semmit nem tud a Voidról?

Mivel igazából ez a lényege a dolognak, ami a Void Elfeket illeti. Olyan erőkkel dolgoznak, amelyeket még nem értünk teljesen? Ijesztő? Igen. Lehet rossz? Igen. De a Void nem egy új erő, a shadow priestek már évek óta dolgoztak a voiddal. A Void Elfek alapvetően ennek a területnek a szakértői. Miért ne akarnának a sin’doreiek még többet megtudni róla?

A blood elfek és a high elfek egyaránt nagyon-nagyon kevesen vannak. Lor’themar ezt pontosan tudja. És azt is tudja – vagy legalábbis valamikor megtanulta -, hogy bármennyire is úgy tűnik, hogy a sin’doreieknek vannak szövetségeseik, valójában meglehetősen egyedül vannak. Akkor miért nem élt azzal a lehetőséggel, hogy megtudjanak mindent egy olyan új erőről, amely segíthetné őket? Az elmúlt tizenpár évben elszenvedett szétszakadások után miért volt kész arra, hogy további elfek szakadjanak el tőlük?

Most az Alliance kísérletezik olyan erővel, amelyet nem egészen értenek. De ez szükséges ahhoz, hogy megértsék, hogy megtanulják, hogy hogyan lehet értékes eszközként használni a saját előnyükre. A Void nem egy olyan dolog, amitől félni kell – csak egy olyan dolog, amelyet még nem értünk. Ahelyett, hogy megpróbáltak volna többet tudni róla, a Horda úgy döntött, hogy teljesen elutasítja azt és elfordul tőle.

Egyezség az ördöggel

És a sin’doreiek ennek során újabb szeletét veszítik el népességüknek. Ezúttal nem halál vagy árulás, hanem puszta száműzés miatt. Az In the Shadow of the Sun című novellában Lor’themar eltöprengett azon, hogy kormányzóként milyen döntéseket kellett hoznia. Az egyik ezek közül az volt, hogy számos korábbi bajtársát száműzte a Plaguelands-re, ahol megalapították Quel’Lithien Lodge-ot. Lor’themar még mindig bánta ezt a döntését – és elrémült, amikor megtudta, hogy a Lodge-ot éppen a Horda érdekében tevékenykedők támadták meg, méghozzá Sylvanas bajnokának, Nathanos Blightcallernek a megbízásából.

„Azért küldtél ide minket, hogy elvesszünk, hogy elfeledjetek, és aztán merészelsz megdöbbenni azon, hogy szenvedünk? Nincs olyan szörnyű átok, amely leírhatna téged, Lor’themar. Tudom, hogy kinek a csapatai állomásoznak Tranquillienben, Kormányzó Úr. Kíváncsi vagyok, hogy hányan voltak a te fajtádból, sindorei íjászok, akiket thalassiani földön öltek a te orrod előtt. Egyezkedj csak az ördöggel, ha úgy tartod jónak. Én csak remélni merem, hogy azt kapod, amit megérdemelsz.”

Lor’themar mit sem tudott ezekről a támadásokról. Egykori bajtársának szavai úgy tűnt, hogy mélyen megérintették őt – de vajon elég mélyen? Lehet, hogy nem volt hajlandó a Voiddal keveredni, de az biztos, hogy alkut kötött az ördöggel – a Warchiefjával. Azt még egyelőre nem tudjuk, hogy Sylvanas merre fogja vezetni a Hordát, habár a frontvonalak már kezdenek kirajzolódni a homokban.

És ugyanígy teljesen homályos, hogy merre fogja Lor’themar vezetni a sin’doreieket – egy széttöredezett nép sorsa van a kezében. Most várnunk kell, hogy megtudjuk, mit rejt a sors a blood elfek és társaik számára.

Forrás: Anne Stickney – The fate of the shattered sin’dorei /Blizzardwatch/

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

4 thoughts on “A blood elfek jelenlegi helyzete

  • Szerintem csak nem akarta kockára teni a napkutat. Hiszen a holy és a void nem puszi pajtások.

    Reply
  • Nyárrabló

    Lor’themar és Lady Liadrin viselkedésére szerintem elég jó magyarázat a Nightborne szövetségi küldetések elején való nyílt eszmecsere Tyrande viselkedéséről és a night elfekről általában. Kaptak általa egy kis emlékeztetőt az Allianceban lévő rokonaik „régi szeretetéről” népeik iránt. Velen és a draeneiek ugyanannyira az Alliance tagjai, mint a night elfek, utalva a cikk egyik mondatára. Elvégre a Hordában legalább nem gyűlöli őket nyíltan senki és nem utalnak minden második mondatukban réges-régi sérelmekre egymás iránt.
    Plusz azóta Sylvanas lett a vezér, aki Undercityből jóval inkább csapás közelben van a seregeivel Silvermoon felé. Mire az Alliance bármit is mozgósítana, már rég megtorolnának egy esetleges árulást, mivel Sylvanas származása miatt is személyes sérelemként venné azt. Ráadásul neki és csapatainak köszönhetik az egész Hordába lépés megszervezését, ő nyújtott először segítséget nekik a BC éra elején. Szóval a jelenlegi vezetés lehet, hogy ‘ördögtől’ való, de pont neki nem róhatják fel a cikkben említett magukra hagyatottságot Lor’themarék.

    Reply
  • Szerintem csak nem akarta kockára teni a napkutat. Hiszen a holy és a void nem puszi pajtások.

    Reply
  • Nyárrabló

    Lor’themar és Lady Liadrin viselkedésére szerintem elég jó magyarázat a Nightborne szövetségi küldetések elején való nyílt eszmecsere Tyrande viselkedéséről és a night elfekről általában. Kaptak általa egy kis emlékeztetőt az Allianceban lévő rokonaik „régi szeretetéről” népeik iránt. Velen és a draeneiek ugyanannyira az Alliance tagjai, mint a night elfek, utalva a cikk egyik mondatára. Elvégre a Hordában legalább nem gyűlöli őket nyíltan senki és nem utalnak minden második mondatukban réges-régi sérelmekre egymás iránt.
    Plusz azóta Sylvanas lett a vezér, aki Undercityből jóval inkább csapás közelben van a seregeivel Silvermoon felé. Mire az Alliance bármit is mozgósítana, már rég megtorolnának egy esetleges árulást, mivel Sylvanas származása miatt is személyes sérelemként venné azt. Ráadásul neki és csapatainak köszönhetik az egész Hordába lépés megszervezését, ő nyújtott először segítséget nekik a BC éra elején. Szóval a jelenlegi vezetés lehet, hogy ‘ördögtől’ való, de pont neki nem róhatják fel a cikkben említett magukra hagyatottságot Lor’themarék.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .