Azerothi Históriák – Két régi ellenség találkozik

Darkshore valaha a Kaldorei birodalom legvirágzóbb területe volt, olyan hatalmas városokkal, mint Ameth’Aran és Bashal’Aran. A Sundering után a tengerpart nagy része elpusztult, és csak nagyon sokára népesítették be újra a night elfek, akkor is a Hyjal-hegy közelsége miatt. A Shattering ismételten Darkshore-t viselte meg szinte a legjobban. Auberdine teljesen elpusztult, a föld széttöredezett, és szélsőséges időjárási viszonyok uralkodtak a területen. A night elfek figyelmét sok dolog kötötte le: segíteni próbáltak a túlélőknek és az itteni élővilágnak, emellett meg kellett küzdeniük a Twilight’s Hammerrel, a Shatterspear trollokkal, valamint a nagákkal. Szerencsére egy olyan night elf segítette őket, aki a legnagyobb bajban a legaktívabb: Malfurion Stormrage.

Sajnos a Shatteringet nem mindenki élte túl, köztük Laird, a halárus sem, aki belehalt sérüléseibe. A szerencsések egy új települést, építettek ki, amit Lor’danelnek neveztek el, innen irányították a mentési munkálatokat. A partszakaszon további túlélők után kutattak. Végül sikerült kimenteniük Cerellean Whiteclaw-t, Gershala Nightwhispert, Shaldynt és Volcort.

Cerellean Whiteclaw szerelmének története jól ismert a Szövetség körében. 10.000 évvel ezelőtt az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején Cerellean szerelme volt Anaya Dawnrunner. Azonban a háború során Anaya szülővárosa, Ameth’Aran elpusztult, és a halottak között volt a lány is. Bánatában Cerellean Malfurion Stormrage-dzsel együtt mély álomba merült, de álmaiban Anaya szelleme üldözte. Amikor felébredt, Ameth’Aran romjaihoz ment, ahol meglátta a lányt, aki társaihoz hasonlóan szellemalakban kísértett. El akarta pusztítani a szellemet, azonban rájött, hogy túlságosan kötődik a lányhoz és nem tudja megtenni, ezért segítséget kért. Amikor Anaya szellemét felszabadították, a lány meglátogatta szerelmét. Cerellean nem hitt a szemének.

– Anaya…? Vagy csak csalnak a szemeim? Tényleg te vagy az?
– Az évek kegyetlenek voltak hozzám és hozzád, szerelmem, de biztosíthatlak, hogy végül újra együtt leszünk.
– A sors nem lehet olyan kegyetlen, hogy csak ennyit enged nekünk tízezer év különélés után… Utálsz engem, szerelmem? Amiért arra kényszerültem, hogy megöljem még élő formádat azért, hogy a szellemed felszabaduljon a boldogtalan kötelék alól?
– Ne bántsa ez a szívedet, szerelmem. Felszabadítottál a szolgaság alól, és ezért én még jobban szeretlek téged. Sajnos rövidre kell fognom… A kötelék, amely még ehhez a világhoz köt, egyre gyengébb és eltaszít tőled…
– Ne! Anaya… Anaya! Ne hagyj el! Kérlek…
– Ég áldjon, Cerellean, amíg újra együtt nem lehetünk… Tudd, hogy mindig szeretni foglak…
– Hogyan, szerelmem? Honnan fogok erőt meríteni, hogy szembenézzek az előttem álló évekkel nélküled…

A megmentett Volcor is társát kereste, Grimclaw-t, a medvét. Egykor Grimclaw segített az éjelfeknek megtalálni a furbolgok által megsebzett Volcort, és ők ketten azóta is társak voltak. Az evakuáláskor azonban Volcor szem elől tévesztette a medvét, és most nagyon aggódott érte, hiszen az, hogy eddig nem került elő, azt jelentette, hogy ő maga is sebesült. Az erdőt és élővilágát gyógyító Karithus és Seraphine driád rá is bukkantak a medvére, és segítettek neki talpra állni. Grimclaw azonban későn érkezett vissza Lor’danelbe: Volcor belehalt sérüléseibe. Az őt ápoló Serendia elmondta, hogy az éjelf még látta hű társát visszatérni, ezért nyugodt szívvel, mosollyal az arcán távozott. Sajnos se őt, se Shaldynt, se Gershallát nem sikerült az éjelfeknek megmenteni. Grimclaw társa elvesztése után új társ után kutatott, és talált is, méghozzá Cerellean Whiteclaw személyében. Az éjelf végre megnyugodott, hiszen a medve meglepetésére enyhítette magányosságát. A két magányos lény, akik elvesztették szeretteiket, összefogtak, hogy együtt nézzenek szembe a rájuk váró nehézségekkel.

Azonban nemcsak a menekültek megmentése kötötte le a night elfek figyelmét. Az élővilágot egy rejtélyes dolog fertőzte meg, ennek kivizsgálására a gnóm Wizbang vállalkozott, aki különböző szerkentyűi segítségével felfedezte, hogy ki a rontás forrása: Zenn Foulhoof, a szatír, aki, miután elüldözték Teldrassilból, Darkshore-ban folytatta természetellenes játékait. A night elfeknek most már elegük lett a szatírból, ezért végleg leszámoltak vele. Azonban újabb aggodalomra adott okot, hogy Zenn mellett felbukkant az élőholt Apothecary Furrows is. Vajon miért vizsgálták a Forsakenek Zenn üzelmeit, és miért jöttek ezért egészen Darkshore-ba? Vagy szövetkeztek volna a Shatterspear trollokkal?

A Shatterspear trollok a dzsungel trollokhoz tartoznak, de Hakkar legyőzése után kiváltak a Gurubashi Birodalomból és elvándoroltak tőlük, méghozzá egészen Darkshore vadonjáig. Itt Sahtterspear Vale-ben telepedtek le, amely elég furcsa helynek tűnt, mivel magas hegyek vették körül őket, amelyeken túl ősi ellenségeik, a night elfek laktak. Úgy tűnt, hogy a Cataclysm a trollokat is aktiválta, mivel elkezdték északkeletről támadni a night elfeket. Az ellentámadást Morra Starbreeze vezette, aki szerint a trollok mágikus ereklyék után kutattak a kaldorei romok alatt, ahol egykori Highborne-ok szellemei kísértettek. Az offenzíva sikeres volt, és a night elfek a trollok több táborát is megsemmisítették. Az egyik megölt trollnál talált jelentés szerint sikerült nekik legalább két night elfek foglyul ejteniük, akiket kínzásoknak vetettek alá. Morra azonnal elrendelte a foglyok, Aynasha és Alanndarian kiszabadítását. Sentinel Aynasha egy fontos üzenettel indult el Auberdine-ből, azonban Marosh, a Fondorlatos megtámadta és foglyul ejtette őt. Bár a támadás alatt megmérgezték, ezért alig tudott lábra állni, mégis sikerült neki megszöknie, és egy közeli barlangba menekülnie. Itt elárulta a rátaláló kalandoroknak, hogy a trollok vezetőjét egy mágikus pajzs védi, amíg az aktiválva van, addig nem lehet őt legyőzni. Alanndarian azonban nem volt ilyen szerencsés, és a kínzásokat sajnos nem élte túl. A night elfek egy összehangolt támadással végül legyőzték a trollokat és megölték vezérüket, Jor’kilt, a Lélektörőt, és ezzel megszüntették a Shatterspearek jelentette fenyegetést. De volt egy gond: Jor’kilnál találtak egy levelet Garrosh Hellscreamtől. Úgy tűnt, hogy maga a Horda hadfőnöke lépett kapcsolatba a trollokkal, hogy támadják meg Lor’danelt a Horda segítségével. A night elfeket tehát nemcsak Ashenvale-ben támadták meg az orkok és szövetségeseik.

A Horda mellett más ellenségek is tevékenykedtek: ezen a vidéken is feltűnt a Twilight’s Hammer, akiknek itteni vezére, Azerynn a sötét Old Godokkal paktált le, akik az elementálokat irányították, és részben ez okozta a szélsőséges időjárási viszonyokat Darkshore-on. Amellett, hogy Auberdine romjait elfoglalták, egy sokkal nagyobb veszélyt is jelentettek: Aetheriont kívánták megidézni a világra. Az elesett night elf szellemek segítségével végül sikerült ezt megakadályozni.

Darkshore nemcsak egyszerűen megrongálódott a Shattering következményeként. A föld kettévált, és ha nem lett volna Malfurion Stormrage, akkor Darkshore fele már a tengerben találta volna magát. Malfurionnak azonban segítségre volt szüksége, mivel egymaga már nem tudta sokáig összetartani a földet az Eye of Vortexnél, méghozzá azoknak a segítségére, akik régóta laktak ezen a földön, és szoros kötelékek fűzték őket hozzá. A fődruida követeket menesztett a Blackwood furbolgokhoz, Selennhez, a Háború Őséhez és Aroomhoz, az utolsó wildkinhoz, és segítséget kért az Emerald Dreamtől is, mivel a Twilight’s Hammer szektásai azt is megtámadták, ahonnan a zöld sárkány Thessera érkezett a hívásra. Egyesült erővel sikerült nekik megállítani a földmozgásokat és egyben tartani a területet.

Ezután Malfurion a Grove of the Ancients-ben összegyűlő druidáktól kért segítséget terveihez. A druidák elmondták megfigyeléseiket, miszerint délnyugatra feküdt egy holttest, amely valahogy kapcsolódik az Old Godokhoz, akiket a Twilight’s Hammer tagjai imádnak. A közelben ásó szektások beszélgetéseit kihallgatva megtudták a holttest nevét is: ő Soggoth, a Csúszómászó, akit fel akarnak éleszteni, amit a druidák nem engedhettek meg. A druidák azonban nem tudtak túl sokat erről az ősi lényről, ezért az itteni feltárási munkákat vezető törphöz fordultak további információért. Groff régész elmondta, hogy kutatásaik eredményeként megállapították, hogy a Master’s Glaive egy régi ütközet színhelye volt. A titánok húsz kőóriást küldtek, hogy legyőzzék Soggothot. A húsz kőóriás közül mindössze egy, Kronn élte túl a támadást, aki kardját Soggoth koponyájába nyomta, és így ölte meg az Old Godok szolgáját.

Ha húsz kőóriásuk nem is volt a druidáknak, voltak nekik ősi faóriásaik, akik készen álltak szembeszállni az ellenséggel. A faóriások egy részét azonban a nagák, az egykori Highborne-ok ölték meg. A nagák is mozgósították magukat, és az Ősök Kürtjét kívánták megszerezni, valószínűleg nem a maguk számára, hanem a Twilight’s Hammernek. A nagák Nazj’vel szigetén gyülekeztek, ahol Warlord Wrathspine vezette őket, azonban a kürt nem volt nála. A sziget tetején négy naga papnő idézte meg a kürtöt. Maga Malfurion Stormrage lépett közbe, és akadályozta meg a műveletet. Ez azonban valakit nagyon bosszússá tett, olyannyira, hogy megmutatta magát: a nagák királynője, Azshara lépett elő.

– Ki merészel szembeszállni Azshara Királynővel? Az hamarosan gyors halálért fog esedezni!
– Vége, Azshara! – kiáltotta Malfurion. – Te és a nagáid visszatértek a tenger fenekére, ahova tartoztok.
– Ah… Malfurion Stormrage. Reméltem, hogy kicsit tovább tudlak lefoglalni. Az én feladatom volt, hogy távol tartsalak Hyjaltől, amíg a szövetségeseim meg nem támadják. Úgy tűnt, hogy ez sikerülni is fog nekem. De semmi szükségem rá, hogy megküzdjek veled, mert úgy tűnik, már nyertem. Nem tudod egyszerre megakadályozni a támadásunkat Darkshore-on és megmenteni Hyjalt! – Ezzel Azshara királynő felnevetett és a víz alá bukott.
– Igazat mond – mondta Malfurion. – Nordrassil veszélyben van. Sietnem kell, hogy előkészítsem Hyjal védelmét. Most már a ti dolgotok, hogy az Ősök Kürtjének segítségével megakadályozzátok Soggoth visszatértét.

Az ellenállás hatására a Twilight’s Hammer kénytelen volt Soggothnak csak egy részét feléleszteni, hogy szembeszálljanak a liget őreivel. A hatalmas harc végén az egyesült seregeknek sikerült legyőzniük Soggoth avatarját, és ezzel egy időre megmenteniük Darkshore-t. A veszély azonban nem múlt el teljesen. Az itt élők nem nyugodhatnak, hiszen célpontjai lettek a Hordának, aki ide is ki akarja terjeszteni fennhatóságát, és a meggyengülést kihasználták a nagák, akik látszólag a Twilight’s Hammerrel szövetkeznek, igazi céljuk azonban eddig rejtve maradt. A kicsiny Darkshore még fontos események színhelye lehet a jövőben.

Jelenleg is zajlik a blog olvasói elégedettségének mérése. Ha még nem töltötted ki az űrlapot, kérlek szánj rá néhány percet, ezzel sokat segítesz nekem és annak, hogy a blog minél jobban kiszolgálhassa olvasóit. Előre is köszönöm! 🙂

Add hozzá kedvenceidhez