Bwonsamdi és Vol’jin
A Loákról röviden
16000 évvel ezelőtt alakultak ki a trollok Azeroth primitív életformái közül, és számos babonájuk volt, a legtöbb törzsenként eltérő. Egyvalami azonban közös volt minden troll törzsben, ez pedig az, hogy mindannyiuk vallása a nehezen meghatározható Wild Godok, vagyis Vad Istenek köré szerveződött. A trollok ezeket a nagyerejű lényeket „loáknak” nevezték el, és istenként tisztelték és imádták őket.
Emiatt is telepedtek le nagyrészt az akkori egyetlen kontinens, Kalimdor déli részén található hegységrendszer ormai és fennsíkjai körül, mivel ez volt az általuk tisztelt loák otthona. Ezt a hegységrendszert a trollok Zandalarnak nevezték el, és a hegyoldalakban kisebb-nagyobb településeket hoztak létre. A legerősebb troll törzs a Zandalari trollok voltak. Ők foglalták el Zandalar legmagasabban fekvő helyeit, amelyeket szent helyeknek tartottak. A legmagasabb csúcson oltárokat kezdtek építeni egymás mellé, majd ezekből idővel egy hatalmas templomváros, Zuldazar alakult ki.
És mit tudunk a Wild Godokról? Ezek a Vad Istenek az élet és a természet ősi megnyilvánulásai, ráadásul két birodalom teremtményei. Egyrészt Azeroth fizikai világában élnek, azonban szellemük az éteri Emerald Dreamhez van kötve. Nagyon sok Wild God órási állatok képében jelenik meg, mint a farkas, a medve, a tigris vagy a madár. Vannak köztük széles körben ismertek is, mint Goldrinn, Malorne vagy Aviana. Általában a vadabb természetű Wild Godok vonzódtak a trollokhoz és lettek egy-egy törzs loája.
Azonban úgy tűnik, a trollok számára nemcsak ezek a Vad Istenek lehetnek loák. Loáknak nevezik például a wispeket is, de a troll írott történelem loaként emlékezik meg az Old God-szerű G’Huunról, vagyis Kith’ixről, a C’Thraxról. Úgy tűnik, hogy a loa inkább egy gyűjtőnév, amelyet az istenként tisztelt hatalmas és nagyerejű teremtményeknek adtak, és nem kizárólag a Wild Godokra vonatkoznak. Ami a lényeg: ezek a hatalmas teremtmények, akiknek a loák áldozataikkal és áldozásaikkal hódolnak, nagy erőt adományoznak számukra, de sokszor szörnyű fájdalmat is.
Vol’jin, a Shadow Hunter
Mik voltunk, mielőtt még trolloknak hívtuk volna magunkat?
Ezt a kérdést Sen’jin teszi fel a Shadows of the Horde című regényben. Ez egy elég alapvető kérdés és elég fontos is, mivel a troll kultúra az idők folyamán rengeteget változott és formálódott. Éppen ezért fontos beszélni Vol’jinról, aki az egyik legnagyobb változást hozta a trollok, elsősorban a Darkspear trollok életében.
Árnyvadásszá, shadow hunterré válni nem egyszerű dolog. Vol’jin apja, Sen’jin a Darkspear törzs witch-doctora és spirituális vezetője egy nap olyan látomást látott, amely nagy változást jelzett előre. Vol’jinnak erre fel kellett készülnie, ezért az apja azt mondta neki, utazzon el a szigetnek arra a részére, amelyet csak First Home-nak, vagyis Első Otthonnak hívnak. Ide a shadow huntereken és a bolondokon kívül senki se merészkedett, ezért Vol’jin megkérte legjobb barátját, Zalazane-t, hogy tartson vele. Mindketten fiatalok voltak, a witch-doctor Gadrin tanítványai, akik együtt kívántak szembenézni a Loák állította próbákkal, melynek során mindketten látomásokat kaptak a jövőből.
Zalazane azt látta, ahogy Darkspear harcosokat vezet el a törzstől azért, mert a vezetőjük túl gyenge volt, és Zalazane szerint eladta a Darkspeareket. Az ifjú troll magát látta a kettészakadt törzs új vezetőjének.
Vol’jin látta magát, ahogy összeáll az orkokkal és a taurenekkel, és Thrall Warchief vezetése alatt csatlakozik a Hordához. Látta, ahogy legjobb barátjával, Zalazane-nel harcol azért, mert a másik azt hiszi, Vol’jin nem alkalmas népük vezetésére. Vol’jin látta Garrosh harcát Cairne-nal is, a becstelen véggel, amely nem lehet a Darkspearek útja. A látomásokat a loák biztosították számukra, azonban minden egyes látomásért meg kellett küzdeniük. A loák számos próbát állítottak eléjük, hogy végül látni, hallani és kommunikálni is tudjanak a loákkal. A loák nem mindig tették meg azt, amire kérték őket, de mindig meghallgatták őket.
Mire kiértek az Első Otthonból, Vol’jinból shadow hunter lett, a voodoo mágia mestere, akit a loák támogattak. Zalazane pedig tudta, hogy kiváló witch doctor lesz belőle és mindketten remélték, hogy a látomások csak egy lehetséges jövőt vázolnak fel, és talán nem is kell harcolniuk egymással. Ráadásul, ahogy elhagyták az Első Otthont, a látomások gyorsan halványulni kezdtek, lassan csak néhány érzés maradt meg belőlük és a szavak, Kitartás, Igaz és Harcos.
Bár Vol’jin és Zalazane úgy érezték, mindössze egy hetet töltöttek a loák társaságában, valójában három hónap telt el a távozásuk óta, és Sen’jin látomása ez idő alatt valósággá vált. Megérkezett a változás, Vol’jin lépett elő a törzs vezetőjévé, és látomásai folyamatosan valósággá váltak. Csatlakozott Thrallhoz és a Hordához, míg Zalazane beleőrült hatalomvágyába, elárulta a törzset, és sötét vuduja segítségével saját akaratához láncolta a Darkspeareket, majd elvette az Echo Isles-t is Vol’jintól.
Zalazane elűzése
Vol’jin komoly dilemmában volt. Tudta, hogy bármilyen erős sereget is gyűjtsön össze, Zalazane fekete mágiájával szemben halandókkal nem fog sokra jutni. A loák segítségére is szüksége lesz. Azoknak a loákéra, akiket az Echo Isles-lal együtt hátrahagytak, és akiknek nem mutattak be áldozatot. De meg kellett próbálnia a maga oldalára állítani őket. Ezért Bwonsamdihoz, a Halál Istenéhez fordult. A loa kezdetben nem akart segíteni, hiszen magára hagyták őt, azonban Vol’jin elmagyarázta, hogy Zalazane üldözte el őket az otthonukból, és megígérte, hogy ismét imádni fogják és áldozatokat mutatnak be neki, ha most segít nekik. Végül Bwonsamdi hajlandó volt támogatni Vol’jin seregét.
– Zalazane…
– Segíts nekünk, Bwonsamdi! Segíts visszaszerezni az otthonunkat! Hadd térhessenek vissza a Darkspearek a Szigetekre, és újra megszólalnak a dobok érted! Újra ihatsz rituális ajándékainkból! Erre Sen’jin fiaként esküszöm.
– Hmmmmmm. Ideje látni, hogy mennyire akarod, árnyvadász. Ideje látni, hogy MÉLTÓ vagy-e rá.
Bwonsamdi nem az a loa volt, akit akkor hívtak, ha esőre, vagy bő áldásra volt szükség… az ő területe a halál volt, a holtak lelkét őrizte a trollok hite szerint. És nem is az a loa volt, akivel érdemes lett volna újat húzni. Zalazane azonban botor módon megtette, amikor az elesett trollokat zombikként feltámasztotta és az uralma alá vonta. Ez a tette végképp feldühítette Bwonsamdit, mivel Zalazane olyan területre hatolt be, amelyhez nem volt joga: a halottak földjére. A saját fegyverével győzte le a witch doctort: a zombi trollokat Zalazane ellen indította, akik megölték az áruló trollt.
– Méltó halál volt egy őrült troll számára. Bwonsamdi; köszönettel tartozom neked én is és az összes Darkspear. Illő módon fogunk tisztelni téged továbbra is.
– Jó lesz újra hallani azokat a Darkspear dobokat. Vigyázz magadra, Sen’jin fia. Bwonsamdi várni fog rád… a Túlsó Oldalon…
Vol’jin története Pandarián
Miután Garrosh Hellscream egy orgyilkos segítségével megpróbálta megölni Vol’jint Pandarián, a Darkspear trollok vezérét Bwonsamdi majdnem magához szólította. Vol’jin azonban meggyőzte arról, hogy amennyiben életben marad, további lelkeket fog Bwonsamdi számára küldeni. Ebben a látomásban Vol’jin előtt az apja, Sen’jin szelleme is megjelent – ahogy korábban azokban a látomásokban is, amiket akkor látott, amikor shadow hunterré vált -, ami akár azt is jelentheti, hogy maga Sen’jin is loa lett, de ez csak feltételezés, nincs megerősítve.
Vol’jin a felépülése során megpróbált rájönni, hogy mit is jelent valójában trollnak lenni, és ebben Bwonsamdi is nagy szerepet játszott. Vol’jin arra is ráeszmélt, hogy a Horda az ő családja és nem hagyhatja csak úgy ott őket. A felépülés során Vol’jin barátságot között egy emberrel, Tyrathan Khorttal, valamint a Shado-Pannal, akiknél tartózkodott Pandarián. Vol’jin úgy döntött, hogy a pandarenekkel marad, amikor a Zandalarik megkísérelték elfoglalni Pandariát, és gondoskodott róla, hogy sok troll jusson az öreg Bwonsamdi óvó kezei közé. Amikor Tyrathan halálos sebet szerzett, Vol’jinnak sikerült meggyőznie Bwonsamdit arról, hogy hagyja mégis életben az embert, és a loa eleget is tett a kérésnek, hiszen a troll és Tyrathan együtt több tucatnyi trollt öltek meg számára.
Csakhogy aztán a Broken Isles-on elérte Vol’jint a végzet és ez elől még maga Bwonsamdi se tudta megmenteni. Csakhogy a Darkspearek vezetőjének története itt még nem ért véget.
Vol’jin visszatérése
Miközben a Horda a Zandalari birodalom érdekében küzdött, Rokhan kérte a Horda kalandorainak segítségét, mivel az Echo Isles ismét támadás alatt állt – az ellenség pedig a jó öreg Zalazane volt, aki egy holtakból álló sereggel tért vissza. Úgy tűnik, a witch doctornak sikerült elszöknie Bwonsamdi kezei közül. Rokhan Vol’jin fegyverével akarja megölni Zalazane-t, mivel a fegyver szoros kapcsolatban állt Vol’jinnal, így a troll ereje segítheti őket a harc során. Rokhan és Talanji hercegnő segítségével végül sikeresen megölik az őrült witch doctort, aki maga is meglepődik Vol’jin erején:
„Micsoda? Vol’jin… nem lehet ekkora erőd, hacsak nem lettél…”
Talanji hercegnő ezt követően felajánlotta, hogy Vol’jin hamvait vigyék el Atal’Dazarba, ahol a Zandalari királyok és királynők nyugszanak. A Mugamba hegy tetejére az Arany Út vezet fel, ahova a tradíciók szerint egy királyi személy kíséri el az elhunytat, miközben annak tetteit és eredményeit dicsőítik, hogy az ősi királyok befogadják maguk közé szellemét. Master Gadrin az út során felidézte Vol’jin tetteit, hogy hogyan kötött egyezséget Bwonsamdival annak érdekében, hogy legyőzze a nagyerejű Zalazane-t. És amikor a Zandalarik megpróbálták egyesíteni a troll törzseket, Vol’jin saját népének biztonságát helyezte a próféta sötét ereje fölé. Majd amikor világossá vált, hogy a Horda akkori Warchiefje, Garrosh nem kívánja becsülettel vezetni a Hordát, Vol’jin lázadást szított a háborús uszító ellen.
Talanji elmondta, hogy kislány kora óta figyelemmel kísérte a Darkspearek tetteit, és mindig is csodálta Vol’jint. Ezért az áldását adja ahhoz, hogy a troll szelleme Atal’Dazarban nyugodjon. Csakhogy amikor el akarták helyezni az urnát végső helyén, egy ismerős tűnt fel – Bwonsamdi, aki már régóta nem látta Vol’jin szellemét. Ráadásul ez okozta azt, hogy Zalazane feletti uralma megtört, és a witch doctor el bírt szabadulni tőle. Ezért Bwonsamdi arra utasította a Horda hősét, hogy az urnát vigye Nazmirba, a loa nekropoliszába, hogy ott végre találkozhasson Vol’jinnal. Azonban hatalmas meglepetés várta őket, amikor az urnát felnyitották: Vol’jin szelleme nem volt benne!
„Menj innét. Nincs most itt semmi számodra. Á, Vol’jin? Gyere ki abból az urnából. Várj… várj, várj… ne! Hol van a szelleme? Hol van Vol’jin! Nem! Nem! Lehetetlen. A főnöknek ez nem fog tetszeni. A jó öreg Bwonsamdi nem vesztett el szellemet már… ó, ez nagyon rossz lesz.”
Hogy megtudja, Vol’jin szelleme merre tűnt el, Bwonsamdi arra kérte a kalandort és Talanjit, hogy Vol’jin néhány barátjával, Gadrinnal és Rokhannal együtt tartsanak egy szeánszot. Ennek során eljutottak a Shadowlandsbe, ahol Vol’jin Rokhannal és Gadrinnal való kapcsolata szolgált iránytűként, és sikerült is kapcsolatba lépniük vele. A szellem azzal bízza meg őket, hogy öljék meg G’huunt, így véve elégtételt az elesett loák lányain és fiain, valamint Zandalar szívén. Miután ezt bátor harcosok csoportja megtette, Vol’jin fegyverét belemártották G’huun vérébe, majd így hordozták körbe a Zandalarik előtt Zuldazarban. Vol’jin szelleme végül Talanjihoz fordult:
– Mutasd meg nekik, Zandalar vezetője. Mutasd meg a pengét azoknak, akiknek a leginkább látniuk kell. Add meg nekik a békéjüket.
– Ez nem az én érdemem volt – tiltakozott Talanji.
– Te hoztad ezekre a partokra a bajnokokat apád akarata ellenére. Feltártad G’huun titkait, míg senki más nem figyelt. Te indítottad el azokat az eseményeket, amik ahhoz kellettek, hogy megmentsd a néped. Most mindennél jobban szükségük van egy olyan vezetőre, akit szerethetnek és akiben megbízhatnak. Mutasd meg nekik a fegyvert. Legyél a jelképe mindannak, amire szükségük van.
Bwonsamdi egyezsége Rastakhannal
Van azonban valami, amiről sem Talanji, sem Vol’jin nem tud egyelőre. A Zandalarik királya, Rastakhan sokáig Rezan védelme alatt állt, azonban a loa Zul csapdájának áldozata lett, és ez meggyengítette és megöregítette Rastakhant is. És amikor Zulnak sikerül felélesztenie Mythraxot, hogy megostromolják a fővárost, hogy a G’huunt rejtő utolsó zárat is feltörjék, a Blood Trollok pedig végeláthatatlan számban támadták őket, Rastakhan kétségbeesésében Bwonsamdihoz fordult.
Míg a többi loa számára elégséges, ha imádják és felajánlásokkal hódolnak nekik, Bwonsamdinak az sem elég, ha a többi loa felé emelnék és az egész Zandalari Birodalom őt imádná. Nem, Bwonsmadi egy olyan egyezséget köt Rastakhannal, amellyel a Zandalarik királya az egész vérvonalát a halál loájához kötötte. Mi lehet ennek a jelentősége? Egyrészt az, hogy Rastakhan holtában személyes szolgálatra kötelezte el magát Bwonsamdi mellett. Másrészt ugye az egyezség így Talanjira is kiterjed, habár erről a hercegnőnek fogalma sincs. És nem biztos, hogy a legjobb dolog egy olyan loa lekötelezettje lenni, aki halált és éhezést hozhat akár Zandalarra is. Azt tudjuk, hogy Bwonsamdi azért akart szembeszállni G’huunnal, mert az lelkeket lopott és vett el tőle. És ki az, aki szintén a holtak birodalmából lop lelkeket magának, vagy szerez vissza a maga számára? Sylvanas Windrunner, a Horda Warchiefje.
A jövő izgalmas. Tovább fog folytatódni Vol’jin története, ahogy Rastakhan és így Talanji története is, és az is biztos, hogy Bwonsamdiról és a holtak birodalmáról sem most hallottunk utoljára.
Add hozzá kedvenceidhez